Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2009. szeptember 30. Szentségimádáson a Szentlélek: “Jézusom! Imádott Királyom! Istenem és Mindenem! Te vagy az élet forrása. Te vagy az örök életre szökellõ vízforrás. Te Mindenható vagy. Te örök vagy, mert öröktõl fogva létezel. Te vagy az Isten, a Megváltó, a Szabadító, az öröm. Te vagy minden jónak kútfeje. Te vagy az élet, a remény, a szeretet. Aki Benned bízik, az meg nem szégyenül. Kérlek, töltsd meg szívünket az Irántad való igaz tiszta szeretettel, hittel és reménnyel! Adj nekünk élõ hitet, hogy a sátán ne tudjon elbuktatni minket! Adj nekünk bölcsességet, hogy mindenkor felismerjük, és megtegyük akaratodat! Add meg nekünk a mindennapi kenyeret, Szent Testedet és Véredet, hogy erõsítse lelkünket, testünket, és életünk legyen Tebenned! Mert Szent Tested és Véred az az étel és ital, amelyet, ha magunkhoz veszünk, Benned élhetünk, és Te mibennünk. Add nekünk mindig az Eukarisztiát! Alakíts át Magadba minket, hogy Téged magunkhoz véve, Beléd istenüljünk, és már itt és most elkezdõdjék Benned örök életünk! Te édes Megváltónk, Aki a keresztfán kínszenvedésed és halálod által adtál nekünk örök életet, mert annyira szerettél minket, hogy feláldoztad Magadat érettünk. Segíts nekünk, hogy mi is viszontszeressünk Téged, és áldozattá legyünk Érted, és embertestvéreinkért! Segíts, hogy megértsük: a szeretet egyenlõ az áldozattal, mert áldozat nélkül nincs szeretet, csak önzés és hazugság! Ments meg minket a bûntõl, és minden Számodra visszatetszõ dologtól! Csak egy a fontos, hogy Téged szeressünk, és Neked szolgáljunk. Embertestvéreinkben Téged lássunk, és Benned szeressük õket, önzetlen, tiszta, szolgáló szeretettel. Töltsd meg szívünket alázattal, hogy méltó képmásaid lehessünk! Mi is megmossuk egymás lábát, és ha ezt kívánod, akkor az életünket is odaadjuk felebarátainkért. Mindent a Te nagyobb dicsõségedre, Irántad való szeretetbõl. Ámen.”

Az Úr Jézus: “Drága kislányom! Az idõ közel. Írjál! Használj ki minden percet! A körülményeket Én irányítom. Ha akarod, nemsokára kiadod könyvünket. Tegnap is megláthattad, mennyire tanácstalanok, és vezetésre szorulók még a Nekem szenteltek is. Ezért nagyon fontos, hogy tanításom, amely lélek és élet, gazdagítsa és útbaigazítsa testvéreidet. Te nagyon sokat kaptál. De õk rajtad keresztül kapják tanításomat. Ezért sürgetlek, mert az idõ elszáll, és minden percért kár. Sok, rengeteg lélek menekül meg a könyvünk által. Már megtapasztaltad, hogy ez az élet harc a sátánnal. Fegyveretek a tudás, az Isten ismerete, és a hit, amely által ellene tudtok mondani a kísértéseknek. Ezért adtam parancsba apostolaimnak: Hirdessétek az evangéliumot minden népnek! Neked pedig ezt mondom: Mindent, amit Tõlem hallasz, írd le, és add közre! Ezt kérem tõled számon, mert írásaid által fel akarom rázni ezt a tudatlan népet. Azt akarom, hogy megismerjenek Engem, Aki a végtelen szeretet vagyok, mert ellenfelem torz istenképeket fest Rólam, hogy távol tartsa Tõlem a lelkeket. Pedig Én szomjazom Rájuk, és minden kegyelmet megadok nekik, hogy üdvözüljenek.”

Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Látom nagy terhedet. Hamarosan leveszem a válladról. Addig is adj át Nekem mindent. Én mindenrõl gondoskodom. Ne hidd azt, hogyha te nem leszel, minden összeomlik. Nem, mert Én vagyok, és Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Így imádkozz: “Jézusom, már nem bírom tovább. Átadom Neked. Bízom Benned. Te gondoskodj, Te cselekedj, kérlek. Köszönöm, hogy átveszed terhemet, és köszönöm, hogy Te nem kérsz tõlem egyebet, csak annyit, hogy bízzak Benned, és újra meg újra átadjak Neked mindent, és mindenkit úgy, ahogy van, és Te megoldod sorsunkat, mert Te mindenható, szeretõ, gondviselõ Istenünk vagy, Aki mindent a javunkra fordítasz. Köszönöm, hogy te megtiltottad, hogy aggódjunk, és felajánlottad mindenhatóságodat, hogy adjunk át Neked minden terhünket. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ujjongó szívvel adok hálát mindenért, amit megadsz, és mindazért, amit nem adsz meg. Határtalanul bízom Benned. Hiszem, hogy Te mindig megadod mindazt, ami az üdvösségünkre válik, és soha nem teszel a vállunkra nagyobb keresztet, mint ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy elnyerjük általa az üdvösséget.”
Így lássátok sorsotokat! Így fogadjátok el a keresztet, és ujjongjatok, és örvendjetek, mert ez az a gyógyszer, ami megtisztítja lelketeket, és az örök életre visz.”

Az Úr Jézus egy nõvérnek:

Drága kislányom! Nagyon szeretlek. Kiválasztottalak arra, hogy a menyasszonyom légy. Ne felejtsd el, hogy az Üdvözítõ nyomában járva, amellett, hogy nagy kitüntetés, sok szenvedéssel jár. A sátán szüntelenül támad, hogy célt tévessz. Megzavarja gondolataidat. Adj át Nekem mindent, minden fájdalmat és örömöt. Én jelen vagyok. Higgy jobban Bennem, és bízz Rám mindent! Maradj meg abban a közösségben, ahol most vagy. Ne akarj elmenni, mert Én ide hívtalak meg. Neked itt kell életed példájával, és hûségeddel bizonyítani azt, hogy az Én általam kiválasztott úton mégy végig. Nem a teljesítményt kérem tõled számon, hanem a szándékot. A teljesítmény ugyanis az Én ajándékom, a szándék viszont a ti szabad akaratotok döntése. Mondd Nekem gyakran: Jézusom bízom Benned. Te gondoskodj, Te cselekedj! Ha teljes ráhagyatkozással ismételgeted, megtapasztalhatod gondviselõ, mindenható, isteni szeretetemet. Én úgy szeretlek téged, amilyen vagy. Én üdvözítelek téged, és mindazokat, akikért imádkozol. Én, a te Velem egyesített érdemeidre rengeteg lélekkel jutalmazlak meg. Menj végig ezen az úton, amelyre ráállítottalak. Légy hûséges társam, hagyd, hogy Én éljek, és mûködjek általad. Én fogom a kezedet, hogy el ne ess. Ha rögös, vagy nehéz az út, az ölemben tartalak. Légy kisded karjaimban, aki nem kérdezi, hogy mi miért van, hanem elfogadja anyja szeretetét. Mindig csak Rám tekints, Velem légy elfoglalva, sohase magaddal és másokkal. Merülj el kínszenvedésem titkaiban, idõzz még többet a legméltóságosabb Oltáriszentség elõtt! A gondolataidat mindig csak Rám irányítsd, így megtörik fölötted a sátán hatalma. Ha reménytelen, vagy rossz dolgokat látsz, azonnal add át azokat Nekem, és rögtön szakadj el tõlük! Ne hagyd, hogy megmételyezze lelked, mert ellenfelem ezzel akar elvonni Tõlem. A saját tökéletlenségeiddel se foglalkozz, add át magadat Nekem e szavakkal: “Jézusom, tudom, hogy tökéletlen féreg, nyomorult bûnös vagyok, de köszönöm, hogy Te így is szeretsz, és elfogadsz Engem. Köszönöm, hogy engem is lélekhalásszá teszel, mint egykor az egyszerû halászokat. Mert nem a tudás és a mûveltség számít, hanem csak a hit és a szeretet. Köszönöm Uram a lehetõséget, hogy Téged követhetlek, és szolgálhatlak. Kérem kegyelmedet, hogy ebben mindhalálig kitarthassak a Te nagyobb dicsõségedre.” Megáldalak téged kislányom, Szívem mindenható, mindeneket felülmúló csodálatos isteni szeretetével, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében Ámen. Szent Testem és Vérem a te védõpajzsod és erõforrásod. Mondd Nekem gyakran: Köszönöm Uram, hogy Te ennyire nagyon szeretsz engem.”

Az Úr Jézus üzenetei Mária Magdolna által

2010. szeptember 30. Csütörtök

Kicsit szomorú voltam, mert alig szóltam Jézushoz. Jézus: Drága gyermekem! Ne aggódj emiatt! Én mindig türelmesen kívárom azt a percet, amikor újból Hozzám szólsz. Ne felejtsd el! Én végtelenül Türelmes Vagyok.
Szentmise után Jézus: Drága gyermekem! Sokszor mondogasd nekem, hogy „szeretlek”, mert ezzel boldoggá teszed szent szívemet. Gyermekem, sokszor gondolj arra, hogy Én minden szentmisén az egész világon újból és újból átélem golgotai szenvedésemet a kereszten a ti bűneitekért. Törekedj arra, hogy mély együttérzéssel, gondolj rám minden szentmisén, melyen részt veszel.
Esti imánál felolvastam az Égiek egyik tanítását, megkérdeztem Őt örül-e neki? Jézus: Igen, gyermekem, nagyon örültem neki. Bár vannak a fiatalok között, akiket egyáltalán nem érdekelt tanításom, de vannak köztük kivételek, akiknek megérintem szívüket szavaim által. Köszönöm segítségedet kislányom!
Megkérdeztem a Szűzanya véleményét is. Szűzanya: Drága gyermekem! Igen, nagyon boldoggá tettél engem és Szent Fiamat. Gyermekem, az a tervünk veled, hogy a fiataloknak add át tanításunkat, hogy ők is megismerhessenek minket, égieket. E napló olvasása által megérinthetjük gyermeki szívüket. Mindig légy boldog, gyermekem, mert nagyon szép feladatot kaptál. Én és az egész Szentháromság jelen voltunk a kápolnában, és megáldottunk benneteket. Boldogok voltunk felolvasásod láttán is. Kislányom, amikor lehetőséged van rá, mindig olvasd fel nekik tanításainkat. Az a feladatod, hogy a fiatalokat felénk vezesd. Légy boldog gyermekem, mert kiválasztottunk téged mint fiatalt, erre a csodálatosan szép feladatra! Gyermekem, sokszor beszélj és fordulj hozzám, mert én is vágyódom szereteted után.
Rossz gondolatok voltak bennem egy ismerősömről. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem a Szűzanya véleményét. Szűzanya: Gyermekem! Mindig légy nagy megértéssel iránta, ne ítéld el őt gondolataiddal vagy szavaiddal, mert ő ilyen. Ne felejtsd el, téged is ugyanúgy fognak elítélni, mint te őt. Helyette légy nagy szeretettel iránta, ne fordulj el tőle soha, támogasd! Ha nem akar veled beszélni, ne haragudj rá, ellenkezőleg szeresd őt! Emlékszel? Szentfiam ezzel a mondattal tanított téged: „Nem az a lényeg, hogy téged szeressenek, hanem, hogy te szeresd őket.” Mindig törekedj a felebaráti szeretetre! A szeretet a legeslegfontosabb itt a földön. Én és a Szentháromság végtelen nagy szeretettel vagyunk gyermekeink és az egész világ iránt, a bűnösök iránt is, legyen bármekkora bűnük! Mi nem teszünk kivételt senkivel! Mindenkinek a boldogságát akarjuk! Nagyon szomorúan érint engem, hogy sokan nem fogadják el boldogságukat, vagyis Istent. Helyette a földön keresik boldogságukat a pénz, siker, hatalom, tudás, bölcsesség, stb. keresésével. Mindezek a földi örömök a kárhozatba visz benneteket! Az Isten nélküli élet egyenlő a kárhozattal! De ti gyermekeim, akik hisztek Istenben, ha egész életetekben hűségesek vagytok hozzá, már itt a földön megismeritek az egyetlen és igaz boldogságotokat, Jézust. Csakis általunk, égiek által ismerhetitek meg azt a rendkívülien nagy boldogságot. Gyermekem, mutass példát a többi fiatalnak, hogy ti, az igazi keresztények mindannyian boldogok vagytok, hisz megtaláltátok boldogságotokat. Mindig mosolyogj és örülj gyermekem, mert ezek az erények tesznek téged igazán isteni gyermekünkké!
Megkérdeztem Jézust, örült-e, hogy Édesanyjához fordultam? Jézus: Drága gyermekem! Én és Édesanyám mögötted állunk és boldogan figyelünk téged, ahogyan írod válaszainkat. Nagyon boldoggá tettél engem gyermekem, hogy Édesanyámhoz fordultál. Hidd el, Édesanyám tanításai számodra nagyon fontosak. Mindig szeresd őt, bízz szavaiban és hallgass tanácsaira! Ha így cselekszel, mindkettőnket boldoggá teszel.
A sok tanulás miatt, alig beszéltem Hozzá. Jézus: Drága gyermekem! Ne aggódj emiatt! Mi megértjük, hogy neked most tanulnod kell. Ez így helyes! Mert ez most a te kötelességed.
Megbántva éreztem magamat. Jézus: Drága gyermekem! Ha fájdalmat, megbántást érzel szívedben, akkor ajánld fel a közömbös és hitetlen emberek megtéréséért. Ha felajánlod értük, számodra nagyobb boldogság lesz, hogy megmenthetted őket, ezért így nem fogsz törődni a fájdalmaddal.
Volt egy levél az Úr Jézustól, melyet úgy éreztem hozzám is szól. Megkérdeztem a Szűzanyát, hogy hozzám szól-e vagy sem? Szűzanya: Drága gyermekem! Örömmel mondom neked, hogy Szentfiam X által hozzád szól ebben a levélben. Ne kételkedj ebben! Az érzelmeid, hogy a könnyek is jöttek a szemedből, azt bizonyítják, hogy Szentfiam az ő szavai által megérintette a szívedet és lelkedet.
Szomorúan hallgattam végig egy ismerősöm véleményét, aki nem fogadja el az Úr egy választottjának a tanításait, melyeket rajta keresztül üzen a Szentháromság minden embernek. Megkérdeztem az Úr véleményét erről. Jézus: Drága gyermekem! X beengedte a szívébe ellenségemet, a gonoszt, ezért nagy benne a kételkedés és hitetlenség irántam, tanításaim és üzeneteim iránt. Gyermekem, ő az első fiatal életedben, aki nem hisz neked, és szavaimat nem fogadja el. Imádkozz érte! Az ima tud egyedül segíteni az ő lelkén! Gyermekem, még sok felnőttel és fiatallal fogsz találkozni, akik nem hisznek neked, és nem fogadják el a mostani tanításainkat! De te ne aggódj! Mert Én mindig ott leszek melletted, és megerősítelek téged a hitedben. Sajnos X által a gonosz meg akarja akadályozni, hogy felolvasd esténként a mi tanításunkat! Gyermekem, én azt szeretném, hogy továbbra is olvass! Mert mi a szavaink által tudjuk alakítani minden fiatalnak a gyermeki szívét!

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20100930

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A megkeményedett lelkek nem fogják a Nagyfigyelmeztetést könnyűnek találni

2011. Szeptember 30. péntek, 21:15
Drága szeretett leányom, most egyre erősödik a lelkek megtérésére vonatkozó feladatom hatékonysága.
Kérlek, annyi embert figyelmeztess, amennyit csak tudsz, hogy a Nagyfigyelmeztetésre felkészíthessék lelküket.
Értesíts minden papot, apácát, püspököt és más vallási felekezetet, mindazokat, akik Örök Atyámban hisznek, hogy hallgassanak Szavamra. Nagyon sok gyermekem olyan sötétségben van, hogy isteni Dicsőségem fénye fájdalmat fog lelküknek okozni. Ők valódi fájdalmat fognak érezni, mert nem lesznek képesek elviselni Irgalmasságom (eme) nagy cselekedetét.
Egyes emberek szórakozva mosolyognak ezeken a Szent Üzeneteken. Ez elszomorít Engem. Nem azért, mert nem hiszik el, hogy Én ilyen módon szólok hozzájuk, hanem azért, mert nem akarnak hinni Bennem. Mindannyiatoknak mondom, akik szeretteitekért aggódtok: imádkozzatok, hogy ez a megtisztulás, amellyel ők a Nagyfigyelmeztetés alatt szembesülnek, végül a Szívemhez hozza őket.
Az a kérésem, hogy most minden követőm védekezzen a Sátán ellen. Meg kell hinteniük Szenteltvízzel lakásaik minden sarkát, Benedek keresztet kell hordaniuk és mindig legyen Rózsafüzér náluk. Imádkozzatok Szent Mihály Arkangyalhoz is. A Sátán és követőinek hadserege mindent meg fognak tenni, hogy arról győzzenek meg benneteket, hogy nem Én szólok hozzátok. A Sátán és démonai elkezdenek kínozni benneteket és elmétekbe szörnyű kétségeket helyeznek. Ti gyermekeim, megállíthatjátok őt, azáltal, hogy követitek utasításaimat. Sajnos, a gyenge lelkek elméit annyira megzavarja, hogy teljesen elutasítanak Engem.
A megkeményedett lelkek, nem fogják a Nagyfigyelmeztetést könnyűnek találni. Ők érvelni fognak, hogy hogyan és miért bántottak meg Engem. Még a Nagyfigyelmeztetéskor megtapasztalható pokol égő tüze sem fogja eltörölni Létezésem minden kétségét.
Sokan hazugságokat fognak a Nagyfigyelmeztetésről terjeszteni, miután már beteljesedett. Ők, a pogányok, akik a Sátán rabszolgái, egy olyan hazugságot fognak kitalálni, amelyet mindenfelé terjeszteni fognak. Tudományos érveket fognak előhozni, hogy az eseményt kimagyarázzák. Ők nem akarják hallani az igazságot. Ezért értük imádkozni kell. A Sátán olyan erősen tartja a markában a világot, hogy a Nevemet még mormolni sem fogják nyilvánosan. Amint az már nyilvánvaló, a földi Létezésem megvitatása egy kellemetlen beszédtéma lett.
Manapság a Nevemet legfőképpen a „rossz nyelvek” használják, vagy az átkozódáskor, a megszólók nyelve által. De most hallgassatok meg Engem. A Nevemet újból meg fogják hallani és el fogják ismerni a Nagyfigyelmeztetés után, mindazok, akik meg fognak térni. Azután, akkor fogják Nevemet használni, ha gyermekeim imádkozni fognak Hozzám.

Szeretett Jézusotok




Az egyházi szabadkőművesség most érte el a hatalom legmagasabb szintjét földi Legszentebb Egyházamban

 

2013. szeptember 30. hétfő, 15:45

Drága szeretett leányom, arra kell kérnem minden felszentelt szolgámat, hogy legyenek éberek, amikor arra szólítják fel őket, hogy lelkigyakorlatokon vegyenek részt, amelyeket meggyőzésük érdekében vezetnek be, hogy beleegyezzenek egy új hűségeskü letételébe, amely – ha beleegyeznek – érvényteleníteni fogja a Nekem, Jézus Krisztusnak tett legszentebb esküjüket.

Az egyházi szabadkőművesség most érte el a hatalom legmagasabb szintjét földi Legszentebb Egyházamban, és hamarosan elő fogja írni az új liturgiáját, mely figyelmen kívül fogja hagyni Legszentebb Akaratomat. Ezt a liturgiát, amelyet az Isten ellenségei hoztak létre, és amelyet az újhoz való alkalmazkodás címén álcáznak, hogy megfeleljen azoknak a politikai erőknek, akik be akarják tiltani a Kereszténységet, olyan gyorsan fogják bemutatni, hogy sokan meg fognak döbbenni Egyházamban. Fájdalmas lesz számukra ilyen utálatot látniuk, de hűséges szolgáim hangját nem lehet majd a nyilvánosság előtt hallani, mert ők, a Szabadkőművesek, úgy fogják irányítani, hogy ezt az új liturgiát minden tekintetben átéljék. Minden kifogást, amelyet az egyházmegyékben világszerte felhoznak, el fognak utasítani és félre fognak dobni. Azzal fognak mentegetőzni, hogy az Egyháznak szüksége van új fiatal lelkek toborozására, akik eltávolodtak tőle. A szekuláris világra hivatkozva, azt fogják mondani, hogy ez az új liturgia még több embert fog megtéríteni.

Ó, mennyire megtévesztő lesz ez az utálat, és milyen sokan fognak áldozatul esni ezeknek a hazugságoknak, ami végül ahhoz fog vezetni, hogy sokan távol maradnak majd az Igazságtól. Az Igazság Könyve Dániel prófétának volt megjövendölve, hogy Isten gyermekei ne feledjék el soha az Igazságot, amikor a hazugságokban fuldokolnak, amelyek fel fogják falni földi Egyházamat.

Fogadjátok el az Egyházam által meghatározott törvényeket. Ne fogadjátok el az új törvényeket, amelyeket az Én Szent Nevemben akarnak majd rátok kényszeríteni, s amelyek Szentségtöréssel érnek fel.

 

Jézusotok

Keresztes Imahadjárat

Jézusom bízom Benned. Te gondoskodj, Te cselekedj!



“Jézusom! Imádott Királyom! Istenem és Mindenem! Te vagy az élet forrása. Te vagy az örök életre szökellõ vízforrás. Te Mindenható vagy. Te örök vagy, mert öröktõl fogva létezel. Te vagy az Isten, a Megváltó, a Szabadító, az öröm. Te vagy minden jónak kútfeje. Te vagy az élet, a remény, a szeretet. Aki Benned bízik, az meg nem szégyenül. Kérlek, töltsd meg szívünket az Irántad való igaz tiszta szeretettel, hittel és reménnyel! Adj nekünk élõ hitet, hogy a sátán ne tudjon elbuktatni minket! Adj nekünk bölcsességet, hogy mindenkor felismerjük, és megtegyük akaratodat! Add meg nekünk a mindennapi kenyeret, Szent Testedet és Véredet, hogy erõsítse lelkünket, testünket, és életünk legyen Tebenned! Mert Szent Tested és Véred az az étel és ital, amelyet, ha magunkhoz veszünk, Benned élhetünk, és Te mibennünk. Add nekünk mindig az Eukarisztiát! Alakíts át Magadba minket, hogy Téged magunkhoz véve, Beléd istenüljünk, és már itt és most elkezdõdjék Benned örök életünk! Te édes Megváltónk, Aki a keresztfán kínszenvedésed és halálod által adtál nekünk örök életet, mert annyira szerettél minket, hogy feláldoztad Magadat érettünk. Segíts nekünk, hogy mi is viszontszeressünk Téged, és áldozattá legyünk Érted, és embertestvéreinkért! Segíts, hogy megértsük: a szeretet egyenlõ az áldozattal, mert áldozat nélkül nincs szeretet, csak önzés és hazugság! Ments meg minket a bûntõl, és minden Számodra visszatetszõ dologtól! Csak egy a fontos, hogy Téged szeressünk, és Neked szolgáljunk. Embertestvéreinkben Téged lássunk, és Benned szeressük õket, önzetlen, tiszta, szolgáló szeretettel. Töltsd meg szívünket alázattal, hogy méltó képmásaid lehessünk! Mi is megmossuk egymás lábát, és ha ezt kívánod, akkor az életünket is odaadjuk felebarátainkért. Mindent a Te nagyobb dicsõségedre, Irántad való szeretetbõl. Ámen.”



“Jézusom, már nem bírom tovább. Átadom Neked. Bízom Benned. Te gondoskodj, Te cselekedj, kérlek. Köszönöm, hogy átveszed terhemet, és köszönöm, hogy Te nem kérsz tõlem egyebet, csak annyit, hogy bízzak Benned, és újra meg újra átadjak Neked mindent, és mindenkit úgy, ahogy van, és Te megoldod sorsunkat, mert Te mindenható, szeretõ, gondviselõ Istenünk vagy, Aki mindent a javunkra fordítasz. Köszönöm, hogy te megtiltottad, hogy aggódjunk, és felajánlottad mindenhatóságodat, hogy adjunk át Neked minden terhünket. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ujjongó szívvel adok hálát mindenért, amit megadsz, és mindazért, amit nem adsz meg. Határtalanul bízom Benned. Hiszem, hogy Te mindig megadod mindazt, ami az üdvösségünkre válik, és soha nem teszel a vállunkra nagyobb keresztet, mint ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy elnyerjük általa az üdvösséget.”




“Jézusom, tudom, hogy tökéletlen féreg, nyomorult bûnös vagyok, de köszönöm, hogy Te így is szeretsz, és elfogadsz Engem. Köszönöm, hogy engem is lélekhalásszá teszel, mint egykor az egyszerû halászokat. Mert nem a tudás és a mûveltség számít, hanem csak a hit és a szeretet. Köszönöm Uram a lehetõséget, hogy Téged követhetlek, és szolgálhatlak. Kérem kegyelmedet, hogy ebben mindhalálig kitarthassak a Te nagyobb dicsõségedre.”



Köszönöm Uram, hogy Te ennyire nagyon szeretsz engem.”

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

1982. szeptember 30.
NE LEGYEN EGY NYUGODT PERCED ADDIG, MÍG EMBERTÁRSAIDAT
FÖLDI ROKONAIDAT NEM IRÁNYÍTOTTAD ARRA AZ ÖSVÉNYRE, AMI
KRISZTUS FELÉ VEZET
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
Köszöntelek örömmel Testvérem az Üdvözítő Jézus által, az Ő szent vére mossa fehérre a te lelkedet, az Atya és a Szentlélek ereje által. Kegyelmezzen neked az irgalmas Isten, mert ugyan ki állhat meg az Ő szent színe előtt, ha Isten az Ő végtelen igazságossága mellett nem volna szerető Atyátok és végtelen szeretete által nem lenne irgalmas.
Ne félj Testvérem! Bizakodjál Isten végtelen irgalmában és végtelen könyörületességében, de mindenekelőtt véghetetlen szeretetében, mert mint mondottam Isten végtelenül szereti az embert. Hisz odaadta egyszülött Fiát az emberért, hogy el ne vesszen. Jézus Krisztus végigélt egy olyan életet, ami tele volt gyötrelemmel. Mikor Jézus Krisztus emberi szavát panaszra használta fel, azt mondotta: “A madárnak fészke, az állatnak odúja van, az emberfiának, pedig nincs hova fejét lehajtani.”
Mivel Jézus Krisztus valóságos ember is volt, valóságos emberi testtel, Jézus Krisztusnak le kellett győzni minden emberi gyarlóságot, amivel a test megterhelte. Neki is meg kellett küzdeni minden emberi tulajdonsággal, de Jézus Krisztus, mint ember legyőzte a bűnt, lábbal tiporta. Ezért mondom, tudja a ti Uratok: ti küzdelmeiteket. Ő tulajdonába jött, de Ő mégsem igényelt, mégsem vett el a földi javakból semmit, mert szegénynek és szenvedésre jött a világra. Ő tudta mind azt a gyötrelmet, mit e földön végig kell szenvednie, mert Isten is a ti Uratok, tehát legyőzte és még egyszer győzelmet aratott a bűn felett.
Megváltott benneteket a bűntől olyan formában, hogy ti is győzedelmeskedhettek a bűn felett, mert maga Jézus Krisztus a szövetségesetek a harcban. Mert ti is harcra születtetek és a harcotok a bölcsőtől a sírig tart, mert aki nem harcol az nem is győzedelmeskedhetik. Jaj annak az embernek, aki győzelem nélkül lépi át azt a kaput, ahova úgy lép be, hogy nincs mit vigyen magával, tehát érdem nélkül.
Szerezzetek érdemeket Testvéreim! Mert mondom, nem elég ha te magadnak harácsolod az érdemeket, mert mind hiába. Nincs benned szeretet. Mert mondom, szeretet nélkül nem léphettek be az üdvösség kapuján. Legyetek ti is adakozóak, mert szerettek és segítsetek a felebarátotoknak is a küzdelemben. Legyen bennetek még erre is erő, mert szerettek. Akkor juttok igazán előre, ha a hozzátok közel álló embertársaitokat is viszitek magatokkal. Hidd el testvérem, ez az ember megy igazán Isten felé.
Mert milyen az az Isten felé törés, ha a felebarátaival mit sem törődve hagyja el őket.
De azt is mondom, hogy az önző ember Istent sem szereti önzetlenül, mert ez az ember csak kizárólag magát, önmagát szereti. „Aki engem követ, gyűlölje meg saját magát, úgy kövessen engem.” – mondotta Jézus Krisztus.
Igen Testvérem, ne legyen egy nyugodt perced addig, míg embertársaidat, földi rokonaidat nem irányítottad arra az ösvényre, ami Krisztus felé vezet. Lesz, aki meggyűlöl érte, de ne félj! Mit mondott a te Urad: „Meggyűlölnek benneteket az én nevemért, de jusson eszetekbe, hogy engem már előbb gyűlöltek.” Mint már mondottam, minden ember szabad. Az akaratodat nem adhatod oda, vagy jobban mondva nem erőltetheted rá senkire. Már előzőleg mondottam, te tedd meg a magadét, ahogy a lelkiismereted diktálja, a többi a felebarátod dolga. Övé a választás joga. De te imádkozhatsz érte, és a te Urad javára fordítja. Ne lankadjatok el imádkozni embertársaitokért! Imádkozzatok a bűnösök megtéréséért! De külön családtagjaitokért és azokért, akit a gondviselés mellétek adott, mert közel az idő.
Testvérem tevékenynek kell lenni, mert a lelkeket meg kell menteni. Ne félj, mert Isten Szent Lelke köztetek van és bármikor segítségetekre siet. Tartsatok Össze, akik szeretitek Istent mind a három személyben. Nem baj, ha nem is ismeritek egymást, vagy még egymás létezéséről sem tudtok, de mondom nektek az Isten és a felebaráti szeretet szorosan összekapcsol benneteket és egy családba tartozik az Úr színe előtt. Legyetek rajta, hogy ez a család szaporodjon és növekedjen. De ez mellett nyúljon át segítő imátok a túlsó partra is és imádkozzatok sokat a szenvedő lelkekért, mert ti is bőkezűen adakozhattok, akár csak Atyátok. Nem is tudjátok, milyen kincs van a birtokotokban. Az imának, az önfeláldozásnak, az önmegtagadásnak, az áldozat­vállalásnak mekkora értéke van. Ti annyi kincset gyűjthettek, amennyit csak akartok.
Amit felsoroltam mindaz a jó végtelen mennyiségben áll rendelkezésetekre. Gazdagodhattok lélekben, és bőkezűen adhattok kincseitekből bárkinek szeretet által és alázatos szívvel. Nem azért, hogy hálát várjatok, hanem azért, hogy mindaz a jó, ami nektek megvan, az legyen meg másnak is. Csupán csak az töltsön el benneteket örömmel, hogy jót tettetek és sarkalljon benneteket arra a törekvésre, hogy minél többet és minél bőkezűbben adhassatok.
Mert ki a legnagyobb? Mit mondott erre Jézus Krisztus: “Aki mindenkinek a szolgája”. Ebből adódik, hogy ki a leggazdagabb, aki szeretetből minden kincsét odaadta és az örömet csupán csak az jelenti számára, hogy embertársait boldognak lássa. Ezeket a lelki kincseket szétoszthatod úgy, mint Jézus Krisztus mondotta: „Atyám, aki a rejtekben is lát, csak Ő tudjon róla. Ezeket a kincseket a rozsda nem marja a tolvaj el nem viszi.”
Testvérem! Tehát imádkozzatok embertársaitokért, erre buzdítsd nővéreidet is. Szüleiteken megkönyörült az Úr, imáitok meghallgatásra talált Az ő hitük, mit a gyermekeik szívébe ültettek, gyümölcsöt hozott
Imádkozzatok Testvérem! Ha az Üdvözítő Jézus szenvedéssel ajándékoz meg benneteket, fogadjátok alázattal és tudjátok is vállalni Krisztus iránti szeretetből. Még egyszer mondom, osszátok szét kincseiteket a rászoruló lelkeknek, szeretteiteknek, mert ez a dénár hoz csak igazi kamatot. Aki csak kizárólag saját magáért imádkozik, mindenki másról elfelejtkezik, az olyan, aki a kincsét elássa. Aki pedig földi kincsért imádkozik, az a jutalmát is csak s földön várja. Tehát Testvéreim, adakozzatok, mert kincsetek annyi, emennyit csak akartok, és ha szétosszátok úgy, hogy nem hagytok magatoknak, akkor lesztek a leggazdagabbak.
Ezt úgy tegyétek, hogy ne a ti Atyátok jutalmára gondoljatok, hanem úgy, hogy csak az önzetlen szeretet lakozzék szívetekben. A ti Atyátok nem önzésből szeret benneteket, hanem végtelen önzetlen szeretetből, és a ti érdemetekből és a vagyonotokból nem vész el még egy morzsányit sem. Ugyan, milyen szeretet az, aki csak folyton és kizárólag magáért imádkozik? Milyen gyermeke az Istennek, aki csak saját magát szereti, és felebarátait elfelejti. Pedig a parancs így szól: “SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT.” Ebben benne foglaltatik a másokért való ima is. Még többet mondok, az az ember, aki az imáiban önző, azt Isten sem szereti, pedig hiszi Istent és a hite lehet nagy, de Isten az ő szemében csak végtelen igazságos ítélő bíró. Pedig Isten először végtelenül jó Atya, végtelenül jó szerető Atya, végtelenül irgalmas Isten, végtelenül bölcs Isten, és ezek után végtelenül kegyelmes Isten, végtelenül könyörületes Isten és ezek után végtelenül igazságos Isten. Minden embert a tettei ítélik meg. Isten a végtelenül igazságos Isten a bűnt ítéli el a végtelen szigorral, és a bűn ítéli el és húzza, vagy inkább rántja magával azt az embert, aki csakis a bűnben élt. Tehát testvérem, ezen elmélkedjetek. Nem csak neked szólnak.
Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket, akik befogadják az isteni igazságokat, a mindenható Atya Isten, oldozza fel bűneiteket az Üdvözítő Jézus, szenteljen meg benneteket és lelketeket a megszentelő kegyelem. Téged pedig testvérem az Úr Jézus áldása kísérjen. Ármin.

Müller bíboros: “ha bárki bármely megjegyzést tesz az Amoris Laetitia-val kapcsolatban, elbocsájtják".

Maike Hickson írása a onepeterfive.com honlapon jelent meg 2017. szeptember 29-én.



Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa, széleskörű videó-interjút adott Edward Pentin-nek, a National Catholic Register római tudósítójának. A riport egyéb aspektusai mellett Müller bíboros első ízben ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy a Hittani Kongregáció nem vett részt az Amoris Laetitia pápai buzdítás végső szerkesztésében, sőt, ő személy szerint nem is tudja, ki végezte el a dokumentum végső szerkesztését. A szeptember 29-én adott interjúban Müller bíboros először fedte fel, mennyire félelemmel teli a légkör Rómában manapság. Arra is felszólított, hogy folytatni kell a vitát a dubia-ról, és védelmébe vette Carlo Caffarra bíborost mint erkölcsteológust. A következőkben a hosszú interjú legérdekfeszítőbb témáit érintjük, amelyben explicit beszél bizonyos emberekről, akik a Vatikánban kémkednek.


[Müller bíboros:] A karrieristákat és az opportunistákat nem lenne szabad előléptetni, azokat pedig, akik felkészült munkatársak, nem lenne szabad kizárni minden ok nélkül vagy elbocsájtani a Kúriából. Ez nem jó. Hallottam itt házon belül, hogy a Kúriában dolgozó emberek nagy félelemben élnek: Ha a legkisebb sértő vagy kritikai szót is kiejtik a szájukon, a besúgók azonnal jelentik a Szentatyának, és a hamisan bevádolt embernek nincs semmi esélye arra, hogy megvédje magát. Ezek az emberek, akik rosszat és hazugságokat mondanak embertársaikról, megsértik és megzavarják az igaz hitet, a másik ember jó hírét, akit pedig fivérüknek neveznek.

Az evangélium és Jézus szavai nagyon kemények azok ellen, akik besúgják embertársaikat, és akik megteremtik a gyanú rossz légkörét . Hallottam, hogy senki sem beszél; mindenki fél, mert besúghatják. Ez nem felnőtt emberekhez méltó magatartás, hanem olyan, mint egy bentlakásos iskolai kollégium.

[Edward Pentin:] Egy tekintélyes egyházi ember névtelenséget kérve a "terror uralmának" nevezte.

[Müller bíboros:] Ugyanez folyik egyes teológiai fakultásokon is - ha valaki bármi megjegyzést vagy kérdést tesz fel az Amoris Laetitia-val kapcsolatban, azonnal kirúgják. Ez nem az érettség jele. A dokumentum 351. lábjegyzetének bizonyos értelmezése nem lehet annak a kritériuma, hogy valaki püspök lehessen. Egy leendő püspöknek az evangélium tanúságtevőjének, az apostolok utódának kell lennie, és nem csak olyan valakinek, aki a pápa egyik pasztorális dokumentumának bizonyos szavait ismételgeti érett teológiai megfontolás nélkül . (...)

[Edward Pentin:] Az Amoris Laetitia-t, a kritikájától való félelmet és a dubia-ra nem adott választ illetően nem ironikus, hogy mindez a pápának a parrhesiá-ra (nyíltan és őszintén beszélni) és a párbeszédre vonatkozó kívánsága ellenében történik?

[Müller bíboros:] Mindenkinek, aki püspök, bíboros vagy pápa lesz, különbséget kell tudnia tenni a személlyel szemben megfogalmazott és a küldetésével szemben megfogalmazott kritika között. Ferenc Szentatyának tudnia kell, hogy nagyon fontos, hogy azok, akik segíteni akarnak azoknak, akik távol állnak az Egyháztól, az Egyház hitétől, Jézus Krisztustól, elfogadják a szándékát.

... Ez a vita nem ellene van, nem a szándékai ellen van, de szükség van némi magyarázatra. A múltban folytattunk vitákat a hitről és annak a pasztorális alkalmazásáról. Ilyen nem először fordul elő az Egyházban, miért nem tanulunk az Egyházban erről szerzett nagy tapasztalatunkból, hogy jól megalapozott vitát folytathassunk a hitről, az Egyház életéről, nem személyeskedve és megosztva? Ez nem a személye elleni személyes kritika lenne, mindenkinek el kell ismernie és tiszteletben kell tartania a nagy felelősségét. Nagyon nagy veszélyt jelent az Egyház számára, hogy egyes ideológiai csoportosulások kinevezik magukat az Amoris Laetitia kizárólagos őrének és helyes értelmezőjének. Úgy érzik, joguk van mindenkit, aki ellenkező állásponton van, butának, merevnek, ódivatúnak, középkorinak stb. titulálni.

Senki sem mondhatja például, hogy Caffarra bíboros semmit sem ért az erkölcsteológiához. Időnként keresztény-ellenes cikkeket is nyomtatnak a L’Osservatore Romano-ban, a Vatikán félhivatalos újságjában, vagy adnak le a média különböző szerveinek, hogy vitát és frázis-puffogtatást generáljanak. Ez nem segít nekünk a jelen helyzetben - azt csak egy mélyreható teológiai elemzés tenné meg.

Ezekből a megfigyelésekből és megjegyzésekből Ferenc pápa pápaságára nézve súlyos következtetéseket lehet levonni, mivelhogy ő a felelőse a Rómában uralkodó félelem és gyanakvás légkörének; valamint bizonyos ortodox klerikusok és laikusok elnyomásának (mint ahogyan az a nagy tiszteletnek örvendő Josef Seibert professzorral is történt.)

Az interjú egy másik részében Müller bíboros azt állítja az Amoris Laetitia körül zajló zavaros helyzetet tekintve, hogy valahogyan ez nem a pápa hibája: "Úgy gondolom, hogy a pápa nem hibáztatható ezért a zűrzavarért, hanem Jézus Krisztus azért jelölte ki, hogy legyőzze ezt a zűrzavart."

Müller bíborosnak legalább volt annyi bátorsága, hogy sok igazságot elmondjon ebben az interjúban, és valószínűleg ezért meg fog szenvedni. De azért udvariasan meg lehetne kérdezni tőle, miért nem szólítja fel azt az embert, hogy álljon ki, aki végül is ténylegesen felelős ezért a helyzetért, a katolikus Egyházban folyó állapotokért és ügyekért: magát Ferenc pápát. Nem kötelességünk lenne mindnyájunknak, hogy hűségesen szembeszegüljünk vele, amiért a félelem és a gyanakvás légkörét megteremtette, és az ortodox igaz tanítás elnyomásáért? Végül is nem magának Krisztusnak az igazsága az, amelyről tiszteletteljesen beszélünk?


Hamispróféta jezsuitái egy picit mintha eltávolodtak volna a katolikus egyháztól.

George Saju jezsuita szerzetes a múlt héten Budapestre érkezett az Ars Sacra Fesztiválra, és ha már eljött, akkor egy pesti katolikus templomban ízelítőt adott abból, hogy mi az a jezsuita szabadosság, ami miatt egyre erősebb az ellenállás a katolikus egyházon belül a jezsuita szerzetesből egyházfővé avatott Ferenc pápával és liberális nézeteivel szemben.

A katolikus egyházon belül a sokak szerint túlzott önállóságban és szabadosságban működő jezsuita szerzetesrendhez tartozó Saju egy olyan szakrális táncelőadást tartott az egyik pesti katolikus templomban, ami a maga példátlanul döbbenetes mivoltában magyarázatul szolgál arra, hogy milyen egyházat és hitéletet képzel is el a dél-amerikai jezsuitából lett Ferenc pápa a katolikus hívők közössége számára.

George Saju a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban tartott misén a szentbeszéd alatt úgymond indiai stílusú dicsőítő táncot mutatott be indiai buggyos nadrágban és meztelen felsőtesttel.

A templomi szertartás közben félmeztelenül és kifestve, indiai zenére örömtáncot járó jezsuita szerzetes úgymond azt volt hivatott bemutatni a magyar katolikus hívők közössége számára, hogy a Jézus Társasága (a jezsuiták szerzetesrendje) milyen tágan is képes értelmezni a katolikus hitet.

A katolikus tanítás tág értelmezése azonban kezd egyre több ember számára ijesztő és terhes lenni az egyházban. Nemcsak a migránsokkal vagy éppen a klímaváltozással kapcsolatos liberális nézetei miatt, hanem számos, alapvetően a katolikus hagyományokkal szembemenő iránymutatása következtében is folyamatosan nő a Ferenc pápával és a nézeteivel szembeni ellenállás mind a hívők, mind pedig a klérus körében.


Vincze Viktor Attila

Keresztes Imahadjárat

A Keresztes Imahadjárat 168. Imája: Isten Szeretetének Ajándékáért

 

Ó, drága Atyám,

 

Örökkévaló,

 

Legmagasságosabb Isten,

 

Tégy méltóvá engem Szeretetedre.

 

Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy másokat megbántottam, és bocsáss meg nekem minden rossz cselekedetet,
amellyel fájdalmat okoztam bármelyik gyermekednek.

 

Nyisd meg a szívem, hogy lelkemben üdvözölhesselek, és tisztíts meg engem minden gyűlölettől, amelyet lehet, hogy mások iránt érzek.

 

Segíts nekem, hogy megbocsássak ellenségeimnek és elvessem Szereteted magvait mindenhol, amerre csak járok, azok között, akikkel naponta találkozom.

 

Add meg nekem, drága Atyám, az Állhatatosság és a Bizalom Ajándékát, hogy megvédhessem Szent Szavadat, és így életben tartsam Nagy Szereteted és Irgalmad lángját egy sötét világban. Ámen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 278-281. Szűzanya-Jézus-Szentlélek: A hatodik parancs 5-8.

ÉGI ÜZENETEK 2015. Szeptember 29.
Szűzanya:  A hatodik parancs 5. (A házastársi szeretet és hűség)

Szűzanya: Már alig vártam, Kicsinyeim, hogy Én, Mennyei Édesanyátok újra elétek állhassak, és égi tanításomat átadhassam nektek. Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, a közelről és távolról jövőket egyaránt. A ti jelenlétetek mindig örömmel tölt el, mert azzal, hogy résztvesztek a kadarkúti engesztelésen, kieszközölitek a Mennyei Atya kegyelme által sok lélek megtérését és szabadulását.

Ma a szentségi házasság fontos kritériumáról: a házastársi szeretetről és hűségről fogok beszélni nektek. Itt, a hatodik parancs keretén belül kell szólnom róla, mert szorosan ide tartozik. Nagyon időszerű ez a téma, mert a mai világ gondolkodása a házasságról gyökeresen megváltozott. A ti nagyszüleitek és szüleitek túlnyomó része természetesnek vette a házasság intézményét, mely egy életre szóló elkötelezettség. Ma a fiatalok többsége nem akar nősülni, nem akar férjhez menni. A házasságkötést formaságnak, csak egy papírnak tartják. Azért még vannak, akik a polgári esküvőt megtartják, mert bizonyos szociális előnyökhöz jutnak, de szerintük a templomi házasságkötés már idejemúlt. Így vélekednek:

-Mi köze az Egyháznak a házassághoz? Nem magánemberek szerződése az?

De nem ám! Mind eredetét, mind rendeltetését, mind pedig a hozzáfűzött feladatokat tekintve nyomatékosan kell hangoztatnotok, hogy a házasság nem egyszerű állami szerződés, hanem erkölcsi és vallási intézmény is. Már csak azért is, mert a házasság nem az emberek találmánya, hanem Istentől ered. Hiszen Isten a szerzője minden természeti törvénynek és Ő teremtette úgy az embert, hogy annak további fennmaradása csak két ember állandó együttlétével, tehát a házassággal lehetséges. Isten az első férfi oldalbordájából alkotta az első nőt, és Ádámhoz vezetve Őt, neki feleségül adta ezekkel a szavakkal: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet!” A házasságot nemcsak eredete miatt nem lehet elszakítani az Egyháztól, hanem rendeltetése miatt sem. Ugyanis a házastársak a teremtő Istennek a munkatársai. Miközben intim együttlétük alatt gyakorolják életet adó hivatásukat, a Mennyei Atya velük együtt működik, hiszen ugyanabban a pillanatban lelket lehel a házastársak által létrehozott új életkezdeménybe. Gyermekeikkel együtt családot alkotnak, egy védett helyet, mely a társadalom alapsejtje.

