Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Boldog Maria Serafina nővér látomása Lutherről

Boldog Maria Serafina nővér látomása Lutherről

Az Angyalok Nővérei elnevezésű szerzetesrend alapítóját,  a Jézus Legszentebb Szívéről nevezett Maria Serafina Micheli nővért (1849-1911) XVI. Benedek pápa 2011. május 28-án avatta boldoggá.

A nővér 1884-ben épp azon a napon látogatott el a szászországi Eislebenne-be, Luther Márton szülővárosába, amikor a város híres szülöttje születésnapjának (1484. november 10.) negyedik centenáriumát ünnepelték. Luther Márton életével és munkásságával megosztotta egész Európát és magát az Isten egyházát is.

A négyszázadik évforduló emlékének szánt ünnepség alkalmával megteltek az utcák emberekkel, sőt még az erkélyek is tömve voltak. Több más híresség mellett az uralkodó, I. Vilmos császár érkezésére is számítottak, aki az ünnepi megemlékezések elnöki tisztét töltötte be.

A később boldoggá avatott nővér leírta, hogy nem is érdekelte, mi végre van ez nagy felhajtás szerte a városban, az ő egyetlen vágya az volt, hogy találjon egy templomot, ahol imádkozhat és leborulhat az Oltáriszentség előtt. Hosszú séta után végül talált egy templomot, aminek az ajtaja azonban zárva volt.

Letérdelt a templom lépcsőjére, hogy nyugodtan tudjon imádkozni. Már este volt, amikor ez történt, így nem vette észre, hogy nem egy katolikus, hanem egy protestáns templom előtt térdel. Imája közben egy angyal jelent meg neki, aki ezekkel a szavakkal szólt hozzá: „Kelj fel, mert ez egy protestáns templom!”

Majd így folytatta: „De azt akarom, hogy lásd, hová jutott Luther Márton büntetésképp, és milyen fájdalmakat kell elviselnie büszkesége miatt.” Ezen szavak elhangzását követően a nővér egy szörnyű mélységben lángoló tüzet látott, ahol számtalan kegyetlenül megkínzott lélek szenvedett.

Ennek a lyuknak a közepén volt egy férfi, Luther Márton, aki lényegesen másképp nézett ki, mint a többiek: démonokkal volt körülvéve, akiknél kalapácsok voltak. A démonok letérdepeltették Luthert, és úgy tűnt, sikertelenül próbálnak egy hosszú szöget Luther fejébe verni.

A nővér arra gondolt, hogyha az emberek némelyike látná ezt a drámai jelenetet, nem adózna tisztelettel Luthernek és nem rendeznének megemlékezéseket és ünnepélyeket egy ilyen személy számára.

Később, amikor csak lehetőség adódott rá, mindig emlékeztette rendtársait, hogy alázatos és rejtett életet éljenek. Meggyőződése volt, hogy Luther Márton örök kárhozatra lett ítélve, különösen a legelső halálos bűnben, a büszkeségben való megátalkodottsága miatt.

Jézus Legszentebb Szívéről elnevezett Maria Serafina nővér

A Jézus Legszentebb Szívéről elnevezett Boldog Maria Serafina nővér Clotilde Micheli néven látta meg a napvilágot 1911. március 24-én. Misztikus volt, legelhíresültebb látomása Lutherrel kapcsolatos. Ő alapította az Angyalok Nővérei Szerzetesrendet (Institute of Sisters of the Angels).  1849-ben Faicchioban, Itáliában hunyt el.

XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án tiszteletre méltóvá nyilvánította, majd  2011. május 28-án boldoggá avatta.

Fordította: Horváth Ádám Béla

Kilencedet Pünkösdre (Barnabás)

Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek egészen a föld végső határáig!

 

Szentlélek, te nem maradsz meg a változatlan Atyában és Igében, mégis állandóan ott vagy az Atyában és az Igében, és ott vagy ugyanakkor saját magadban és az összes boldog lélekben és teremtményben is. Azokban a teremtményekben találod meg helyedet, akik úgy készülnek fel fogadásodra, hogy ajándékaidban részesülve hozzád hasonló tiszta lelkületre kötelezik el magukat. Jöjj el, Szentlélek! Jöjjön el az Atya egyesítő ereje, az Ige szeretete! Te vagy az igazság Lelke és a szentek jutalma, a lelkek nyugodalma, világosság a sötétségben, te vagy a szegények gazdagsága, a szerető lelkek kincse, az éhezők kielégítője, az égi haza felé vándorlók vigasztalása, és te vagy minden kincsek foglalata. Jöjj el, aki Máriára leszállva őt alkalmassá tetted, hogy az Ige testet öltsön benne. Működj bennünk is azzal a kegyelemmel, amellyel a kegyelem és a természet csodáját őbenne véghezvitted!

(Pazzi Szent Mária Magdolna)

 

Előkészület Pünkösdre

 

első rész: 2017.05.27.- 2017.06.02.

második rész: 2017.06.02. – 2017.06.04.

Első rész

2017.05.27. – 2017.06.02.

 

Jn.14:15-21

15Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, 16én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. 17A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. 18Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. 19Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. 20Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. 21Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.”

Jn.14:26

26S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Jn.16:5-15

5Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? 6Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. 7De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. 8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. 9A bűnről, amiért nem hittek bennem. 10Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. 11Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. 12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. 13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. 14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. 15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

1Kor.12:1-11

1Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. 2Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. 3Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. 4A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. 5A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 7A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. 11Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

 

FELAJÁNLÓ IMA A SZENTLÉLEKHEZ

Az egész mennyei udvar jelenlétében, térdre borulva, felajánlom magamat, testemet és lelkemet, Neked, Örök Szentlélek Isten. Imádom tisztaságod világosságát, igazságod kimeríthetetlen mélységét, és szereteted erejét. Te vagy az én lelkem ereje és fénye. Benned élek, mozgok, és vagyok. Soha többé nem akarlak megbántani téged, kegyelmeidhez való hűtlenségeimmel, és teljes szívvel könyörgök hozzád, hogy a legkisebb bűnt is, amit ellened elkövethetnék, tartsd távol tőlem. Irgalmasan őrködj minden gondolatom felett, és tölts el engem azzal a kegyelemmel, hogy mindig figyeljek a Te fényedre, hallgassak a Te hangodra, és kövessem a Te sugallataidat. Hozzád ragaszkodom, és neked szentelem magam, és kérlek, hogy könyörületeddel ügyelj rám gyengeségeimben. Jézus megsebzett Lábait tartva, öt szent Sebére tekintve, drága Vérében bízva, és imádva megnyílt Oldalát, ás megsebzett Szívét, esdeklem Hozzád, imádni való Lélek, gyengeségemben Pártfogóm, hogy tarts meg engem a Te kegyelmedben, hogy soha ne vétkezzem ellened. Add meg nekem a kegyelmet, ó Szentlélek, az Atya és a Fiú Lelke, hogy hozzád mindenkor és mindenhol így szólhassak: „Szólj Uram, hallja a Te szolgád!” Ámen

 

IMA A SZENTLÉLEK HÉT AJÁNDÉKÁÉRT

Ó Uram, Jézus Krisztus, Te mielőtt felmentél a mennyekbe, megígérted , hogy elküldöd a Szentlelket, hogy befejezze művedet az apostolok és a tanítványok lelkében, méltóztass most kérlek, hozzám is elküldeni ugyanazt a Szentlelket, hogy tökéletesítse lelkemben kegyelmed és szereteted művét. Tölts el engem a Bölcsesség Lelkével, hogy megvessem ennek a világnak romlandó dolgait, és csak az örökké való dolgok iránt vágyakozzam. Tölts el engem az Értelem Lelkével, hogy megvilágosítsa elmémet isteni igazságod fényével. Tölts el engem a Jótanács Lelkével, hogy mindig az Istennek tetsző utat válasszam. Tölts el engem az Erősség Lelkével, hogy Veled együtt viseljem keresztemet, és bátorsággal viseljek minden akadályt, ami üdvösségemmel ellentétes. Tölts el engem a Tudomány Lelkével, hogy megismerjem Istent és önmagamat, és növekedjek a szentek tudományának ismeretében is. Tölts el engem a Jámborság Lelkével, hogy kedvesnek és édesnek találjam Isten szolgálatát. Tölts el engem az Istenfélelem Lelkével, hogy szerető tisztelettel viseltessek mindig Isten felé. Pecsételj meg engem, drága Uram, igaz tanítványaid jelével, és minden ügyemben árassz el a Te Lelkeddel. Ámen

 

NAPI IMÁK:

  • az adott nap imája
  • A Megújulás Rózsafüzére (A Dicsőség Birodalmának Rózsái) /imakönyv:95.old/
  • Litánia a Szentlélekhez /imakönyv: 107.old/

 

Könyörögjünk: Mindenható, örök Isten, aki minket a víz és a Szentlélek által megújítani méltóztattál, s nekünk adtad a bűnök bocsánatát, kérünk, küld el hozzánk kegyesen hétszeres Lelkedet, a Bölcsesség és Értelem Lelkét, a Jótanács és a Tudomány Lelkét, a Lelkierősség és Jámborság Lelkét, és tölts el minket az Istenfélelem Lelkével. Ámen

 

Első nap – szombat

Az Istenfélelem ajándéka: Ez az ajándék eltölt minket az Isten iránti legfőbb tisztelettel, s arra késztet minket, hogy bűneinkkel ne vétkezzünk ellene. Ez az a félelem, amely nem a pokol gondolatából fakad, hanem a tisztelet és a hódolat érzéséből, és a Mennyei Atyánk iránt érzett gyermeki engedelmességből. Ez a félelem a bölcsesség kezdete, mely elválaszt minket a világi élvezetekhez való ragaszkodásunktól, amely távol tart minket Istentől. „Hogy féljék az Urat, előkészíti szívüket, s jelenlétével megszenteli lelküket.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Istenfélelem áldott Lelke, hatolj be szívem legmélyére, hogy Uramat és Istenemet szüntelenül magam elé állítsam, s kérlek, segíts nekem, hogy elkerüljem mindazokat dolgokat, amelyekkel megbánthatlak Téged, s tégy engem méltóvá, hogy egykor majd a mennyekben isteni fölséged színe elé járulhassak, ahol élsz és uralkodsz a Szentháromsággal egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

 

Második nap - vasárnap

A Jámborság ajándéka: Ez az ajándék hozza létre a szívünkben a gyermeki ragaszkodást és szeretetet Isten, mint a legszeretőbb Édesapa iránt. Arra késztet, hogy szeressük, és tiszteljük Őt, s vele együtt mindazokat a személyeket és dolgokat, melyeket neki szenteltek, melyek tekintélyének hatalma alatt állnak; áldott Édesanyját és a szenteket, az Egyházat és annak látható fejét, szüleinket és elöljáróinkat, országunkat és annak vezetőit. Akit betölt a jámborság ajándéka, az nem fárasztó és nehézkes kötelességnek találja hitének gyakorlatait, hanem örömet okozó szolgálatnak. „Ahol szeretet van, ott nincs küszködés.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Jámborság áldott Lelke, vedd birtokodba szívemet. Szíts fel benne Isten iránt érzett olyan szeretetet, hogy csak az Ő szolgálatában találjak megelégedettséget, s az Ő kedvéért szeretettel fogadjam el a jogos és törvényes hatalmakat. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

 

Harmadik nap - hétfő

A Lelki erősség ajándéka: Ez az ajándék erősíti meg lelkünket a természetes félelemmel szemben, s a végsőkig támogat minket kötelességeink teljesítésében. A lelkierő kölcsönöz az akaratnak erőt, ösztönzést, indíttatást és sugallatot, hogy még a legfáradságosabb feladatokat is habozás nélkül elvállalja, hogy szembenézzen a veszéllyel, hogy elviselje, ha emberi méltóságát lábbal tiporják, hogy panasz nélkül tűrje a lassú mártíromságot, s akár az élethosszig tartó megpróbáltatásokat. „Aki a végsőkig kitart, megmenekül.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Lelki erősség áldott Lelke, tartsd fenn lelkemet a megpróbáltatások és nehézségek idején, növeld az életszentség elérésére irányuló törekvéseimet, erősítsd meg gyengeségeimet, adj nekem bátorságot ellenségem minden támadása ellen, hogy soha ne vegyenek erőt rajtam, s ne válasszanak el Tőled, én Istenem és legfőbb Javam. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

 

Negyedik nap – kedd

A Tudomány ajándéka: Ez az ajándék teszi képessé a lelket, hogy értékelje és megbecsülje a teremtett dolgokat a maguk eredeti és helyes értékében – az Istenhez kötődő kapcsolatukban. A tudomány leleplezi a teremtmények álarcát, s feltárja ürességüket, rámutatva azok egyetlen igaz céljára, Isten szolgálatának eszközeiként. Megmutatja nekünk Isten szerető gondoskodását még a viszontagságok közepette is, s elvezet minket arra, hogy az élet minden körülményei között dicsőítsük Őt. Fényével vezetve a lényeges dolgokat első helyre tesszük, s mindenekelőtt értékeljük Isten felénk irányuló barátságát. „A tudomány az élet forrása annak, aki birtokolja azt.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Tudomány áldott Lelke, és add meg, hogy mindig felismerjem az Atya akaratát, mutasd meg nekem a földi dolgok semmisségét, hogy felismerjem azok hiábavalóságát, és csak a Te dicsőségedre, s az én üdvösségemre használjam azokat, s mindenekfelett mindig Téged és a Te jutalmadat keressem. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

 

Ötödik nap – szerda

Az Értelem ajándéka: Ez az ajándék segít nekünk, hogy felfogjuk és megértsük szent hitünk igazságait. A hittel ugyan elismerjük azokat, de az értelemmel megtanuljuk nagyra becsülni, és szeretni. Képessé tesz minket, hogy megértsük a kinyilatkoztatott igazság belső jelentését, s ezáltal siettet minket egy új élet felé. A hitünk megszűnik terméketlennek és tétlennek lenni, s olyan életmódra ösztönöz, mely ékes bizonyítéka a bennünk rejlő hitnek; vele menve „gyarapodunk bölcsességben, korban, kedvességben Isten és az emberek előtt.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Értelem drága Lelke, és világosítsd meg elménket, hogy felismerjük, megértsük és higgyük üdvösségünk titkát, és add meg a kegyelmet, hogy végül megláthassuk a Te fényed örök világosságát, s a dicsőség fényében eljussunk a Te színed látására, az Atyával és a Fiúval egységben. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

 

Hatodik nap – csütörtök

A Jótanács ajándéka: Ez az ajándék megáldja a lelket természetfeletti körültekintéssel, s képessé teszi azonnali és helyes ítélet meghozatalára, különösen nehéz körülmények között. A Jótanács alkalmazza az Értelem és a Tudomány alapelveit az életünk egyedi eseteire, hogy megvigasztaljon minket, és erőt adjon a mindennapi feladatainkhoz. A Jótanács természetfeletti józan ész, az üdvösség keresésében felbecsülhetetlen értékű kincs. „Mindenek előtt kérjétek a Mindenhatót, hogy vezesse útjait igazságban.”

Könyörögjünk: Jöjj, ó Jótanács áldott Lelke, és vezess engem útjaimon, hogy mindig megtegyem a Te szent akaratodat. Mindig a jó dolgok felé irányítsd szívemet, és fordítsd el a gonoszoktól. Vezess engem parancsaid ösvényén az örökélet felé vezető úton. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima,

Ima a hét ajándékért

 

Hetedik nap – péntek

A Bölcsesség ajándéka: Ez az ajándék az összes többi ajándékot magába foglalja, miként a szeretet is felöleli az összes többi erényt. A Bölcsesség a legtökéletesebb az ajándékok között. Róla íródott „minden jó tőle származik, és megszámlálhatatlan adomány ered kezei közül.” A bölcsesség ajándéka erősíti hitünket, bátorítja reményünket, tökéletesíti szeretetünket, és segíti elő az erények legmagasabb fokú gyakorlását. megvilágosítja az elmét, hogy az képes legyen felismerni és megízlelni az isteni dolgokat a földi örömök helyett, miközben Krisztus keresztje bővelkedik isteni édességekben. „Vedd fel keresztedet, és kövess engem, az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Könyörögjünk: Jöjj Bölcsesség Lelke, és újítsd meg lelkemet a mennyei dolgok titkaival, azok rendkívüli nagyságával, erejével, és szépségével. Taníts meg engem, azokat mindenekfelett szeretni, és felülemelkedni a mulandó örömök és a világ élvezetei felett. Segíts, hogy mindig ragaszkodjam a mennyei dolgokhoz, és soha el ne szakadjak tőlük. Ámen

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség (7x)

Felajánló ima

Ima a hét ajándékért

http://engesztelok.hu/nigeriai-barnabas/1230-kilencedet-punkosdre-barnabas

Égi Édesanyánk üzenete 2017. május 25-én Medjugorjéból

Legyetek a béke és a szeretet tanúi!

Medjugorje, 2017. május 25.

„Drága gyermekek! A Magasságbeli megengedte nekem, hogy újra megtérésre hívjalak benneteket. Gyermekeim, nyissátok meg szíveteket a kegyelemre, amelyre mindnyájan meghívást kaptatok. Legyetek a béke és a szeretet tanúi ebben a békétlen világban. Az életetek mulandó ezen a földön. Imádkozzatok, hogy az ima által az égre és az égi dolgokra vágyakozzatok, és szívetek mindent másképp fog látni. Nem vagytok egyedül, veletek vagyok és közbenjárok értetek Fiamnál. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”


Láthatjuk, hogy a Szűzanya üzeneteiben gyakran hív tanúságtételre bennünket. Jézus is tanúságtételre hívta tanítványait. Bátorította őket, azt mondta, hogy nem kell félniük, örvendezniük kell. Mindaz, ami az Írásokban róla írva van, annak be kellett teljesednie: Krisztusnak szenvednie kell, meghal, és azután feltámad. Tanította őket: „Meg van írva: Krisztus szenvedni fog, és harmadnapra feltámad a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot fognak hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm nektek Atyám Ígéretét. Maradjatok a városban mindaddig, amíg erő nem tölt el benneteket a magasságból.“
Ez lesz az apostolok feladata: hirdetni fogják Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, és azt, hogy ezáltal eljött minden nemzet számára a megtérés és a bűnök bocsánata. Jézus hangsúlyozza: „Ti tanúi vagytok ezeknek.“ Ez a döntő – a tanúságtétel. Az apostolok valóban hirdetőivé váltak Krisztus feltámadásának és az üdvösségnek. Tanúságot tudtak tenni arról, amit hallottak és átéltek. János apostol első levelében hangsúlyozza: „Mindaz, ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk és, amit saját szemünkkel láttunk, amit a kezünkkel tapintottunk, az Élet igéjét (...), amit láttunk és hallottunk azt hirdetjük nektek.“ (1Jn 1, 1-3). Így az apostolok nem azt hirdették, amit másoktól hallottak, vagy, amit olvastak, hanem azt, amit maguk is láttak.
De, a szemtanúság nem volt elég az apostoloknak. Jézus figyelmezteti őket: „Maradjatok a városban mindaddig, amíg erő nem tölt el benneteket a magasságból.“ Még le kellett, hogy szálljon rájuk a Szentlélek. Vagyis ők szemtanúk voltak ugyan, megérinthették kezükkel a feltámadt Jézust, sebeibe helyezhették ujjaikat, de mindezek ellenére szükségük volt az apostoloknak a Szentlélek erejére, hogy megnyissa értelmüket, hogy megértsék az Írásokat és a titkokat, amellyel öröktől el voltak rejtve Istenben. Ez az, amelyet némelyek minőségi ugrásnak neveznek: a Szentlélek által az apostolok tapasztalata értelmes hitté alakult. A Szentlélek által értették meg az események jelentőségét, amelyeknek tanúi.
Sokan Međugorjéban élték át Isten csodálatos tetteit. Megtapasztalták Isten ölelését szívükben és testükben. Amit átéltek, azt senki sem veheti el tőlük, és senki sem győzheti meg őket arról, hogy Isten nem munkálkodott az életükben. Szükségünk van a Szentlélek erejére ahhoz, hogy tanúságot tegyünk. A Szűzanya üzeneteiben gyakran hívott a Szentlélekhez, az Igazság Lelkéhez való imára. Ő a Szentlélek jegyese. Ahol a Szűzanya, ott a Szentlélek. Ahol a Szűzanya, ott Isten fénye és kegyelme.
Csak amink van, azt tudjuk adni másoknak. És csak azt tudjuk adni, amit Istentől kaptunk, aki egyedül gazdag azokban az ajándékokban, amelyekre vágyakozunk. Isten ajándékainak elfogadásához vezető út az ima, amely megnyitja szívünket Isten kegyelmére. Amit Istentől kaptunk, azt nem tarthatjuk meg magunknak. Nem a mi tulajdonunk. A szeretet és a kegyelem természete az, hogy ajándékoz és megosztja azt, amije van. Minél többet ajándékoz, annál inkább gyarapszik. Ezért, vegyük komolyan a Szűzanya szavait és hívását, hogy beteljünk békével és szeretettel, amire ez a békétlen világ éhezik, és amelynek Istenre van szüksége.
Imádság
Jézus, azt szeretnénk, hogy ma is szívünk, közösségünk, családunk, nemzetünk, hazánk középpontjába állj, és minden szív meghallja köszöntésed szavát: „Békesség nektek!”. Adj békét félelemmel teli szívünknek. Adj békét minden embernek, akit szorongás és félelem gyötör. Adj békét mindazoknak, akik úgy érzik, hogy szívük tele van keserűséggel és gyűlölettel. Ne engedd, hogy bármilyen negatív vagy ördögi dolog helyet kapjon bensőnkben. Ezt kérjük Tőled, Jézus, aki egyedül tudsz igazi békét és örömet ajándékozni nekünk. Ezt kérjük Tőled, Égi Édesanyánk, Szűz Mária, a Béke Királynője érdemeiért. Ámen.

Akik félnek a feltámadástól

Jézus feltámadásáról olvasok. Gary Habermas és Michael Licona közös könyvükben számba veszik a Jézus feltámadásával kapcsolatos legfontosabb történelmi tényeket, amiknek hitelességét még szkeptikus történészek sem vitatják, és emellett sok érdekes ellenvetést is bemutatnak.

Az előbbiről már sokszor írtam, ezúttal viszont inkább az utóbbival kapcsolatban bukkantam egy olyan esetre, ami elgondolkoztatott. Modern korunkban az egyik leggyakoribb ok, amiért a feltámadás lehetőségét sokan még lehetőségként sem hajlandóak megvizsgálni, hogy nem hisznek semmiben, aminek nincs természetes magyarázata, vagyis a természeten felül áll. Ezért alapvetően nem is hibáztathatunk senkit, hiszen ezt nevelik belénk, ezt tanítják az iskolában, így amíg a természetfelettitől gondosan elzárt gyermekek bele nem botlanak a természetfelettibe, mi mást várhatnánk? A kérdés azonban az, hogy mi történik, amikor a természetfeletti, legjobb igyekezetünk ellenére is megszegi jól bevált természeti törvényeinket és az arcunkba mered. A válasz úgy tűnik, attól függ, hogy mit keresünk. Ha kifogásokat, akkor látszólag semmi, ha az igazságot, akkor minden, legalábbis ezt tükrözi az ismert ateista filozófus, A.J. Ayer esete.

1965-ben, amikor Somerset Maugham 91 évesen pap helyett Ayert kérette halálos ágyához, azt várta, hogy a másik megnyugtatja háborgó lelkét a túlvilágot illetően, vagyis biztosítja őt arról, hogy az nem létezik. Ayer ezt készségesen, saját világnézetéhez hűen meg is tette. Két évtizeddel később azonban, amikor úgy tűnt, hogy Ayeren volt a sor, hogy átlépje azt a bizonyos kaput, már nem volt annyira biztos a dolgában. Ayer egy halál közeli élményen esett át, amit nem volt képes a természet törvényeivel megmagyarázni, és ami elől egész hátralévő életén át menekült:

„Feltételezve, hogy ez a legutóbbi vertikális volt, ezek a tapasztalatok látszólag igencsak erős bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a halál nem vet véget a tudatnak. … Legutóbbi tapasztalataim némileg gyengítették meggyőződésemet abban, hogy igazi halálom, ami hamarosan esedékessé válik, énem végét jelenti, bár továbbra is remélem, hogy így lesz.”

Reméli, hogy minden bizonyíték és saját személyes tapasztalata ellenére a halállal megszűnik létezni. Vajon miért? Büszkeségből, hogy az egész életén át vallott nézetek csak azért is igaznak bizonyuljanak? Örömtelennek, netán unalmasnak találta az életet? Egy felette álló hatalom gondolatától ódzkodott?

Mindenesetre a tudóstársadalmat már ez a halvány beismerés is megrázta, miszerint Ayer többé nem volt annyira meggyőződve igazáról és a szigorúan materialista világnézet helyességéről.

Talán C.S. Lewis nyújt némi magyarázatot és bepillantást az ateista túlvilággal vagy a feltámadással kapcsolatos gondolataiba, hiszen 35 éves koráig ő maga is közéjük tartozott, és érdekes módon ezeket a gondolatokat csakis megtérése után tudta igazán megérteni és megfogalmazni:

„Talán emlékeznek, hogy negatív követeléseim erőszakosabbak voltak a pozitívaknál. Sokkal jobban érdekelt, hogy elkerüljem a fájdalmat, mint az, hogy megszerezzem a boldogságot, és ennek okán mintegy dühöt éreztem azért, hogy saját engedélyem nélkül teremtettek meg engem. Nyúlszívem számára a materialista világkép rendkívül vonzónak tűnt abban, hogy korlátolt felelősséget kínált. Nem győzhetett rajtad semmiféle szigorúan örök katasztrófa. A halállal mindennek vége volt. És amennyiben az ember a kívántnál nagyobb, de mégiscsak véges katasztrófával találta szemben magát, az öngyilkosság még mindig fennállt lehetséges kiútként. A keresztény világ szörnyűsége abban állt számomra, hogy nem létezett benne olyan ajtó, amire azt írták: „Kijárat”.

Ha „Kijárat” nincs is, „Bejárat” és Ajtó annál inkább. És egyik sem félelmetes. Annyira nem, hogy átlépve rajta azok is szabaddá válnak, „akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”(Zsidók 2,15 ) és végre elkezdhetnek igazán élni. Örökké élni.

http://idokjelei.hu/2017/05/akik-felnek-a-feltamadastol/

John-Henry Westen: Burke bíboros felszólítása . Oroszország felajánlására a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.




Raymond Burke bíboros felszólal a római Élet Fórumon 2017. május 19-én.



A lifesitenews.com honlapon megjelent angol nyelvű cikk fordítása.

Raymond Burke bíboros ma (2017. május 19-én) reggel egy felhívást tett közzé a katolikus hívek felé, hogy "dolgozzanak Oroszországnak a Szűzanya Szeplőtelen Szívének történő felajánlásán". [szerk. megj: Ez volt a Fatimában a három pásztorgyereknek megjelent Szűzanya egyik nem teljesített kérése.]

Burke bíboros, aki egyike annak a négy bíborosnak, akik Ferenc pápától az Amoris Laetitia egyértelműsítését kérték, ezt a felhívását a római Élet Fórumon tette közzé, a Miasszonyunk fatimai jelenése 100. évfordulójának a hónapjában.

Burke az Apostoli Signatúra korábbi prefektusa és a Szuverén Máltai Lovagrend jelenlegi patrónusa.

"A Fatima titka és egy új evangelizáció" címmel Burke bíboros, a dubia-ban társíró Carlo Caffarra bíboros, a szókimondó kazahsztáni Athanasius Schneider püspök és 20 nemzetet képviselő, több mint 100 élet- és családvezetõ jelenlétében kijelentette, hogy a Szeplőtelen Szív diadala sokkal többet jelentene, mint a világháborúk és a fatimai Szűzanya által előre jelzett fizikai katasztrófák megelőzése.

"Akármilyen szörnyűek is az embernek az Isten elleni engedetlen lázadásából fakadó fizikai büntetések, még sokkal végtelenül szörnyűbbek a lelki büntetések, amelyek a legsúlyosabb bűn gyümölcsei: az örök halál" - mondta.

Egyetértett az egyik legfontosabb Fatima-tudóssal, a Szentháromságról nevezett Michel atyával, aki azt mondta, hogy a Mária Szeplőtlen Szívének megígért győzelme kétségtelenül a hit győzelmére utal, amely véget vet a "hitehagyásnak és az Egyház lelkipásztorai körében mutatkozó nagy hiánynak".

Burke így nyilatkozott az Egyház jelenlegi helyzetéről a Fatimai jelenések fényében:

A hit letéteménye a maga teljességében és teljes bátorsággal az Egyház pásztori hivatalának a szívében, a római pápánál, a Péter székével egységben lévő püspököknél és fő munkatársaiknál, a papoknál van. Emiatt a harmadik titok különös erővel azok felé irányul, akik az egyházban lelkipásztori hivatalt gyakorolnak. Ha a hitet nem az egyház állandó tanításához és gyakorlatához való hűségben tanítják, akár felszínes, zavaros vagy akár világi megközelítésen keresztül, a papok hallgatása halálosan, a legmélyebb lelki értelemben veszélyezteti azokat a lelkeket, akiknek a gondozására lettek felszentelve. Az egyház lelkipásztorai tévedésének mérgező gyümölcse az istentisztelet, a tanítás és az erkölcsi fegyelem olyan formája, amely nem felel meg az isteni törvényeknek.

Az Oroszország felajánlására való felhívás néhányak számára ellentmondásos, de Burke bíboros egyszerűen és egyértelműen megindokolta felhívásának okait. "A kért felajánlás egyszerre ismeri el Oroszország szerepének a jelentőséget Istennek a békére vonatkozó tervében, valamint tanúskodik az Oroszországban élő fivéreink és nővéreink iránt érzett mély szeretetünkről" - mondta.

"II. Szent János Pál pápa 1984. március 25-én valóban felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az egész világot, Oroszországot is beleértve " - mondta Burke bíboros. "De ma megint halljuk a fatimai Szűzanya felhívását, hogy az Ő kifejezett útmutatása szerint ajánljuk fel Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívének".

II. János Pál pápának szándékában állt Oroszország kifejezett megemlítése a felajánlásban, ahogyan azt a Szűzanya kérte, de tanácsadói nyomása miatt végül is elállt a szándékától. Ezt a tényt legutóbb Ferenc pápa hivatalos képviselője megerősítette a múlt héten a Fatima-ünnepségen a kazahsztáni Karagandában.

Paul Josef Cordes, a Cor Unum Pápai Tanács egykori elnöke május 13-án emlékeztetett arra, hogy beszélt II. János Pál pápával az 1984-es felajánlás vagy "rábízás" után, amelyre március 25-én került sor, amikor a fatimai Mária szobor Rómában volt.

"A pápa nyilvánvalóan hosszú ideig foglalkozott azzal a jelentős küldetéssel, amelyet Isten Anyja bízott a látnok gyermekekre" - mondta Cordes. "Mindazonáltal azért vonta vissza, hogy kifejezetten megemlítse Oroszországot, mert a vatikáni diplomaták nyomatékosan kérték, hogy ne említse meg ezt az országot, mert különben politikai konfliktusok léphetnek fel."

Burke bíboros emlékeztetett azokról a szavakról, amelyek II. Pál pápa II. Szavait 1982-ben a világ Szeplőtelen Szívének felszentelése során megjegyezte: "Mária fellebbezése nem egyszerű. Felhívását fel kell vetni a nemzedék nemzedéke után, az "új idők" jelének megfelelően. Szüntelenül vissza kell térni. Valamit újra fel kell venni. "

Azok számára, akik kifogásolják a felhívást Oroszország felajánlására, Burke bíboros emlékeztetett II. Szent János Pál pápa szavaira, amelyeket 1982-ben a világ Szeplőtelen Szívének való felajánlása során mondott: "Mária felhívása nem egyszeri. Felhívását a mindenkori "új idők" jeleinek megfelelően pártfogolniuk kell az egymást követő nemzedékeknek. Szüntelenül vissza kell térni rá. Újra és újra fel kell vetni. "

Útmutatásként a hívek számára Burke bíboros azt tanította, hogy a fatimai Miasszonyunk "biztosítja számunkra eszközt ahhoz, hogy hűségesen menjünk isteni Fiához, és keressünk Nála bölcsességet és erőt, hogy megmentő kegyelmét ebbe a mélyen zavaros világba vihessük."

Burke bíboros vázolta az Egyház és a világ békéjének a helyreállítására szolgáló hat eszközt, amit a Szűzanya Fatimában adott a hívőknek:

1. minden nap imádkozni a Rózsafüzért;
2. viselni a barna skapulárét;
3. áldozatokat hozni a bűnösök megmentéséért;
4. A Szeplőtelen Szív elleni támadások helyreállítására elvégezni az elsőszombati engeszteléseket;
5. életünket minél jobban Krisztushoz közelíteni
6. végezetül, a Szűzanya kéri a római pápát, hogy a világ összes püspökével egységben ajánlja fel Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívének.


"Azt ígéri, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével Szeplőtelen Szíve győzedelmeskedni fog, a lelkeket Fiához , Krisztushoz vezetve" - tette hozzá Burke bíboros. "Krisztushoz fordulva ezek a lelkek jóváteszik bűneiket. Krisztus a Szűzanya közbenjárására megmenti őket a pokoltól, és békét hoz az egész világ számára. "

Újranyitnak egy dzsihádista mecsetet Franciaországban

Újra megnyílhat Párizs északi negyedében egy mecset, amit azt követően zártak be, hogy az ottani muszlim közösség több tagja csatlakozott az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez.

A francia hatóságok újra engedélyezték az Al Rawda mecset megnyitását, amit 2016 novemberben azt követően zártak be, hogy kiderült: ide tért be imádkozni dzsihádisták egy csoportja, mielőtt elhagyták az országot és csatlakoztak az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez.

Az Al Rawda mecset egyike annak a 30 muszlim imahelynek, melyeket a terrorfenyegetés miatt zárattak be. A francia belügyminisztérium azt követően engedélyezte újbóli megnyitását, hogy leváltották a mecsetet működtető imámot, és a helyi muszlim vezetők ígéretet tettek arra, hogy nyilvánosan elítélik a „radikális természetű üzenetetek”.

A mecset egyiptomi elnöke, Sali Atia Faroud akkor vált széles körben ismertté Egyiptomban, amikor az Arab Tavasz során kijelentette, hogy keresztények ne tölthessenek be miniszteri posztot.

Franciaország a 2015 novemberi terrortámadások után vezetett be terrorkészültséget, miután Párizsban 130 ember életét veszítette egy kiterjedt terrortámadás során. 2016 júliusában újabb terrortámadás történt, Nizzában egy nemzeti ünnepen dzsihádista merénylő kamionnal hajtott a gyülekező tömegbe. Decemberben a parlament megszavazta a terrorkészültség kiterjesztését 2017 július 15-ig.

http://www.hidfo.ru/2017/05/ujranyitnak-egy-dzsihadista-mecsetet-franciaorszagban/

Ruini bizottság: „Medjugorje-ben az első hét jelenés természetfeletti volt!”

[A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írását: A MEDJUGORJE-I „JELENÉS”]

Egy, még a Ratzinger-éra alatt összehívott vatikáni „szakértőkből” álló bizottság, melynek Camillo Ruini a vezetője, s melynek feladata a Medjugorjei „jelenések” kivizsgálása volt, a „Vatican Insider” internetes honlap beszámolója szerint, végső jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az 1981. június 24-én kezdődött és azóta megszakítás nélkül folytatódó „Mária-jelenések” közül az első hét természetfeletti eredetű volt, csak az ezeket követő immáron több ezerre rugó „jelenés” nem valódi [azaz magyarul: haszonvágyból hiszékenyekkel szemben elkövetett aljas csalás].

A bizottság tagjai tehát többéves vizsgálódás után arra az eredményre jutottak, hogy a hat „látnoknak” 1981. júniusa és decembere között hét alkalommal valóban Isten Anyja jelent meg. E döntésükkel tulajdonképpen arról tettek bizonyságot a világ előtt, hogy „szakértői” véleményük szerint olyan, mint természetfeletti kegyelem nem létezik.

Mert jelentésükből csak ezt az értelmet lehet kiolvasni: 1) Az Úristen nem lát bele a szívekbe, nem mindenható és nem mindentudó, ezért azt sem tudhatta előre, hogy méltatlan emberekhez küldi el a Boldogságos Szűz Máriát.
2) Ami az elsőnél semmivel nem kevésbé szentségtörő következtetés, hogy a bizottság tagjai szerint vagy egyáltalán nincs kegyelem, vagy ha van, az semmilyen nyomot nem hagy abban az emberben, aki részesül benne. [Ha a kegyelemnek nincs hatása, akkor nincs kegyelem sem. És ha Isten nem mindenható és mindentudó, akkor nem Isten többé.]

Jézus ezt mondta Nikomédusnak: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)
És János Evangéliumában ez áll: „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,9-13)

Kézenfogható ezekután az a következtetés is, hogy a vatikáni „szakértő papoknak” nemcsak elvileg nincs semmi fogalmuk az isteni kegyelemről, de valószínűleg soha nem is volt benne részük, hiszen az isteni kegyelem meglétét nemcsak a kegyelmet kapó környezete, de maga a fogadó is észleli magán.
Jézus mondta tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)

Az isteni kegyelem állapotában levő ember nem csak elvi síkon van a kegyelem állapotában, hanem ez a kegyelem teljesen átformálja, átjárja, ahogy Jézus mondta, újjászüli őt. Éppen azért, mert a kegyelem az Isten-gyermekséget közvetíti az embernek. Ezt minden kegyelmet fogadó azonnal észreveheti magán: ha természeténél fogva türelmetlen ember, egyszerre csak türelmesen kezd el reagálni olyan helyzetekben, melyekben korábban „felrobbant”. Ha addig gyáva volt, egyszerre bátorrá válik stb. Ez a kegyelem az, ami a vértanúkat képessé tette a legszörnyűbb fájdalmak elviselésére. A kegyelem nem jó tulajdonság, amivel egy ember bír, hanem Isten működése, ami az embert olyanná teszi, mellyé önmagától nem lenne képes. Az érintett ember viselkedése, reakciói annyira eltérnek a tőle megszokottól, hogy mind a külső környezete, mind saját maga számára világosan észlelhető lesz – egészen addig, amíg valamilyen bűn miatt el nem veszti Isten kegyelmét.

Az is teljes joggal feltételezhető, hogy Isten saját édesanyját, a Szeplőtelen Szüzet csak olyan személyhez küldi el, aki a kegyelem állapotában van. De ha mégsem (azaz, ha Mária látogatása előtt még sem lenne az illető a kegyelem állapotában), akkor az már a kegyelem mint ilyen tagadásával egyenlő, ha valaki azt hiszi, azt állítja, hogy Isten Anyjának – pláne többszöri – megjelenése a kitüntetett személyből nem teremt teljesen új, más embert! Akit Isten Anyja nemcsak megajándékozott megjelenésével, de át is itatott saját szeplőtelenségének erejével. Az ilyen ember – ha talán nem is egész életében –, de közvetlenül Mária megjelenése, vagyis Isten rendkívüli természetfeletti ajándékának fogadása után egyszerűen nem válhat azonnal csalóvá, hazuggá, gazemberré! Ha azzá válik, mint ahogy a bizottság véleménye szerint a Medjugorje-i hat „látnok” azzá vált, akkor az első hét jelenés sem lehetett valódi.

Ebben az egész történetben nem az a legrosszabb, hogy a zsinati szekta ebben a kérdésben is behódolt a világnak, engedett az üzleti érdekeknek, hanem az, hogy a vallási érzületet, a természetfelettiben való hitet, egyáltalán a természetfeletti iránti megértést irtják ki a „katolikusokból”. Egy ilyen döntés száz prédikációnál is hatásosabban veszi el az emberek érzékét a természetfeletti erő, azaz Isten ereje, kegyelme iránt, és teszi az egész katolikus vallást evilági üggyé, emberi szubjektív világnézetté.



forrás: www.kath.net – 2017. május 17
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm

Magdalena S. Gmehling: A csillagok kormányozzák az embereket, ámde a csillagokat Isten kormányozza

Az ismert német atomfizikus, író és pap, Bernhard Philbert 1994-ben megjelent „Offenbarung” című könyvének előszavában azt írta, hogy a hit túlvilági igazságait evilági módon kell hirdetni. Ezt a megállapítást kell figyelembe venni a következő cikk olvasásakor. Anélkül, hogy asztrológiai spekulációkba vagy kétes szimbolizmusba bocsátkoznánk, utalni lehet arra, hogy 2017. szeptember 23-án a Betlehemi csillag egyszeriségéhez hasonló csillagkonstelláció lesz, ami ritkasága (egyes beszámolók szerint 7000 évenként, mások szerint több mint 5000 évenként egyszer fordul elő) miatt rendkívüli jelentőséggel bír.

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.” (Jel 12,1-2)

A Jupiter, amit Királycsillagnak is hívnak, 2016. november 20-án lépett be a Szűz jegyébe, ahol 42 hétig (tehát egy várandóság körülbelüli időtartamáig), vagyis 2017. szeptember 23-ig marad, mielőtt azon részén, amit a Szűz méhének lehet mondani, elhagyja a csillagzatot. Ekkor a Nap a Szűz csillagkép „vállán”, a Hold pedig a lábai alatt lesz. Ugyanekkor a Szűz csillagkép felett az Oroszlán csillagkép 9 csillaga és az ekkor éppen ott látható három bolygó, a Merkur, Mars és Venus rövid időre egy 12 csillagból álló koronát formál.

Ne felejtsük, hogy közeledik az 1917. október 13-i, Fatima-i napcsoda 100. évfordulója, és hogy Máriának e hatodik jelenését megelőző öt jelenése az eucharisztikus misztériummal volt összekötve (Portugália védangyalának a kehellyel és az ostyával történt megjelenésével a három gyermek előtt). Ma az Oltáriszentség tisztelete elvész az ökumenikus dzsungelben. A liturgia profanizálása feltartóztathatatlanul halad tovább.
„Az Istentől való elszakadásban egy sátánista misztika jön létre vaskeménységű belső konzekvenciával, mely átveszi az uralmat a föld felett: a luciferi deizmus. … Bár a gőgős gondolkozás számára egyre kevésbé bizonyíthatóan, bár az emberi ráció számára egyre kevésbé felfoghatóan, Isten nagyszerűsége és dicsősége műveiben és szavában egyre hatalmasabban és meggyőzőbben válik nyilvánvalóvá”, írja B. Philbert fent említett művében.

Maga Jézus mondja Lukács Evangéliumában: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.” (lásd: Lk 21,25-31) Ugyanakkor Urunk szigorúan visszautasítja azokat, akik úgy gondolják, hogy megtudhatják ezen esemény pontos idejét. „Az egybegyűltek erre megkérdezték: »Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?« »Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.«” (ApCsel 1,6-7)
Ne felejtsük el, hogy a Biblia tele van szimbolikus jelentésekkel, és hogy Jézus ugyan nem mondta meg eljövetelének pontos idejét, de arra figyelmeztetett, hogy a) éberek legyünk; b) észre kell vennünk a megelőző jeleket, amiket fel is sorolt: „Ezután mondott nekik egy hasonlatot: »Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.«” (Lk 21,29-31)
Például a Jelenések Könyvének 11. fejezetének 19. versében ez áll: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt” (Jel 11,19) –: aminek olvastán emlékeznünk kell arra, hogy a Lorettói litániában Mária egyik megszólítása: foederis arcam, a „frigynek szent szekrénye”, azaz a szövetség ládája.

A 2017. szeptember 23-i csillagkonstelláció a maga kozmikus különlegességeivel tehát egy máriás fordulatra, igen, Isten Anyja Szeplőtelen Szívének a győzelmére is utalhat. Egyesek szerint az sincs kizárva, hogy ezt követően megszűnik a [mostani zsinati] római pápaság. Péter apostol sírjából egy kő, mintegy jelentőségteljes ajándékként már korábban a fatimai zarándoktemplom tulajdonába került. Az Egyház olyannyira várt megújulása a mai Róma eleste után netán Fatimából indul majd el? [„Teljes erejéből kiáltozott: »Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.«” (Jel 18,2-3)]
Netán az a hely, mely a legenda szerint egy mór fejedelem szép lányának nevét viseli, aki Mohamed kedvenc lánya után kapta nevét, és aki keresztényként halt meg és egy Szűz Máriának szentelt kis templomban lett eltemetve, lesz a következő világtörténések fordulópontja? Arra is emlékeznünk kell, hogy az iszlám török veszedelem idején kétszer is (1571-ben Lepantónál és 1716-ban Péterváradnál) a rózsafüzér imádsága segített a győzelem megszerzésében. Ezért rendelte el hálából XIII. Gergely pápa a Rózsafüzér Királynéja ünnepet, amit XI. Kelemen pápa az egész Egyházra kiterjesztett. 1572. október 7-én, amikor a keresztény flotta Lepantónál az oszmán birodalom túlerőben levő csapatait legyőzte, Szent V. Pius ezt a nagy győzelmet az egész keresztény világra előírt rózsafüzér-imának tulajdonította: ezért tartja az Egyház Rózsafüzér Királynéjának ünnepét október 7-én. Imádkozzátok szakadatlanul a rózsafüzért – ez volt a Fatimai Szűz legfontosabb üzenete is. …

Talán az Öröknek a végesbe való hatalmas behatolása előtt állunk? Philberth szerint Isten terve és az emberi akarat, mint titokzatos komplementáris folyamat, minden egymást kiegészítő dolgot magában foglal: rendet és szabadságot, hagyományt és haladást, anyagot és szellemet, igazságosságot és irgalmasságot: „Az Öröknek a végesbe való behatolásával az Örök legyőzi a végest. Minden korábbi történés és minden emberi élet e világban semmivé válik az Istennel való találkozás határtalansága előtt.”

 


Megjegyzés:
Minden korban voltak, akik várták a világvégét, illetve az Emberfia újraeljövetelét. Minden korban megpróbálták az emberek megfejteni a jeleket, különösen azokat, melyek az égen tűntek fel, hiszen ezek voltak a legmegrázóbbak, a legtitokzatosabbak. Köztudott, hogy hány ilyen jelmagyarázat nem vált be, és mégis. Jézus isteni voltára pont az az egyik érv, hogy az Ő eljövetelét, sőt működését, életét, de elsősorban szenvedését és halálát a próféták előre megjósolták. És Jézus egész életét jelek kísérték, fogantatásától, megszületésétől kezdve, egészen haláláig. Megszületését a Betlehemi csillag jelezte, amit csak azok láttak és értelmeztek helyesen, akik erre odafigyeltek, és akik a csillagok járását értelmezni tudták.
„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: »Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.« Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. »Juda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Juda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Juda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.« Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: »Menjetek – mondta –, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.« Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek.” (Mt 2,1-10)

Vagy gondoljunk csak Jeruzsálem ostromára 70-ben. A keresztények akkor csak azért menekültek meg, mert emlékeztek Urunk szavaira, és időben elhagyták a várost, azaz figyeltek a jelekre. A próféciák egyik fontos tulajdonsága, hogy azok számára lesznek csak érthetők, akikhez szólnak, akik abban a korban élnek, melyekre a jövendölések vonatkoznak.
Elég arra gondolnunk, hogy János apostol Jelenések Könyvéhez ma egészen más – és sokkal logikusabb – magyarázatok születnek, mint eddig bármikor, ami igenis arra (is) utal, hogy elkövetkeztek azok a végidők, melyekre vonatkoznak. Tehát akár történik valami szeptember 23-án, akár nem, ez nem változtat azon, hogy amikor valóban történni fog valami, annak is biztosan lesznek előjelei, amiket észre kell venni, és amikre oda kell figyelni.

(forrás: einsicht-online.de – 2017. május)http://katolikus-honlap.hu/1701/170923.htm

„Mi, papok viseljük a felelősséget, mert elhagytuk az élő víz forrását” (Részlet Dr. Otto Katzer prédikációjából)

Megjegyzés:
VI. Pius pápa Auctorem fidei bullájában ítélte el az 1786-ban Pistoia-ban tartott szinódus tévtanait – lásd DH 2600-2700.]

 


Mint már említettük, mi mindig készek vagyunk a hibát másokban keresni. De ma ki kell mondanunk, hogy mi magunk és elsősorban a klérus a felelős azért a szerencsétlenségért, amibe ez a világ került. Ezek nem az én szavaim, hanem az Apostoli Szék képviselőinek a szavai a Trienti Zsinat megnyitóján. Ők hangsúlyozták ki a beiktató beszéd bevezetőjében: „Azért jöttünk össze, hogy a bajokat leküzdjük, melyek elsősorban az eretnekségek, az egyházi fegyelem és erkölcsök felbomlása, a háborúk. Most ki kell mondani, hogy mi magunk, vagyis mi, papok, viseljük ezekért elsősorban a felelősséget, mert elhagytuk az élő víz forrását, és ehhez egy még nagyobb bajt is hozzáadtunk, nevezetesen azt, hogy azt hittük, hogy saját okosságunkkal képesek leszünk e bajokat orvosolni.”
A Szentírás szavai azok, melyeket meg kell fontolnunk: „Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.” (Jer 2,13) – Mit jelentenek a repedezett ciszternák, ha nem saját okoskodásunkat, melyekkel lemondunk a Szentlélek segítségéről, és saját eszünkkel és saját erőnkkel próbálunk boldogulni egy olyan dologban, melyben rendet teremteni egyedül Isten joga?

„A legnagyobb baj az eretnekségek. … Megfelel az igazságosságnak, hogy vétkesnek ítéljük magunkat, mert amikor az eretnekségek felbukkantak, nem léptünk közbe, hogy kiirtsuk, hanem hagytuk tovább burjánzani őket, és ily módon ugyanannyira hibásak vagyunk, mint azok, akik a konkolyt elszórták. Az egyházi fegyelem és erkölcsök azáltal lettek megsértve, hogy nem vettük tekintetbe az Apostoli Szék megtámadhatatlan határozatait, és ezzel lemondtunk a Szentlélekről, sőt megvetettük Őt. Közületek ki ne tudná, hogy minden pozitív erő egyedül Krisztusnak a kereszten hozott áldozatának a megjelenítéséből és megújításából ered, és ha ez akadályoztatva van, mint ahogy ez ma történik, a negatív válik úrrá. És ha emiatt szenvedünk, akkor ez a mi hibánk, és elsősorban a klérusé, de közületek minden egyesé is.”

II. Lipót, Toscana nagyhercege 1786-ban a fennhatósága alá tartozó püspököknek egy 57 cikkelyből álló Memorandumot küldött az egyházfegyelem megújításáról. Ezek elfogadására hívott össze Scipione de’Ricci püspök egy zsinatot a toscanai Pistoia-ba. E zsinat határozatai magjukban mind azokat a követeléseket tartalmazták, amit aztán az ú. n. II. Vatikáni Zsinat csaknem 200 évvel később elfogadott és elterjesztett: a liturgia átalakítását, a megrövidítését, a népnyelv bevezetését, a hangos előadást, a breviárium átdolgozását stb. Mindezek az eretnek jozefinizmus és janzenizmus termékei voltak, melyek hivatalos, konkrét formában itt jelentek meg.
De Izrael pásztora akkor nem aludt. VI. Pius teljes erejével fellépett e szinódus ellen, és az itt hozott határozatok közül 85 tételt elítélt Auctorem fidei, 1794-ben kiadott bullájában. E bulla meghagyásai és szankciói így szólnak: „Parancsoljuk tehát az összes, mindkét nemből való krisztushívőnek, hogy ne merészkedjenek a felsorolt tételekről és tanításokról másképp gondolkodni, tanítani és azokkal kapcsolatban a szószékről beszélni, mint ahogy rendelkezésünkben nyilatkozunk: mégpedig úgy, hogy aki ezeket vagy közülük valamelyiket összekapcsolva vagy külön-külön tanítja, védelmezi, kiadja, vagy róluk akár vita címén, nyilvánosan vagy magánérintkezésben … hacsak nem támadó szándékkal – megnyilatkozik, pusztán ezen tettéért mindenféle további magyarázat nélkül az egyházi büntetéseknek és más, a hasonló dolgokat elkövetők ellen a jogban meghatározott büntetéseknek (azaz a kiközösítésnek) teszi ki magát.” (DH 2694)

Az, hogy a klérus ignorálta ezen apostoli konstitúciót, nem változtat semmit a lényegen: a kiközösítés érvényes és örök időkre érvényes marad mindazok számára, akik a Pistoia-i zsinat téves határozatait hirdetik és alkalmazzák [vagyis mára már az egész zsinati szektára]. Hiszen VI. Pius bullája egyértelműen a csalatkozhatatlan Tanítóhivatal része, vagyis nem egy pápa, hanem maga a Szentlélek beszélt belőle.

Mi tehát a ti dolgotok, amit, ha nem tesztek meg, magatok is felelőssé váltok: A katekizmust kézbe venni, és újra és újra elolvasni, különösen korunk zűrzavaraiban. És ha valaki hozzátok jön, és mást mond, mint ami a régi katolikus katekizmusban le van írva, akkor bárki is legyen az, nem tagja az Egyháznak. Senki nem állíthatja közületek, hogy nem tud eligazodni a mai káoszban, hiszen mindenkinek rendelkezésére áll csaknem kétezer év katolikus tévedhetetlen tanítása.

Ezért kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön – Veni, Sancte Spiritus – és újítsa meg ezt a szegény világot, ami a nyomorúságban és a bűnben lassan elpusztul. Amen.

(forrás: www.einsicht-aktuell.de – 2017. május)
http://katolikus-honlap.hu/1701/katzer.htm


1.
„Mondom nektek, hasonló öröm leszen az Isten angyalai közt egy megtérő bűnösön”

Pünkösd utáni harmadik vasárnap evangéliuma e mondattal végződik: „Ita dico vobis: gáudium erit coram Angelis Dei super uno peccatóre poeniténtiam agénte.” (Lk 15,10)
E latin mondat magyar fordítása a Dr. Szunyogh Xavér-misszálé 1933-as kiadásában így hangzik: „Mondom nektek, hasonló öröm leszen az Isten angyalai közt egy megtérő bűnösön.”
Ugyanez a mondat a Szent István Társulat 1992-ben megjelent kiadásában Dr. Kosztolányi István fordításában így szól: „Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
A Schott-féle német misszálé (1950-es kiadás) így fordítja e mondatot: „Ebenso, sage ich euch, ist Freude bei den Engeln Gottes über einen einzigen Sünder, der Buße tut.” – Magyarul: „Ugyanígy, mondom nektek, lesz öröm Isten angyalai közt egyetlen egy bűnösön, aki bűnbánatot tart.”

Egyértelmű, hogy a magyar fordítás ferdít: Míg a német az eredeti latin szöveget adja vissza, a magyar a pontosság rovására magyarosít, ami egy szépirodalmi műben helyénvaló lehet, de egy ilyen fontos szövegben, Urunk Jézus Krisztus szavainak hű tolmácsolásában félremagyarázható. Az az ismert, Aquinói Szent Tamásnak tulajdonított mondat, miszerint egyetlen ember lelki üdve fontosabb, mint az egész materiális világ, Jézusnak pont e kijelentésére épül.
A kérdéses mondatnak ugyanis éppen e szavak a legfontosabb jellegzetességei: 1) „egyetlen” megtérőn is nagy az öröm a mennyben, 2) olyan megtérőnek örülnek, aki „bűnbánatot tart”. Ez utóbbi kifejezés éppen napjainkban nyer különös jelentőséget, amikor könnyen rámondják olyanokra is, hogy „megtérők”, akik semmilyen bűnbánatot nem tartanak, mert valójában fogalmuk sincs a bűn mibenlététől, súlyáról, következésképpen a bűnbánat, a vezeklés, az engesztelés értelméről és szükségességéről sem. Amikor megtérés alatt gyakran csak valamilyen szentimentális, pusztán érzelmi alapon álló magatartást értenek. Egy olyan korban, amikor a zsinati egyház ámítása folytán Istennek csak az irgalmasságáról beszélnek, de igazságosságáról nem.

 


 

2.
„Et vitam ventúri saeculi”

A Nicea-konstantinápolyi hitvallás (Symbolum nicaeno-constantinopolitanum) – melynek szövegét a Niceai (325) és az I. Konstantinápolyi Zsinaton (381) fogalmazták meg a zsinati atyák, és ami bekerült a mise liturgiájába – utolsó cikkelye így szól: „Et exspécto resurrectiónem mortuórum. Et vitam ventúri saeculi. Amen.”
A latin szöveget (minden általam elérhető magyar nyelvű bibliában, misszáléban és a Denzingerben) így fordítják magyarra: „És várom a holtak feltámadását, és az eljövendő örök életet. Amen.”
A Schott-féle német misszálé (1950-es kiadás) itt is igyekszik hűebben fordítani: „Ich erwarte die Auferstehung der Toten. Und das Leben der zukünftigen Welt. Amen.” – „Várom a halottak feltámadását. És az eljövendő világ életét. Amen.”
Még érdekességként álljon itt a latin „Et vitam ventúri saeculi” angol fordítása: „and the life of the world to come” – ami magyarul így szól: [Hiszem] „az eljövendő világ életét”, tehát nem az örök életet!

Michel Mottet 1992. májusában írt „Et regnabunt cum Christo mille annis” című tanulmányának (forrás: einsicht-aktuell.de 2016./2017.) egyik fő témája a Credo befejezésének ezen hamis fordítása. Többek között ezt írja:
„A Nicea-konstantinápolyi hitvallás egyértelmű az utolsó cikkely megfogalmazásában: »Et exspécto resurrectiónem mortuórum. Et vitam ventúri saeculi. Amen. = Várom a halottak feltámadását. És az eljövendő század életét. Amen.« Ha az eljövendő örök életről lenne itt szó, akkor a zsinati atyák ezt írták volna: »et vitam in saecula saeculorum« [vagy: »et vitam aeternam«, ahogy az Apostoli Hitvallásban áll], ami az örökélet szokásos latin kifejezése. Ha a zsinati atyák a »század, hosszú időszak«, vagyis a »saeculum« szót, ráadásul egyes számban [saeculum, Gen: saeculi] használták, akkor azért tették ezt, hogy az első évszázadok összes kereszténye által egyöntetűen vallott hitet egy olyan birodalomban, mely az Egyház birodalma – melynek küldetése abban áll, hogy a Szentlélek segítségével a világ minden táján misszionáljon –, és az utolsó és végleges birodalom között jön majd el, hittételként örök időkre rögzítsék. … Ez a birodalom vitathatatlanul Isten Fiának birodalma lesz, amiben a szentek együtt uralkodnak Krisztussal. [lásd: Jel 20,4: »Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.«] Minden szent, látva e világ – mely egészen a démonok uralma alatt áll (lásd: 1 Jn 5,19: »mundus totus in maligno positus est« = »az egész világ a gonosz hatalmában van«) – mélységes igazságtalanságát és romlottságát, sóvárogva és szenvedélyesen remélte és várta egy olyan birodalom eljövetelét, melyben Krisztus lesz a király.”

Ehelyütt nem a millenarizmus témáját akarjuk feszegetni [melyet az Egyház kifejezetten soha nem ítélt el, és ami rossz hírét azoktól a keleti tanításoktól nyerte, melyek Krisztus ezeréves földi uralmát – a nemsokára ott felbukkanó iszlámhoz hasonlóan – csakis világias, érzékies módon tudták elképzelni], hanem mindössze arra a tényre akarom felhívni a figyelmet, hogy a fordítások során számtalan csúsztatás, mégpedig nem véletlen, hanem nagyonis irányított csúsztatás került még a szent szövegekbe is [ennek egyik legfelháborítóbb példája a „pro multis” kifejezésnek „mindenkiért” való fordítása a kánonban].
Hogy ezek a ferdítések, csúsztatások nem véletlenek, és mindig negatív következménnyel, azaz hitehagyással járnak, bizonyítja az a – a honlapon már több helyen említett – torzítás is, amivel a homoszexualitást körülbelül az 1960-as évek eleje táján, Róma törölte az égbekiáltó bűnök közül. Lásd az ezzel kapcsolatos számtalan írás közül ezt: De honnan ered karácsony eme helytelen értelmezése?.

 


 

3.
A Szent Szív ünnepének bevezetése

Az egyházi csalások egyik legelképesztőbb újkori esete a fatimai látnok, Lucia nővér kicserélése, amiről többször volt már szó, utoljára alig egy hónapja, a „A hit természetfeletti aktusa” című cikkben. Ebben a cikkben, csakúgy, mint a korábbi Fatimáról szóló írásokban, elhangzott az a vád, hogy XIV. Lajos nem hitt Alacoque Szent Margit Mária üzenetének, és nem ajánlotta fel országát Jézus Szeplőtelen Szívének, és ezért 100 évvel később a francia királyok elvesztették királyságukat.
[„Lucia nővérnek 1931-ben maga Jézus jelent meg, ezúttal Rianjo-ban, egy Pontevedra melletti kis portugál tengerparti városban, és azt a rémisztő közlést tette, hogy hasonlóan a Bourbonokhoz, akik vonakodtak országukat Jézus Szeplőtelen Szívének felajánlani, és akik ezért 100 évvel e kérés megtagadása után elvesztették királyságukat, a pápaság is elbukik: „Tudasd szolgáimmal: mivel a francia királyok példáját követték, és vonakodnak kérésemet teljesíteni, követni fogják őket szerencsétlenségükben is.” Pontosan úgy, ahogy a francia királyok XIV. Lajos képviseletében 1689-ben vonakodtak országukat Alacoque Szent Margit Mária intésére Jézus Szeplőtelen Szívének felajánlani, és 100 évvel később a francia forradalom idején elvesztették trónjukat, pusztul el a pápaság is, mert vonakodott Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének felajánlani.”]

Nos, alaposabb odafigyelésre kiderül, hogy a Napkirály vonakodása tökéletesen érthető volt, „egyházhű” katolikusként csak azt tette, amit az Egyház tett és – mint kiderül – tesz a mai napig is: Nem teljesítette egy látnok apáca kérését. A misszáléban és Alacoque Szent Margit Mária életrajzában ugyanis az olvasható, hogy azt az üzenetet, amit Szent Margit az 1675-ös év Úrnap nyolcadában kapott Jézustól, és amiben az Úr „arra kéri szolgálóleányát, hogy legyen külön ünnepe Szívének, e szavakkal: »Ezért arra kérlek, hogy az Oltáriszentség ünnepének nyolcada utáni első péntek legyen külön ünnep, amikor Szívemet tisztelik, nyilvános bocsánatkéréssel adva jóvátételt neki és azért végezve a szentáldozást ezen a napon, hogy engeszteljék azokért a méltatlanságokért, amelyek az alatt érik, amíg ki van téve az oltárokon«”, az Egyház CSAK 90 ÉVVEL KÉSŐBB, és akkor is CSAK RÉSZBEN teljesítette!
A fenti szöveg írója, Jean Ladame (Jézus Szíve apostola) című könyvében ezt írja: „Az a látomás, amelyben Paray-le-Monial látnoknője [Alacoque Szent Margit Mária] részesül a XVIII. században Jézus Szíve ünnepére vonatkozóan, lényegében ugyanolyan, amilyet Lüttichi Boldog Juliánna kapott Istentől, mikor az Oltáriszentség ünnepét, az Úrnapját kérte. … Az ünnepre vonatkozóan, amelyet Urunk bizalmasától kér, több észrevételt kell tennünk. A jelenés liturgikus ünnepet kér, tehát azt, hogy Jézus Szíve tisztelete, amely magánjelleggel addig is megvolt, nyilvános egyházi kultusszá alakuljon át. Igaz, Eudes Szent János már 1672-ben, az első Paray-i jelenés előtt több mint egy évvel mondott misét Jézus Szíve tiszteletére, de csak a maga eudista közösségében. A Paray-i üzenet nem csak egy kongregációban vagy egy egyházmegyében kívánja Krisztus Szívének tiszteletét, hanem az egész egyházban. Tudjuk, hogy kilencven esztendőt kell majd várni, amíg 1765-ben XIII. Kelemen engedélyezi a Szent Szív ünnepét saját misével. A lengyel püspökök óhajára adja meg az engedélyt, anélkül, hogy említést tenne bármilyen jelenésről. IX. Pius 1856-ban a francia püspökök kérésére kiterjeszti az egész egyházra, de ő is hallgat a Szent Margit-Máriára bízott üzenetről. … Meg kell fontolnunk azt is, hogy a Margit által kért ünnep jellemző jegye a jóvátétel, a hálátlanságokért adott engesztelés. Éppen ezt fogalmazza meg az üzenetben a »nyilvános megkövetés« kifejezés. Ilyen módon a Margit látomásaiban kért ünnep szelleme lényegesen különbözik az Eudes Szent János által kezdeményezett ünneptől. Ez utóbbi nem óhajtott egyebet istentiszteletnél, amelyben a Megtestesült Ige szeretete előtt hódolnak, és hálát adnak neki.”

Jean Ladame „észrevételei” a mai napig érvényesek. Bár Jézus Szentséges Szívének lett saját miseszöveggel rendelkező külön ünnepe, és e szövegekben szerepel a vezeklés szó is, maga az ünnep értelmezése és magyarázata nem beszél „jóvátételről, engesztelésről”, pláne nem „nyilvános megkövetésről”.
A Szunyogh Xavér-féle misszáléban Jézus szentséges Szíve ünnepének magyarázatában egyetlen szó sem esik Jézus kéréséről, nevezetesen, hogy ennek az ünnepnek nem az Ő emberek iránti szeretetéről kell szólnia, hanem „nyilvános bocsánatkérésnek, jóvátételnek, a hálátlanságokért adott engesztelésnek” kell lennie. Dr. Szunyogh Xavér Ferenc kizárólag Jézus irántunk tanúsított szeretetéről beszél, mint az „ünnep liturgiájának tárgyáról”. És ha belegondolunk, hogy a szerző nem sokkal e mű összeállítása után a modernizmus egyik legnagyobb híve és terjesztője lett, nem lehet kikerülni, hogy ezt a „fejlődést” e folyamatos csúsztatások logikus és kikerülhetetlen következményének tekintsük.
A Schott-féle német misszálé itt is „katolikusabb”. Ott az ünnep bevezetőjében legalább említés történik az engesztelésről: „In die Liebe, in das Innenleben dieses Herzens sich zu vertiefen, besonders aber diesem Herzen, das trotz all seiner Liebe so viel Undank erfährt, Sühne zu leisten, ist Sinn und Zweck der Herz Jesu Verehrung.” – „Jézus Szíve tiszteletének értelme és célja e szív szeretetébe, belső életébe elmerülni, de különösen ennek a szívnek, amit az ő összes szeretete ellenére oly sok hálátlanság ér, engesztelést nyújtani.”

Hogy a mai „katolikus” világban az engesztelés mennyire ismeretlen fogalommá vált, jól mutatja az az ima is, amit a szentségimádás után szoktak imádkozni („Áldott legyen az Isten” stb.). Ez az ima kifejezetten engesztelő ima az istenkáromlásokért, amit az ima elején el kellene mondani, és amit a híveknek tudniuk kellene. Ma azonban még azokon a helyeken is, még az ú. n. tradicionalista körökben is, ahol egyébként elmondják ezt az imát, a bevezetést elhagyják, így a mai híveknek fogalmuk sincs már, voltaképpen miért is imádkoznak e könyörgésben.

Aki hisz abban, hogy a rossz, súlyos változásokat rendszerint alig észrevehető, de mindig egyirányba mutató, egy kitűzött célt követő apró ferdítések előzik meg és készítik elő, az biztos abban, hogy a Jézus Szíve ünnep hiányos megvalósítása is az ilyen „apróságok” közé tartozott. Ahogy egy családot ki lehet irtani, ha tagjait éveken keresztül kis adag méreggel etetik, úgy lehetett a katolikus híveket az ilyenfajta, ártalmatlannak tűnő, de nagyonis tendenciózus „mérgezésekkel” mára szinte teljesen hitehagyottá tenni.
A mai szentimentális, semmitmondó, csöpögő ömlengések a szeretetről is az ehhez hasonló ferdítésekből vették kezdetüket. Bergoglio beszédei Jézus mindent, még a legnagyobb bűnökben való megátalkodottságot is megbocsátó szeretetéről, melyet a borzalmas és ízléstelen Jézus Szíve képek ábrázolnak, is mutatják, hogy ezek a ferdítések egy megromlott lelkület lenyomatai, melyek aztán önmagukat gerjesztették tovább. Vagyis a klérusnál kezdődtek, és általuk terjedtek el a hívek között.
Mielőtt XIV. Lajos mulasztását ismételgetjük, tűnődjünk el azon, hogy a – látható – katolikus Egyház lelki, erkölcsi és szellemi rothadásában is nagy szerepet játszottak az ilyen mulasztások: például az Ég kérésének pontatlan (Jézus Szíve ünnep), vagy pláne, elmaradott (Oroszország felajánlása) teljesítése.
Lüttichi Boldog Julianna látomásának az Egyház már kb. 30 évvel később hitelt adott, amikor IV. Orbán pápa (1264-ben) az egész Egyházra előírta Úrnapja ünnepét. Ha összehasonlítjuk azt, hogyan viselkedett az Egyház Úrnapja és Jézus Szentséges Szíve ünnepének bevezetésénél, vagyis összehasonlítjuk azt, hogy miként adott hitelt a 13. század elején és 400 évvel később, a 17. század végén, majd 700 évvel később, a 20. század elején egy látnok kérésének, akkor előttünk áll az Egyház 13. illetve 17. és 20. századi állapota közötti mélyreható különbség.

 


 

4.
Aki hittestvérét istentelennek nevezi, méltó a gyehennára (vö. Mt 5,22)

Pünkösd utáni ötödik vasárnap evangéliumában is találunk félreérthető fordítást. Itt, szemben az előző példákkal, ahol pedig erre lett volna szükség, a magyar szószerint fordít, ami – különösen egy mai ember számára – igen meghökkentővé, sőt érthetetlenné teszi a szöveget. A kérdéses rész (Mt 5,22) így hangzik:
„Qui autem díxerit fratri suo, raca: reus erit concílio. Qui autem díxerit, fátue: reus erit gehénnae ignis.”
A Szunyogh Xavér-misszálé, azaz a Káldi-féle 1928-as kiadású Újszövetség Jézus intését így fordítja: „Aki meg azt mondja atyjafiának: raka! méltó a főtörvényszékre; aki pedig azt mondja: bolond! méltó a gyehenna tüzére.”
A Szent István Társulat 1992-es Biblia-fordítása így szól: „Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.”
Ezek a fordítások egy mai ember számára gyakorlatilag értelmezhetetlenek, hiszen valakinek azt mondani, hogy ostoba vagy bolond (különösen, ha ez megfelel az igazságnak), egyáltalán nem tartozik a súlyos, pláne örök kárhozatot érdemlő sértések közé.

A Schott-féle német misszálé azonban a kérdéses mondatot így fordítja: „Wer aber zu seinem Bruder sagt »Raka« [Taugenichts], den soll man dem Hohen Rate überliefern; und wer zu ihm sagt, »du Gottloser«, der soll dem höllischen Feuer verfallen sein.” – Magyarul: „Aki azonban fivérének azt mondja: »Raka« [mihaszna, naplopó], azt át kell adni a főtanácsnak; és aki azt mondja neki: »te, istentelen«, az legyen a pokoli tűz martaléka.” (A szögletes zárójeles megjegyzések itt az eredeti szöveg részei.)

Ha a magyarnyelvű bibliák magyarázatát is elolvassuk, akkor kiderül, hogy megint a német fordítás az, amelyik Jézus szavainak nem a betűjét, hanem az értelmét igyekezett visszaadni. A magyarázatokban ugyanis ez áll:
1) Káldi-féle Bibliában: Atyafi, testvér, felebarát, általában embertárs. … Raka arámi szó, annyi, mint hitvány, elterjedt csúfnév. A főtörvényszék a szinédrium. Bolond, zsidó felfogás szerint istentelen, elvetemült ember, ami a legnagyobb szóbeli sértés (Zsolt 13,1 és 52,1: »Az esztelen ezt mondja szívében: Nincs Isten!«).”
2) Az 1992-es Biblia-kiadásban: „Aki szavakkal szidalmazza felebarátját, az a főtanács elé kerüljön; ez a 71 tagból álló testület csak főbenjáró ügyekben (istenkáromlás, hazaárulás) ítélkezett. Aki pedig bolondnak mondja felebarátját – a bolond szóból a zsidó mindig kiérezte az istentagadást – az bírói ítélet nélkül jusson az örök kárhozatra.”
Az is fontos adalék, hogy a Káldi és a még régebbi magyar biblia-fordítások rögtön a lap alján hozzák a magyarázatokat, míg az új fordítások, így az idézett is, csak az egyes könyvek végén, ráadásul apró betűkkel. A magyar misszálé sem ad semmilyen szövegmagyarázatot, szemben a német Schott-tal, ami a nehezen érthető kifejezéseket lábjegyzetekben megmagyarázza.

Az elmondottak mind azt a katolikus tanítást támasztják alá, hogy a kinyilatkoztatás, a Szentírás egyetlen „hiteles tanúja és magyarázója az Egyház” (Szent Irenaeus). Vanyó László, aki Szent Irenaeust idézi, a szent egyháztanító e mondatát így folytatja: „Ezért tekintette Irenaeus a gnósziszt minden tévtannál veszélyesebbnek. .. A gnoszticizmust Irenaeus az ortodox tan torz formájának tekinti, mert minden tévtanító az egyházból vált ki.” – Vagyis az Egyház, azaz a Tanítóhivatal magyarázata nélkül még a világosnak tűnő szentírási részek sem érthetők helyesen a hívők számára, ami nagyban közrejátszik abban, hogy az évszázadok során számtalan eretnekség egyes szentírási kifejezések helytelen értelmezése miatt keletkezett.

Visszatérve Mt 5,22-höz, látható, hogy ennek helyes értelmezéséhez – különösen korunk katolikusai számára – a következő magyarázatokra van szükség:
1) Felebarát alatt ehelyütt hittárs értendő, nem pedig bármilyen „embertárs”. Jézus és az apostolok világosan megmondják, hogy a hittestvéreket kell felebarátnak tekinteni, és azokat, akik nem fogadják el a hitet, kerülni kell, velük nem szabad közösködni (kivétel, ha nagy bajban vannak és rászorulnak egy hívő segítségére, mint például az irgalmas szamaritánus esetében). „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!” (Mt 10,14), tanítja Jézus.
2) A latin „fátue” szó valóban bolondot, a latin szótár szerint „balga, együgyű, dőre” embert jelent. A szótár a magyar „oktalan, balga, dőre” szóra más latin szót is megad, mégpedig az „insipiens” kifejezést. Ez utóbbi szerepel a honlap egyik nagyon fontos cikkében a „Hiszek, hogy értsek” című Canterbury Szent Anzelm tanításáról szóló írásban. Ebből való a következő részlet:
„Kicsoda az insipiens? – Az első istenérv kiinduló helyzete szerint Isten létét olyan ember számára is be lehet bizonyítani, aki amúgy azt állítja, hogy Isten nincs. Ezt a valakit nevezi Anzelm az írás-hagyomány nyomán insipiens-nek, ahogy fordítani szokás, esztelennek, oktalannak. De vajon csakugyan az ész hiánya a lényege ennek az embernek? A latin szó eredetileg tulajdonképpen »érzékelésre (pontosan: ízlelésre) képtelent« jelöl. Az »esztelennek«, »oktalannak«, »balgatagnak« fordított insipiens szó a latin sapiensen keresztül a sapere igéből származik, melynek első jelentése »ízlelni«; az »eszesnek lenni« csak a másodlagos jelentés. A héber szövegben látható szó gyökét, a szótárak »bolond«, »ostoba« jelentésűnek tüntetik fel, vagyis olyan emberről van szó, aki használja a szavakat, de nem érzékeli azok valóságos tartalmát. Pontosan ezt mondja Anzelm, amikor arról beszél, hogy kétféleképpen lehet valamit elmondani: vagy a puszta hangsort mondjuk ki, a dolog jelentésének érzékelése nélkül (és éppen ezt teszi az insipiens), vagy pedig úgy mondjuk ki a szót, hogy magát a dolgot értjük rajta, azt, amit a szó valóságosan jelöl, (ez a bene intelligere, a helyes értés).”

A bemutatott szövegferdítések nem ártatlan csekélységek, hanem annak tanúi, hogyan, milyen eszközökkel jutott el a katolikus Egyház mai, szavakkal ki nem fejezhető, szörnyűséges állapotába. Hogyan lehetséges az, hogy mind a „klérus”, mind a „hívek” nem csak hitüket vesztették el mára, de láthatóan józan eszüket is, és kerültek a szellemi zűrzavar teljes mélységeibe? Akárhova néz az ember, akár a zsinati szekta, akár az ú. n. konzervatív, vagy tradicionalista körök megnyilatkozásaira, tetteire, a káosz mindenütt tökéletes. Bergoglio egyre nagyobb tempóban viszi végre céljait: visszafordíthatatlanul tönkretenni mindent, ami csak árnyékában is emlékeztet még a katolikusságra.
De a konzervatívok semmivel nem maradnak le tőle: majd mindegyikük a Jézus istenségét tagadó Ratzingert dicsőíti, hozza fel pozitív példának és sóvárogja vissza. Miközben az egyik Caligulának titulálja Bergogliot, akit ennek ellenére valódi pápának tart, a másik Ratzinger valódi „pápa” mellett ellenpápának (tradition und glaube blog), a harmadik olyan pápának, akinek az a célja, hogy az egyházban teljes káoszt hozzon létre (summorum-pontificum blog). Ha ők mind pápának (akár igazi, akár ellenpápának) tartanak nyilvános eretnekeket, akkor bűnök, veszélyességük valójában súlyosabb, mint Bergoglioé, aki nem bújik báránybőrbe, ezért a vak is látja, hogy valójában farkas, míg a többieket jószándékú, a katolikusságnak legalább még a csíráját magában hordók keresik fel útmutatást várva: és csak még nagyobb szellemi összevisszaságot kapnak – vagyis valójában ők a báránybőrbe bújt farkasok, akik ugyanúgy tévútra, a kárhozatba vezetik őket, mint Bergoglio. Mindazok a magukat tradicionalistának, vagy konzervatívnak nevező blogok, közösségek, akik azt hiszik, hogy Bergoglio csak úgy, a semmiből bukkant elő, és nem amellett érvelnek, hogy Bergoglio csak a végeredmény, melynek eléréséhez hosszú út vezetett, és akik e hosszú utat járták legalább annyira, ha nem jobban, felelősek, mint Bergoglio a mai teljes aposztáziáért, azok maguk is aktív részesei e katasztrófa előidézésének.

Visszatérve a kiindulóponthoz: az említett szentírási szakaszok magyar fordításai pontosan megfelelnek Szent Anzelm értékelésének: „a puszta hangsort mondják ki, a dolog jelentésének érzékelése nélkül”. Lassan, észrevétlenül, de folyamatosan rombolják a hitet, ködösítik, majd ellentmondanak a világos, egyértelmű katolikus igazságoknak. A dolgok nem az égből pottyannak le: senki nem lesz egyik napról a másikra önhibáján kívül eretnek.
Nem lehet az sem véletlen, hogy a magyar misszálé szerzője egyike lett a legrosszabb modernistáknak. És az sem, hogy Mária országa, az egykor katolikus Magyarország az egyetlen európai nép, amelynek nincs egyetlen hithű, kétségen kívül katolikus papja (bármi is a véleményem az FSSPX-ről, de tény, hogy az FSSPX 27 éves magyarországi jelenléte ellenére, Magyarország az egyetlen európai ország, amelynek egyetlen FSSPX-ben nevelkedett papja sincs). És összevetve a német Schott-t a magyar Szunyogh Xavér-féle misszáléval, talán az sem véletlen, hogy a németnyelvű európai területeken 1965-t követően megszámlálhatatlanul sok hithű, teológiailag felkészült, lelkületében jámbor katolikus maradt, akik közösségeket szerveztek és szorgosan munkálkodtak a hitvédelemben – szemben a magyarokkal, akik között senki ilyenről nincs tudomásunk.

http://katolikus-honlap.hu/1701/forditas.htm

Fatima 100. évfordulója

2017. 05. 14, Vasárnap

A Szűzanya lélekben elvitt engem Fatimába (még nem jártam ott), ahol rengeteg zarándok gyűlt össze az ünnepi misére az évforduló alkalmából. Láttam egy hatalmas bazilikát, melynek bejáratánál Krisztus állt. Az égből két angyal szállt le (akik bejárták az egész Földet) és kehellyel a kezükben Jézus elé mentek. Letérdeltek és felemelték a kelyheket, melyekből kevés tömjénfüst áradt ki. Az Úr arcán szomorúság volt, és így szólt:

„Gyermekeim, édesanyám Fatimai jelenése óta 100 év telt el és az elmúlt idő sem volt elegendő nektek ahhoz, hogy megtérjetek, és méltó engesztelést nyújtsatok a világ bűneiért. A Sátánnak sikerült elérnie, hogy a világ fölött uralkodjon. Mindenhol bűn van, amerre a szem ellát. A büntetést nem tudjátok elkerülni! A világnak meg kell tisztulnia minden gonoszságtól. Ne féljetek! Isten nem akarja elpusztítani a világot, hanem megújítani. Ám minden megújításnak ára van. Annak idején Atyám özönvíz által tisztította meg a Földet, most tűz által fogja megtisztítani. Akaratának beteljesedéséhez a természet lesz az eszköze. Minden természeti csapás, amely a világot sújtja előkészület a teljes megtisztításhoz. Gyermekeim, a sátánnak sikerült elhitetnie az emberiséggel, hogy nincs élet a halál után. Sokan berendezkednek a világban és megfeledkeznek a legfontosabbról, vagyis a lelkükről. A test elporlad, viszont a lélek halhatatlan. Küzdjetek a test ellen, és engedjétek, hogy a lélek uralkodjon fölöttetek! Erős akaratommal és lelkem erejével legyőztem a halált. Kövessétek példámat, miként az egyház szentjei is tették! A szentek életében kegyelmem győzedelmeskedett. Gyermekeim, mindennap nézzetek önmagatokba és bűnbánattal kérjétek Isten irgalmát. Bizony mondom nektek, Isten nem feledkezik meg a bűnbánókról. Minden nap úgy éljetek, mintha az lenne életetek utolsó napja! A szétválasztódás elkezdődött, és látni fogjátok, hogy kik állnak Isten oldalán és kik harcolnak Isten ellen. Nem lehet egyszerre két Úrnak szolgálni, csak egynek (Isten vagy a mammon). Hamarosan ki fogom emelni a gonoszok közül a jókat (elragadás), akik a Földön sokat munkálkodnak Országom építésén.”

Láttam, hogy a zarándokok fölött és közvetlen körülöttük láthatatlan módon hatalmas harc zajlott a bukott angyalok és a hűségesek között. Az emberek semmit nem érzékeltek a harcból, mert az Úr eltakarta szemük elől. Kis idő múlásával a távolból felbukkant a Napba öltözött Asszony, a mi Édesanyánk és rendíthetetlen békéjétől, Szeplőtelen Szívének erejétől az ördögök meghátráltak a harcban. Miután a bukott angyalok elvesztették a csatát, Isten angyalai dicsőítették a Szentháromságot a győzelem kegyelméért. Ám hamarosan a mélyből feljött a sárkány és tüzet okádott. Mindent el akart pusztítani, ami Krisztussal kapcsolatban állt. A sátán magával vitte azokat, akik önként neki ajánlották magukat. Gyűlöletét az igazak ellen irányította, de Isten angyalai megvédték őket. Láttam, ahogyan Édesanyánk kiemelte Szeplőtelen Szívét, melyből világosság áradt és megvakította vele a sárkányt, akit végül elnyelt a Föld. A Szűzanya fényesebb volt a Napnál és így szólt:

„Gyermekem, tanúja voltál Szeplőtelen Szívem diadalának. E látomással érzékeltettem veled diadalom közelségét, mely meg fogja előzni Fiam második eljövetelét. Győzelmemben nagy szerepe van ivadékaimnak (Ter 3, 15: Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.) Kik az én ivadékaim? Mindazok, akik követni akarnak engem és engedik, hogy szeretetemmel átformáljam őket. A rózsafüzér égi fegyver a kezetekben. Higgyetek az ima erejében és legyetek állhatatosak! Csak a kitartó lelkek méltók arra, hogy mellettem harcoljanak és lássák a sátán birodalmának elbukását. Gyermekem, Fiamtól kapom minden erőmet, benne van győzelmem záloga. Azt akarom, hogy az Eucharisztia legyen minden ember életének középpontja. Minél többet vagytok Fiam közelében, annál erősebb lesz a hitetek. A hit megerősíti az ember akaratát a Jó irányába. Minden az akaraton múlik, ha együttműködtök Fiammal, akkor Ő megajándékoz titeket saját harmóniájával, amely egységben tartotta értelmét és szívét az akaratával.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1245-fatima-100-evforduloja

Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu