1992. január 12.

FOHÁSZKODJ, HA CSAK EGY RÖPKE SÓHAJT KÜLDESZ IS URAD FELÉ, HA GONDOLATAIDAT SZÁZSZOR IS VISSZACIBÁLOD, CSAK NE HAGYD ABBA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus szent kegyelméből. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, a Szentlélek közreműködése által. Imádkozzunk testvérem! Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Úristen nevében. Ámen.

Öröktől és örökké élő Atyám, ki megengedted az esendő embernek, hogy Atyának szólítsunk, hisz te teremtetted és alkottad az embert és ezt, az alkotói művedbe is belevontad, hogy fiúkat és lányokat szülhessen és egy másik és rajta kívülálló embert hívjon a világba, a te teremtői művedet továbbvíve és mind a te hasonlóságodra és halhatatlan lélekkel, mit te adsz az embemek.

Mert az ember egy új embert, egy új testet alkothat, de a lelket azt te adod Örök Atyám, és így lesz az ember munkatársad a szó legszorosabb értelmében.

De te többet tettél, végtelenül szerető Atyánk és Istenünk. Elküldted a te egyszülött Fiadat a te egyetlenedet, mikor láttad, hogy az ember bűneiben bennrekedt. Elküldted a megváltó és egyedül üdvözítő szent Fiadat, Jézus Krisztust, hogy bűneitől az embert megszabadítsa, végtelen nagy áldozat árán, minek ára a kereszthalál, rettenetes szenve­désével és megaláztatásával együtt.

Kinyilatkoztattad magad az embemek, mint Istenét, de nem csak Istenét, hanem mint szerető Atyát is, és kinyilatkoztattad azt a végtelen nagy TITKOT, mit ember fel nem ér, az egy Istent, három személyben, ki egy és mégis három, ki három és mégis egy. Emberi elme ezt felfogni és megmagyarázni képtelen, mert ő térben és időben véges. Te pedig Atyám, te vagy a Végtelen Felséges Isten, kinek idejét és nagyságát megha­tározni nem lehet.

Te végtelen jó és szerető Isten, könyörülj az emberen, mert olyan helyzetbe sodorták bűnei, miből kijutni embernek lehetetlen. De neked Atyám, minden lehetséges.

Nézz szent Fiad ma is vérző sebeire, amit irántad és az ember iránti végtelen szeretetéből szenved ma is és lásd meg árva népedet, kik feléd kiáltanak szent Fiad által. Könyörülj rajtuk! Mert csak igazán te tudod, mi lakozik az emberben. Te Uram megmentetted volna Szodomát tíz igazért, de nem találtatott.

Atyám! – add szent kegyelmedet, hogy kik feléd kiáltanak, el ne bukjanak, de ha mégis elbuknak, szent kegyelmed hajoljon le hozzájuk és segítse talpra őket. Lásd a világ fejedelme borzalmas erejét és hatalmát, ki előtt az ember egy tollpihe a maga erejéből, semmi más. De a te kegyelmeddel és Szent Fiad keresztjével a kezében, felveheti a harcot bármikor. Mert a harctér nem mindig kívül van, hanem legbelül a szív és a lélek mélyén és a harc állandó, nincs nyugalom, hanem az időben és lélekben folyik, nap mint nap, órától órára, percről percre. A békét csak a te szent kegyelmed ereje adja meg.

Adjad ó, mennyei Atyám a békét az embernek szívébe, akkor béke lesz a családokban és a nemzetekben és az egész Földön. Küldd el szent Angyalodat, Szent Mihályt, hogy úgy mint egykor, most is megtörje a gonosz erejét és annak hordozóiét, hogy eljö­hessen – mit annyiszor imádkoznak itt a Földön: ” jöjjön el a te országod, és legyen meg a te akaratod, úgy a földön, miképp a mennyben is.” Ámen.

Testvérem! Ne lankadjon imádságtok! Ha ti úgy érzitek, hogy nem úgy megy az ima, hogy gondolatotok el is kalandozik, de ti észreveszitek és küzdötök ellene, de kérlek benneteket, ne hagyjátok abba, mert ti akartok imádkozni – és már ezt mondottam neked – nektek az akarat a minden! Ne mondjátok, hogy olyan szórakozott vagyok, nem tudok imádkozni. Akkor fohászkodj, ha csak egy röpke sóhajt küldesz is Urad felé, ha a gondolataidat százszor is visszacibálod, csak ne hagyd abba. Mert te csatát vívtál a gonosszal, és a csatát nem az áhítatos ima által nyerted meg, hanem a puszta akaratod által. Mert a gonosznak nem a te szemed, a szép ruhád kell, hanem csak az akaratod!

Vannak idők pedig mikor az áhítatod nagy, csak úgy repülsz Isten felé, szinte érzed Urad jelenlétét, úgy érzed, hogy áhitatod felér Istenhez és boldog vagy, könnyekig hatódsz. Biztos vagy benne, hogy imád meghallgatásra talál. Ez így is van, mert meghallgatásra talált imád, mit köszködve, de elvégeztél és Isten, a szerető Atya megjutalmaz az igazi áhítattal és engedi érezni szent jelenlétét. Ezért nem azt mondom, hogy veled van, mert Isten mindig veled van. Csak engedi érezni szent jelenléte gyönyörűségét.

Légy kitartó és nagyon akard Krisztust és legyen Ő a te életednek a központja, minden más mellékes. Azaz teljesen reá hagyatkozni Krisztusra, és állj az ő jelenlevésében még akkor is, ha te mint esendő ember úgy is érzed, hogy távol van tőled. Mert a krisztusi út a keskeny úton és a szűk kapun vezet át az életre, hol szemtől szemben állsz Urad, Istened, Megváltód és Üdvözítőd előtt, a szeretet előtt, aki kínhalált halt ezért a találkozásért.

Mert jaj annak, aki csak az igazságos bíró előtt állhat meg egy eltékozolt élet után, ki a széles úton és a széles kapun lép be, mert egyik kapu előtt a szeretet, a másik kapu előtt az igazság áll. De ne féljetek, mit mondott a ti Uratok, Istenetek: “NE FÉLJ TE KICSI NYÁJ, MERT ATYÁTOKNAK ÚGY TETSZETT, HOGY NEKTEK ADJA AZ ORSZÁGOT.” Ámen.

Testvérem, imádkozzál és dolgozzál! Mert a feladat kettős, a lélek imája és a test imája. A lélek imája, mikor imádkozol, mert Isteneddel beszélsz. A test imája a munka, mit Istennek felajánlasz, így a test is elvégzi a neki adott feladatot Isten dicsőségére. Jól hirdeti Krisztus egyháza a feltámadást, mint ahogy a lélek halhatatlan, úgy a test is megérdemli a feltámadást, mi Isten dicsőségére fáradozott.

Mint ahogy a ti Uratok, Istenetek is testben és lélekben tért vissza az Atyához, nem hagyván a testét sem a földön, mint egy ruhadarabot, mert mint lélekben, úgy testben is tökéletes volt.

Most búcsúzom és azt mondom: Áldjon meg az Örök Atya, ki mindig lát. Az ő szent Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus, ki meghalt érted, hogy a szűk kapun beléphess. A lelket betöltő Szentlélek Úristen, ki őrzi lelkedet, hogy utad vége a fény legyen. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted és veled. Ármin.