A családot erkölcsi és vallási intézménnyé teszik a vele kapcsolatos feladatok is: a gyermekek világrahozatala, eltartása, felnevelése. Isten a szülőket nem is elsősorban földi feladatai miatt értékeli, hanem a földöntúli miatt. Lehet így is meghatározni, hogy a család az örök élet forrása, nem csak a földi életé. Az a házaspár, aki a szentségi házasság keretein belül Isten-hitre és szeretetre nevelik gyermekeiket, gyarapítják a Mennyországban a szentek számát.

Tehát, Gyermekeim hallhattátok, hogy a házasság és a belőle fakadó család nem világi szerződés, hanem szent szövetség eredeténél, rendeltetésénél és feladatainál fogva. Két dolog tartja össze a szentségi házasságot: a szeretet és a hűség. Gábor és Erika ritka párnak számít a mai romlott világban. Mikor megismerkedtek, Erika 28 éves főnővér volt egy kórházban. Gábor 35 éves független fiatalember volt és szívbeteg édesanyját ment látogatni. Foglalkozását tekintve banktisztviselő. Mivel orvos nem volt a közelben, Erikától érdeklődött betege állapota felöl. A fiú nap, mint nap járt a kórházba és egyre többet beszélgettek. A szimpátiából barátság lett és a barátságból szerelem. Hamarosan tervezgetni kezdték a jövőjüket és eljegyezték egymást. Erika vallását gyakorló katolikus volt, de Gábor távol állt Istentől. Meg volt ugyan keresztelve és elsőáldozó is volt, de szülei nem törődtek további vallásos nevelésével. Ezt a komoly nézeteltérést a szeretet és alkalmazkodó képesség győzte le bennük. A vőlegény tiszteletben tartotta kedvese önmegtartóztató viselkedését és türelmesen várt, a templomi esküvőt is Erika iránti szeretetből elfogadta. Mint új házaspár vasárnaponként együtt jártak a szentmisére. Gyakran szentségekhez járultak, de Gábor meggyőződése megmaradt. Nem tudta kinyitni a szívét Isten felé. Erika sokszor imádkozott érte, hogy valahogy érintse meg az Úr. Már féléves házasok voltak, mikor a férj egyik reggel könnyes szemmel, mélyen meghatódva elmesélte, mit álmodott:

-Képzeld, Drágám, álmomban meglátogatott az Úr Jézus és a Szűzanya, akikről olyan sokat meséltél már nekem. Mi ketten készülődtünk a templomba. Éppen a nyakkendőmet igazgattam és te nyúltál a ridikülöd után, hogy indulunk, mikor hirtelen vakító fény lett a szobában és a ragyogásban kirajzolódott az Úr Jézus fehér ruhás alakja kezében egy kehellyel és benne 2 db Szentostya. Mellette a Szűzanya állt világoskék aranyszegélyű ruhában és Ő egy másik kelyhet fogott, melyben piros vér volt. Mi ketten azonnal letérdeltünk és Jézus így szólt hozzám:

-Fiam, belelátok a lelkedbe. Hétről-hétre szentáldozáshoz járulsz, de szíved üres marad. Nem tudsz hinni valóságos jelenlétemben, pedig abban a Szentostyában a pap kezével Én nyújtom neked önmagamat.

Ezután Jézus kiemelte a kehelyből az egyik Szentostyát, belemártotta a Szűzanya által nyújtott szent Vérbe, amitől a fele piros lett, magasra emelte és ezt mondta:

-Ez az Én Testem és Vérem.

Majd a nyelvemre helyezte az Oltáriszentséget és ezt megismételte veled is. Mindkettőnk arcát megsimogatta és megmagyarázta, hogy lelkiáldozásban részesített minket Erikám, képzeld, engem kimondhatatlan boldogság kerített hatalmába. Ezután nemcsak irántad érzett szeretetből fogok szentmisére járni, hanem szent meggyőződésből.

Kedves Engesztelőim! Gábort az Úr egy csodálatos álommal jutalmazta meg házastársi szeretetéért. Ahogy telt az idő gyermekeik is születtek. Különböző neveltetésükből kifolyólag több apró nézeteltérés is volt köztük, megismerték egymás hibáit, gyengeségeit, de mivel hitük, Isten-szeretetük és házastársi szeretetük szilárd volt, az alkalmazkodó képességük, türelmük segített nekik megőrizni a békét, nyugalmat.

A házastársi szeretetnek testi és lelki oldala van. A férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak. Ez a testi együttlét nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A Katekizmus ezt így fejezi ki: „A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi…Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi őket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megőrzésére.” A Szentírásban olvashatjátok: „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” A Katolikus Egyház Katekizmusa így folytatja: „A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nőt Krisztus Egyháza iránti hűségébe vezeti be.”

Sajnos a mai világban a hűség az emberek többségének véleménye szerint nem számít erénynek. Megmosolyogják és kigúnyolják azt a férjet, aki dicséri mások előtt feleségét, és nem csalja meg. Hasonló a sorsa annak a fiatalasszonynak, aki nem kicsapongó. Azért olyan hűséges a férjéhez, mert nem kell senki másnak - mondogatják a háta mögött. Bizony ma léteznek olyan férjek is, akik nem igénylik, hogy akit elvettek, tiszta múltú legyen és házasságukban ne lépjen félre. Egy példát mondok erre.

József 40 körüli, jó megjelenésű férfi, a gimnázium rajzszakos tanárja. Szép, dekoratív feleségével, Líviával és két kislányával bent laknak az iskolában, pedagógus-lakásban. Lívia hírhedt az erkölcstelenségéről. Férje kollégáit, akik hajlandóak voltak rá, sorban elcsábította. Mikor lyukas órájuk volt, egyenként behívta a lakásába őket, és minden megtörtént, aminek nem szabadott volna. Ezt a szörnyűséget halva egyik férfikollégája halkan félrevonta Józsit és megkérdezte, hogy tud-e erről és miért nem tesz ellene? A sokszorosan megcsalt férj így válaszolt: -Ugyan, Jánoskám! Én ebből nem csinálok problémát. Örülök, hogy olyan szép feleségem van, aki mindenkinek tetszik.

Bizonyára felvetődik bennetek a kérdés, hogy vajon melyik a nagyobb bűn? Ha szabad, független párok paráználkodnak házasságon kívül, vagy ha szentségi házasságot kötöttek csalják meg egymást. Mondom nektek, mindkét vétek halálos bűn, de nagyobb annak a vétsége, aki már templomban megesküdött, és megcsalja a férjét vagy feleségét, mert a házasság szentség, és így szentségtörést követ el, házasságtörést. Az ilyen gyermekünk esküszegő is egyben, mert Isten előtt ígért esküjét megszegi.

Kicsinyeim! Megrázó, misztikus élmény következik. Szeretném, ha Velem jönnétek. Azt akarom bemutatni nektek, hogy Szent Fiam és Én mit érzünk a 6. Parancs ellen elkövetett házasságtörések miatt. Egy hegyre viszlek benneteket, mely fölött alacsonyan lebeg Üdvözítőtök véres keresztje. Töviskoronája alól csörgedezik szent Vére, egészen elborítja Arcát. Vállai, karjai, lábai szétroncsolva a korbácsolástól és a kegyetlen felfeszítéstől. Felszegezett kezeiből és lábaiból szüntelenül patakzik Vére. Szentséges Szívét most kívül láthatjátok a mellén, de csak akkor, ha lehunyt szemmel néztek föl Rá, a lelketekkel. Egy nagy kört alkotunk keresztje körül a földön, egymás kezét megfogva. Hirtelen valahonnan alulról kövek, szikladarabok, nyilak, kések, lándzsák repülnek Jézus most is szeretettől lángoló, töviskoszorús Szíve felé. Ujjammal mutatom nektek, hogy a mi körünk közepén a Szent Kereszt lába alatt nyüzsög a bűnökben elmerült sok házasságtörő férfi és nő. Gyermekeim! Egy pillanatra elengedem kezeteket és odalépek a kereszt lába alá. Ahogy könnyek között, sírva emelem fel tekintetemet Szent Fimra, a kövek, nyilak, kések az Én Arcomra hullanak vissza. Együtt szenvedek Vele. Nézzétek, együttérző Kicsinyeim a házasságtörőket! Apró, sötét alakok lepik el fejüket, vállukat, karjukat és valamit adogatnak nekik: újabb és újabb köveket, sziklákat, nyilakat, késeket. Jézusom drága Szíve ezer sebből vérzik. Arca összerándul a fájdalomtól. Drágáim! Segítsetek nekünk, mert e rettenetes bűnök láttán Szent Szívünk megszakad a fájdalomtól! Hívjátok Szent Mihályt! …Szent Mihály arkangyal!... Védelmezz minket a küzdelemben!... Már itt is az angyalok fejedelme. Harci ruhában kivont karddal érkezik, leszáll a házasságtörők feje fölé és néhány suhintással elűzi a gonosz démonokat. A férfiak és nők szinte megbénulnak, kezükből kihullanak a kövek, abbahagyják bűnös cselekedeteiket, de még nincs bennük bűnbánat. Ó, édes Segítségeim! Hívjátok a Szentlelket! … Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reám teljesen…Villámgyorsan hasít keresztül a kék égen egy hatalmas fényes, fehér galamb glóriával a feje körül. Szárnyai alól fényt bocsát a megdermedt emberek lelkébe. Közülük néhányan káromkodva, dühösen hazamennek, de a többség hatalmas bűnbánatot érez, letérdel, veri a mellét. Figyeljétek, mit történik! Szent Fiam leszáll a keresztről, amely azonnal eltűnik. Már nyoma sincs rajta a szenvedésnek. Ragyogó fehér ruhában odamegy bűnbánó, házasságtörő gyermekeihez. Egyenként felemeli őket, letörli könnyeiket és mindegyikhez így szól:

„Gyermekem! Mély sebeket okoztál Szívemben és Édesanyám Szívében, de őszinte bűnbánatod, könnyeid és engesztelőim imái miatt megbocsátok neked. Menj, Fiam, menj, Leányom, gyónd meg bűnödet, és többé ne vétkezz.”

Most pedig odamegyek hozzátok Szent Fiam és úgy fejezi ki háláját, hogy egyenként Szent Szívére ölel titeket és homlokotokra egy keresztet rajzol. Én, Édesanyátok pedig, felemelem jobb kezemet és megáldalak benneteket a lélekmentés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2015. Október 6.
Jézus:  A hatodik parancs 6. (A házasság termékenysége és a gyermekáldás)

Jézus: Ujjongó örömmel teszek eleget feladatomnak, drága engesztelő Gyermekeim, hogy egy magasztos és felemelő témáról taníthatlak benneteket: A házasság termékenységéről és a gyermekáldásról. Hallgassátok, mit mond a Katolikus Egyház Katekizmusa a házasság termékenységéről! „A termékenység ajándék, a házasság egyik célja, a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely az élet oldalán áll, tanítja, hogy minden házastársi aktusnak természete szerint az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia.” Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy az ember, a teremtmény segítőtársa legyen Istennek, Ég és föld Urának az élet létrehozásában. A termékenység a nő életének egy meghatározott szakaszában, 3-4 évtizedig tart. Ezalatt rengeteg gyermeke születhetne. Viszont az élet továbbadását szabályozni kell. A Katekizmus hangsúlyozza, hogy „a házastársak jogos okok miatt akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen.” Mik lehetnek ezek a jogos okok? Pl. lehet valami betegség az anyában, amely veszélyessé teheti a 9 hónapig tartó áldott állapot viselését vagy az ismételt szüléseket. Anyagi ok is közrejátszhat, mert a szülők felelőssége eltartani, felnevelni a gyermekeket, megfelelő életkörülményeket biztosítani nekik. Isten nem kívánja, hogy egy családban korlátlan számú gyermek éljen nyomorban és nélkülözésben. Hiszen egy egészséges asszony akár minden évben is foganhatna. Lehet születési rendellenesség, pl. császármetszés, mely korlátozhatja a gyermekek számát. Akadályozhatja a gyakori életátadást, ha valamelyik szülő súlyos alkoholista vagy megrögzött dohányos, mely a fejlődő magzatban komoly elváltozásokat okozhat. Nem szabad sok gyermeket vállalni a megromlott házasságban, ahol napirenden vannak a veszekedések és verekedések, mert ez nem biztosítja az utódok lelki-testi fejlődését.

A keresztény házastársaknak a jogos okok miatt van-e védekezési lehetősége a gyakori megtermékenyülés ellen? Igen, van. Egyetlen ilyen lehetőség engedélyezett az Egyház részéről és Isten szemében is, az időszakos megtartóztatás, az intim találkozásokat a terméketlen napokra kell időzíteni. Minden más olyan cselekedet, amely arra szolgál, hogy megakadályozza a fogantatást, pl. mindenféle fogamzásgátló szerek, az aktus megszakításával való védekezés, az abortusz, a fogamzásgátló eszközök a hatodik parancs megsértését eredményezik és egyben az ötödik parancs ellen is vétenek.

Az állam beavatkozhat a népesedés alakulásába. Tiszteletteljes módon jogában áll a tájékoztatás, de nem kényszeríthet senkit, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkező eszközöket használja. Pl. nem teheti kötelezővé az abortuszt olyan anyák számára, akik meg akarják szülni akár 4. vagy 5. gyermeküket is.

Drága Engesztelőim! Mint mondtam, a termékenység Isten ajándéka, de ebből sajnos nem minden házaspár részesül. Míg  a katolikus vallás szigorú ítéletet alkot azok fölött a házastársak fölött, akik bűnös eszközökkel gyümölcstelenné teszik házaséletüket, természetesen nem hibáztatja azokat, akik szívesen fogadnának gyermeket, de Isten nem részesíti őket ebben az örömben. Szomorúak, mert ahol nincs gyermek, ott nincs öröm, nincs napsugár, nincs kacagás, nincs melegség.

Laci és Edit már 10 éves házasok. Rendezett az életük: templomban esküdtek, gyakorolják vallásukat, biztos, jó állásuk van, szép, tágas lakásban laknak, de hiányzik nekik valami. Gyermektelenek. Egyik alkalommal Edit barátnőjénél, Ildikóéknál töltötték a vasárnap délutánt. Míg beszélgettek az egész házat és udvart négy vidám kis teremtés csivitelése, hangos nevetgélése és futkározása töltötte be. Közben meg-meg kellett szakítani a társalgást, mert hol egyik, hol másik kicsi szaladt be anyjához, vagy apjához, hogy mondjon valamit, vagy egyszerűen megölelje. Laciék ilyenkor szomorúan néztek egymásra, hogy nekik ilyen boldogságban bizony nem lehet részük. Majd Edit megszólalt: -Tudjátok, minket alaposan kivizsgáltak az orvosok és megállapították, hogy sosem lehet gyermekünk. Bátorítottak, hogy idegen sperma beültetésével tudnának segíteni, e módon megtörténhet a megtermékenyülés.

Ildikó tiltakozását fejezte ki. – A világért se engedjétek! A Egyház azt tanítja, hogy azok a technikák, melyek a harmadik személy bevonásával fölbontják a közös szülőséget, súlyosan erkölcstelenek, akik ezt cselekszik, halálos bűnt követnek el a hatodik parancs ellen. Különben is, honnan tudhatjátok miféle férfitől származik az a sejt, milyen géneket örökölhet a gyermek? Vannak még ehhez hasonló orvosi praktikák: méh bérbeadása, lombik-bébi, petesejt adományozása, mind sértik a születendő gyermeknek azt  a jogát, hogy az őt felnevelő, általa megismert szülők közös gyümölcse lehessen. Sértik Istent is az Ő teremtő szándékaiban, ezért mindez halálos bűn. A Katekizmus ehhez hozzáteszi, hogy „amennyiben a házaspáron belül történik mesterséges eljárás, az ő sejtjeik beültetésével, az talán kevésbé elvetendő, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlan, mert szétválasztják a megtermékenyítést az élet továbbadásának természetes aktusától… a magzat életét és identitásást orvosok és biológusok hatalmára bízza.” Tehát Ildikó, bármilyen csábítóak ezek az ajánlatok, ne dőljetek be nekik. Higgyétek el, Istennek terve van azokkal, akiknek nem lehet gyermekük.

-Miféle terve?-kérdezi Edit.

-Talán az, hogy így annál jobban szentelhessétek erőtöket valami vallási ügynek, lélekmentő engeszelésnek vagy apostolkodásnak, vagy valamilyen felebaráti szeretet-szolgálatnak. Vagy talán azért engedi meg Isten, hogy ne legyen saját gyermeketek, hogy felneveljetek egy kis árvát, akinek nincsenek szülei, vagy akit állami gondozásba tett egy leányanya. Ó, mennyi ilyen kis csöppség vár megértő, szerető nevelőszülőkre az állami intézményekben!

A házaspár mikor hazaértek, még aznap elhatározták, hogy nem mennek vissza az orvoshoz. Rádöbbentek, hogy nem üres az életük, hiszen oly sok nemes feladat vár rájuk.

Most a gyermekáldásról szeretnék beszélni nektek. Milyen szép ez a fogalom! Benne foglaltatik, hogy a gyermek nem teher, hanem Istentől kapott gyönyörű ajándék. Régen a kismamát nem terhes nőnek hívták, hanem azt mondták: Áldott állapotban van. Amennyire megdöbbentő az a síri csönd és kényes rend, ami a gyermektelen házastársak néma lakásában uralkodik, oly éltető és örömet hirdető az az ezüstös kacagás, amelynek csilingelése betölti a többgyermekes család otthonát. Amilyen elhagyott egy korhadó öreg fa, olyan sivár és magányos a gyermektelen házaspár magára maradt egyik tagja, ha nincs senkije, aki ránézne. Bezzeg milyen szép és fenséges az óriási öreg tölgy, mely ágai között fészket nyújt új meg új fiókáknak. Hasonlók hozzá az öreg nagymamák, nagypapák, dédanyák, dédapák, akik otthonukban boldogan fogadják nagy családjukat, kicsiket és nagyokat egyaránt.

Miért áldás a gyermek a szülőknek? Mert benne látják életük folytatását. Esetleg benne teljesednek az ő nem sikerült vágyaik. Volt egy kislány, Hanna, akinek már csecsemőkorában meghalt édesanyja és nagynénje nevelte fel. Nagy kedve és készsége volt a rajzoláshoz, de nem élhette ki magát benne, mert szabadidejében egész héten a tanulás után kézimunkáznia kellett. Csak vasárnap délután engedték rajzolni 1-2 órát. Óvónőképzőbe jelentkezett, mert ott volt rajzóra. Korán 18 évesen férjhez ment, 5 gyermeket szült és az egyikben, Erzsikében észrevette a szenvedélyes rajzolási kedvet, és boldogan hagyta, hogy kibontakozzon. Gyönyörködött tehetséges kislányának alkotásaiban és a gimnázium után képzőművészeti pályára irányította. Leányában folytatódott az ő teljesülhetetlen vágyálma. Ő és férje Istennek tetsző példamutató életet éltek öt gyermekük előtt. Mindegyiket Isten-szeretetre, becsületes életre nevelték. Nyugodt, alkalmazkodó viselkedésüket továbbvitték családjukba. Ezek a fiatalok áldást jelentettek szüleiknek azért is, mert öregkorukra nem hagyták magukra őket, vitték feleségüket, férjüket, az unokákat, hogy szeretetükkel és vidámságukkal derűsebbé tegyék lealkonyuló napjaikat.

Áldás a gyermek a nemzet szemében is: ő általuk él a nemzet. Milyen szomorú, mikor az ország fogyatkozik, mert sokan gyermek nélkül élnek, mások az egyke hívei. Ha két gyermeket vállal egy pár, ezzel csak önmagukat pótolják, még nem szaporítják a népességet. Aki három gyermeket nevel fel, tulajdonképpen egy szaporulattal emeli hazája lakosságát. És végül minden megszületett gyermekáldás a Mennyországnak, mert ennyivel növekszik a szentek száma.

Hannáék életvitele azért volt szerencsés, mert akkor még a családtagok szabadidejüket együtt töltötték. Együtt imádkoztak, délben, este az asztalt körbeülve étkeztek, hétvégén kirándultak, szentmisére jártak. Nem volt internet, számítógép. A televízió még csak akkor bontogatta szárnyait. Ma már más a helyzet. A tévézés, a koncertek, az audio-vizuális eszközök és diszkók szétszakítják a családokat. Pénzhajhászás az élet, még este sincs egy kis beszélgetés, közös vacsorázás. Már csak szórványosan létezik vallásos nevelés, közös ima, szentmise. Fáj a szívem, Engesztelőim, hogy a mai szülők hogyan fognak szenteket küldeni Nekem a Mennybe, mikor ők maguk is hátatfordítanak Nekem?

Bennetek bízom, Követőim, akik becsületben neveltétek föl gyermekeiteket. Ha el is fordultak Tőlem közben, visszatalálnak Hozzám. Mert akinek egyszer Én megfogtam a kezét, azt nem engedem el örökre. Akikért imádkoznak engesztelő szüleik, azok nem vesznek el. Figyeljétek csak! Ezt mutatom most meg nektek.

Drága Kincseim! Ezután lelki szemeitekre van szükségem, mert ami elétek tárok, nem láthatjátok testi szemetekkel. Kapaszkodjatok Belém, és jöjjetek velem, szeretett Jézusotokkal. A mennyezet megnyílik és azon keresztül repülünk. Egy nagy középület előtt szállunk le, mely kerek alakú s körbe-körbe emelkedő sok olyan bejárata van, melyen mi is bejöttünk. Mindegyik bejáraton egy engesztelő csoport érkezik egy nagy angyallal és a terem közepén megáll. Mi is közöttük vagyunk. A terem közepe feletti homorú mennyezeten egy színes üvegablak van, melyen keresztül hamarosan érkezik valami. De előtte még nézzetek körbe, mindenütt különböző árnyalatú ruhákban emberek vannak. 7 évestől 55 éves korig. Van, aki egészen fekete, még az arca, keze is, van, aki fekete, szürke foltos, van, aki szürke, világosszürke és majdnem fehér, a kicsik között vannak egészen hófehérek is. Mindenki nyugodt, a szokásos dolgával van elfoglalva. Van aki éppen a munkahelyén dolgozik, vagy otthon főz, mosogat, van, aki a számítógép vagy internet előtt ül, van, aki szórakozóhelyen, koncerten van, a gyerekek éppen tanulnak, sportolnak vagy játszanak. Senki se gondol arra, hogy a következő percben mi történik vele. Ti innen lentről ámulva ismeritek fel saját gyermekeiteket, keresztgyermekeiteket, unokáitokat, és dédunokáitokat. A többi színes ablakon át hirtelen egy nagyon erős, vakító fénysugár árad be és betölti az egész termet. Ebből a fénysugárból kilép egy gyönyörű fehér ruhás ifjú, feje körül sugárzó glória. Egyik kezében egy kisebb kereszt, rajta az Én élő vérző, szenvedő Testem, a másik kezében egy hófehér, lobogó, világító láng. A jelenlévő engesztelők szerettei közül először az egészen fekete színűek elé áll. A tieitek elé is. Lángjával megvilágítja lelküket és bűneiket képekben megláttatja velük. Közben mutatja nekik a kereszten, hogy melyik bűnük, melyik sebet okozta Rajtam. Hatalmas bűnbánatot éreznek, melytől többen összerogynak, elájulnak. Most itt hagylak benneteket egy kicsit, és felélesztem a halálos bűnük miatt elalélt gyermekeiteket, unokáitokat. Feleszmélve, felismernek Engem és térdelve, sírva kérnek bocsánatot. Megölelem őket és megmutatom nekik, hogy Nélkülem és a ti imáitok nélkül hová kerültek volna. Bizony feltárom előttük a pokol látványát. Gyónni küldöm őket. Most a Szentlélekkel azok elé lépünk, akiknek nincsenek halálos bűneik, de rengeteg tartozásuk van és hemzsegnek a bocsánatos bűnöktől. Minden vétküket látják a Szentlélek világító lángján keresztül és a töviseket, amiket bűneikkel ők szúrtak a homlokomba. Szemlélik a kereszten a töviskorona alól rájuk szegezett és szemrehányó tekintetemet. Egészen összetörnek a felismeréstől, hogy mit tettek velem. Megmutatom nekik a tisztítótűz lángjait, amire most méltóak lennének, de még várok, hogy egészen megtisztuljanak. Őket is átölelem, letörlöm könnyeiket, és emlékeztetem őket, hogy egyrészt nektek köszönhetik megtérésüket. Végül odalépünk hívő, imádkozó, áldozatos szeretteitekhez. A Szentlélek világító fényével még náluk is talál néhány kisebb elfelejtett tartozást, melyet filmszerűen eléjük tár. Egy üres aranykeresztet mutat nekik. Áldozatos, imádságos életükkel enyhítették szenvedéseimet, és ha most kellene meghalniuk a remény helyére, a tisztítóhely legmagasabb fokozatára kerülnének, ahonnan már csak egy lépés az üdvösség. A hófehérruhás szeretteitek lelkén a Szentlélek semmi foltot nem talált. Elővettem nekik szentséges Szívemet és megmutatattam benne a Mennyországot, ahová kerülnének, ha most meghalnának.

Igaz, hogy szimbólumokban, ember számára érthetően, de megmutattam Nektek, Kedveseim, milyen sorsa lesz a ti gyermekeiteknek, unokáitoknak a Nagy Figyelmeztetéskor. Tehát ne aggódjatok értük, szeretem őket, jobban, mint ti. Megáldalak benneteket a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK 2015. Október 13.
Szentlélek:  A hatodik parancs 7. (Házasságrendezés)

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten e percben érkeztem közétek ragyogó dicsőségem fényében egy fehér felhőn, emberi alakban. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Kezemben egy mennyei, aranyszínű, díszes stólát hozok. Ez szimbóluma annak, hogy a házasságok az égben köttetnek. A templomi esküvő ünnepélyes perceiben a Mennyei Atya az ifjú pár kezeit e stólával misztikusan úgy összeköti egymással, hogy el nem hagyhatják egymást, csak a halál választhatja el őket.

A mai tanítás a válással foglalkozik. A Katolikus Egyház Katekizmusa egyértelműen kimondja, hogy „A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek jele a szentségi házasság. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: Az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van.” Ebből következik, hogy a válás súlyos bűn. A különélésről viszont ez olvasható a Katekizmusban: „A házastársak különélése a házassági kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet.” Van olyan eset, mikor a házastárs elhagyása nem jelent bűnt. Pl. egy fiatalasszony kénytelen hazaköltözni gyermekeivel szüleihez, mert férje iszákos és goromba, veszélyezteti családja testi épségét. Nincs válás, nincs új férfi az életében, tehát gyónhat, áldozhat.

Most a válásnak egy olyan formájára hozok fel egy példát, melyben a válás Isten és az Egyház szemében igaz, hogy bűn, de a szentgyónásban feloldozható. Péter 7 éve kötött szentségi házasságot Ágival, melyből két gyermekük született. A feleség hamar kicsapongóvá vált, míg ő dolgozni járt, Ági lakásukon fogadta, hol egyik, hol másik férfi vendégét. Azzal se törődött, hogy a szomszédok látják. Saját kisgyermekei jelenlétében csalta meg férjét. A lakást és a gyermekeket elhanyagolta, csak külsejével törődött, hogy minél vonzóbb legyen. Péter próbálta jobb belátásra bírni, de semmit nem változott. Válás lett a vége, az apának ítélték a kicsiket.

Amikor Isten látja, hogy az együttélés teljesen lehetetlenné válik, megengedi, hogy a felek felbontsák a közös életet, de ezzel koránt sincs felbontva maga a házassági kötelék. Amíg él ez a csapodár felesége, nem házasodhat újból. Ezzel Péter tisztában van, nincs is ilyen szándéka.

A válásoknál fennáll a veszély, hogy a válást kezdeményező nemcsak magát teszi ki kísértésnek, hanem az otthagyott házastársat is. Péter esetében ilyen nincs, mert felesége eleve erkölcstelen. Noha még ott vannak szívében a fájó emlékek, de lelke már nyugodt, békés és minden vasárnap Jézus Krisztus szent Testével és Vérével táplálkozik, a kegyelem állapotában van.

Gyermekeim! Ebből az előbbi példából láthatjátok, hogy Isten csak akkor bocsátja meg a válást a bűnbánat és szentgyónás által, ha az illető nem kezd bele új párkapcsolatba. Én, a Szentlélek mindenhatóságomnál fogva mindenhol ott vagyok, mindent látok és hallok. Egy dühös, felháborodott fiatalasszony kereste fel a plébánost ezekkel a szavakkal:

-Hallatlan, amit a Katolikus Egyház csinál! Gyónni voltam és nem oldoztak fel. Jézus ezt a szívtelenséget nem tanította! Megbocsátott még a házasságtörő asszonynak is. Hol van maguknál a krisztusi szeretet?

A pap így válaszolt:

-Asszonyom! Paptársaim nem szívesen tagadják meg híveiktől a feloldozást. Kellett lennie egy olyan dolognak…

-Olyan dolognak? -csattant fel a nő. Hát azt gyóntam, hogy második férjem van.

-Nos látja, hogy milyen méltatlanul lázadozik gyóntatója ellen? Sehol a világon nem találhat gyóntató atyát, aki önt feloldozhassa.

-Ugyan miért nem, ha én megbánom bűneimet?

-Azért mert érvénytelen a gyónás, hiszen előre tudja, hogy amit most meggyónt, újra és újra el fogja követni, testi kapcsolatban van másodi férjével, pedig az első is él.

-Hát akkor mit tegyek – kérdezi megdöbbenve az asszony. Elhagyjam a második uramat? Már 10 éve együtt élünk.

-Igen, de a kárhozat felé is együtt haladnak.

-Erről szó se lehet. Ez kegyetlenség. Tudja mire vezet ez, Plébános Úr? Elhagyom a vallásomat és a hitemet.

-Azért hagyja el, asszonyom, mert nem akarja elfogadni az igazságot, nem hajlandó betartani az örökérvényű Tízparancsolatból a hatodikat.

Látom, erre a nő dühösen feláll és elviharzik. A pap szomorúan néz utána.

Drága Engesztelőim! Az elváltak közül azoknak, akik buzgón szeretnék gyakorolni vallásukat, nagy hiányérzetük van. Gyakran eszükbe jut, hogy rendezniük kellene életüket. A szentségi házasságból kiléptek, új házasság jellegű kapcsolatban élnek, ezért nem gyónhatnak, és nem áldozhatnak, de ők szeretnének. Mit tehetnek? Menjenek el a plébánosukhoz, tárják fel előtte előző házasságukat, hátha kiderül, hogy az eleve érvénytelen volt. De ezt egy egyházi peres eljárásban kell tisztázni. Szeretnék elétek tárni néhány ilyen komoly esetet.

Zsuzsi és Karcsi banktisztviselők. Egy munkahelyi fehérasztalos összejövetelen egymás mellé kerültek és hosszan beszélgettek. Hamar összemelegedtek, egyre nagyobb lett a szimpátia köztük. Rájöttek, hogy hasonló az érdeklődési körük, meggyőződésük és 4 hónap múlva eljegyezték egymást. Zsuzsi már 28 éves volt és égett benne a vágy egy kisbaba iránt. Ezt közölte férjével, aki határozottan ellenezte. Mindig újra és újra felhozta a témát, de falra hányt borsó volt. Egyre többet vitatkoztak, veszekedtek, a házasságuk megromlott. El is váltak polgárilag, Zsuzsi hazament a szüleihez. Hamarosan megismerkedett egy zarándokúton Lacival, aki nála 1-2 évvel fiatalabb legényember volt. Gimnáziumi tanár volt abban a kerületben, ahol Zsuzsi dolgozott. Egyre komolyabbra fordult a kapcsolatuk, de szomorúan gondoltak az akadályra, amely fenn állt azáltal hogy Zsuzsinak volt egy érvényes házassága. Szerettek volna Lacival összeházasodni és elképzelték, hogy legalább öt kis csemete fog hancúrozni körülöttük. Együtt elmentek a helyi plébánoshoz és elmondták, hogy Zsuzsi azért vált el első férjétől, mert nem akart gyereket. Kérdezték, mit lehetne tenni. A pap vigasztalta őket, hogy van remény az egyházjog szerint. Az, hogy a férje nem akart gyermeket, az kellő indok lehet annak kimondásához, hogy az a kapcsolata nem volt egy érvényes házaság.

Gyermekeim! Egy faluban történ, amit mesélek nektek. A falunapon utcabált rendeztek, itt ismerkedett meg egymással két bájos fiatal: Anna és Zsolt. Anna tizenegyedikes gimnazista volt, Zsolt pedig apja szakmáját folytatta, lakatos lett. Ott dolgozott az apai vállalkozásban. Nagy szerelem volt, és mindkettő ártatlan, érintetlen virágszál volt. Egyszer Annáékhoz vendégek jöttek, édesapja kollégája a szintén gyógyszerész fiával. A fiúnak nagyon megtetszett a kis Anna és vissza-vissza járt udvarolni. A kislány szabadkozott, hogy ő már foglalt, de a fiú próbálta elhódítani. Behízelegte magát a szülőknél, szinte minden nap eljött bonbonnal, virágcsokorral megrakodva. Annát szülei meg akarták győzni, hogy Zsolt nem hozzávaló, tanulatlan, kispénzű. Sokkal jobb dolga lesz a másik mellett, aki jómódú, finom, udvarias és nagyon csinos. Anna 2 évig harcolt szerelméért, és mikor a gyógyszerész megkérte a kezét már első éves egyetemista volt, határozottan nem-et mondott. Szülei haragra gerjedtek és eltiltották szerelmétől. Még a telefont is elvették tőle. Hiába sírt, kitűzték az eljegyzést, esküvőt. Eljött a nagy nap: polgárilag és egyházilag összeházasodtak. Az ifjú asszony boldogtalan volt, és csak Zsolt után epekedett. Idegileg összeroppant, csak fogyott és búslakodott. Szülei megsajnálták és hazavitték. Újra találkozott szerelmével. Hosszú procedúrával lezajlott első házasságuk érvénytelenítése, mert a házasságkötésre kényszerítés elég indok volt erre. Zsolt türelmesen kivárta az időt, és végre Isten előtt boldogan „igen”-t mondhattak.

A Mennyei Atya, aki elrendelte a házasságot örökre felbonthatatlannak nyilvánította ki, tehát a válás ellen van, de amint az élő példákból láthattátok, alapos indok esetén, néha megengedi, hogy Egyháza egy-egy olyan házasságot, amit szabályszerűen templomba kötöttek arról kimondja, hogy mégsem volt szentségi házasság. Ilyen alapos indok még az előbb említetteken kívül, ha az esküvő után kiderül, hogy a férj impotens, vagy az a tény is elég az érvénytelenítéshez, ha valakit megfélemlítettek, megfenyegettek, ha megtagadná az esküvőt. A zsarolás is komoly indok: pl. az anya megfenyegeti a lányát, hogyha nem megy hozzá az általa kijelölt férfihoz, öngyilkos lesz. A tiszteleti félelem is az alapos indokok közé tartozik. A fiatal nagyon tiszteli az apját vagy anyját és nem mer ellentmondani nekik, így áll oda esküdni.

Most, hogy befejeztem, amit az egyházi „válásról” akartam tanítani nektek, az a gondolatom támadt, hogy elviszlek benneteket a Mennyei Atya trónjához. Van-e kedvetek Velem jönni? …Akkor kapaszkodjatok bele a kezembe, karomba, lobogó ruhámba, mert máris indulunk. Égi Atyátok egy aranyszínű magas hegy tetején ül. Odaállítalak titeket a lába elé. Ő hatalmas nagy hozzátok képest. Amint látja, hogy alázatosan letérdeltek köré, tenyerébe összegyűjt mindannyiatokat és az ölébe ültet. Így szól hozzátok:

-Drága Engesztelő Kicsinyeim! Ó, de örülök, hogy meglátogattatok Engem. Hálából innen az ölemből mutatok nektek valamit. Előttünk és alattunk egy nagy síkság terül el. Zsúfolásig tele van férfiakkal, nőkkel. Egészen feketéllik a zöld mező tőlük. Tudjátok kik ezek? A ma élő emberek közül azok, akik a szentségi házasságból elváltak és újraházasodtak egyszer, kétszer, háromszor, tízszer. De ha alaposabban megfigyelitek, vannak közöttük elvétve, itt-ott színes, tarka ruhás alakok: ők azok, akik rosszul sikerült házasságuk után elváltak ugyan, de meggyónták és megbánták az esküszegésüket, válásukat, és attól kezdve önmegtartoztató tiszta életet élnek, nem létesítettek új kapcsolatokat. Azután a fekete tömegből mutatok néhány fehér ruhás házaspárt kézenfogva, egymást átölelve, gyermekeikkel övezve. Azért mutatom őket fehérben, mert ők házasságkötésük óta a mai napig együtt élnek, nem váltak el és nem is fognak. Szentségi házasságban élnek, gyakorolják a hűséget, a szeretetet, az együttérzést, az alkalmazkodást. A színesbe és fehérbe öltözöttek jó úton járnak, szeretteitek közül többen ott vannak. Atyátok szólítja angyalait és rózsaszirmokkal teli tálakat ad a kezükbe azzal az utasítással, hogy gazdagon hintse meg őket vele. Ezek a rózsaszirmok az Ő isteni kegyelmét jelentik, mely segít nekik az üdvözülésben. A feketeruhások az újraházasodottak, akik halálos bűnben élnek, tehát nincsenek a kegyelem állapotában. Ahogy nézi őket Mennyei Atyátok, egyre szomorúbb lesz, sűrűn hullani kezd a könnye. Ott áll mellette az angyalok fejedelme, Szent Mihály arkangyal. Tart a kezében egy nagy mennyei aranytálcát és felfogja bele az isteni könnyeket. Majd int az Atya és az edényt leteszi Isten lába elé.

Tisztelt, Engesztelőim egyenként óvatosan, szeretettel leemel a tál mellé és körbeállít titeket. A Mennyei Atya így szól:

-Kicsiny Engesztelőim! Szent Mihály vezetésével menjetek le a hegyről, járjátok végig a feketeruhásokat eme értékes edénnyel, és kezeteket belemártva hintétek meg őket. Meg fogjátok tapasztalni, hogy együttérző könnyeim bűnbánatot indítanak bennük. Közülük többen kilépnek bűnös kapcsolatukból. Nézzétek! Itt-ott feltűnik közöttük egy-egy számotokra ismerős pár. Megengedem, hogy rájuk még több könnycseppet hullajtsatok. Jöjjetek vissza a trónomhoz! Úgy köszönöm meg segítségeteket, hogy egyenként mindannyiatokat felemelem és ajkammal megcsókolom.

Újra Én , a Szentlélek szólok hozzátok, Engesztelőim. Köszönöm, hogy e hosszú tanítást figyelmesen végighallgattátok és megáldalak benneteket a további lélekmentés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2015. október 20

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Mint szerető, irgalmas és egyben igazságos Mennyei Atyátok állok előttetek. Végtelen szeretetemben egyenként köszöntelek benneteket. Odalépek közeletekbe és atyai karjaimmal Szent Szívemre ölellek mindannyiatokat. Én fejezem be a tanítást a hatodik parancs ellen elkövetett bűnökről. Mit is mond ez a parancsolat? Ne paráználkodjál! Másfél hónapon át beszéltünk nektek a tisztátalanságról, az önfertőzésről, a pornográfiáról, a prostitúcióról, a nemi erőszakról, a homoszexualításról, fogamzásgátló szerekről, eszközökről, az abortuszról és a válásról. Ezek mind mélyen sértik az Én atyai Szívemet és nagy kárt tesznek teremtményeim lelkében. Még van néhány súlyos vétség e parancsolat ellen, amiket nem fejtettünk ki nektek. Az egyik ilyen a próbaházasság.

Gyermekeim között széles körben elterjedt az a nézet, hogy a keresztény házasság intézménye elavult, nem felel meg a mai társadalom elvárásainak, ezért meg kell reformálni. Az így gondolkodó katolikusok példaként tekintenek más vallásúakra, hogy ők könnyedén elválhatnak és újraházasodhatnak. De ha már nem is követik ezt a bűnös lazaságot, legalább keresnek valami más kiutat a könnyítésre: pl. a próbaházasságot.

Teréz 25 éves orvosi asszisztens egy kórházban. Néhány hónapja együtt jár Karcsival, egy fiatal orvossal, aki a szívsebészeten dolgozik. A leány vallását gyakorló katolikus, az udvarlója éppen csak hogy meg lett keresztelve, de semmi vallásos nevelést nem kapott. Nagy a szerelem, és ellentétben a mai divattal, össze akarnak házasodni polgárilag és egyházilag egyaránt. Teréz tartózkodó viselkedése miatt nincs köztük testi kapcsolat. Mindezt tudja Teri legbizalmasabb barátnője, Olgi, és azt tanácsolja, hogy próbaházasságot folytassanak, hiszen szerinte minden házasság „zsákbamacska”. Az együttlakással – miközben úgy élnek, mint férj és feleség – kiderül, hogy testileg-lelkileg összeillenek-e. Megismerhetik egymás gyengéit és jó tulajdonságait, megtapasztalhatják, hogy a „házas-életben” sikerül-e egymásnak örömet nyújtani. Ha minden megfelel, ha nincs semmi hiba, nyugodtan kitűzhetik az eljegyzést és esküvőt. Így nem fognak csalódni egymásban. Ellenkező esetben szépen elbúcsúznak és más kapcsolat után néznek. Szerencsére Teréz gyóntató atyjának elmesélte ezt a baráti tanácsot. Az atya így szólt hozzá:

-Örülök, hogy mielőtt beleszaladt volna a Sátán csapdájába, őszintén feltárta nekem az ügyet. Az emberi szerelem nem tűri a próbát, a férfi és nő közti teljes és végleges odaadást kívánja meg. Akinek a próbaházasság gondolatai forognak a fejében, az nem szereti eléggé a párját, nem tiszteli és nem bízik meg benne. Ezzel a lépéssel bizalmatlanságot előlegez a másiknak. Már eleve nem örökre akar vele élni, csak addig, míg ki nem derül valami hiba, ami nem tetszik. Egészen az esküvőig, amíg tart ez a próbaházasság, a szerelmesek paráznaságban, halálos bűnben élnek és így nem járulhatnak szentségekhez. A gonosz az ön barátnőjét használta föl arra, hogy megkísértse. A jegyességet továbbra is töltsék önmegtartóztatásban, tisztaságban, egészen a házasságkötésig.

Drága Engesztelőim! Ti, akik ebben a romlott világban éltek, bármerre fordultok, mindenfelé láthattok házasságon kívüli párkapcsolatokat. Krisztus Egyháza szemében semmi különbség nincs az egyszerűen összeköltözők vagy csupán polgári házasságban élők erkölcsi magatartása között. Mindkét életforma egyaránt paráznaság, tehát halálos bűn a hatodik parancs ellen. Ma már az emberek tömegei így tesznek, ez a természetes számukra. Ugye nem csodálkoztok, Kicsinyeim, hogy szent haragomban összeszorul az öklöm és lecsapni készülök e bűnös nemzedékre. Mennyire meg fognak lepődni ezek a párocskák a Nagyfigyelmeztetés alatt, midőn megtudják, hogy lelkük a pokolba hullana, ha akkor kellene meghalniuk. Bizony lesznek köztük sokan, akik- meglátván lelküket – belepusztulnak a félelembe. Imádkozzatok értük, hogy legyen idejük bocsánatot kérni és a tisztítóhelyre juthassanak. Ha családtagjaitok, rokonaitok, barátaitok, munkatársaitok, szomszédaitok között van, akinek nincs rendezve a kapcsolata, még most szóljatok neki. Nem számít, ha maradinak vagy bigottnak tartanak, vagy szemetekbe nevetnek. Keresztényi kötelességetek, hogy megmentétek a lelküket. Az idő már elérkezett. A világ robbanásig feszült. Az újkori népvándorlás által rövid időn belül ki fog törni a káosz, mely megjövendölt előhírnöke a Nagyfigyelmeztetésnek. Ezt pedig gyorsan követik a szorongattatások: forradalmak, felkelések, helyi háborúk itt és ott, és a 3. Világháború. Fel kell készítenetek a halálos bűnben, úgynevezett szabad  szerelemben élőket, hogy kössenek szentségi házasságot, vagy ha nincs rá lehetőség, lépjenek ki bűnös kapcsolatukból. Ha szerelmüknek már van gyümölcse, egy vagy több gyermek, kötelességük együtt maradni és felnevelni, de egy alapos életgyónás után testvérként, önmegtartóztatásban éljenek egymás mellett. Csak így kerülhetik el a kárhozatot.

A harmadik, amit nem utolsóként akarok lelketekre kötni, mint a hatodik parancs elleni súlyos bűnt: a vérfertőzés. Szent Pál ezt így bélyegzi meg: „Az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, hogy valaki apja feleségével él.” Mit is jelent ez? Hogy saját édesanyjával tart fenn testi kapcsolatot. A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti, hogy a „vérfertőzés intim kapcsolat vérrokonok vagy sógorok között, akik között tilos volna a házasságkötés. A vérfertőzés megrontja a családi kapcsolatokat és visszalépést jelent az állatiasság felé.” Erkölcstelen és undorító az is, ha testvérek tartanak fenn efféle együttélést. Vagy egy apa a saját leányával. A vérrokonok egyesülésével született utódok gyakran valami fogyatékossággal születnek.

Drága Gyermekeim! Van még valami, amit ide kell sorolnom: a többnejűség vagy poligámia. A Katekizmus szerint „ez gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek, ugyanis közvetlenül elutasítja Isten tervét, amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult, mert ellenkezik a férfi és a nő egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli – azaz egyetlen és kizárólagos – szeretettel adják magukat egymásnak. A keresztényt, aki korábban poligámiában élt, az igazságosság súlyosan kötelezi arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségeit korábbi feleségei és gyermekei felé.”

Az állami törvény is tiltja a többnejűséget: míg polgárilag el nem vált valaki, nem házasodhat újra.

Vannak olyan vallások, melye engedélyezik és természetesnek tartják a többnejűséget. Az ilyen társadalmakban a nő mely elnyomásban, megaláztatásban és kiszolgáltatottságban van. El kell tűrnie, hogy ő csak egy a sok közül és férjén osztozni kell. Ez az állapot az Én isteni szememben elítélendő, erkölcstelen élet.

Drága Engesztelőim! Egy misztikus képben szeretném megmutatni nektek, hogyan menekült meg Teréz és Karcsi, akikről tanításom elején beszéltem nektek, hogy az ördög a próbaházasság kísértésébe akarta taszítani őket. Idehozom elétek őket Olgival a rossztanácsadóval együtt. Egy szép, virágos, fás parkban vagyunk. A két szerelmes fiatal egy padon ül. A fiú átkarolja a lány vállát és kedvesen, egymást kényeztetve beszélgetnek. Mindkettőjük őrangyala a hátuk mögött áll. Éppen arra sétál a barátnő, de nem egyedül. Fején és két vállán 1-1 démon kuporog, undorító, ijesztő macskaméretű torz emberhez hasonló fekete alakok. Derekán kígyó tekereg. Most telepedtek rá, mikor észrevette Terikééket. Ezeket a szavakat suttogták a fülébe:

-Milyen összeillő kis pár! Mit kínozzák magukat ezzel az értelmetlen önmegtartóztatással. Nevetséges! Majd én helyreteszem őket. A kígyó felcsúszik a füléhez és ezt sziszegi:

-Rá fogom beszélni őket a próbaházasságra, ha már mindenképpen esküdni akarnak. Hátha nem is illenek össze.

Mikor odaér a padhoz, köszönti őket és előadja gondolatait. A démonok és a kígyó – aki nem más, mint a sátán – diadalmasan pillantanak egymásra és máris ráugrálnak a padon ülő elgondolkodó fiatalokra. Terike őrangyala védence fölé hajol és ezt az okos gondolatot sugallja neki:

-Olgikám! Köszönöm a tanácsot, de megkérdezem a gyóntatóatyámat, mit szól hozzá.

-A papokat nem kell ilyesmibe belevonni, túl mereven gondolkoznak. – feleli Olgi.

Erre a sátán lecsusszan Terikéről és harcba száll a két őrangyallal. Szolgái is segítenek neki, túlerőben vannak. Hívjátok segítségül Szent Mihály arkangyalt, ő majd rendet tesz!

-Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben…

Milyen gyorsan megérkezett. Lepattant fehér lováról. Láttára a démonok eltakarodtak. A kígyót megérintette aranykardja végével és azonnal köddé vált. Köszönöm, Gyermekeim, hogy segítettetek. Ebből bizony nem lett próbaházasság.

Kicsinyeim! Még nagyobb segítségre van szükség részetekről azok számára, akik még csak össze se akarnak házasodni, hanem csak úgy egybeköltöznek, azután kényük-kedvük szerint váltogatják a partnereket. Belőlük van a legtöbb. Az ördög kajánul és elégedetten vigyorog, ahogy nézi növekvő számukat. Szolgái sokaságát küldi rájuk. Ezek aztán egészen elaltatják lelkiismeretüket és elhiteti velük, hogy ez az életforma a legokosabb, legélvezetesebb. Csak egyszer fiatalok! Használják ki az időt. Sokat, nagyon sokat imádkozzatok, böjtöljetek az ilyen rendetlen kapcsolatban élőkért. Irgalmam nélkül és nélkületek a legfeketébb, legkínzóbb pokol fogja elnyelni őket. Most bepillantást engedek közülük azoknak a paráznáknak a jövőjébe, akikért senki sem imádkozik. Itt előttetek egy nagy kerek lyuk lesz a padlón, lángok csapnak fel belőle. A nyílás nagyon mély a Föld izzó belsejéig tart. E bűnös párocskákat 1-1 démon vonszolja a tüzes nyílás felé, és beletaszítja őket. A rövid földi élvezetek után együtt zuhannak a pokolba. De akikért közülük névszerint imádkoztok, azok megtérnek, kiszállnak a bűnből és megmenekülnek.

Gyermekeim! Egy pillanatra elhallgatok és ti csendesedjetek el! Gondolatban soroljátok fel azoknak a nevét, akik nem szentségi házasságban élnek!… És mondjátok el értük a „Most segíts meg Mária”-t… Köszönöm! Ígérem, őket meg fogom menteni, mikor eljön az idejük.

Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet és a tisztaság lelkületével: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

‘Apokaliptikus’: a filiális korrekció szervezője szakadásra figyelmeztet, ha a tévedéseket nem korrigálják

Az alábbiakban a Lifesitenews 2017. szeptember 29-én Pierantoni professzorral készített interjúját közöljük, itt a petersziklaja.hu magyar verzióját publikáljuk. Pierantoni, aki Rómában született és jelenleg a középkori filozófia professzora a Chilei Egyetem Filozófia Karán, egyike azon laikus tudósoknak, aki segített formába önteni a filiális korrekciót.

Professor Pierantoni, személyesen mi indította Önt arra, hogy részt vegyen a Filiális Correkció kezdeményezésében? Ennek magyar nyelvű ismertetését lásd itt!

A korrekció teljes szövege angol, olasz, spanyol, francia, német, és portugál nyelveken, kiegészítő dokumentumokkal és az aláírók listájával együtt egy külön e célra létrehozott internetes oldalon található meg, correctiofilialis.org cím alatt.

Azonnal el kezdtem gondolkozni ezen, amint kijött az Amoris Laetitia dokumentuma. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet, amikor de Mattei professzor cikkét (“Prime impressioni su un document catastrofico,” Corrispondenza Romana), és Schneider püspök pápának címzett nyílt levelét olvastam, amely az első és legerősebb reakciók egyike volt azok közül, ami megjelent. Tovább nyomoztam és olvastam a cikkeket, amelyek a témában megjelentek. Ezért folyamatosan gondolkoztam is róla. Természetesen addig a pontig, amíg hozzászoktam ahhoz a gondolathoz, hogy ebbe nem kellene laikusoknak belekeveredni, mert vannak püspökeink és bíborosaink. De aztán megértettem, hogy a püspökük és bíborosok nem sokat tesznek, leszámítva Schneider püspököt, azután pedig Burke, Caffarra, Brandmüller és Meisner bíborosokat. Szóval úgy éreztem, hogy tenni kell valamit.

Szeptemberben megírtam az első cikkemet a témában, párhuzamot húzva a jelenlegi helyzet és az ariánus viták között, amelyet Schneider püspök javasolt. Azóta ez a gondolat soha nem hagyott nyugodni. 2017 áprilisában felkérést kaptam arra, hogy részt vegyek a Rómában megrendezett nemzetközi konferencián, amely öt kontinensen felszólalói voltak jelen, akik az Amoris Laetitia tisztázását kérték. Ott beszéltem a Tanítóhivatal és a Hagyomány közötti szükséges kapcsolatról, valamint Liberius és Honorius pápák eretnekségéről. Ez fontos volt annak érdekében, hogy az emberek tisztában legyenek a pápai tévedhetetlenség tanításával az Egyház történelmének fényében.

Nagyon komolyan úgy éreztem, hogy fontos volt erről beszélni, mert az egyik fő probléma ebben a vitában az a tendencia, ahogy sok katolikus úgy értelmezi a pápa személyes elgondolásait vagy véletlen megnyilatkozásait, mintha azok az Egyház Tanítóhivatalának részét képeznék.

Vannak, akik azt mondják: mit tud elérni egy „filiális korrekció”?  Én mindig is úgy gondoltam, hogy az igazság kimondásával, tudományosan és megalapozott módon sok mindent el lehet érni- csak azért, mert az igazat kimondja az ember. Ez nem emberi hatalom kérdése. Természetesen az igazságot a pápa személye iránti tiszteletteljes módon kell elmondani. Azt hiszem, tisztában kell lennünk azzal is, hogy mi pápaként tiszteljük Ferencet, mert néhány ember úgy gondolja, hogy a pápai trón üres (sedekvancisták). Ez nagyon világos ügy, hogy Ferencet pápának tekintjük. Pontosan ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy ítélje el ezeket a tévedéseket.

Miért történt ez a lépés, ha a bíborosok, akik a pápa tanácsadói, formális korrekciót fognak kiadni?

A formális korrekciót már januárra megígérték. Áprilisban azonban, amikor Rómában volt a konferencia, még nem volt utalás arra, hogy Burke bíboros korrigálna. Szóval egy kis csoportban elkezdtünk gondolkodni egy laikus korrekción. Aztán júliusban, amikor korrekciónk végleges formát öltött és bizonyos számú aláírást szereztünk, nagy örömmel hallottuk, hogy Burke bíboros újra gondolkodik a korrekción. Azt is gondoltam, hogy bár a bíborosok formális korrekciójának természetesen sokkal nagyobb hatása lesz, mert konkrét küldetésük a pápának tanácsot adni, nem feltétlenül van jogi különbség. Mi is alá vagyunk rendelve a pápának, de a bíborosok is. A “filiális korrekció” néhány ellenzője azt állítja, hogy ez nem jogi jellegű aktus, és nincs jogi értelme. Én úgy gondolom, hogy igazuk van: helyesen értelmezve nincs jogi értéke. A pápa a jogi korrekció fölött áll (amint azt levélünkben is állítjuk), mert a földön senki nincs felette. De mind a bíborosok, mind a tudósok korrekciójának nagy erkölcsi értéke van. Tehát az erkölcsi érték mindkettőben közös.

Igaza van abban, hogy a bíborosok feladata a pápának tanácsot adni, de a helyreigazítás mindenkit kötelez, aki a megfelelő tudás birtokában van.

És azt hiszem, ebben az esetben a bíborosoknak szükségük van a tudósok támogatására, hiszen olyan kevesen vannak. Ha 60 bíboros lenne, akik tudósok is volnának, akkor persze értelmetlen lenne. De mivel csak ketten vannak, szükséges a laikusok és tudósok támogatása.
Talán az egyházon kívüli emberek szerint ez politikai kérdés. De ez egy teológiai, filozófiai, történelmi kérdés, amely sok tudományos munkát és sok szakértelmet igényel. Az ilyen típusú problémák széles spektrumúak. Szüksége van filozófusokra, történészekre, teológusokra.

Nagyon könnyű lenne Ferenc pápának megválaszolni a kérdéseiket, és tisztázni a dolgokat, nemde?

Természetesen igen, a gyakorlati cselekvés tekintetében. De ez azt jelentené, hogy ellentmondana sok éve tartó fő cselekvési és gondolkodási irányelveinek – nemcsak pápaként, hanem a megelőző éveit is figyelembe véve. Ez nem csupán egy tévedés, amely az életútja egy szakaszát érinti. Ezért hiszem, hogy a modernizmusnak a levelünkben való említése különösen fontos volt, mivel ez a gondolkodásmód a 20. században nagy hagyományokkal bír, és nagyon befolyásos iskolát és gondolkodásmódot hozott létre.

Gondolja, hogy a modernizmus a hét eretnek javaslat gyökere, amelyet a korrekcióban érintenek?

Igen, azt hiszem, hogy a modernizmus az alapvető ok, sokkal inkább, mint a lutheranizmus. Mert a modernizmus filozófiailag koherensebb rendszert alkot határozott előfeltevésekkel, míg a lutheranizmusnak különböző elemei vannak, amelyek nem mindig koherensek egymással. Például a modernizmus alapvető előfeltevése az, amely végső soron a német idealizmus eredője, hogy minden létező maga a történelem, tehát az igazság nem lehet megváltoztathatan, hanem fejlődnie kell. Az alapvető feltételezés az, hogy nincs igazán megváltoztathatatlan Isten (az Első Vatikáni Zsinat által elítélt tévedés), és ezáltal az igazságnak sincs megváltoztathatatlan szilárdsága, de valahogy Isten azonosítja magát a teremtéssel (az Első Vatikáni Zsinat által elítélt másik tévedés), és így fejlődik a történelem. Ebben az értelemben lehet valami igaz a negyedik században, és ugyanaz hamis a huszonegyedikben. E felfogás szerint a mai tanításnak nem kell logikusan koherensnek lennie a korábbi tanítással: elegendő kijelenteni, hogy ugyanaz az univerzális „Substantia” – Isten, Valóság vagy Élet – mai napig beszél, ahogy a jelenlegi tanítóhivatal által is beszél, és nincs értelme a korábbi tanítással szembeállítani. Ez a filozófiai alapja olyan axiómának, mint például: „A valóság felette áll az eszméknek” (lásd Evangelii gaudium, 233). Végül azonban nyilvánvaló, hogy ez az ellentmondás elvének elhagyásához vezet: ezért hallhatunk manapság Rómában olyan kijelentéseket, mint Fr. Spadaro már híressé vált megállapítását: „kettő meg kettő egyenlő öt.” Úgy gondolom, hogy ez az ellentmondás nem csak eretnekséghez, hanem mentális betegséghez vezet. Nem túlzás, amit Sarah bíboros kijelentett a 2014-2015. évi vatikáni szinódusok egyikén, hogy „a tanítás és a gyakorlat közötti szakítás veszélyes skizofrén patológia”.

Tudna többet mondani olvasóinkat a modernizmusról?

Úgy gondolom, hogy a modernizmusban mély filozófiai probléma van magával az Isten-képpel. A modernizmusban Istent, mint változót értelmezik. Valahogy Isten substantiája immanens a világban oly módon, hogy metafizikailag nem különböztethető meg a létezés a változástól. Ha Isten a létezéssel együtt változik, akkor problém van az Istenről kialakított felfogással, és manapság ez egy nagyon erős filozófiai iskola, Hegeli eredetű. Azt hiszem, sokkal ősibb, mint egy tanítás (visszavezethető az ókori gnoszticizmushoz), de Hegel a leghíresebb modern képviselője. És ez nagyon erősen jelen van a modern teológiai karokon. Szóval ez nagyon komoly probléma.

Úgy gondolom, hogy a pápa és tanácsosainak közvetlen szándéka az volt, hogy választ adjanak az elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok szentáldozásának kérdésére. De azért, hogy teológiailag és filozófiailag igazolják magukat, ki kellett fejteniük saját előfeltevéseiket, amelyek sokkal mélyrehatóbb módon tévesek. Tehát az általános nézet nagyon félelmetes és apokaliptikus. A modernizmus, ahogy X. Pius pápa remekül megállapítottanem csupán „egy eretnekség”, hanem az összes eretnekség gyökere és megvalósulása.

Ha a helyesbítést nem adták volna ki mitől félhettek volna?

Úgy gondolom, hogy ha egy tévedést valahogy nem korrigálnak, akkor emberi értelemben nyilvánvaló, hogy a hiba tovább fog terjedni. Legalább a korrekció sok embert ráébreszthet arra, hogy probléma van. Azt gondolom, hogy annak az egyértelmű kijelentése, hogy itt egy tárgyi eretnekséggel állunk szemben, ami közvetlenül ellentétes a hittel, gondokodásra buzdít mindenkit.

Ön is egyháztörténész. Milyen tekintetben különbözik a 1333-as példa (XXII. János pápa korrekciója) a jelen ügytől?

Úgy gondolom, a fő különbség az eretnekség puszta „mennyisége”. Tehát láthatjuk, hogy az ember tévedhet egy ponton, de egy fontos megállapítása annak a korrekciónak, amit most aláírtunk az, hogy ennek az eretnekségnek történelmi háttere van, amely megmagyarázza, hogyan utal ez a jellegű gondolkodásmód a modernizmusra és a lutheranizmusra.  Tehát látható, hogy nem csupán egyetlen ponton történt tévedés, hanem ez egy gondolati (filozófiai) iskola, amely eretnekségek sorával hozakodik elő. A mai helyzet sokkal összetettebb és sokkal súlyosabb.

Az áprilisban, Rómában tartott konferencián „apokaliptikusnak” ábrázolta a jelenlegi helyzetet…

Igen, és most is úgy gondolom, hogy apokaliptikus, mert nem az a benyomása az embernek, mintha a pápa csak tévedett volna egyet. Például II. János Pál pápasága idején szóba került az „igazságos háború” kérdése. Az első iraki háború során azt mondta, hogy minden háború igazságtalan. Egyik barátom, Robert Dodaro atya, aki később az Augustinianum igazgatója volt, megjelentetett egy cikket, amelyben azt fejtette ki, hogy a hagyomány szerint lehetséges egy igazságos háború. Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás tanítja ezt, természetesen a Szentíráson alapulva. Tehát ez nem tűnik ortodoxnak. De senki sem gondolta, hogy János Pál eretnek. Egy hibát követett el, és ezt korrigálni lehetett. De nagyon eltérő a helyzet, amikor teljesen más világnézetről beszélünk, amely annak a kockázatát rejti magában, hogy teológiai és filozófiai szempontból ellentétes a katolikus nézettel, és amelynek modernista látásmódja azt mondja ki, hogy a tanítás alapjaiban változtatható meg, úgy, hogy valami, ami a Szentírásban van, egy bizonyos dolgot jelent az első században, egy másikat a tizenegyedik században, és megint más dolgot a huszonegyedik században. Megkérdezhetjük tehát, hogy mi az értelme a Biblia használatának, vagy a Szent Hagyománynak (az isteni kinyilatkoztatás két forrásának)?

A korrekciótt a médiában és másutt abban az értelemben mutatták be, hogy mit mond az Amoris Laetitia az elvált és újraházasodottak szentáldozásáról, de a szavaiból azt veszem ki, hogy más átfogóbb és mélyebb kérdések is felmerültek…

És azt hiszem, ez gondviselésszerű. Bár ijesztő, de gondviselésszerű, hogy a hibák a teológiai és a filozófiai előfeltevéseikkel jönnek elő. Mert egyébként csak azt lehetne mondani: „Tegyük ezt, áldoztassunk indoklás nélkül”, mint ahogy azt sok pap már korábban megtette. De amint megpróbáljuk igazolni – ésszerűen, teológiailag – ,a probléma csak növekszik, mert megmutatja, hogy mik az előfeltevések. Tehát ez az expozíció bizonyos értelemben nagyobb problémákat okoz, de gondviselésszerű is, mert láthatjuk, hogy hol van a tévedés, és mi az az alapvető tévedés, ami bizonyos következtetésekhez vezet. A konzervatív pápák, mint Benedek pápa és II. János Pál pápa megpróbálták megállítani ezt, de ez valamilyen módon arra kötelezte a „progresszív” teológusokat, hogy elrejtsék előfeltevéseiket, és titokban várakozzanak. De most már szabadon megnyílvánulhatnak és a gondolatmenetük világosabb. Tudhatjuk tehát, hogy mit gondolnak, így könnyebb megérteni, milyen súlyos a helyzet.

Aggódnak-e az aláírók – papok vagy laikus tudósok –, hogy megtorlásokat szenvedhetnek el?

Igen, aggodalom van emiatt. Sok embertől hallottam a katolikus intézményekben (itt Santiago-ban és másutt), akiket ezzel közvetlenül megfenyegetettek, ezért nem írták alá. Például hallottam olyan emberekről, akik aláírták a 45 fő dokumentumát, és azt mondták nekik, hogy vagy nem írnak alá semmit, vagy elveszítik az állásukat. Természetesen az intézmény fajtájától függően nagyobb lehet a kockázat. Hallottam olyan emberekről, akiket nem közvetlenül Rómából fenyegetnek, hanem a helyi intézmények részéről, amelyek iparkodnak „pápábbnak lenni a pápánál”.

Ön személy szerint aggódik?

Én állami egyetemen dolgozom, tehát azok nem annyira érintettek. Katolikus intézményben is dolgozom, de ők alapvetően osztoznak az orthodox állásponton, ezért nem üldözik azokat az embereket, akik konzervatív álláspontot képviselnek. Természetesen mindig szükség van bizonyos fokú óvatosságra ebben, próbálva nem megbotránkozni azokat, akik még nem látnak tisztán.

Akkor az Ön által összegyűjtött aláírók csoportja egy nagyobb csoportot képvisel?

Ó igen, határozottan. Például 10 embernek küldtem el, és 10-ből 7 azt mondta, hogy nem akarják aláírni a megtorlástól való félelem miatt. Néhányan úgy gondolták, hogy nem készek a pápa közvetlen kiigazítására, bár egyetértettek a tartalommalElmondhatom, hogy nagyon sokan alapvetően egyetértettek a tartalommal, sokkal többen, mint azok, akik aláírták. Úgy gondolom tehát, hogy tévedés azt állítani, ahogyan az egyes médiában megjelent, hogy ez egy „marginális” vagy „tradicionalist” kezdeményezés. A „tradicionalista” kifejezés szigorú értelemben aztt a személyt jelenti, aki csak a rendkívüli formában megtartott (vagyis a hagyományos latin ritusú misére) jár, vagy aki határozottan ellenzi a II. Vatikáni Zsinatot. De a dokumentumban szereplő álláspontokkal igen széles körben egyetértenek. Valójában néhány elemző azt mondta: „Nagyon ügyesek voltak, hogy mindössze hét eretnekséget említettek meg, mert sokkal több van”, és ezek az elemzők nem voltak tradicionalisták.

Természetesen Fellay püspök aláírása miatt hívják „ultratradícionalistának”.

Igen, igaz, hogy az aláírók között számos tradicionalista gondolkodásmódú ember van, de ez nem jelenti azt, hogy tradicionalista álláspont lenne, hogy ezeket a tévedéseket megemlítjük. Úgy gondolom, hogy sok hétköznapi katolikus is megérti, hogy ezek súlyos tévedések, ha el kezd ezen gondolkozni.

A korrekciót „konzervatívnak” nevezhetjük, feltéve, hogy megértjük, hogy az Egyházban lévő „konzervatív” nem konzisztens a brit parlamentével. A politikában való konzervativizmust azért lehet vitatni, mert az emberi joggal foglalkozik, nem az abszolút igazsággal. De az Egyházban lévő konzervatívizmus annak megőrzését jelenti, amit Krisztustól átadtak az apostoli hagyományon keresztül. Ebben az értelemben fontos, hogy egy katolikus konzervatív legyen.

Azt hangoztatták, hogy a korrekció, amit az ördög trükként használhat, lebonthatja a pápaságot

Éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy abban a vállalkozásban van a pápaság lebontására irányuló trükk, amelyet a pápa és tanácsadói Amoris Laetitia-val vállalták. A pápaság nagymértékben az Amoris Laetitia után vált hiteltelenné. Kétségtelenül azt kell mondanom, hogy messze ez a legrosszabb dokumentum, amely valaha is pápai aláírással került nyilvánosságra az Egyház eddigi történetében. Ezzel magyarázható, hogy miért kezdtek sokan kételkedni abban, hogy Ferenc tényleg pápa-e. Sok ember, aki helyesen úgy gondolja, hogy a pápának a hagyomány védelmezőjének kell lennie, azt mondta: nos, ez nem lehet a pápa. Emellett néhány ember kételkedni kezdett a pápai tévedhetetlenségben vagy a pápaság értelmében. Josef Seifert professzor barátomat Granada érseke azzal vádolta meg, hogy hiteltelenné tette a pápaságot azzal, hogy rámutatott az AL egyik legnagyobb problémájára. De vajon ki teszi igazán hiteltelenné a pápaságot? Először azt kell tisztáznunk, hogy a probléma, amelyre Seifert rámutatott, valóságos és komoly-e. (lásd Seifert védelmét a http://aemaet.de/index.php/aemaet/article/view/46/pdf oldalon).

Végül úgy vélem, hogy nyilvánvalóan a pápa nagy bizalmat helyez egyetlen embercsoportba, akik teológiailag és politikailag mind ugyanaból az iskolából valók; és ez nem jó a pápának. Valóban meg kellene próbálnia meghallgatni különböző embereket. Olaszországban például, de Amerikában és sok más helyen is, napról napra egyre inkább az a vélekedés, mintha a pápa egy bizonyos politikai oldal mellett állna (lásd a „Politikai pápa” című könyvet). Ez az, ami a pápaságot sérti.

Mit gondol, mire gondolhatott XIII. Leó pápa, amikor Szent Mihály állítólagos látomása után megfogalmazott ördögűző imájában ezt írta le„Még a legszentebb helyeken is, ahol Szent Péter széke és az igazság katedrája a világ megvilágítására felállíttatott, még ott is felállították a gyalázatosság és kegyetlenség trónusát, azzal a csalárd szándékkal, hogy megvervén a pásztort szétszélesszék a nyájat.”? Ismeri ezt a szakaszt?

Igen, rögtön felfedeztem, miután az Amoris Laetitia megjelent, és nagyon meglepett, mert olyan félelmetes volt, mintha tökéletes kép lenne a helyzetről. Azt hiszem, hogy egyetlen fiktív író sem képzelt volna el ilyet, ez egy igaz prófécia, amely most bontakozik ki. Senki sem hitte volna el, hogy ez a prófécia valóban megvalósul, de azt gondolom, hogy XIII. Leó pápa leírása valóra válik.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem erkölcsi ítélet a pápáról. Azt hiszem, a pápa és tanácsadói – például Fr. Spadaro, akit fiatal diákként ismertem meg Rómában, valójában jó emberek. Szerintem jó szándékúak. Ferenc pápa karizmatikus és számos emberi és keresztény erényben bővelkedik, így persze sokan hajlamosak hinni neki. De pontosan ez okozza a zavarodottságot, és mindezek mögött valódi ördögi trükk van.

Mit gondol, mi fog most történni, miután a korrekciót nyilvánosságra hozták?

Azt hiszem, most Burke bíborosnak el kell kezdenie a régóta ígért korrekciójának kiadását. A helyében én „testvéri korrekciónak” nevezném (jobb, mint a „formális”). Valójában célzott arra, hogy helyesli a „filiális” kezdeményezésünket, és úgy érzi, ez őt is támogatja. Biztos vagyok benne, hogy most már tudja, hogy hamarosan eljön az ideje a tetteknek. Talán két vagy három bíboros, vagy fél tucat püspök fog csatlakozni hozzá. Talán több, talán kevesebb. De még ha ő lenne az egyetlen is, azt hiszem, hamarosan ki kell adnia a korrekciót.

Hasonló időket élünk, mint amilyen az ariánus eretnekság és Szent Atanáz idején volt?

Igen, nagyon hasonlít, mert két olyan filozófiai iskola van, amelyeket nehéz összebékíteni egymással.  És eléggé széles körű egyetértés van a tanult teológusok között a nagyon befolyásos felsőoktatási intézményekben (mindenekelőtt Németországban), hogy mindaz, amit eretneknek tekintünk, az valójában ortodoxok. Tehát úgy gondolom, hogy ebben az esetben az eretnek vagy fél-eretnek gondolkodókban ugyanúgy, mint az ősi tanult püspököknél, van egy felsőbbrendűségi komplexus. Hajlamosak másokat lenézni, vagy a régimódinak tekinteni, ahogy az ariánus viták során is történt.  Néha egy szerényebb akadémiai képzés jobb szövetségese lehet az ortodoxiának, mert azokat az okos embereket, akiket egy híres, tekintélyes iskolában neveltek, könnyebb megtéveszteni. Ők gyakran a teológiát az emberi normák alapján ítélik meg, és hajlamosak követni a korszellem vagy iskolájuk tendenciáit (például Karl Rahner iskolája, amely hatalmas befolyással bírt a közelmúltban); többel, mint a Hagyomány és a Biblia.

Mit gondol, mi lehet a következő lépés, ha a testvéri korrekciót elvégezték?

Nagyon nehéz megmondani, de azt hiszem, még azért nem adták ki, mert félnek a szakadástól. De azt hiszem, az ellenkezője igaz: ha nem teszik meg, akkor lesz szakadás. Az az ellentmondás, hogy nem beszélünk az igaz tanításról, hogy nem orvosoljuk a hibákat, és hogy félünk a szakadástól. Csak az igazság tud egyesíteni. Ha a tévedés elterjed, az fog elszakítani plébániát a plébániától, püspököt a püspöktől, országokat egymástól. Ez egy gyakorlati szakadás lenne, amely valójában már létezik, de ha a korrekció nem történik meg, sokkal rosszabb lesz.
Bár lehet, hogy a pápa védelmezői kigúnyolják a kezdeményezést, és azt mondják, hogy az aláírók nagyon kevesen vannak és rendkívül konzervatívak, vagy tradicionalisták, végső soron nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem, hogy igaz-e, amit mond; nem számít, hogy híres vagy ismeretlen emberek mondják-e. A nap híre elszalad, de az igazság megmarad.
Nem hiszem, hogy a szám a fontos. Szent Atanáz korában csak ő volt egyedül. Volt néhány ember, aki támogatta, de nagyon kevesen voltak. De ami továbbra is fennmaradt, az az ortodoxia.

Mit tehetnek a laikus hívők?

Szerintem a laikusok nagyon fontos szerepet játszanak, mert szabadabbak. Úgy gondolom, ez a dokumentum segíthet néhány embernek, hogy átfogóbb módon gondolkozzon. De azt hiszem, sok munka van még hátra. A laikusoknak több ismeretre van szükségük. Sokan azért nem reagálnak, mert nem rendelkeznek alapismeretekkel. A tudósoknak meg kellene ragadni az alkalmat, hogy tanítsák az embereket arról, amiről azt feltételezzük, hogy tudják, de mégsem tudják: az egyház természetéről, a pápa szerepéről, a tévedhetetlenségről, az erkölcsi tantételekről.

Müller bíboros javasolt egy teológiai vitát. Mit gondol erről a javaslatról?

Müller bíboros javaslatát kiváló ötletnek tartom, és csodálatos alkalomnak a párbeszédre, és az igazságra való törekvésre az Egyházon belül. Alapvető fontosságú számunkra, katolikusként és értelmes lényekként is, hogy ebben a vitában az alapvető tanok lényegi igazságára koncentráljunk, és hogy ne kerüljünk abba a kísértésbe, hogy a külső érvekre fókuszáljunk, amelyeket a rangra vagy presztizsre alapozunk. A rang, a hírnév az, ami eltűnik: az igazság azonban VAN (lásd Kiv, 3:14). Az igazság maga Isten.

A cikk angol nyelvű forrása itt található.
Magyar forrás: http://petersziklaja.hu/apokaliptikus-a-filialis-korrekcio-szervezoje-szakadasra-figyelmeztet-ha-a-tevedeseket-nem-korrigaljak/

Legfrissebb bejegyzések
Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu