Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Isten szemével

2017.02.05.
1.

Hang: Az életben minden csak próba.

Jézus: Drága gyermekem, itt a Földön csak látszatvilág van. Az igazi élet a Mennyországban lesz. A földi életben próbák elé állítalak benneteket. Ha ezeknek a próbáknak megfeleltek, kiálljátok őket, akkor sikerül üdvözülnötök.

2.

Hang: Nekünk az a rendeltetésünk, hogy szabadok legyünk.

Jézus: Szabad akaratot kaptatok, hogy válasszatok a rossz és a jó között. A bűn rabságot, megkötözöttséget jelent, az erények gyakorlása szabadságot ad nektek.

3.

Kép: Szürke ruhások álltak előttem, kapucnival a fejükön.
Jézus: Az Antikrisztus uralma alatt az Egy Világegyház fennállása alatt először a szerzeteseket gyűjtik össze, és próbálják, mint akadályt elsöpörni őket.

4.

Érzés: Egyes tulajdonságok az emberben akkor kapnak szárnyra, ha a megfelelő feltételek megvannak hozzá, akár jó, akár rossz irányban.

Jézus: Mindenhez, ami történik veletek, jóhoz és rosszhoz egyaránt, feltételek kellenek. Csak akkor követ el bűnt az ember, ha megtalálja a hozzá való feltételeket, pl: egy rosszra csábító barátot, vagy egy bűnös alkalmat. A jócselekedethez is feltétel kell, pl: egy beteg, aki kórházban fekszik, hogy meglátogathasd.

5.

Kép: Egy hosszú asztalon piros-sárga, kör alakú dolgok szorosan egymás mellett.

Jézus: Gyermekeim, az Oltáriszentséggel kínállak benneteket. A piros szentostyák azt fejezik ki, hogy valóságosan bennük vagyok, testestől-lelkestől. Azt fejezik ki, hogy nemcsak testem, hanem vérem is benne van. A sárga lapocskák Isteni dicsőségemet szimbolizálják, melyeket szintén nektek adok a szentáldozásban.

6.

Különbség a között, hogy személyesen veszünk részt szentmisén, vagy TV-n keresztül nézünk szentmisét.

Jézus: Annak ellenére, hogy sok kegyelmet nyújt a TV-ben látott szentmise, mégsem érvényes úgy, mint a szentmisén való részvétel. Természetesen, a betegeknek segítséget nyújt, vigasztalást, és kegyelmeket ad. De aki nem beteg, az nem helyettesítheti a szentmisére járást a TV-ben látott szentmisével.

7.
Kép + Érzés: Ahogy a növénynek a víz, úgy nekünk az Örök Élet Vize az, ami táplálja és fenntartja lelkünket.

Jézus: Az Örök Élet Vize növeli az Istenszeretetet, a szenvedéseim iránti együttérzést, a felebaráti szeretetet, és a hitet. A könnyek ajándékát adja meg gyermekeimnek. Aki ezt a vizet nem fogadja be, mint kegyelmet, annak a lelke lassan-lassan elszárad, mint a növény víz nélkül.
8.

Hang: Hogy ne legyen valaki szisztematikusan ördögűző.

Jézus: Nem kell ahhoz ördögűzőnek lenni, hogy valakit megszabadíts a halálos bűnöktől, és a különböző megkötözöttségektől. Elég, ha ilyen esetben elmondod érte a Szeretetláng rózsafüzért, vagy imádkozol érte saját, szívből jövő imáiddal, hogy mentsem meg a gonosztól. Az ördögűzést a papokra kell hagyni. A tanítás viszont a ti feladatotok is.

9.

Hang: Ami nincs megkeresztelve…

Hang: Megmutatnád ezt nekünk?

Hangom: Hát persze.

Kép: Seprűvel, fehér színű törmelékek lettek összeseperve.

Érzés: Ezek az abortuszon átesett magzatok.

Jézus: Jól látod kislányom, mert a törmelékek, amit mutatok neked, a szegény megölt kis magzatok földi maradványai. Nekik csak a lelküket keresztelitek meg, a testüket, mint szemetet kidobták.

10.

Kép: Egy akvárium, melynek a széle aranyból van.

Jézus: A szent maradékot összegyűjtöm Egyházamból, készítem a helyet nekik.

11.
Érzés: A gondolat a lélekhez tartozik, nem pedig a testhez, hiszen a holttest nem tud gondolkodni.

Jézus: Teljesen jó a meglátásod, mert a gondolat a lélek terméke. Ahogy a lélek kiszáll a testből, a halott semmire sem tud gondolni, csak a lelke.

12.

Kép: Egy golyó, amely áll egy helyben. Víz áramlik át rajta vékony ér formájában, majd több és több víz megy rajta keresztül. A golyó felveszi a vizet, majd megduzzad. Mivel a végén a víz mennyisége már folyónyivá duzzad, így már nem tudja magában tartani a golyó a vizet, és áteresztővé válik. A víz hatására a golyó elsodródik, nem marad meg az eredeti helyén.

Jézus: A víz Én vagyok, a golyó az Én teremtményem. Kegyelmemmel táplálom, tisztítom, eltöltöm, és annyira eltelik Velem, hogy már képtelen több kegyelmet befogadni. Ekkor Én egészen átölelem, elsodrom, és az örök hazába viszem.

13.

Hang: Isten mélységeit ülteti belénk.

Kép: Mélytengeri kép, csodálatos látvánnyal.

Jézus: A lélek fejlődésének útján Isten egyre több szépséget ad önmagából. Mint ahogy a tenger színén is, gyönyörködtök a látványban, a lelki élet elején is kaptok sok Isteni ajándékot, de amikor búvárként lemerültök a tenger mélyére, és csodáljátok az ottani gazdagságot, így lelketeket is, ahogy haladtok előre a jóban, Isten teljesen megtölti önmaga szépségeivel.

14.

Érzés: Nem az fontos, nem az a lényeg, hogy ki milyen kegyelmet kap az Úrtól, hanem a lelkünk tisztasága. Az Úrtól kapott kegyelmek rajunk kívül állnak, de a lelkünk tisztaságához a saját munkánk is szükséges.

Jézus: Bizony nem a kegyelmek mennyisége dönti el üdvösségetek fokát a Mennyben, hanem, hogy milyen tisztán, buzgón, alázatosan élitek le az életet. Ebből következik, hogy nem biztos, hogy az a gyermekem előbb jut a Mennyországba, akinek több kegyelmet adtam, hanem az, akiben több volt a szeretet.

15.

Kép: A Mennyországban különböző csoportok, a szerzetesek csoportjai, a szüzek csoportjai, a családosok csoportjai…

Érzés: Nem lényeges az, hogy melyik csoporthoz tartozunk, hogy szerzetesek, szüzek, családosok vagyunk, hanem valami más…

Jézus: Az dönti el a helyedet a Mennyben, hogy a Földön mekkora volt benned az Isten iránti imádat és szeretet, és a felebaráti szeretet. E szerint lesz kiosztva mindenkinek a dicsősége.

16.

Kép: Egy Nap, melynek a közepe a szeretet, a sugarai az utak, az erények, melyek a szeretet gyakorlásához vezetnek.

Érzés: Az erényeink utak a szeretet gyakorlásához. Az életünkben nagyon sok az út, a választási lehetőség, melyek különböző értékeket képviselnek, de magunk kell kiválasztani azt, hogy melyikkel élünk.

Jézus: Az erények legmagasabbika a szeretet. Jól látod, hogy a többi erény gyakorlása út ehhez a szeretethez. Más eszközök is vannak, amelyek oda vezetnek, pl: egy vallásos tárgyú könyv vagy film, egy zarándoklat, egy engesztelés, egy elmélyült magányos szívima, egy naplóírás, és sorolhatnám a rengeteg lehetőséget, ami növeli bennetek az Isten iránti szeretetet és felebarát iránti szeretetet. A szeretet növelése nagyon fontos, mert ez határozza meg, hogy milyen közel kerültök majd az Atya trónjához.

17.

Érzés: A bűnök elkövetése különböző. Hogy milyen bűnt követtünk el, annak akkor halványul el vagy szűnik meg a jelentősége, ha belőle tanulva Istenhez fordulunk, a jó útra térünk.

Jézus: Ha nem engedném, hogy bűnt kövessetek el, lehetséges, hogy elkárhoznátok, mert gőgössé válnátok. Bármilyen különös, szükségetek van a bűn megismerésére. Ti engesztelők, már rég elhagytátok a halálos bűnöket, de megengedek nektek egy-egy bocsánatos bűnt, amiből tanulhattok, amitől érzitek kicsinységeteket, és alázatosak maradhattok.

18.

Kép: Két-három, kisebb-nagyobb kancsók egy asztalon, a kisebbiket emelik fel.

Jézus: Soha nem a szeretetcselekedetek mennyisége a fontos, hanem a minősége.

19.

Kép: Egy nagyon széles folyó vagy tenger, melyen sárga színű jégtömbök úszkálnak. A napsütés és a nap melege hatására a jég elolvad, majd a nap további melege hatására a víz párolog.

Jézus: A víz a lelketek, a sárga jégtömbök a bűneitek. Míg ezek a bűnök fel nem olvadnak, lelketek nem tud akadálytalanul felém törni.

20.

Kép: Egy labda, melyet egy sűrű gőz körülvesz. A gőz a labdát átjárja, és a labda belülről kezd változni, míg az is el nem gőzösödik.

Jézus: A labda az ember lelke. A gőz, amely körbeveszi, Isten kegyelme. Ezt a kegyelmet mindenki megkapja, és vannak, akik befogadják, azokat átjárja, és átalakítja.

21.

Kép: Gömbök, amelyeket összenyomnak. Az egyik, a nyomás után, mint a szivacs, úgy nyeri vissza alakját. A másik gömb, tele van törmelékkel, így a nyomás hatására recseg-ropog, és a nyomás hatására eldeformálódik.

Jézus: Azok a lelkek, akik elfogadják Isten beavatkozását, formáló hatását, azok szépek, és egészségesek maradnak. Viszont, akik telve vannak kemény bűnökkel, azokat hiába akarja Isten formálni, teljesen eldeformálódnak, eltorzulnak.

22.

Kép: Mi olyanok vagyunk, mint az Úr intézői, csak a tőle kapott javakkal rendelkezünk, semmi nem a sajátunk. Ha másoknak adunk javainkból, kincseinkből, mi is kapunk kincset, de másfélét, és az mindjárt felemelkedik a Mennybe.

Jézus: A tudást, a segítőkészséget, a szeretetet és az összes többi erényt Én adom nektek, és ti ezekből bőkezűen ajándékoztok rászoruló testvéreiteknek. De, figyeljétek meg, az Én hálám mindig visszatér hozzátok. Mennyei kincset készítek a ti jócselekedeteitekből nektek.

2017.02.19.
1.
Kép: Egy valaki tésztát gyúr egy asztalon.
Kép: Örvényszerűség.
Kép: egy nagyon szép szín, sárga, barack beütéssel.
Jézus: Az Isteni erő a fogantatástól kezdve formálja az emberek lelkét. Az élet nem más, mint körforgás, mely Istentől indul el, örvénylő mozgással Istenhez tér vissza, mint lélek, amelynek színe, fejlettségi foka a földön eltöltött élete minőségétől függ.
2.
Kép: Egy fehér lepedőn egy sötétlila tortaszelet.
Jézus: A lepedő egy olyan ember lelkét mutatja, aki mindig megtisztul, a tortaszelet pedig a bűnbánatot fejezi ki, amely segíti ebben.
3.
Kép: Egy rózsaszín színű kiságyú, mely az ég felé van fordulva.
Jézus: A választottak lelkei állandóan szeretetükkel bombázzák az Eget.
4.
Kép: Egy kéz egy zsineget lógat elém lefelé.
Jézus: Ez a fehér zsineg, melyet lefelé lógatok neked, az én segítő kegyelmemet jelképezi. Kapaszkodj bele, ha gondjaid vannak.
5.
Érzés: Mindenkinek küldetése van, amely Istenre és az adott emberre tartozik, amelynek többé-kevésbé külső megnyilvánulásai vannak.
Jézus: A teremtéskor minden gyermekem feladatot kapott, mindenkinek rendeltetése van, az egyiknél nyilvánvaló, a környezete is láthatja, a másiknál pedig rejtve marad, csak Isten és ő tud róla.
6.
Kép + Érzés: Az életünk, tevékenységeinken keresztül olyan, mint egy virág, melynek közepe azt szimbolizálja, amikor az Úrral foglalkozunk, a szirmai pedig azt, amikor az emberekkel.
Jézus: Nagyon jó a hasonlat, mert az életetek középpontja kell, hogy Én legyek, de rajtam kívül sok mindennel kell foglalkoznotok, emberekkel, állapotbeli kötelességgel, tanulással, pihenéssel. De bármit tesztek, mindig visszatértek életetek közepéhez, Hozzám. Ez csak az Engem szerető, Bennem hívő emberekre vonatkozik.
7.
Hang: Tulajdonom vagy.
Jézus: Minden ember az Én tulajdonom. De nem mindenki tudja ezt. Aki tudja, az úgy éli az életet, hogy megfeleljen az Én elvárásaimnak.
8.
Kép: Három gyertya egymás mellett, összeragasztva a szélükön, egy rózsaszín, mely a legkisebb, egy fehér, mely közepes nagyságú, egy lila, mely a legnagyobb.
Jézus: Ez a kép egy olyan lelket ábrázol, akiben mindennél jobban ég az Istenszeretet, azután a tisztaság utáni vágy lobog, és a leglassabban lángol a bűnbánat, de mind a három erény megvan benne.
9.
Házassági évfordulót ünnepeltek.
Kép: Fehér gyertya, rajta lila szegfűszirmok, mely tűzijátékra hasonlított.
Kép: Egy szív, a tetején egy ezüstös színű tűzijáték, majd az ezüstös csillogás folyóként folyik lefelé a szívről.
Jézus: A férfi és a nő egy test, egy lélek, ezért egy gyertyával ábrázolom kettőjük lelkét. A lila szegfűszirmok a feletti bánatukat jelzi, amikor egymást megbántották. A tűzijáték az ünneplés örömét fejezi ki. A szív a testüket szimbolizálja, amelyben szintén egyek. Két fél szív egy egész szívet alkot. Örömmel gondolnak vissza mindketten életüket végigkísérő szeretetre és szerelemre, öröm gyulladt fel bennük, ünneplik egymást, és szívük teljesen betelik a sok szép emlékkel.
10.
Házassági évfordulón:
Kép: Egy lámpás, mely négy sarkán fehéres-krémsárgás harangvirág.
Jézus: A jó keresztény házasságokban úgy szokott lenni, ha az egyikben kezd kialudni az egymás iránti szeretet, a másik fél elkezdi gyújtogatni.
11.
A házassági évfordulón.
Kép: Katicabogár.
Kép: Egy virág, melynek a közepe nagy fényből áll, a külseje kék színű, ahogy az idő halad előre, a virág közepe is, és a külseje sötétül, majd feketévé válik.
Jézus: A fiatalok, míg meg nem találják párjukat, nyugtalanok, ide-oda röpködnek, mint a katicabogár, meg-megállnak, majd tovább szállnak. A kékes virág a házasság jelképe. Eleinte ragyog, sugárzik, olyan, mint a nap. Az ifjú férjet és feleséget békés, boldog szerelembe ringatja. Ahogy telnek az évek, és születnek a gyermekek, sokasodik a munka és a gond, a ragyogás alábbhagy. Majd bekövetkezik az öregkor, egészen megfakul a kezdeti ragyogás, elsötétedik, a férj és feleség teljesen megismeri egymást, erényeivel, és gyengeségeivel együtt. Majd a végén egészen kihúny a földi ragyogás, és a túlvilág befogadja őket. Ott már nem folytatódik a házasság. Csak két lélek él tovább egymást szeretve.
12.
Hang: Fontolóra venni szívedet.
Jézus: Mielőtt hagynád, hogy érzelmeid befolyásoljanak, és eluralkodjanak rajtad, gondolkozz, vedd fontolóra, amit tenni akarsz.
13.
A lélek fejlődésének szakaszairól volt szó.
Jézus: Az elején csak felismer a lélek, majd felismeri tanításomat és törvényeimet, majd kezdi követni. Fél először a halálos bűnöktől, majd a bocsánatos bűnöktől is óvakodik. Végül az áldozatok útjára lép, és attól kezdve egészen az Enyém lesz.



2017.02.27.
1.
Olyan emberek társaságába kellett mennem, kik nem teljesen az Úr tanításai szerint élnek, de mégis szeretettel kell feléjük fordulni.
Kép: A tíz parancsolat kő rózsaszín színben.
Jézus: Azoknak a bűnös embereknek a viselkedését, akikkel beszélgetned kell, szereteted alapján kell mérlegelned.
2.
Hang: Mércéd vagyok.
Jézus: Nemcsak azért váltam emberré, hogy megváltsalak benneteket, hanem azért is, hogy megmutassam nektek, hogyan kell leélni ezt a földi életet. Gondolataidat, érzéseidet, cselekedeteidet mindig Hozzám hasonlítsd. Legyek a te mércéd.
3.
Hang: Egyedi adomány ez.
Jézus: A földi élet egyszeri és megismételhetetlen ajándék, amit Istentől kaptok.
4.
Hang: Azért legyen egy kicsivel több, muszáj.
Kép: Egy tál vízben rózsaszirmok.
Jézus: Ahogy telik az idő, gondoskodj róla, hogy mindig több és több legyen a szeretet benned, ma egy kicsivel jobb legyél, mint tegnap voltál.
5.
Kép: Egy sárga szív, melynek széle aranyból van és csillog, mintha egy városban egy park dísze lenne.
Jézus: Szeretném, ha a lakóhelyedet az Én hatalmas szeretetem fénye töltené be.
6.
Kép: Rózsaszín és sárga rózsák, a szirmok szélei száradtak.
Jézus: Gyermekeim, a szívetekben sosem száradjon el a szeretet, frissen éljen, világítson, vigasztaljon másokat.
7.
Hang: Vigasztalhatatlan az élet.
Kép: Egy férfi beszél nekem csukott szemmel.
A németországi életről volt szó.
Jézus: Európa sorsa kilátástalan a helytelen politikai állásfoglalás miatt. Különösen Németország szenved sokat a migráció veszélye miatt. Ezért mutattam neked a panaszkodó férfit.
8.
Hang: Próbálok az utolsóba.
Kép: Egy férfi feküdt a fűben, lábait felhúzva maga felé.
Jézus: A kegyelemből kiesett ember próbál az utolsó lehetőségbe kapaszkodni, hogy felálljon. Nem fog elveszni, mert az akarat működik benne.
9.
Hang: Hosszú, sima zsebeimbe.
Hang: Valamit akar.
Kép: egy hosszú, fehér színű zseb, melynek a szája szélesebb az aljánál
Jézus: Az oktalan ember mindenáron el akarja rejteni bűneit, hibáit, ezért össze-vissza gyűjtögeti, ahelyett, hogy megbánná, és meggyónná. Előttem elrejteni semmit sem lehet.
10.
Kép: El akarok bújni az Úr elől, de szüntelenül ott állok előtte.
Jézus: Drága gyermekeim, jól jegyezzétek meg, hogy Előlem nem lehet elrejtőzni, mint ahogy Káin megpróbálta, mert Én mindent látok, mindig ott vagyok veletek. Látom a kísértést, és látom, hogy legyőzöd-e, vagy belebuksz. De ne aggódj, ha felindítod a bűnbánatot magadban, megbocsátok, és újra fehér lappal folytathatod.
11.
Kép: Egy rozoga hídon vagyok bekötött szemmel, az Úr vezet. A híd egy mély mélységet ível át. Ha látnám, hogy milyen úton kell mennem, nagyon félnék, és megijednék.
Jézus: A rozoga híd az életed útja, amin jársz, az alatta lévő mélység veszélyeket, bűnöket jelenti. Én, a te Urad Istened mindig fogom a kezedet, és csukott szemmel is Rám bízhatod magad. Nem engedek meg mindent látni, de hitet adok neked és a gyermeki ráhagyatkozás ajándékát, amellyel bátran haladhatsz az úton.
12.
Kép: Egy versenykorcsolyázó a föld felszíne felett, a levegőben pörgött.
Érzés: Az Úr üzenetein gondolkodva, a jövőbeli történelmi események elhalványodtak, a lélek állapota az, ami fontos.
Kép: Fekvő helyzetben lebeg valaki a levegőben.
Jézus: Az első képpel azt mutattam be, hogy mennyire fontos elszakadnotok a földi dolgoktól, a második képben, amikor üzeneteimen gondolkodtál, azt mutattam nektek, gyermekeimnek, hogy nem a test a fontos, a jólét, a gazdagság, a siker, hanem a lelketek tisztasága, az erények gyűjtögetése, amely szabaddá tesz titeket a megkötözöttségtől.
13.
Hang: Ő is elment Rómából.
Hang: Ki fogunk menni, és sanyargatni.
Jézus: A gonosz arra számít, hogy ti, az Én híveim és katonáim megfutamodtok a Keresztényüldözés alatt, és megtagadtok Engem. „Hogy ez sikerüljön nekünk”, mondja a gonosz, „sanyargatni fogjuk a Krisztuskövetőket”. Ó, ne félj gyermekem, erőt adunk nektek, és legyőzitek félelmeiteket.
14.
Kép: Egy kehely bor és egy fa képe egymáson.
Jézus: Szent Véremmel táplálom életedet.
15.
Kép: Egy kehely felett Isten Igéje és az Oltáriszentség egymás mellett lebegett.
Érzés: Isten Igéjének és az Oltáriszentségnek együttesen van nagy ereje életünkben. Ha csak Isten Igéjét hallgatjuk, és nem járulunk szentáldozáshoz, vagy ha nem hallgatjuk Isten Igéjét, és csak szentáldozáshoz járulunk, mintha hiányozna valami.
Jézus: A szentmisének két része van, a tanítói és az áldozati része. Az egyik a másik nélkül befejezetlennek tűnik. E két fő rész egymást tökéletesen kiegészíti.
16.
Hang: A lélek illata ez.
Jézus: Minden lélek más. Az egyik a jócselekedeteivel tűnik ki, a szolgálataival. A másik a lélekmentéssel. A harmadik a buzgóságával az ima terén. Mindegyiknek más az illata.
17.
Kép: Piros háttérben szürke füst száll fel.
Jézus: A Figyelmeztetéskor oly sok halott lesz, hogy az emberek kénytelenek elégetni őket. A halottak füstje száll az ég felé.
18.
Kép: Egy fehér ruha, csillogó szalaggal a bal oldalán.
Jézus: Azt mutatom, hogy nagyra értékelem a földi örömök megvetését, és az önmegtartóztatást. A fényes csík különleges Égi nagy ajándékot jelent, a szüzek kiváltságát.
19.
Kép: Sárga lepke aranyos, ezüstös csillogással
Jézus: A lepke annak a lelkét szimbolizálja, akik áldozatos, tiszta, alázatos, törvényt betartó életet élnek itt a Földön.
20.
Kép: Egy rózsaszín gyertya közepén egy kémcső
Jézus: Ti engesztelők próbálkoztok, kísérleteztek, hogy milyen ima tetszik Nekem. Van, aki összegyűjti az őseitől a rengeteg kis imát, és minden nap elimádkozza. Van, aki a hagyományos rózsafüzérekre esküszik. Van, aki kevés szóbeli imával is megelégszik, és szívimával szól Hozzám. Nekem teljesen mindegy, az a fontos, hogy szeretetből szóljon az ima.
21.
Hang: Romolhatatlanságban lesz erőd. Romolhatatlanságban veszel erőt.
Jézus: Az első mondat azt jelenti, hogy a romolhatatlan élet szerzi meg számodra az üdvösséget. A második mondat a jövőről szól, mikor is a romolhatatlanság a feltámadásod pillanatában a legnagyobb ajándékod lesz, melyben erőt veszel magadnak a fizikai törvények felett.
22.
Érzés: Az Úrtól kérni sokat, de tudni kell kérni, nem akármit, és nem akárhogyan.
Hang: Engedd szabadon ezt.
Jézus: Vannak dolgok gyermekem, melyeket teljesen Rám kell bíznod. Hiszen ezeket csak Én tudom megoldani. Kérés nélkül is megteszem.
23.
Hang: Méltó.

Szentmise és közbenjárás családunk, emberi kapcsolataink gyógyulásáért

Szentmise és közbenjárás családunk, emberi kapcsolataink gyógyulásáért

(Otthoni felkészülés a 3. pénteki esti 6 órás szentmisékhez, és közbenjáráshoz)

Ezek a 3. pénteki szentmisék, közbenjárások a saját gyógyulásunkról és az őseinkkel való kapcsolataink elrendezéséről, a kiengesztelődésről szólnak. Ahhoz hogy minél teljesebben át tudjuk imádkozni a saját életünket és családfánkat, szükséges az egyéni, otthoni előkészület.

Felkészülés, teendők

  1. Írd össze a családfádat minél részletesebben, oldalági rokonokkal együtt. Fontos felírni az elvetélt vagy abortuszban elhunyt magzatokat is!

  1. Vizsgáld át az alábbi szempontok szerint, amennyire ismereteid engedik, az őseid, rokonaid életét (A család legifjabb tagjától visszafelé, az oldalágai rokonság szintjeit is nézzük!)

  1. Először saját magad gyógyulását keresd, utána a családodét! Mindkettőhöz segíti a következő két áttekintés. Az első (A/), témakörök szerinti és a második abc rendes (B/) lista segít áttekinteni a családod, őseid életében előforduló bűnöket és a mögöttük álló sátáni erőket (ahogy a Miatyánk fogalmazza, a gonoszt). E két áttekintés segítségével készíts két listát!
  1. A tégedet és családodat kísértő, támadó, szorongató gonosz lelkekről és az általuk előidézett bűnökről
  2. A velük ellentétes erényekről, jó tulajdonságokról (ez utóbbit a B/ táblázat 2. oszlopa tartalmazza. Mindkét listát kiegészítheted olyanokkal is, amiket neked, személyesen mutat a Szentlélek.)

  1. A bűnöket bánd meg, ha katolikus vagy, gyónd meg, kérj ezekért bocsánatot Istentől, hiszen minden bűn Őt is bántja, bűneink kínozták meg Jézust kegyetlenül és juttatták keresztre.
  1. Először lélekben azoktól is kérj bocsánatot, akiket te bántottál.
  2. És bocsáss meg azokat, akik téged bántottak.  Mindezt csendben imádkozva tedd – elképzelve, hogy jelen van Jézus és azok a személyek, akinek megbocsátasz, és akiktől bocsánatot kérsz. Mondd: „Jézusom, a Te nevedben bocsánatot kérek XY-tól, és megbocsátok azoknak (egyenként, név szerint, lehetőleg kimondva a súlyosabb bántásokat, fájó negatív élményeket) akik engem bántottak.” Bocsáss meg saját magadnak is! Ha Istent vádoltad volna a veled történtekért, kérj Tőle bocsánatot, hogy balgaságodban félreismerted Őt.
  3. Kérd Jézust és Máriát, hogy gyógyítsák be azokat a sebeket, amiket ti okoztatok egymásnak. Ezzel te is gyógyítod azokat a sebeket, amelyeket a ti bűneik okoztak Istennek és Máriának.

  1. Mondj ellent azoknak a gonosz lelkeknek (érzelmeknek, ösztönzéseknek, kísértéseknek), amelyeket sikerült azonosítani. Parancsold meg ezeknek, hogy hagyjanak el téged, ahogyan Jézus is tette és tanította: „Távozz tőlem Sátán”, illetve ahogyan a Miatyánkban kéred: „Szabadíts meg a gonosztól”, szabadíts meg a gonosz minden kísértésétől, zaklatásától, szorongatásától, erőimet meghaladó támadásaitól. Kérd meg Szent Mihály Arkangyalt, hogy „taszítsa ezeket a kárhozat helyére”.

  1. Ezután kérd a Szentlelket, hogy Ő töltse be mindazokat a helyeket, területeket az életedben, amiket eddig ezek a gonosz lelkek bitoroltak azokkal az erényekkel, jó tulajdonságokkal, amelyekre leginkább szükséged van, amelyeket a táblázat második oszlopa alapján összegyűjtöttél. Ettől kezdve ezekkel kell feldíszíteni belső lakásodat, egész életedet. A szeméttel, a gonosz lelkekkel, amiket Jézus és Szent Mihály segítségével kitakarítottál, a jövőben csak annyiban foglalkozz, hogy újra meg újra kisöpröd őket, mint a szemetet, ha visszaszállingóznának. A jónak, a szépnek, az igaznak a növekedésével, érvényesítésével foglalkozz!

  1. Saját életedről te rendelkezel: Bánhatod bűneidet, ellene mondhatsz a gonosznak, és törekedhetsz azoknak a jó tulajdonságoknak a magadra öltésére, amelyekről beláttad, hogy fontosak. Családod tagjai számára mindezeket csak kérheted. Élő családtagjaid számára mindazt csak kérheted, amit a magad életében átimádkoztál és elvégeztél ennek a két listának a segítségével, hogy ők is belássák mindezt, és megtegyék ők is ezeket a lépéseket. Helyettük, az ő nevükben is elvégezheted mindezt, de ennek elsősorban közbenjáró értéke van. Hogy teljes hatékonysággal érvényesüljön az ő életükben is, kell az ő szabadakaratú hozzájárulásuk és együttműködésük.

  1. Amit a magad életében így elvégeztél (lásd az előző pontok), azokat megteheted közbenjáróként elhunyt családtagjaid, őseid helyett is. Ez utóbbiak számára elsősorban azt kérd, hogy szabadítsa ki őket Isten minél előbb a tisztítótűzből. Imádkozz értük, vállalj áldozatokat, mondass szentmiséket értük. És kérd Jézust, hogy vágja el azokat a negatív szálakat, kötelékeket köztetek (közted és élő családtagjaid között), hogy az ősöktől jövő rossz hatások a jövőben már ne érvényesülhessenek.

A/ Életünk és családunk életének az áttekintése témakörök szerint

Csalódások: a másik emberre kivetített szeretetünkben / elvárásunkban szoktunk csalódni, mely sokszor az Istennel szembeni lázadáshoz vezet.

Sokkos, eszméletlen, tudatmódosult állapotok (kábítószer, alkohol, gyógyszerek): nyitott kapui lehetnek a démoni támadásoknak.

Átkok: cigányátkok, ráolvasás, szülői átkok, negatív kijelentések („neked ez nem megy”, „te ehhez buta vagy” stb.), rosszkívánságok

Hit, hitetlenség: Hitetlenség, hittagadás, lanyhaság és igénytelenség a hit gyakorlásában. Családtagjaink hitbeli gyengéségének el nem fogadása, emiatti elutasítottságok és fájdalmak, más hitre térésük meg nem bocsátása.

Az egyházi személyekben való csalatkozás, a bennünk való megbotránkozás, a tőlük kapott sérelmek és az emiatti ellenségeskedések. Megátalkodottság. Árulás. Rágalmazás…

Élet, halál: Abortusz, vetélés, a születendő gyermek elutasítása, nem szeretettel való kihordása, a nemének el nem elfogadása, a házasságon kívül fogant gyermekek, fogamzásgátlás, gyermekek születésének elutasítása, frigiditás, vérfertőzés, paráznaság, erőszakosság, házasságtörés, hűtlenség, bujaság, perverziók…

Gyász, családtagjaink elvesztése miatti meg nem bocsátás Istennek, magunknak, az elhunytnak - keserűség, reményvesztettség, kilátástalanság, magányosság, társtalanság…

Gyermekeink elutasítása, a miattuk érzet szégyen, gúny, harag, keserűség, depresszió.

Eltűnt rokonok, rokoni kapcsolatok megszakadása, uralkodás, szülők elutasítása, el nem fogadása. Stb.

Istengyermekségünk és emberi méltóságunk el nem fogadása. Önmagunk pusztítása, önmagunk elutasítása és gyűlölete, öngyilkosság, gyilkosság, gúnyolódás, cinizmus…

Kábítószer, alkohol,

Szenvedélyek: alkohol, drog, nikotin, szenvedélybetegségek, függőségek (számítógép, Tv, pornográfia, szerencsejáték, munkamánia, társfüggőség, stb.)

Mammon: pénzimádat, hirtelen meggazdagodás és elszegényedés, -> szövetségkötés a sátánnal, manipulálás, mások szabadságának és érzelmeinek megvásárlása, kényszerítések, rabságban tartás…

Okkultizmus: boszorkányság, mágia (fehér, fekete), babonaság, jóslás, horoszkóp, keleti vallások; sok keleti gyógymód, ha szellemi hátteret hordoz; reiki, transzcendentális meditáció, (TM) iriszgyógyászat, akupunktúra, akupresszura, homeopátia,  New Age, spiritizmus, kártyavetés, szellem-idézés, sámánizmus,  tenyérjóslás, woodu, fényadás, agykontroll, inga, jóga, keleti harcművészetek, szabadkőművesség, titkos társaságok, kompromisszum vagy szövetségkötés a sátánnal, stb.

Harry Potter és más hasonló  varázslással, boszorkánysággal kapcsolatos könyvek, filmek.

Okkult szimbólumok testünkön, ruháinkon, lakásunkban, környezetünkben (ötágú csillag, ördögfej, piramis, fordított kereszt, 666, sárkány, kígyó, bagoly, stb.)

Háborúk következménye:

Trianon, I.-II. világháború, '56, Recsk, Gulág, Andrássy u. 60, kommunizmus,  ÁVH, kitelepítések, tsz-esítés, beszolgáltatások, igazságtalan megtorlások, bebörtönzések, stb.

Ha kevés az információd, kérd a Szentlelket, hogy mutasson rá a problémás esetekre, területekre!

Elsősorban meg nem bánt bűnöket, kiengeszteletlenségeket, el nem rendezett viszonyokat, kapcsolatokat, bűnöket keress!

Készíts egy listát, nem baj, ha nem tudod pontosan melyik rokonod érintett ezekben!

B/ Az életünkben és családunk életében szerepet játszó szellemiségek és bűnök áttekintése, és a velük ellentétes erények, jó tulajdonságok, tennivalók, viselkedésmódok, amelyekért imádkoznunk kell, amelyeket magunkra kell öltenünk, amiket gyakorolnunk kell.

abortusz

élettisztelet, gyermekek elfogadása

aggodalmaskodás, aggályosság

bizalom, ráhagyatkozás

agresszió, erőszakoskodás

szelídség

akaratgyengeség

akaraterő

alakoskodás, képmutatás

őszinteség, egyenesség

alkoholizmus

önmegtagadás, mértékletesség

állhatatlanság

állhatatosság

álságosság

egyenesszívűség

álszentség

szentség

anyagiasság

anyagiaktól való függetlenség, lelki szegénység

árulás, kémkedés

hűség, becsületesség

árulkodás

titoktartás, diszkréció

átkozódás

áldásmondás, jókívánság

balgaság

okosság

bálványimádás

Isten imádása

bátortalanság

bátorság

becsapás

mások javának az akarása, keresése, szolgálata

becsmérlés, rágalom, szidás

dicséret, elismerés, tisztelet

becsületsértés

becsületesség, bocsánatkérés, jóvátétel

befolyásolás a rosszra

befolyásolás a jóra

békétlenség

békességszeretet

bénító szellemek

szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás, akaraterő, szabadság

besúgás, árulás

becsületesség, tisztesség, hűség

betegség

egészség

bezártság, bezárkózás

megnyílás, nyitottság mások felé

birtokháborúk

mások tulajdonának tiszteletben tartása

bizalmatlanság

bizalom

bosszú(állás)

sértések, bántások elviselése, az igazságszolgáltatás Istennek való átengedése

botránkoztatás

jó példa mutatása

brutalitás

mások tisztelete, figyelem, gyengédség

bujaság, érzékiség

tisztaság, önmegtagadás

butaság

okosság

büszkeség

alázat

csalás, ámítás

igazlelkűség, becsületesség

csalódás

bizalom

csellel szerzett vagyon

becsületes munka

csüggedés, csüggedtség

bátorság

dac

együttműködés

depresszió

szabadulás, Istenre hagyatkozás

dohányzás, drogozás, játékszenvedély függőség

szabadulás, lemondás, önfegyelem, szabadulás, önmegtagadás

durvaság

gyengédség

dühösség

lelki béke

ellenállás a jónak

a jóra való ráhangolódás

elutasítás, elutasítottság

elfogadás, elfogadottság

elvetettség, kirekesztettség

elfogadás, biztonság, szeretetegység

engedetlenség

engedelmesség

erőszak

a másik tiszteletben tartása, gyengédség

érzékenység, érzékenykedés

önfegyelem, kiegyensúlyozottság

érzékiség

a lelki értékekre, erényekre figyelés, önfegyelem, önmegtagadás

felbujtás

lecsillapítás

félelem

bátorság, hit, bizalom

felelőtlenség

felelősségérzet

félrevezetés

egyenesség, őszinteség

féltékenység

bizalom

gőg, kevélység, büszkeség

alázat

gyász szelleme

halottaink elengedése, Istenre bízása

gyávaság

bátorság

gyilkosság

élettisztelet, önkontroll

gyűlölet

szeretet

hajszoltság

helyes időbeosztás, önszeretet

halál szelleme

élni akarás, élet szeretete, Istenbe vetett bizalom

hamisság

egyenesség, őszinteség

harácsolás

kevéssel való megelégedés, beosztás, gondviselésre való ráhagyatkozás

harag, haragosság

szelídség, önfegyelem, kiegyensúlyozottság

hatalomvágy

alázat

házasságtörés, hűtlenség

hűség, tisztaság, mértékletesség

hazugság

igazmondás, őszinteség

hidegség, ridegség

szeretet, gyengédség

hiszékenység

józan ész

hitszegés,

hitben való hűség, kitartás

hiúság

alázat, helyes önismeret

homoszexualitás

szabadulás, tisztaság, a másik nemhez való vonzódás

hűtlenség

hűség

igazságtalanság

igazságosság

ijesztgetés, megfélemlítés

bizalom, ráhagyatkozás

intrika, cselszövés

egyenesség, őszinteség

irgalmatlanság

irgalom, irgalmasság

irigység

elégedettség, kiegyensúlyozottság

istenkáromlás

istendicsőítés, istenimádás

iszákosság

mértékletesség, lemondás, önmegtagadás, böjt

jóra való restség

jóra való készség, erős akarat

kalmár szellem

megelégedettség, felebaráti szeretet

kapzsiság

beosztás, alázat, megelégedettség, elfogadás

káromlás, káromkodás

imádás, dicsőítés, tisztelet

károsítás

jóvátétel

káröröm

együttérzés

karriervágy

alázat, kiegyensúlyozottság, ráhagyatkozás, elfogadás

kegyetlenség

irgalom, szeretet, gyengédség

keménység

gyengédség, irgalmasság

kényelmesség, lustaság

akaraterő, önmegtagadás, kötelességtudat

kényszeresség

szabadság

kényszerképzetek

Istenre való ráhagyatkozás, pszichés egészség

képmutatás

egyenesség, őszinteség

kérkedés

alázat

keserűség

alázat, Istenre való ráhagyatkozás, lelki béke

kételkedés, kétkedés

hit, bizalom

kétségbeesés

hit, bizalom, ráhagyatkozás, lelki béke

kevélység

alázat, szeretet

kicsapongás

mértékletesség, önfegyelem, önmegtagadás

kicsinyesség

nagyvonalúság

kifosztottság

Istenben való gazdagság

kihasználás

felebaráti szeretet, tisztelet

kínzó szellemek

szabadítás, szabadulás

kirekesztettség

elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés

kisebbrendűségi érzés

önbecsülés, önmagunk helyes értékelése, helyes önismeret

kisemmizettség

Istenben való gazdagság, elfogadás, felajánlás, helyes önértékelés

kishitűség

hit, bizalom, ráhagyatkozás

kivagyiság

alázat, helyes önismeret

kíváncsiság (túlzott), kíváncsiskodás

a másik (intimszférájának a) tisztelete

kivetettség

elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés, szeretet

kizsákmányolás

igazságosság

komolytalanság, felületesség

komolyság, igaz értékek, elmélyültség

korrupció, megvesztegetés

igazságosság, egyenesség, őszinteség

ködösítés

tiszta beszéd, egyenesség, őszinteség

könnyelműség

megfontoltság

közömbösség

másokra való odafigyelés

közönyösség, fásultság, érdektelenség

felebaráti szeretet, odafigyelés, önmagunkkal való harmónia

kritizálás, ítélkezés

alázat, igaz ítélettel való ítélet, az ítélet Istenre hagyása

kuruzslás, okkult eszközökkel való gyógyítás, fehér mágia

szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás

lanyhaság, lustaság, jóra való restség, tunyaság

akaraterő, jóra való elszántság, jó időbeosztás

lázadás

elfogadás, alázat

lelki süketség, érzéketlenség, lelki vakság

hit, Istenre, értékekre való figyelés

lenézés, leuralás, nagyképűség, gőg kevélység, kivagyiság

alázat, mások elfogadása, felebaráti szeretet

lenézettség, kisebbrendűségi érzés

helyes önértékelés, Istenbe vetett bizalom, önmagunk elfogadása

letargia, depresszió

szabadulás, Istenbe vetett hit, életöröm, vidámság egészség

lopás, rablás

tisztesség, más tulajdonának a tisztelete, elégedettség

magányosság, elszigeteltség, kirekesztettség, magunkba zárkózás

elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés, nyitottság, Istenre való ráhagyatkozás

makacsság, önfejűség

alázat, helyes önismeret, másokra való odafigyelés

mammon-imádat, pénzsóvárság, fukarság

megelégedettség, lelki szegénység, felebaráti szeretet

manipuláció

egyenesség, őszinteség, tisztesség

mártíromság, szenvelgés, önsajnálat

helyes önértékelés, elfogadás

mások feletti uralkodás, hatalomvágy

felebaráti szeretet, tisztelet

mazohizmus, önkínzás

helyes önértékelés, önszeretet

megalázás, lekezelés, lenézés, megalázottság

a felebarát tisztelete

helyes önértékelés, elfogadás, akaraterő

megalkuvás, szolgalelkűség

egyenesség, őszinteség, tisztesség, helyes önértékelés

megátalkodottság, konokság

alázat, ráhagyatkozás, hit

megbetegítő szellemek

szabadulás, egészség

megerőszakoltság

felajánlás, tisztaság, helyes önértékelés

megfelelni akarás

hit, elfogadás, helyes önértékelés

megfélemlítettség, rettegés, félelem

hit, ráhagyatkozás, bizalom

meghasonlás, meghasonlottság

kiegyensúlyozottság, akaraterő, helyes önértékelés

megnyomorítottság, megalázottság, meggyalázás

hit, elfogadás, helyes önértékelés

megrontottság, megerőszakoltság

megbocsátás, helyes önértékelés, Istenre való ráhagyatkozás

megrögzöttség

helyes értékrend

megszólás, rágalmazás

alázat, az ítélet Istenre bízása, mások tisztelete

megtévesztés

egyenesség, őszinteség, tisztesség

megvesztegetés, korrupció

becsületesség

mértéktelenség

mértékletesség, önfegyelem

munkamánia

mértékletesség, önfegyelem, helyes önszeretet, jó időbeosztás

nyomorító szellemek

szabadulás, helyes önismeret, Istenre való ráhagyatkozás

nyughatatlanság

jó időbeosztás, lelki béke, harmónia, kiegyensúlyozottság

nyugtalanság, félelem

ráhagyatkozás, bizalom, harmónia

önámítás

helyes önismeret

önbálványozás, önimádat, nárcizmus

alázat, helyes önismeret, felebaráti szeretet

öngyilkosság

szabadulás, életszeretet, Istenre való ráhagyatkozás,

önkielégítés

tisztaság, mértékletesség, akaraterő

önkínzás, önsanyargatás, mazochizmus, (anorexia, bulaemia)

istenszeretet, helyes önszeretet, önmagunk elfogadása

önmegvetés, saját magunk lekicsinylése

helyes önismeret, önszeretet, önmagunk elfogadása

önsajnálat

helyes önismeret, önszeretet,  fájdalmak felajánlása

önvád(lás)

helyes önértékelés, elfogadás, Isten bocsánatának az elfogadása

önzés

önzetlenség

örömtelenség

harmónia, kiegyensúlyozottság, lelki béke, Istennel való egység,

összeférhetetlenség

alázat, helyes önértékelés, felebaráti szeretet

panaszkodás

felajánlás, elfogadás

pánikbetegségek szellemei

szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás, bizalom, kiegyensúlyozottság, egészség

paráznaság, bujaság, tisztátalanság, érzékiség, pornográfia

tisztaság, mértékletesség, önmegtagadás

pártoskodás, megosztás, megosztottság

egység, becsületesség, egyenesség, mások elfogadása, mások véleményének a tiszteletben tartása

pazarlás

beosztás, mértékletesség

perfekcionizmus

alázat, Istenre való ráhagyatkozás, saját korlátok elfogadása

perverzitás

szabadulás, tisztaság, mértékletesség, önmegtagadás

pletyka

alázat, mások tisztelete, ítélkezés Istenre hagyása, felesleges beszéd kerülése

pogányság

helyes hit

rabságban tartás

szabadulás, hit, szabadság tiszteletben tartása

rablás

más tulajdonának a tisztelete, igazságosság, megelégedettség

rabság

szabadulás

rágalmazás

igazlelkűség, igazsághoz való hűség

rátartiság, kivagyiság

alázat, helyes önismeret

reménytelenség, kilátástalanság

remény, hit, bizalom, ráhagyatkozás

rendetlenség

rendszeretet, rendszeresség

renyheség, lustaság, jóra való restség

akaraterő

rettegés

szabadulás, hit, bizalom

rivalizálás, versengés

alázat, helyes önismeret, felebarát elfogadása, tiszteletben tartása

rombolás

építés, egység

rontás, ártás, bűbáj, varázslás

szabadulás, Istenbe vetett hit, isteni védelem (alatt levés)

sértő szellemek

Istenben való rejtettség

sértődöttség

megbocsátás

sunyiság

egyenesség, igazság

szemérmetlenség

szemérmesség, tisztaság

szeretetlenség

szeretet

szívbéli hűtlenség

hűség, szeretet

szomorúság

kiegyensúlyozottság, derű, harmónia, lelki béke

szorongás, félelem

hit, ráhagyatkozás, lelki béke

szószegés

hűség, igazság

tapintatlanság

tapintatosság

tehetetlenség

ráhagyatkozás, akaraterő

tekintélyrombolás, tiszteletlenség

tisztelet

telhetetlenség

alázat, elfogadás, önmegtagadás

teljesítmény kényszer, megfelelni vágyás, perfekcionizmus

helyes önértékelés, elfogadás, Istenre való ráhagyatkozás

tévedhetetlenség

alázat, helyes önismeret

tisztátalanság

tisztaság

tiszteletlenség

tisztelet

tolvajlás, lopás, rablás

mások tulajdonának tiszteletben tartása, saját keretek elfogadása

torkosság

mértékletesség, önmegtagadás

törtetés, erőszakosság

alázat, szelídség, mások tiszteletben tartása

trágárság, káromkodás

szép beszéd

tudathasadás, skizofrén szellemek

szabadulás, gyógyulás

tudatlanság

bölcsesség, tudás, okosság, műveltség, tanulás, alázat

tunyaság, restség, lustaság

akaraterő, jó időbeosztás, önmegtagadás

űzöttség, hajszoltság, kimerültség

jó időbeosztás, helyes önszeretet, pihenés, lazítás

vádaskodás, ítélkezés, vádlás

megbocsátás, felebarát tisztelete, alázat, ítélet Istennek való átengedése

vallási köntösbe bújtatott kényszerítések, vallásos démonok

alázat, Istenre való ráhagyatkozás, megkülönböztetés, tisztánlátás


helyes Istenismeret, megkülönböztetés

veszekedés, civakodás

békességszeretet, kibékülés

vetélkedés, rivalizálás

alázat, a másik tisztelete, önmagunk és a másik elfogadása

világiasság

vallásosság, hit, istenszeretet

viszály (kodás), veszekedés, megosztottság

megbocsátás, kiengesztelődés, békességszeretet, békességszerzés, egység

vonakodás

készség(esség), jóra való készség

zaklató szellemek

szabadulás

zaklatottság

kiegyensúlyozottság, derű, Istenre való ráhagyatkozás

zűrzavar

harmónia, kiegyensúlyozottság, tisztánlátás

zsarnokság

alázat, szabadság

zsarolás

megbocsátás, kiengesztelődés, felebaráti szeretet

zsugoriság, fösvénység

nagyvonalúság, önfeláldozás, adakozás

http://engesztelok.hu/aktualis/1195-szentmise-es-kozbenjaras-csaladunk-emberi-kapcsolataink-gyogyulasaert

Nagyböjti jó elhatározásunk lehet valamelyik Szent Arc rózsafüzér imádkozása

„A manoppellói szent Arc a legnagyobb csoda, amink csak van! ” (Szent Pio atya)

 manoppellói szent Arc

 

 

A képen a Manoppellóban őrzőtt, az Úr Jézus Arcát fedő (Jn. 20,7) kagylóselyem (amely anyagánál fogva kizárja a festhetőség lehetőségét!) kendőn „nem emberi kéz készítette” képmás látható a torinói Szent Lepel  Arc-részletére helyezve. A modern tudomány nem képes választ adni, hogy milyen módon keletkezett a kép.

A két arc teljesen fedi egymást, a két ereklye egyazon személyt takart! Mindkettő tanúja a Húsvétnak: a kínszenvedésnek, a halálnak és a Feltámadásnak. Néma és egyszersmind nagyon is ékesszóló tanú. Mindkét ereklye valóban rendkívüli jel. Kézzelfogható valósággá lett: ÉL AZ ÚR!    Isten által adott tárgyi bizonyítékok a XXI. század hitetlen emberiségének!

A torinói Szent Leplen Jézus még halott (testének) arcvonásai láthatók, melyek a Feltámadás kezdetén a megdicsőülését kísérő nagy erejű természetfeletti kisugárzás hatására rögzülhettek. A manoppellói kendőn Krisztus már élő (éppen feltámadó) arckifejezése látható, de még a megdicsőülés folyamatának a befejezése előtt: ezért láthatók még a duzzanatok, a sebek helyei.) A hátlapon a Christus Pantokrator, 6.szd-i ősikon (Katharina-kolostor, Sinai) mutatja, hogy milyennek láthatták a megdicsőülés folyamatának a befejezése után a tanítványok Urukat, Aki a zárt ajtókon áthaladt éppen úgy, mint a sírjában rágöngyölt „torinói” Szent Leplen!”

Jézus Szent arcának nagy tisztelője volt Kis Szent Teréz. Ezt a tiszteletet kifejezi rendi neve is:

A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz.

 

A SZENT ARC tisztelete mindig aktuális, de különösen csütörtökön és pénteken, valamint a nagyböjti szent időben fontos emlékezetünkbe idézni az ÚR szenvedő Arcát és elmélkednünk róla.

Nyílván nem véletlenül kérte Urunk a nagyböjti szent kezdet előtti napra, „HÚSHAGYÓ KEDDRE” A SZENT ARC ÜNNEPÉT.

Ez nem hivatalos egyházi ünnep, hanem csak magánkinyilatkoztatásban szerepel. Tehát jámbor ajánlásnak tekinthető.

Az alábbi Szent Arc Rózsafüzér viszont egyházi imprimáturral is ellátott rózsafüzér, és akár egy negyedóra alatt is elimádkozható.

 

A SZENT ARC RÓZSAFÜZÉR:

A Keresztre:

Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak! „Uram, mutasd meg nekünk Arcodat, és megmenekülünk!”

Nagy szemekre: Mennyei Atya, felajánljuk Neked Jézus Szent Arcának végtelen érdemeit és fájdalmait, drága Szent Vérét, Szent Sebeit és Könnyeit a Te nagyobb dicsőségedre, és lelkünk üdvösségéért.

Kis szemekre (tízszer):

1. Sebektől borított Szent Arc, Hozzád kiáltunk, irgalmazz nekünk! 2. Vérrel borított Szent Arc, Hozzád kiáltunk, irgalmazz nekünk! 3. Végtelen szeretetedben keserű könnyeket ontó Szent Arc, irgalmazz nekünk! 4. Gúnnyal és gyalázattal illetett Szent Arc, irgalmazz nekünk! 5. A legszörnyűbb kínokat hallgatagon eltűrő Szent Arc, irgalmazz nekünk!

Befejezés: Ó, sebek és vér által eltorzított Szent Arc, az Isteni Szeretet és Irgalmasság kinyilatkoztatása!  A Szűzanya fájdalmas és szeplőtelen Szíve által imádunk Téged, és engesztelni akarunk mindenki nevében és mindenkiért, minden sérelemért, amellyel megbántottak. Add, hogy életünk minden megpróbáltatását és szenvedését türelmes szeretettel viseljük, és végtelen áldozatoddal egyesítve elégtételként ajánljuk fel a Mennyei Atyának, a lelkek megmentéséért. Add nekünk, ó Urunk, hogy mi, akik ma fájdalmas Szent Arcodat tiszteljük, egykor a Mennyben dicsőséges Arcodat láthassuk, és Édesanyánkkal, Máriával, minden angyallal és szenttel Téged örökkön-örökké dicsérjünk. Ámen.

Imprimatur Leodi 1952.08.30. I.Creusen, vic.Gen.

 

A Szent Arc tiszteletéhez a következő ígéretek fűződnek

„Semmit sem tagadok meg azoktól, akik a SZENT ARCOMRA hivatkozva kérnek!”

Háborúkat is meg lehet akadályozni illetve a csapásokat, büntetéseket is enyhíthetjük A SZENT ARC tiszteletével és családjaink védelmét is el lehet nyerni a legnehezebb időkben és ügyekben is!

„Akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor ő. Hálából Szent Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem. A bűn által lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom.

Aki Szent Arcomat felajánlja a Mennyei Atyának, sok lélek megmentését nyeri el... Ahányszor felajánljátok Szent Arcomat a Mennyei Atyának, annyiszor nyitom meg ajkamat és kiáltok irgalomért! Felajánlható egy-egy köztünk élő vagy a tisztítótűzben szenvedő lélekért, akit/akiket a befejező imában megemlítünk.

Sohasem hagyom el Szent Arcom tisztelőit. Szeretném, hogy Hamvazószerda előtti kedd (húshagyó kedd) Szent Arcom tiszteletének ünnepe legyen. Szeretném, ha különösen kedden tisztelnék Szent Arcomat."

 

A Stella Maris kiadásában megjelent Rózsafüzér imakönyv második, bővitett kiadásában szerepel egy másik

Szent Arc rózsafüzér

Bevezetés: Hiszekegy...Miatyánk...Üdvözlégy (3-szor)...Dicsőség...

Üdvözlégy titkok:

1. aki önuralomra tanítson

2. aki önátadó szeretetre neveljen

3. aki a kereszt vállalására vezessen

(Elmélkedés a titkokról)

Tized (5-ször): Miatyánk...Üdvözlégy (10-szer)...Dicsőség...Jézus Szent Arca...

Üdvözlégy titkok: (minden Üdvözlégy közepén mondjuk a titkot!)

1. akinek Szent Arca véres halálverejtékkel verejtékezett

(elmélkedés: Az embernek nagyon nehéz, szörnyű dolgot kell átéreznie ahhoz, hogy beleizzadjon, verejtékezzen. Gondoljunk bele, hogy Jézus milyen elképzelhetetlen szenvedést élhetett át látomásban, hiszen véres verejtéket hullatott. Valószínűleg a mai világban uralkodó, vagy ahhoz hasonló hitehagyást, Isten káromlást látott. Krisztus szenvedésén engesztelésemmel segíthetek. Tudok-e, akarok-e szívvel engesztelni? Szeretném-e Jézus szenvedését enyhíteni? Hétköznapjaimból mennyi időt szánok Istennek?)

2. akinek Szent Arcát durván ütlegelték

(elmélkedés:Jézusnak nemcsak a hátát, hanem még az arcát is ütlegek érték. Ezzel is a kegyetlenségüket akarták megmutatni azok, akik bántották Őt. Ő mindezt értünk, értem vállalta, szó nélkül türte. Az időnként engem érő megaláztatást tudom-e vállalni, szó nélkül tűrni, Jézus szenvedéséhez társulva?)

3. akinek Szent Arcán a tövisek sebhelyeiből vérpatakok folytak (elmélkedés: A tűhegyes, kemény tövisek Jézus koponyájáig behatoltak, ezzel kiserkentve szent vérét többek között a homlokán is. Jézusnak az értünk, értem, a megváltásomért ontott drága Vére elhomályosította a látását is. Amikor a szenvedésem elvakít engem, elhomályosítja gondolkodásomat, eszembe jut-e, hogy feletkintsek Jézusra a kereszten?)

4. akinek Szent Arca a kereszten meghalva lehanyatlott

(elmélkedés: Jézus elfehéredett arcán vérfoltok jelezték az értünk, értem vállalt szenvedését, a megváltó halál okát. Amikor egy-egy komoly megpróbáltatásban úgy érzem, nem bírom tovább és lehanyatlik már a kezem, a fejem, tudok-e az értem meghalt Jézusra gondolni, hogy a rámszabott keresztet Vele együtt, mégis végig vigyem a nekem kijelölt úton?)

5. akinek Szent Arca a feltámadásban megdicsőült

(elmélkedés: Jézus arca a feltámadásban dicsőségesen ragyogott, egy új, csodálatos világ tündökölt át rajta. Hogy mennyire más a mennyország dicsősége, azt abból is láthatjuk, hogy Mária Magdolna nem ismerte fel a feltámadott Jézust, kertésznek nézte. A mennyország dicsőségébe azonban a keresztút vezetett. Tudom-e vállalni és környezetemért felajánlani napi szenvedéseimet, a leírhatatlanul szép és dicsőséges mennyország elnyeréséért, és azért, hogy másokat is oda juttathassak?)

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre, tiszteletre és imádásra méltó Isten-arc, dicsőség neked, most és mindörökké! Amen

Befejezés: Örök Atya! Felajánlom Neked nagyon szeretett Fiad imádásra méltó Arcát Szent Neved dicsőségére és XY lelkének üdvére. Ámen


http://engesztelok.hu/imak/rozsafuzerek/1194-nagybojti-jo-elhatarozasunk-lehet-a-szent-arc-rozsafuzer-imadkozasa

A pápaság és az Egyház passiója

2016. október 14-én az USA-ban, a CMRI közösség által rendezett Fatima Konferencián Mario Derksen előadást tartott a pápaság és az Egyház kapcsolatáról. Az előadásról hangfelvétel készült, ami a novusordowatch oldalon meghallgatható. Ezen kívül az előadás írásos anyaga is felkerült a honlapra.
49 perces előadásában Mr. Derksen – fő témájának kifejtésén kívül – a lefebvrista és új-tradicionalista „elismerni és ellenállni” ideológia követőit is bírálattal illette, elsősorban azért, mert ideológiájuk védelmére hamis magyarázatot adnak és terjesztenek az Egyház jelenkori szenvedéséről, olyat, amiben a pápa nem áldozat, hanem maga az elkövető; amiben az Egyház ellenségei a pápát, mint Krisztus helytartóját, nem üldözik, nem gúnyolják és nem vetik meg, hanem amiben a »pápa« Júdás helytartójává változik át, aki maga üldözi Jézus Krisztust és a hitet! Az ilyen abszurd és szentséggyalázó álláspont tökéletesen ellentmond a katolikus hitnek, állapította meg az előadó.

Miként Isteni alapítónk szenvedése, úgy az Egyház szenvedése is misztikus feltámadásban kulminál, aminek napját vagy óráját azonban nem a mi dolgunk ismerni; a mi feladatunk csak az, hogy imában kitartsunk és állhatatosak maradjunk, hogy méltónak találtassunk Urunk misztikus testének passiójában részt venni. Adja az Úr, hogy mindenkor ébren találjon bennünket a hitben, hogy ne legyen oka elismételni nekünk azokat a szavakat, melyeket megrovásként egykor tanítványaihoz intézett: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,25-26)

Mr. Derksen meggyőző előadása újra felkelti a katolikus Egyházba és az ő szent magisztériumába vetett hitünket, reményünket és vigaszunkat, eszünkbe juttatva, hogy mindegy milyen sötét korban élünk és milyen szörnyű veszteségeket kell elviselnünk, az egész világot, és annak minden történését Isten tartja a kezében, minden csakis Isten Gondviselése szerint történhet, mégpedig úgy, ahogy Ő azt öröktől fogva meghatározta.

 

A pápaság és az Egyház passiója
Írta: Mario Derksen

Az elmúlt mintegy 60 évben számos katolikus tette fel ezt a kérdést: Mi történt a katolikus Egyházzal? Hiszen évtizedek óta a Vatikánban székelő intézmény csak épületeiben és néhány külsőségében hasonlít a szent, apostoli, katolikus Egyházhoz. A katolicizmusnak pusztán a külső héja maradt meg [már az sem mindenütt, és az sem egészében], de belsejét az eretnekség, a szentséggyalázás és az istentelenség mérgező keveréke tölti ki.
De hát hogyan történhetett ilyesmi? Nem ígérte meg Urunk Szent Péternek, hogy ő lesz az a szikla, melyre Egyházát felépíti, és hogy ezen a pokol kapui sem vesznek erőt? Szent Ambrus mondta ki elsőnek ezt a teológiai alapelvet: „Ubi Petrus, ibi Ecclesia” – Ahol Péter, ott az Egyház. Ráadásul az is katolikus doktrína, hogy az Egyház tévedhetetlen és fogyatkozhatatlan, az üdvösség bárkája, ahova mindenkinek be kell lépnie, ha üdvözülni akar.

E rejtély megfejtéséhez elsőnek azt kell megvizsgálnunk, hogy mit tanít a katolikus Egyház a pápaság természetéről és céljáról, és hogy ebből milyen következmények származnak.

A pápaság természete és célja

1873. március 7-én IX. Pius pápa egy nemzetközi katolikus küldöttségnek így magyarázta el a katolikus hit és a pápai hivatal közötti lényeges kapcsolatot: „Ilyen volt Péter hite, és ilyennek kell lennie a mi hitünknek is. Az apostolok fejének legfontosabb jellegzetessége a hit volt. Ez mondatta ki vele Krisztus kérdésére e szavakat: »Tu es Christus Filius Dei vivi« – »Te vagy Krisztus az élő Isten Fia.«; Ez a hitvallás volt az, ami a »boldog« címet megszerezte számára: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.« [Mt 16,16-17] Hitének e sziklaszilárd megnyilatkozása tette Pétert az Egyház alapjává.”

Azt, hogy Péter hite soha nem fog megfogyatkozni, maga Krisztus Urunk garantálta, amikor ezt mondta neki: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Luk 22,31-32)
De a hit fogyatkozhatatlanságának e kegyelmi ajándéka nem szűnt meg Péter halálával, hanem csakúgy, mint a péteri primátus, ez is átadományozódott Péter minden igazi utódára. Ezt a tényt így rögzítette IX. Pius pápa a Vatikáni Zsinaton 1870-ben: „A sohasem fogyatkozó igazságnak és hitnek ezt a kegyelmét az Isten tehát Péternek és utódainak ebben a székben azért adta meg, hogy magasztos föladatukat mindenki üdvösségére teljesítsék, hogy a tévedés mérgező ételétől Krisztus egész nyáját távol tartsák, és az égi tanítás eledelével táplálják, hogy a szakadás alkalmainak elkerülésével az Egyház egészét egyben tartsák, és, hogy az önnön alapjára támaszkodva a pokol kapui ellenében biztosan megálljon.” [DH 3071]

1742-ben, az „Etsi pastoralis” kezdetű rendelkezésében XIV. Benedek pápa a római primátus természetéről szóló katolikus tanítást így összegezte: „Az apostoli Szentszéknek és a római püspöknek az egész világon felsőbbsége van. A Római Pontifex Szent Péter, az apostolok fejedelmének utóda, Krisztus igazi helytartója, az egész Egyház feje, az egész kereszténység apja és tanítója.”

1853-ban Inter Multiplices kezdetű enciklikájában IX. Pius pápa a következőket tanította: „Ez a szék [Péteré] a katolikus igazság és egység központja, ez a feje, az anyja és a tanítója az összes helyi egyháznak, melyek minden tisztelettel és engedelmességgel tartoznak neki. Az összes helyi egyháznak egyetértésben kell lennie vele nagyobb kiválósága miatt. Jól tudjátok, hogy a katolikus vallás leghalálosabb ellenségei mindig vad háborút viseltek e Szék ellen, de sikertelenül; ők nem tudják, hogy ez a vallás nem inoghat meg és nem bukhat el addig, amíg ez a Szék sértetlen marad, a Szék, mely a sziklán nyugszik, melyen a pokol kapui nem vehetnek erőt, és amiben a keresztény vallás egész és tökéletes szilárdsága, igazsága testesül meg.”

[A szerkesztő kiegészítése: IX. Pius 1846. november 9-i „Qui pluribus” kezdetű körlevelében a pápa tévedhetetlenségéről ezeket nyilatkoztatta ki: „És ebből világosan kitűnik, milyen nagy tévedésben vannak azok is, akik eszükkel visszaélve és Isten szavát emberi műnek vélve, azt önkényesen és vaktában magyarázni és értelmezni merészelik, holott Isten maga gondoskodott olyan élő tekintélyről, akinek feladata, hogy az Ő égi kinyilatkoztatásának valódi és jogszerű értelmét tanítsa és megszilárdítsa, és a hit és erkölcs dolgait illető minden vitát tévedhetetlen ítéletével eldöntse, nehogy a hívők az emberek fondorlata által a tanításban keletkezett minden kósza széllökéstől a tévedés fondorlatának karjaiba vessék magukat. [Ef 4,14] Ez az élő és tévedhetetlen tekintély csak abban az Egyházban van teljes elevenségben, amelyet Krisztus Urunk Péterre, az egész Egyház fejére, elöljárójára és pásztorára épített, akinek hite, ahogy megígérte, soha meginogni nem fog, és mindig megvannak törvényes püspökei, akik eredetüket megszakítás nélkül Pétertől vezetik le, az ő székében ülnek, és ugyancsak az ő tanításának, méltóságának, az őt illető tiszteletnek és hatalmának örökösei és védelmezői. És mivel ahol Péter, ott az Egyház, Péter pedig a római püspökön keresztül beszél, mindig utódaiban él, és ítélkezik, és a keresőknek a hit igazságát nyújtja, az isteni megnyilatkozásokat egészen abban az értelemben kell elfogadni, amelyben Szent Péternek ez a római tanító széke állította és állítja, amely, mint az összes egyházak anyja és tanítója, a Krisztus Urunktól áthagyományozott hitet mindig épségben és sértetlenül őrizte meg, tanította a hívőknek, s ezáltal az üdvösség ösvényét és a romlatlan igazság tanítását mindenkinek megmutatta.” [DH 2781]
És ugyancsak IX. Pius, de már 24 évvel később, ugyancsak a pápai tévedhetetlenségről már csak ezt fogalmazta meg dogmaként: „Amikor a római püspök »ex cathedra« beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egy-egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok.” [3074]
E megfogalmazáshoz hűen tanítja minden katekizmus, és a legtöbb új-tradicionalista is, hogy a pápa csak akkor tévedhetetlen, ha „dogmát” hirdet ki, azaz 150 évenként egyszer. Ezért áll például Schütz Dogmatika tankönyvében is, hogy „a dogma azt sem mondja, hogy a pápa minden hivatalos tanító ténykedésében tévedhetetlen”. .. És hogy „mikor tanít a pápa ex cathedra, azt a kérdéses nyilatkozat tartalmából, hangjából és kísérő körülményeiből kell s többnyire lehet megállapítani”; vagyis, csak „többnyire lehet”, nem pedig mindig egyértelműen és biztosan meghatározni. Ezért aztán, ahány katolikus ideológia – például modernista, tradicionalista, új-tradicionalista – keletkezik azóta, azok mind másképp értelmezik az ex cathedra meglétét vagy nem-létét.
Hogy ez a bizonytalanság 1870 előtt mennyire nem létezett, azt bizonyítja az 1846-os körlevél is (lásd fent), és a sok hasonló eset közül az, ahogyan a katolikus búcsút támadó Lutherről első katolikus bírálói nyilatkoztak: „Ami a búcsúban igaz, és amit benne hinni kell, azt se ember, se egy általános zsinat nem határozhatja meg, hanem egyedül a pápa, aki a katolikus igazság felett ítélkezik és határoz. Ez a katolikus igazság az általános igazság, amit minden keresztény hívőnek el kell fogadnia, és amiben semmi jogtalan vagy hamis nincs.” … „Ki kell oktatni a keresztényeket, hogy ne hagyják az eretnekek vakmerősége által a pápa tekintélyében és a búcsú értékében való hittől magukat eltántorítani…” „Aki a búcsúkkal kapcsolatban azt mondja, hogy a római kúriának nem szabad azt tennie, amit tesz, az eretnek.” Mondták mindezeket anélkül, hogy addig a pillanatig, azaz 1517-ig, bármely pápa ex cathedra, azaz dogmaként mondta volna ki a búcsúk helyességét.
Igencsak elképzelhető, hogy a mai többszörösen zűrzavaros helyzet kialakulásában a pápai tévedhetetlenség dogmájának fogyatékos, ködös megfogalmazása is jelentős szerepet játszik, hiszen e nélkül olyan „tradicionalisták”, mint például Lefebvre, Williamson, Burke, Schneider stb. nem szegülhetnének folyamatosan ellen úgy a pápai akaratnak, hogy közben továbbra is pápának tartják azt, akinek ellenszegülnek. És ha ők ezt nem tehetnék meg, a „tradicionalisták” tábora is nyilván egységesebb lenne a katolikus tan, és a hívők ebből következő feladatának kérdéseiben.]

A Vatikáni Zsinat pedig dogmaként mondta ki 1870-ben (Pastor Aeternus hittani rendelkezés Krisztus Egyházáról, 3. fejezet): „[kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy a római püspöknek csak felügyelői vagy igazgatási hivatala van, az egyetemes Egyházra kiterjedő teljes és legfőbb joghatósági hatalma azonban – nem csak azokban a dolgokban, amelyek a hitet és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon elterjedt Egyház fegyelmét és kormányzását érintik –, nincs; vagy, hogy annak a legfelsőbb hatalomnak csak a fontosabb részeit, nem pedig teljes egészét bírja; vagy, hogy ez az ő hatalma nem szabályos és – akár minden és minden egyes egyház, akár minden és minden egyes pásztor és hívő tekintetében – közvetlen hatalom: az legyen kiközösítve.” [DH 3064]

Tehát a pápaság intézményéről szóló tévedhetetlen katolikus tanítás összefoglalva a következő: A pápa a kereszténység egyetemes tanítója; ő a legfelsőbb jogi hatóság minden hitet érintő kérdésben; ő Krisztus helytartója, aki mindent irányít, és akinek minden katolikus magát alávetni tartozik; ő az egység biztosítéka; ő az igaz hit Isten által intézményesített garanciája az igaz Egyházban.

Ha megismertük a pápaság természetét, akkor ez megkönnyíti céljának megértését is, amit így lehet röviden összefoglalni: A pápaság célja biztosítani, hogy az egyetemes Egyház és különösen a Szentszék mindig a sértetlen doktrínát tanítsa; fenntartsa az Egyház tagjainak egységét; igazgassa az Egyházat Krisztus tekintélyével az oldás és kötés hatalmával. Röviden, a pápaság célja, feladata, hogy megakadályozza, hogy a pokol kapuja erőt vehessen az Egyházon – és természetes, hogy Krisztus felruházta a saját maga alapította pápaság intézményét mindazzal a garanciával és mennyei segítséggel, ami szükséges céljának eléréséhez – és az is, hogy ezen adományok és garanciák megléte független a mindenkori pápa személyétől, vagyis ezek magának a pápai intézménynek a sajátjai.
XII. Leó és IX. Pius is azt tanította, hogy a pápaság „soha nem kerülhet méltatlan örökös kezébe”. (XII. Leó 1824. május 5-i Ubi primum körlevelében; IX. Pius Nostis et nobiscum körlevelében.)

XIII. Leó a pápaságnak ezen ismérvét a következőképpen dolgozta ki 1900. március 20-án a bíborosoknak tartott beszédében: „Az Egyház felülről kapta az ígéretet, ami minden emberi gyengeség ellen garanciát nyújt neki. Mit számít, hogy a szimbolikus bárka kormányzása gyenge kezekre lett bízva, ha az isteni pilóta áll a hídnál, ahonnan láthatatlanul mindent Ő figyel és kormányoz?”

Tényleg abszurd lenne, ha a pápaság intézményének sikere vagy bukása attól függne, hogy éppen ki a pápa, mintha inkább emberi kvalitáson alapulna, karizmán vagy emberi érdemen, és nem magán az intézményen, Jézus Krisztus ígéretei szerint. Ez egyet jelentene az Egyház céljának kudarcával, és elvenné megkülönböztethetetlenségét a pusztán emberi intézményektől. A pápát minden más evilági vezetőhöz hasonlóvá tenné.

A pápaságnak következményei vannak

De ha mindez így van, akkor ebből egy csomó dolog következik, mind a teóriában, mind a gyakorlatban. Az első következmény, hogy kötelességünk mind az értelmünkkel, mind az akaratunkkal alávetni magunkat a mindenkori Római Pontifexnek, mert ez örök üdvösségünknek egyik feltétele. Ez ráadásul kihirdetett dogma is, amit VIII. Bonifác 1302-ben az Unam Sanctam bullájában definiált: „Továbbá kijelentjük, kihirdetjük és definiáljuk, hogy az üdvösséghez teljességgel szükséges, hogy minden emberi teremtmény alávesse magát a Római Pápának.

Másodszor, az is következik mindebből, hogy isteni garancia számunkra, hogyha egységben maradunk a Szentszékkel a mindenkori pápa alatt, akkor soha nem térhetünk el az igaz, sértetlen katolikus tanítástól. XIII. Leó pápa ezt az igazságot 1896. június 29-én kiadott Satis cognitum kezdetű enciklikájában foglalta össze tömören: „A katolikus a Római Szentszékkel való közösségéről ismerszik meg. (Szent Ágoston szavaival): »Nem hisznek neked, hogy katolikus vagy, ha nem azt tanítod, hogy mindenkinek a római vallást kell követnie«.”

IX. Pius pápa pedig így fogalmazott: „Valóban, a katolikus hit gyakorlásának és megtartásának egyik módja közösségben lenni a római püspökkel és neki engedelmeskedni. Amíg így él valaki, amíg nem szakad el a római Egyház tekintélyétől, lehetetlen, hogy katolikus hite bárminemű csorbát szenvedjen. Ebben a tekintélyben él tovább a hit megváltoztathatatlan tanítóhivatala. Az isteni Megváltó alapította, és ennek következtében az apostoli hagyományt mindig híven megőrizte.”

Tehát a pápaság garantálja az igazhitűséget, mégpedig isteni intézménnyel, ami nem fogyatkozhat meg, függetlenül attól, hogy éppen ki a pápa, és függetlenül minden más körülménytől is. Mindebből az is világosan kiderül, hogy milyen fontos a „pápa kérdése”. Sok magát tradicionalista katolikusnak tartó ember úgy gondolja, hogy az a kérdés, vajon a zsinati pápák pápák-e valójában vagy sem, mellékes, legfeljebb felfogás kérdése, mintha egy katolikus hívőre nézve semmi lényeges dolog nem következne abból, hogy a pápai trónon ülő személy valóban pápa-e vagy sem. Pedig mindabból, amit az Egyház a pápaság intézményének természetéről, céljáról, feladatáról és következményeiről tanít, kiderül, hogy az ilyen vélekedés nagyon veszélyes az érintett hitére és üdvösségére nézve.

Az Egyház tanításával összeegyeztethetetlen az az idea, hogy egy igazi pápa valaha is nyilvános eretnek lehetne. Ha ilyesmi lehetséges lenne, akkor a pápaságról szóló katolikus tanítás abszurddá válná. Krisztus helytartójából a Sátán helytartója lenne, és az Egyház, az üdvözülés bárkája, átváltozna az elkárhozás járművévé. „Az elkárhozás járműve”, jelenleg nagyon találó leírás az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, és mostani kapitánya, Jorge Bergoglio számára. Már egyedül ennek a ténynek elegendőnek kellene lennie annak igazolására, hogy a NOM-os szervezet nem lehet a katolikus Egyház, és a feje nem lehet a katolikus pápa. Mert ha igaz az, hogy ahol Péter van, ott az Egyház, akkor a logika szerint ennek fordítottja is igaz: ahol nincs a katolikus Egyház, ott Péter sem lehet.

Az Egyház misztikus passiója: A „gonoszság titka”

XII. Pius Mystici Corporis kezdetű enciklikájában így írta le az Egyházat, mint Krisztus misztikus testét: „Miként pedig az egyes tagokra nézve azt kívánja Krisztus, hogy őhozzá hasonlítsanak, úgy kívánja ezt az Egyház egész Testére vonatkozólag is. És ez tényleg megvalósul, amikor az Egyház Alapítójának nyomdokain haladva tanít, kormányoz, és az isteni áldozatot bemutatja. Az Egyház továbbá az evangéliumi tanácsok felkarolásával a Megváltó szegénységét, engedelmességét és szüzességét is kifejezésre juttatja önmagán. A sok és különféle szerzetesi intézményével, amelyek drágakövekként ékesítik, bizonyos tekintetben magát Krisztust állítja elénk, amint a hegyen szemlélődő imába merül, amint a néphez beszél, betegeket és sebesülteket gyógyít, bűnösöket vezet jó útra, vagy amint mindenkivel jót cselekszik. Nem csoda tehát, ha az Egyháznak is, amíg csak ezen a földön időzik, Krisztus példájára üldözéseket, zaklatásokat, fájdalmakat kell elszenvednie.”

Valóban, a szent hagyomány szerint az Anyaszentegyháznak is át kell élnie alapítójának, Krisztusnak példáját követve, a maga misztikus passióját Krisztus dicsőséges újraeljövetele előtt. Isteni hitvesének sorsához hasonlóan, a katolikus Egyházra is rengeteg üldözés és megaláztatás vár – és hasonlóan az Ő evilági sorsához, nála is eljön az az idő, amikor úgy tűnik, hogy elbukott.
Csakhogy ez nem fog megtörténni egy meghatározott ideig! Emlékezzünk csak, hogy Urunknak senki és semmi nem tudott ártani addig a pillanatig, amíg Ő maga ezt nem akarta! (lásd például Jn 7,30: „Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.” Jn 8,20: „De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája.” Mk 14,42: „Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják.”) Ugyanígy: az Egyház végső üldözése sem kezdődhet meg addig a bizonyos pillanatig, amely időt erre Isten örökkévalóság óta meghatározott.

Nagyon fontos számunkra, hogy megértsük, hogy az Egyház passióját az Ószövetség szerzői ugyanúgy előre megjósolták (például: Bölcs 2,12-22 és Iz 53.), mint Urunkét, Jézus Krisztusét, csakúgy, ahogy maga Krisztus is megjósolta, amikor ezt mondta (Jn 13,19): „Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.”

Pontosan úgy, ahogy Urunk szenvedése a végső következménye volt annak, hogy az emberek elutasították Őt és az Ő tanítását, ugyanúgy az Egyház szenvedése is annak lesz a végső következménye, hogy az emberek fellázadtak az Egyház tekintélye, missziója és tanítása ellen.
A Szentírásnak e témával foglalkozó egyik legfontosabb része, Pál apostolnak a tesszalonikaiaknak írt második levelében található (2 Tessz 2,3-12): „Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.”

Ez a passzus számos fontos, az Egyház passióját érintő dolgot árul el. Szent Pál először megállapítja, hogy már az ő idejében működött az, amit ő a „gonoszság titkának” nevez, ami az Egyház elleni lázadás okozója és vezetője. Ezek az Antikrisztus katonái, akik annyi lelket igyekeznek eltántorítani Krisztustól, amennyit csak lehet. Ennek egyik módja az, amit Szent Pál a „kísértés hatalmának” nevez, egy nagy megtévesztés, amit Isten megenged, hogy mindazokat megbüntesse, akik nem szeretik az igazságot, és helyette inkább a bűnben maradást választják.

A „gonoszság titkának” ezen lázadása a „bűn emberének”, az Antikrisztusnak revelációjában éri el csúcspontját, aki majdnem mindenkit elcsábít és megtéveszt a hamis tanítások és hamis csodák segítségével. (lásd Mt 24,24: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.”)
(A hamis tanításokat mindazok üdvözlik, akik nem törődnek az igazsággal vagy nem tartanak ki mellette, lásd Pál apostol Timóteusnak írt második levelét (2 Tim 4,3-4): „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.”)

Mindazonáltal – és ez nagyon fontos pont – ez a „gonoszság titka” már az első században működött, és Szent Pál ehhez hozzáteszi, hogy létezik egy „visszatartó erő”, ami megakadályozza, hogy legyőzze az Egyházat – legalább addig az előre megszabott ideig, amíg „ez a visszatartó erő el nem lesz távolítva az útból”.
A kérdés, amit Szent Pálnak ez az utolsó megjegyzése felvet, a következő: Mi vagy ki ez a „visszatartó erő”? Az egyházatyák és más jelentős katolikus teológusok véleménye szerint, az az erő, ami a gonoszság titkát visszatartja az Egyház legyőzésétől, maga a pápaság. A pápa – nem valamelyik konkrét pápa, hanem a pápaság, mint az Egyház szikla-alapja, – az, ami az Antikrisztus erőit meggátolja abban, hogy győzzenek az Egyház ellen. Bár, csak addig, amíg „nem lesz eltéve az útból”.
De hogyan fog ez megtörténni, hogyan lehet a pápát eltávolítani az útból? Megint a Szentírás adja meg e kérdésre a választ: „Lesújtok a pásztorra, és elszélednek a juhok” (Zak 13,7), ahogy Zakariás próféta előre megmondta. És Urunk Jézus Krisztus pont ezt a verset idézi, amikor tanítványait szenvedésének éjszakáján inti, hogy meg fognak botránkozni miatta, amikor Őt, a pásztort megverik. „Akkor Jézus mondta: »Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.«” (Mt 26,31)

Az Egyház misztikus passiója: A pásztor elkergetése

Hogyan játszódhat le a pásztor elkergetése? A válaszhoz segítségünkre van a Jelenések Könyvének felütése. Ott ugyanis ezt olvassuk: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.” (Jel 12,1-5)

Első olvasatra úgy tűnik, mintha ennek a résznek semmi köze nem lenne kérdésünk tárgyához, pedig nagyon is sok köze van. Fr. Herman Bernard Kramer, az amerikai Iowa egyházmegye papja, 30 évig tanulmányozta Szent János apostol Jelenések Könyvét, és e fáradhatatlan munka gyümölcsét „The Book of Destiny” (A végzet könyve) című, 1955-ben kiadott művében foglalta össze. Ebben kifejtette, hogy ez a passzus az Egyház „sorsáról szól egész történelme legsúlyosabb válságának idején”.
[A könyv angolul letölthető az internetről: https://archive.org/details/TheBookOfDestinyAnOpenSKramerFr.HermanBernardF.4418]

Majd így folytatta: „Ebben a vajúdásban az Egyház egy bizonyos »személyt« szül, akinek az Egyházat vaspálcával kell kormányoznia (5. vers). Aztán rámutat arra az Egyházon belül zajló konfliktusra, ami annak a személynek a megválasztása körül zajlik, akinek »minden nemzetet ily módon kell irányítania«. A szöveg szerint itt félreérthetetlenül egy pápa megválasztásáról van szó, hiszen egyedül Krisztusnak és az Ő helytartójának van isteni joga »mind a nemzeteket« kormányozni. Ezen kívül, az Egyház nem minden pápa-választásnál szenved gyötrelmeket, ami normális esetben minden baj és veszély nélkül zajlik le. De ebben az időben a nagy hatalmak gonosz hozzáállást vehetnek fel, hogy megakadályozzák az ésszerű és várt jelölt megválasztását, általános hitehagyással és azzal fenyegetőzve, hogy az ilyen jelöltet, ha mégis megválasztják, megölik vagy bebörtönzik. Ez az európai államoknak az Egyházzal szembeni rendkívül ellenséges magatartását feltételezi, és nagyon intenzív gyötrelmet jelentene az Egyház számára, mert egy hosszan tartó interregnum a pápaságban mindig katasztrofális, és még inkább az egy általános üldözés idején. Ha a Sátánnak sikerül meghiúsítania a pápa-választást, akkor az Egyháznak nagy gyötrelmeket kell elszenvednie. … Amikor a sárkány, a Sátán azon idők gonosz világi hatalmainak segítségével benyomul az Egyházba, megszünteti annak szabadságát, és talán titkos ráhatással, mellyel a püspökségre jelöltek kiválasztását már sokkal korábban irányítása alá vonta, ekkor már arra törekszik, hogy erőszakkal megakadályozza a legméltóbb jelölt pápává választását. (278-279. oldal)”

A Jelenések Könyve 12,1-5 verseinek ezen érdekes értelmezése még megdöbbentőbb, ha meggondoljuk, hogy Fr. Kramer 1955-ben írta le fenti értelmezését, amikor még XII. Pius volt a pápa. Nyilvánvaló, hogy Kramer atyának nem volt tudomása a jövőbeli történésekről. Mindössze annyit tett, hogy a Jelenések Könyvét a katolikus tradíció szerint és a világ az ő koráig tartó történéseinek fényében értelmezte.
Mindazonáltal a legfontosabb pont nem az, hogy Kramer atya hogyan képzelte egy pápa-választás megakadályozásának módját, vagy hogy miként lehet egy pápát hivatalának gyakorlásától megfosztani, hanem az a fontos tény, hogy egy hosszan tartó interregnumról – pápa nélküli időről –beszél, és ezzel kapcsolatban egy általános aposztázia lehetőségéről.

Az is roppant érdekes, hogy Kramer atya egyáltalán nem az egyetlen, aki a Jelenések Könyvének 12. fejezetét így interpretálja. Például Fr. E. Sylvester Berry lényegében ugyanezt mondta már 1921-ben: „Ebben a szakaszban egyértelmű utalás van az Egyház egy bizonyos fiára, kinek hatalma és befolyása akkora lesz, hogy a Sátán minden áron az ő tönkretételére fog törekedni. Ez a személy nem lehet más, mint az a pápa, akit abban az időben választanak meg. A pokol minden hatalma nekitámad az Egyháznak. Ennek következményeképpen az Egyház hatalmas megpróbáltatásoknak és szenvedéseknek lesz kitéve abban a folyamatban, hogy utódot tudjon biztosítani Péter trónjára.”
[E. Sylvester Berry, The Apocalypse of St. John (Columbus, OH: John W. Winterich, 1921), –angol nyelven letölthető az internetről: The Apocalypse of St. John by Berry, Elwood Sylvester, 1879-1954: https://archive.org/details/theapocalypseofs00berruoft]

Ez a pásztor megverésének és a juhok szétszéledésének egyik lehetséges forgatókönyve, ami az a 20. században e forgatókönyv szerint zajlott le.

Feltéve: 2017. március 25.

Az Egyház misztikus passiója: „A kísértés hatalma”

Mindazonáltal a pásztor megverése és a juhok szétszélesedése egyedül még nem képezi a „kísértésnek azt a hatalmát”, ami ráveszi az embereket, hogy higgyenek a hazugságnak. Urunk az Evangéliumban ekképpen figyelmeztet: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mt 24,24) Más szóval a Szentírásban az áll, hogy a gonoszság misztériumának működéséből következő megtévesztés olyan erővel fog csábítani, hogy csaknem mindenkit megtéveszt – elsősorban a katolikusokat.
Hogy miért különösen a katolikusokat? Azért, mert ha a katolikusok többsége védett lenne ezzel a csalással szemben, a gonoszság misztériuma elveszítené megrontó erejének (csáberejének) legnagyobb részét. Ezért éppen a katolikusok azok, akiket be kell csapni ezzel, sokkal inkább, mint bárki mást. De hogyan lehetne úgyszólván mindenkit, még majdnem a választottakat is becsapni anélkül, hogy egyúttal ez a megtévesztés ne bizonyulna az Egyház tagjai számára rendkívüli kihívásnak?
Mivel ez így van, a gonoszság titka számára mi más lehetne a pápaság legyőzésének jobb módja, mint ha a pápát eltávolítja az útból és helyébe egy hamisítványt állít? Emlékezzünk, hogy az Antikrisztus erői számára rövidtávon a siker egyetlen útja az, hogy a pápát „eltűntetik az útból”, egy új megválasztását pedig megakadályozzák – ennek garantáltan legbiztosabb módja pedig az, hogy mindenkivel elhitetik, hogy valójában egy igazi pápa uralkodik, holott egyáltalán nem ez a helyzet.

Ez nem üres spekuláció – sőt, pontosan ez az, amit a fent már említett Fr. Berry véleménye szerint a Jelenések Könyvének 12. fejezete megjövendölt. Erről írt az előbb már idézett, 1921-ben kiadott könyvében (The Apocalypse of St. John), és az 1927-ben megjelent The Church of Christ (Krisztus Egyháza) című művében is: „A történelem bizonyítja, hogy az Egyház számára azok voltak a legvégzetesebb időszakok, amikor a pápai trón üres volt, vagy ellenpápák versengtek az Egyház legitim fejével. Tehát lehet, hogy így lesz az eljövendő végzetes napokban is. A Jelenések Könyvének jövendölései megmutatják, hogy a Sátán utánozni fogja Krisztus Egyházát, hogy ily módon megtévessze az emberiséget; létrehozza a Sátán egyházát Krisztus Egyházával szemben. Az Antikrisztus játssza el a Messiás szerepét; az ő prófétája pedig a pápáét; és az Egyház szentségeit utánozzák. Hamis csodákat tesznek az Egyház által korábban elismert csodák utánzásaként.”
Tehát megjövendölték számunkra a következő tényállást: Eljön az idő, amikor az igazi Egyház pápa nélkül áll egy hamis egyház hamis pápájával, hamis csodáival és hamis szentségeivel szemben. Végül, ez a hamis egyház elismeri a hamis messiást, az Antikrisztust. Ez az a „kísértés hatalma”, amit Isten küld az emberiségre, hogy azok az emberek, akik „nem hittek az igazságban, helyette a hazugságnak higgyenek”; és a kísértés ezen uralma szerves része azoknak a szenvedéseknek, amivel az Egyházat misztikus passiója alatt sújtja.

Manning bíboros az Egyház passiójának jellegzetességeiről

1861-ben, a neves konvertita, Henry Edward Manning bíboros egy könyvecskében jelentette meg négy előadássorozatát, melyek az Egyház válságáról szóltak, „The Present Crisis of the Holy See Tested by Prophecy” címmel (A Szentszék jelenlegi válsága a próféciák tükrében), amit mostanában ezzel az „érdekfeszítőbbnek” hangzó címmel újra kiadtak: „The Pope & the Antichrist” [lásd a honlap korábban feltett cikkét: A pápa és az Antikrisztus].
Ebben a kis műben Manning bíboros az egyházatyák és az ő koráig élt legjobb katolikus teológusok véleményére alapozva írja le néhány részletben azt a misztikus passiót, amin az Egyház a világ utolsó korszakában megy keresztül.
E passió első jele vagy jellegzetessége, írja Manning bíboros, a vallási igazság iránti közömbösség lesz. Már egyedül ez a jövendölés figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy e sorok 1861-ben íródtak, olyan korban, amikor az a hatalmas mértékű indifferencizmus, amiben mi élünk, gyakorlatilag elképzelhetetlen volt. De igaza volt – az igazság iránti általános közömbösség szükséges ahhoz, hogy a nagy aposztázia elindulhasson; és ahogy mi már tudjuk, az ú. n. II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusával ez a folyamat lett betetőzve. A vallási közömbösségnek az ökumenizmus a nagy előmozdítója, ha nem az elméletben, akkor legalább a gyakorlatban. Ennek sátáni gyümölcsei napjainkban mindenütt láthatók.

Miután az emberek az igazsággal szemben már elég közömbösek lettek, az Egyház passiójának második jellegzetessége az igazság üldözése lesz, írja Manning. Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat kezdetétől fogva pontosan ezt tette: támadta a katolikus igazságot. Ennek eredményeképpen a laikus társadalom ugyanazt tette, és ma már saját országunkban [a szerző hazája az USA] is ezt látjuk. Ma már a vallási igazságon kívül még a természettörvény igazságait is megkérdőjelezik és üldözik, mint például azt a nyilvánvaló és a gyakorlatban ellenőrizhető igazságot, hogy Isten a férfit férfinak, a nőt pedig nőnek teremtette.
Az Egyház passiójának következő jellegzetessége, írja Manning bíboros, a mise szentségének a megszüntetése lesz, az „iszonyat undokságának felállítása a szentélyben”, a pápaság átmeneti megbuktatása, és az Egyház látszólagos „halála”. – Mindezek a dolgok napjainkban a szemünk előtt teljesednek be: a zsinati egyházban olyasmik történnek, amire ezek a szavak a legkifejezőbbek: az iszonyat undokságai.

Amikor mindez bekövetkezik, folytatja Manning bíboros: akkor „az Egyház szétszóródik, a pusztába űzik, és egy ideig, mint a kezdetekkor, láthatatlanná válik, elrejtőzve a katakombákban, a barlangokban, a hegyekben, rejtett helyeken. Mintha eltűnt volna a föld színéről. Így szólnak az egyházatyák kijelentései.”

Nem ismerős számunkra ez a leírás?

Manning bíboros a Római Pontifex megbuktatásáról így vélekedik: „…a »szilárdság fejedelmének«, vagyis az Egyház isteni auktoritásának megdöntése, és különösen annak, akinek személyében ez megtestesül, nevezetesen Krisztus földi helytartójának, a pápának a letaszítása. Isten szuverenitással ruházta őt fel, hazát és patrimóniumot adott neki a földön. A világ fegyverben áll, hogy letegye őt, és nem hagyott neki helyet, ahová »fejét lehajthassa« [Lk 9,58]. Róma és a Pápai Állam a megtestesülés örökösei. De a világ eldöntötte, hogy a megtestesülést kiirtja a földről. A világ nem tűri, hogy akár csak annyi földet birtokoljon, ahova a lábát leteheti.…. Krisztus helytartójának letaszítása a trónról az egész Egyház hierarchiájának a letaszítása a trónról, és egyúttal Jézus Krisztus jelenlétének és uralmának a nyilvános visszautasítása.”

Tehát láthatjuk, hogy a nagy hitehagyás, a nagy megtévesztés, a kísértés hatalma, a szentmise elnyomása, Krisztus helytartójának megbuktatása – mind ezek a szörnyűségek meg lettek jövendölve a próféciákban, és abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy tanúi lehetünk ennek. Ezután hajlamosak vagyunk feltenni azt a kérdést, miért hagyja magát olyan sok ember megtéveszteni a gonoszság misztériumának ezen műveitől? Manning bíboros véleménye szerint a nagy hitehagyás megindulását és felgyorsulását négy elem segíti elő, úgymint: a félelem, a tévedés, a gyávaság és más emberi szempont.

Az Egyház passiójának utolsó fejezete a végső üldözés, mely az Egyház látszólagos „halálában” kulminál. Ehelyütt Manning bíboros nem bocsátkozik részletekbe, hanem csak ennyit mond: „Isten Igéje megmondja nekünk, hogy az idők vége felé e világ fejedelme olyan ellenállhatatlan és olyan diadalmas lesz, hogy Isten Egyháza a kezei alatt elsüllyed… Megfosztják oltalmazójától. Legyengítik, összezavarják és földre terítik, és vérbe fagyva fog e világ hatalmainak lába előtt heverni… Látszólag az Egyház egy időre vereséget szenvedett, és a hit ellenségeinek hatalma egy időre győzedelmeskedett.”
Ez nem más, mint az Egyház misztikus sírba helyezésének leírása, és kétségkívül ez az, aminek mi mostanában szemtanúi vagyunk.

Szenvedése és „halála” után az Egyház újra feltámad

Habár sírunk az Egyház szenvedése felett, ez nem kisebbíti reményünket a jövőbeli feltámadásában, amiben abszolút biztosak vagyunk. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Egyház passiója isteni hitveséének sorsához hasonlít.
Manning bíboros így ír erről: „Miként a gonosz nem győzedelmeskedett Krisztussal szemben, még amikor megkötözte, a bíróság elé hurcolta Őt, bekötötte a szemeit, hamis királynak csúfolta, fejét ütötte, mint egy hamis prófétáét, elvezette, megfeszítette, és erejének fölényében látszólag tökéletesen uralkodott Felette, olyannyira, hogy Ő földre rogyott és csaknem megsemmisült lábai alatt; és mégis, az előre meghatározott időben, amikor meghalt Ő és kilehelte lelkét, minden felett Ő győzött, és a harmadik nap feltámadott, és felment a mennyekbe, és megkoronázták, megdicsőítették, és királysággal és a legfőbb hatalommal ruházták fel, Ő a királyok Királya, az urak Ura – pont így fog történni az Ő Egyházával is: bár egy ideig üldözik, és aztán, az emberek szemében, megbuktatják és megtapossák, detronizálják, kifosztják, kigúnyolják és szétmorzsolják, de a pokol kapui még diadaluk e legmagasabb tetőfokán sem győzik le. Isten Egyházára feltámadás és felemelkedés vár, királyi hatalom és uralom, a dicsőség kárpótlása mindazért, amit elszenvedett. Jézushoz hasonlóan, neki is szenvednie kell a megdicsőülése felé vezető úton; de megdicsőülése Urával, Krisztussal örökké fog tartani. Senki ne botránkozzon meg, ha a próféciák eljövendő szenvedésről beszélnek. Mi, emberek azt szeretnénk, hogy az Egyház itt a földön szerezzen múlékony győzelmet és dicsőséget – hogy az Evangéliumot minden nemzetnek hirdessék, és az egész világ megtérjen, és az összes ellenség meghódoljon, és mit tudom még mi mindent – miközben a fülek süketek annak meghallására, hogy az Egyházra rettenetes megpróbáltatások ideje vár: és úgy teszünk, mint egykor a zsidók, akik hódítóra, királyra és jómódra vártak, és amikor a Messiásuk szerénységben és szenvedésben jött el, nem ismerték fel Őt. Ezért attól félek, közülünk sokakat megmérgezett az ő elképzelésük a siker és a győzelem víziójával, és nem képesek elviselni azt a gondolatot, hogy Isten Egyházára az üldözés ideje vár.”

Ezek kijózanító szavak. Ezek a figyelmeztetés, de egyúttal a vigasztalás szavai is.

[Manning bíboros könyve –The Present Crisis of the Holy See – az interneten angol nyelven innen tölthető le:
https://archive.org/search.php?query=Manning%3A%20The%20Present%20Crisis%20of%20the%20Holy%20See
A honlapon ez a két cikk idéz a könyvből:
A pápa és az Antikrisztus
Utószó Jó Pásztor vasárnapjához]

Óvakodjunk az Egyház passiójának hamis magyarázatától

A misztikus passió alapos átvizsgálása megmutatta, hogy a katolikus tradíció mindig is azt tanította, hogy a katolikus Egyháznak Krisztus újraeljövetele előtt szenvednie kell – arra viszont sehol nincs utalás, hogy olyasmi előfordulhat, hogy Krisztus Egyháza tévedéseket taníthat, ártalmas fegyelmi döntéseket hozhat, ördögi szentségi rítusokat promulgálhat, vagy, hogy maga a pápa Krisztus ellenségévé válhat nyilvános eretnekség vagy hitehagyás miatt. Valójában, a pápa mindig az üldözések áldozata volt, és nem előidézője – lásd ezzel kapcsolatban a tanulmány elején a pápaságról elmondottakat.
Teológiailag a pápa mindig a megoldás, soha nem a probléma. A próféciák szerint, a nagy hitehagyás alatt az Egyháztól és benne Krisztus helytartójának hitétől való elszakadást jelenti, nem magának az Egyháznak vagy Krisztus helytartójának a hitehagyását! A pápa, mint Urunk reprezentánsa, az Egyház misztikus passiójában üldözést szenved, nem pedig ő az, aki üldöz! A pásztort elkergetik, nem pedig a pásztor az, aki kerget!
Ha például megnézzük IX. Pius pápa tanítását az Inter Multiplices enciklikájában, látjuk, hogy ő az aposztáziát pontosan a legfelsőbb pontifexhez és az ő tanítóhivatalához való ragaszkodás hiányaként írja le, és ezért ennek ellenszereként vagy megelőző intézkedésként a Szentszékhez való lehető legnagyobb hűséget ajánlja, nem pedig az ellenállást vele szemben: „Arra serkentünk benneteket, hogy tegyetek meg mindent azért, hogy .. a hívők ne essenek áldozatul a ravasz csalásoknak és tévedéseknek, e [anti-katolikus] összeesküvéseknek, és mutassanak nagyobb gyermeki szeretetet és engedelmességet az Apostoli Szék iránt. Legyenek éberek tettben és szóban, úgy hogy a hívek egyre növekedjenek a Szentszék iránti szeretetben, akármit tanít, határoz és rendel a Szentszék, azt tiszteljék és fogadják el tökéletes engedelmességgel, és hajtsák végre.”

Tehát a módszer, amivel a nagy hitehagyást meg lehet előznünk vagy el lehet kerülnünk, ez: egyre erősebben kell ragaszkodnunk a Szentszékhez, nem pedig ellenállnunk neki!

Ezt nagyon ki kell hangsúlyozni, mert vannak olyanok, akik az ú. n. II. Vatikáni Zsinattal és ennek „pápáival” szemben a „recognize-but-resist” (elismerni, de ellenállni) pozíciót foglalják el, és akik azzal próbálnak érvelni, hogy a pápa és a püspökök által üldözést szenvedő hívek jelentik az Egyház passióját! Az ilyen állítás felháborító, és biztosan nem egyeztethető össze a katolikus próféciák tanúságával vagy a hagyományos katolikus doktrínával.
Ezt az „elismerni, de ellenállni” ideológiát Lefebvre érsek találta ki és írta elő közössége, az FSSPX számára, de mostanra már nem csak ennek követői vallják (például John Salza és Robert Siscoe, akik nemrégen jelentettek meg egy könyvet a szedesvakantisták ellen), hanem az egyre terjedőbb és nagyobb létszámú új-tradicionalizmus hívei is. Salza és Siscoe egy önmagára kirótt „passió”-félében hisz, amelyben az Egyház alapjában önmagát sebzi meg, hiszen az Egyház nyilvánvalóan e kettőből: hierarchiából és laikusokból áll. Salza és Siscoe azzal próbál érvelni, hogy pont úgy, ahogy Urunk passiójában az Ószövetség legitim vezetői üldözték Krisztust, ugyanígy az Egyház misztikus passiójában az Újszövetség legitim tekintélyei azok, akik Krisztus Testét üldözik (ez az érvelés található „True or False Pope” [Igazi vagy hamis pápa] című könyvükben, valamint weboldalukon is).

Először is, Krisztus [misztikus] Teste a katolikus Egyház egésze, beleértve a legfőbb vezetőket is (vagyis a pápát és a püspököket), akikről Salza és Siscoe azt állítja, hogy ők maguk az üldözők. Másodszor, és sokkal fontosabb, hogy amikor Urunkat Kaifás, a zsidó főpap elítélte, és átadta Poncius Pilátusnak, a zsidó tekintélyek már megszűntek az Ószövetség igaz vallásának legitim vezetői lenni. Erről meggyőződhetünk az Evangélium szövegéből és ennek autentikus hagyományos katolikus értelmezéséből.
Először, Máté Evangéliumának idevonatkozó fejezetéből: „A főpap folytatta: »Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?« »Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.« A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?« »Méltó a halálra!« – kiabálták.” (Mt 26,63-66)

Az Egyház legnagyobb Szentírás-magyarázója Szent Jeromos, egyházdoktor és a szent biblia-kutatók patrónusa. E kérdéses részről írt kommentárja így szól: „És ruhájának megszaggatásával [Kaifás] bebizonyította, hogy a zsidók elvesztették papi dicsőségüket, és hogy főpapjuk trónja megüresedett. Ruhájának megszaggatásával [Kaifás] elszakította a törvény fátylát, ami őt borította.”
Más szóval, Szent Jeromos azt mondja nekünk, hogy amikor elszakította ruháját, és Krisztust az igaz Messiásként elutasította, Kaifás főpap automatikusan és mindennemű nyilatkozattétel nélkül elvesztette auktoritását és hivatalát az igaz vallástól való nyilvános elpártolásával. – Nem tűnik ez nagyon ismerősnek számunkra?

Az az idea, hogy az Egyház passiója abból áll, hogy maga a katolikus hierarchia téveszti meg a híveket, és az Egyházat az üdvözülés bárkájából az elkárhozás bárkájává változtatja át, egyszerűen abszurd. Ezzel minden egyes hívő arra lenne kötelezve, hogy magától kitalálja, éppen mikor hűséges az Egyház Krisztushoz, és akkor alá kell vetnie magát neki, és mikor vezetik aposztaták a pokolba, és akkor ellen kell álljon neki, mindkettőt az elkárhozástól való félelem terhe mellett.

Konklúzió: Hit, remény és szeretet

Az Egyház misztikus szenvedéséről szóló katolikus tanítás és az erről szóló jövendölések megértése megerősít bennünket hitünkben és reményünkben. Ugyanakkor túl gyakran koncentrálunk csupán az Egyház szenvedéseire, holott nem szabad elfelejtenünk, hogy okunk van a reményre; hiszen a passió után a csodálatos, fenséges feltámadás fog következni.
Emlékezzünk arra, hogy amikor Krisztus a sírban feküdt, minden reménytelennek tűnt – egy kivételével tanítványai mind elhagyták Őt, félve, megzavarodva és megdöbbenve. És akkor eljött Urunk dicsőséges feltámadása, ami megmutatta, hogy ami az Ő nagy vereségének tűnt, az valójában az Ő végső győzelme volt.
Ha ez így történt Krisztus fizikai testével, akkor így lesz az Ő misztikus Testével is; és mi remélhetjük, hogy éppen most ismétli el nekünk azokat a szavakat, melyeket az Emmausba vezető úton mondott tanítványainak: „…Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,25-26)

Az ezen való elmélkedés serkentsen arra bennünket, hogy egyre jobban szeressük Istent, aki nem hagyja el gyermekeit, hanem a legtökéletesebb szeretettel szereti őket. Ezért nem a félelemre, hanem a szeretetre van okunk: „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1 Jn 4.18-19)

Bizonyos értelemben – hiszen elmondhatjuk, hogy a világon minden terv szerint folyik – bármi is történt: Amit az Egyház az elmúlt évtizedekben elszenvedett, csak a prófécia beteljesülése volt, és erről tanúságot tehetni valóban sok kegyelmet kiérdemelhető, nagy privilégium a számunkra. Ne feledkezzünk meg róla, hogy Egyházának misztikus passióját, hasonlóan az Ő sajátjáéhoz, Krisztus maga akarta az Ő dicsőségére, és az Ő kiválasztottjainak a megmenekülése érdekében – tehát ez nem az Ő Gondviselésének a tagadása: „… odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (Jn 10,17-18)

Mintha ott gyászolnánk Anyaszentegyházunk misztikus sírjánál, és telve reménnyel, a feltámadását várnánk, éjjel nappal könyörögjünk Istenhez, hogy siettesse a napot, amelyen újra lesz igazi pápánk; és keressünk menedéket a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívénél, abban a biztos tudatban, hogy a végén az ő Szeplőtelen Szíve fog diadalmaskodni.

Boldogok, akik hisznek Istenben

Vége

(forrás: www.novusordowatch.org/wire/ – 2017. február 26.)http://katolikus-honlap.hu/1701/derksen.htm

Égi Édesanyánk üzenete 2017. február 25-én Medjugorjéból

Mélyen éljétek meg hiteteket!

Medjugorjei üzenet 2017 február 25.

Drága gyermekek! Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy mélyen éljétek meg hiteteket, és kérjétek a Fölséges Istent erősítse meg azt, hogy a szelek és a viharok ne tudják összetörni.Hitetek gyökere az ima és az örök életbe vetett remény legyen. Gyermekeim, már most ebben a kegyelmi időben munkálkodjatok önmagatokon, amikor Isten kegyelmet ad, hogy a lemondásban és a megtérésre való meghívásban a hit és a remény tiszta és állhatatos emberei legyetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
A Boldogságos Szűz Mária ezen üzenetében a hit mély megélésére hív. A hit az Istennel való élő kapcsolatba vezet be bennünket. Emlékezzünk csak üzeneteire, amelyeket az elmúlt években međugorjei jelenései által intézett hozzánk: „…Gyermekeim, higgyetek és imádkozzatok, hogy az Atya gyarapítsa hiteteket, majd kérjétek azt, amire szükségetek van. Veletek vagyok… A világnak szüksége van arra, hogy meggyógyuljon a Teremtő Istenbe vetett hite. Jézus szenvedése és kereszthalála által meg fogjátok érteni, hogy csak imádsággal válthattok ti is a hit igazi apostolaivá, amikor egyszerűségben és imában ajándékként élitek meg hiteteket… Ma értetek és veletek imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen nektek és növelje hiteteket, hogy még inkább elfogadjátok üzeneteimet, amelyeket itt, ezen a szent helyen adok nektek. Gyermekeim, értsétek meg, hogy ez a kegyelem ideje mindnyájatok számára, és velem, gyermekeim biztonságban vagytok. Mindnyájatokat szeretnélek elvezetni a szentség útjára. Éljetek üzeneteim szerint és minden szót, amelyet mondok, váltsátok életté. Legyen drágakincs számotokra, mert az égből érkezik.”
Az Egyház tanít bennünket és azt mondja, hogy Mária a hit zarándokútját járta (LG 58). Életútja tele volt szorongással és kérdésekkel: Hogyan fog történni? Hogyan szerzett tudomást Heródes a gyermek születéséről? Miért akarja megölni? Mennyi ideig kell Egyiptomban maradnunk? Látjuk-e majd valaha is elveszett fiunkat? Mit jelent ez a szörnyűség a Kálvárián? Minden ködbe borult. Hol van Isten? Kérdések, csak kérdések…
Mit tegyen az édesanya ebben a kétségbeejtő csendben? Megijedjen? Nem. Kétségbeessen? Nem. Az Evangélium háromszor mutatja meg számunkra azt, hogyan gondolkodik szívében az Édesanya?! Emlékezik a régen elhangzott szavakra és összehasonlítja azokat a szomorú eseményekkel, amelyek éppen megtörténtek és a csendben, az alkonyatban és a sötétségben keresi Isten arcát. Neki is törekednie kellett arra, hogy gondosan megőrizzen emlékezetében minden eseményt és szót, törekednie kellett arra, hogy figyelmesen megvizsgálja szívében azokat, lélekben megkülönböztette és szüntelenül fontolgatta. Pontosan úgy, ahogyan az élet útját járta: az élet sötét ellentétei között törekedett felfedezni Isten akaratát és Isten tervét.
Mária a hit zarándoka volt, mert nem tudott mindent. Életében beteljesedik az áldás, amelyet Szent Erzsébet mondott neki: „Boldog vagy, mert hittél…” (Lk 1, 45). Máriában hitünk legteljesebb példáját láthatjuk. Hitünk útján közel van hozzánk. Ezért mondhatja nekünk: „Drága gyermekek, járjatok velem. Én is bejártam ezeket az utakat a sötét éjszakákban és a csillag nélküli éjjeleken. Tegyétek ti is azt, amit én tettem: engedjétek át magatokat Isten csendjének és le fogjátok győzni a félelmet, a sötétséget és az éjszakát. És boldogok azok, akik a sötét éjszaka közepén hittek a világosságban.”
Itt a földön hitben és nem látásban élünk. A hit nem világítja be az előttünk álló hosszú utat, hanem csak annak egyetlen lépését. Ha van bátorságunk haladni az úton, akkor a következő lépés már világos lesz. Isten Gábriel arkangyal által sem magyarázza meg Máriának azt, hogy mi vár rá a hit útján. Ő csak abban erősíti meg, hogy az Úr vele van. Azt, amit Szűz Mária megélt, bennünket is biztos úton vezethet el Jézushoz. Legyen bátorságunk a szűk út ellenére is a Szűzanyával járni, hisz tudjuk, hogy az út végén az, az élet vár ránk, amelyet Isten ad.
Imádság
Szűz Mária, a hit és a remény Édesanyja! Te boldog vagy, mert hittél és mindvégig hűséges maradtál. Hittél akkor is, amikor már senki sem hitt. A kereszt alatt is a remény és az Isten akaratának való önátadás Édesanyja maradtál. Imádkozd ki számunkra is a hit kegyelmét, hogy Isten oldalán álljunk és maradjunk életünk legnehezebb pillanataiban is, tudva azt, hogy Isten mindent a javukra fordít azoknak, akik kitartóan hisznek és, akik szeretik Őt. Különösen ebben a nagyböjti időben szeretnénk veled járni Édesanyánk, Mária, hogy megélhessük és megízlelhessük a Húsvét örömét. Könyörögd ki számunkra az arról való lemondás bátorságát, ami rabságba taszít, és lelassítja lépteinket a szabadság felé, amelyet Isten ad. Köszönünk Neked minden szót, jelenléted, buzdításod és minden szívet, amely megnyílik szavaidra, amely szavak által megéljük Istent, aki a kegyelem és az élet forrása. Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea

Jogszerűen engedélyezte-e Várszegi Asztrik Toókos Péter János református bencés szentségekhez járulását?

A Kötőszó evangélikus közéleti blog interjút közölt a református bencéssel, aki elmondta, hogy püspöki engedéllyel szentségekhez is járulhat.

Nem is gyón, nem is áldozik? Ezek mentén szoktak katolikusok és protestánsok egymás torkának esni.

De. A gyónást biblikus dolognak tartom, már a belépés előtt elkezdtem, hamarabb, mint hogy tudtam volna, hogy szerzetes leszek. Több helyen van utalás erre a Bibliában, például Jakab levelében is. Érdekes, hogy sok protestáns közösség is gyakorolja. Luther a szentségek közül kivette ugyan a gyónást, de ajánlotta és nagyra becsülte. Én úgy látom, hogy más, amikor magamban mondom a bűneimet az Úristennek, és más, amikor valaki előtt teszem ezt. Luther bölcs volt, amikor ezt nagyon erősen javasolta, de nem tette kötelezővé. Nekem mindenképpen használ, másnak nem erőltetném.

A közös áldozás hiánya pedig a kereszténység botránya. Ami az egység kellene, hogy legyen, az választ el minket legjobban, hiszen a történelmi felekezetek elismerik egymás keresztségét, de a reformátusok és az evangélikusok között van csak interkommunió, a katolikusokkal nincs.

Előfordulnak persze olyan helyek, ahol ezt megengedik, de nem ez a gyakorlat. Ahhoz, hogy én itt áldozhassak – milyen kegyetlen dolog, hogy még a szavaink is mások: „áldozás”, „úrvacsora” –, két püspök engedélye kellett. Az én engedélyem Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak és Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a megegyezése alapján arra szól, hogy a monostor közösségében az áldozás szentségében részesülhetek. Ez annyit jelent, hogy például amikor a nagybátyámat temettük Szegeden, a katolikus gyászmisén nem áldozhattam, mert nem monostori liturgia volt.

Ilyesmiről ritkán hall az ember, ezért felmerül a kérdés: hogyan is van ez szabályozva a kánonjog alapján? A vonatkozó paragrafusok legjobb tudomásom szerint ezek:

844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával.
2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek.
3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval.
4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.
5. §. A 2., 3. és 4. §-ban említett esetekre a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia csak akkor adjon ki általános szabályokat, ha az érdekelt nem katolikus egyháznak vagy közösségnek legalább az illetékes helyi hatóságát megkérdezte.

Toókos Péter János református bencés esetén, hogy "tanúságot tett-e a szentségekkel kapcsolatos katolikus hitéről" - nem megítélhető kívülállóknak, noha eme interjú alapján, ha nem is mond ellene, legalább agnosztikusnak tűnik, és mintha tagadná a hajlandóságot az áttérésre.


Megítélhető azonban, hogy sem "életveszély", sem "más súlyos szükség" nem "sürgette" Várszegi Asztrik apát urat és Toókos Péter János testvért.


Ha ez így van, és ha más kánon nem szabályozza a helyzetet, akkor itt visszaélésről van szó. Biztos vagyok benne, hogy kánonjogászok is kénytelenek lesznek majd megvitatni a konkrét esetet eme interjú után, és a magyar egyház világossá fogja tenni, hogy ez miért lehetséges mégis, ha az - vagy megszüntetik a visszaélést.


Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy püspöki engedéllyel és katolikus hit nélkül is lehetséges az intercommunio - vagyis más felekezetűek katolikus áldozása. Szólni kellene majd róla Kasper bíborosnak, aki azt híreszteli, hogy ez lesz Ferenc pápa következő lépése. Biztosan érdekelni fogja, hogy nem kell feltalálnia a spanyolviaszt.


Lesznek, akik jogászkodásként és (az igen súlyos) kánonjogi kódexszel való dobálózásként fogják értelmezni ezt a cikket. Erről azt gondolom, hogy ha az Eucharisztia objektíven számít, akkor ez a visszaélés is számít: akkor vagy be kell ezt fejezni, vagy meg kell változtatni a vonatkozó jogot, hogy ez beleférjen - ám ez utóbbit jó érvekkel is alá kell támasztani. Ha pedig János testvér megkülönböztetés útján kialakított lelki meggyőződése az elsődleges, akkor az enyém is az - e második esetben is szabad a kérdést feltenni, az első esetben pedig kötelező.

http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2017/02/jogszeruen-engedelyezte-e-varszegi.html

A Vatikánba tartott pápai köszöntő után egy Sámánasszony lépett elő akinek Ferenc pápa csak ennyit mondott, hívj engem Jorge nek.

Az Ensz harmadik globális találkozója keretébe tartották meg az őslakosok fórumát Rómában. A találkozó után Ferec pápa magánkihallgatáson fogadta az Argentínából érkező pogány, többistenhitű őslakosokat. A Vatikánba tartott pápai köszöntő után egy Sámánasszony lépett elő akinek Ferenc pápa csak ennyit mondott, hívj engem Jorge nek. A sámánasszony áldást mondott Ferenc pápára majd egy rövid rituáké után ajándékokat nyújtottak át a pápának. Ez az esemény többeket megdöbbentett.Nincs mit csodálkoznunk, hisz ilyen korábban is megtörtént magas rangú Vatikáni tisztségviselőkket. 2015 január 17-én Chilében Santiagoi bíboros, és az Apostoli nuncius valamint számos püspök vett ŕészt és asszisztált pogány szertartáshoz a Pacamamához. A beszámoló szerint minegyikük kokacsejét rágott,és az őslakosokkal együtt kukorica alapú alkoholt ittak.


http://callmejorgebergoglio.blogspot.hu/2017/02/a-shaman-visits-francis-at-vatican-and.html?m=1


Szövegközi kép 1

Dér Katalin: Canterbury Szent Anzelm Hiszek, hogy értsek Monologion és Proslogion című könyvének függeléke

„Ha nem hisztek, nem fogtok érteni”

Ferencz Sándor, a könyv utószavának szerzője Anzelm istenérvét, több száz év hagyományát követve, ontológiai érvnek nevezi és ilyenként is kezeli. A fordító szerint (= Dér Katalin) ez a felfogás alapvetően téves, mert semmi köze az anzelmi gondolathoz. Anzelm maga is többször világosan megmondja, hogy érve előzetes, nevezzük így, Isten-tapasztalás nélkül nem használható, legalább nem arra, amire ő szánta.

Anzelm a Monologionban a tökéletes (jó, igazságos stb.) dolgoktól jut el a tökéletesség fogalmához, s onnan ennek létezéséhez, a Léthez (Istenhez); a Proslogionban pedig az első lépés kihagyásával, a fogalmilag létező tökéletes lénytől („aminél nagyobb nem gondolható” – a „nagy” minőségi értelmében) jut el ennek valóságban-létezéséhez, a Léthez (Istenhez).

Szent Anzelm híres formulája: „credo, ut intelligam”. Ennek hagyományos fordítása: „Hiszek, hogy belátásra jussak/értsek.”

Anzelm hite, a keresztény hit, elvileg semmiféle célra nem szorul (olyan értelemben, ahogy például a római religio lényege leírható a célzatos „do ut des” formulával. „Do ut des – adok, hogy adj” a római ember istenekhez fűződő viszonyát kifejező szlogen. A lényeg itt, mint látható, az adásnak (áldozatok bemutatása, az áldozatbemutatás rituális formáinak, szabályainak hiánytalanul pontos betartása) az istenség viszontszolgálatának „automatikus” kölcsönössége. E rendszer működésképtelenségét – a célzatos vallási rendszerek elvi csődjét – jelzi a római religio korán, már a Kr. e. III-II. század fordulójától kimutatható válsága. Ennek a religionak épp ezért a hit nem szerves tartozéka.

A keresztény hit elvileg nem célzatos viselkedés, rendszerén belül elvileg nem kérdezhető ez: „Mi célból hiszek?” Vagy inkább, fogalmazzak árnyaltabban, a keresztény hitnek következménye az, hogy birtokában a megismerés, a megértés válik céllá.
A „credo ut intelligam” formula értelme kifejtve körülbelül ez: (előzetesen) hiszem Isten létét, hogy ennek következtében egyáltalán intelligálni tudjak (Őt és minden mást).

A fenti értelmezést Anzelm maga erősíti meg, amikor a „credo ut intelligam” kijelentéshez hozzáfűzi magyarázatképpen: „mert ha nem hiszek (= nem hiszem elővételezettként, hogy Isten létezik), akkor (következésképp) nem fogok belátásra jutni/érteni”.
A kijelentés végső forrása az Iz 7,9 Septuaginta-beli görög verziója: „Ha nem hisztek, nem fogtok érteni.” Ez, meg a többi ezen alapuló és a latin szövegkiadáshoz idézett, s még idézhető partrisztikus hely mind következményes, illetve ami ugyanaz, feltételes szerkezetű, például:
„Ha nem hisztek (akkor következésképpen), nem fogtok érteni” (Iz 7,9)
„Ha hisztek, (akkor következésképpen) érteni fogtok”, „én, aki hittem (következésképp), megtaláltam” (Origenes)
„Előbb higgyünk, hogy (következésképp) érthessünk” (Szent Ágoston) stb.

Mindezek a kijelentések tehát [ha – akkor] feltételes, illetve következményes szerkezetűek, vagyis azonos szerkezetűek, következésképp az anzelmi formula, a credo ut intelligam is ilyen tartalmilag, logikailag, nem pedig egyszerűen csak célzatos, ahogyan – hagyománytiszteletből – e fordításban is áll.
Az Iz 7,9 eredeti héber jelentése, melyet a Septuaginta-fordítás intellektualizált olyanná, ahogyan Anzelm ismerhette és használta itt, még erőteljesebben fejezi ki az elővételezésnek, a háttéri tapasztalat (Anzelmnél credo) elfogadásának életbevágó prioritását. Az eredeti jelentés: „Bizony, ha nem tartotok ki mellettem [ti. Jahve mellett], akkor az történik majd veletek, hogy nem maradhattok fenn”. Az itt használt szógyök többek között a „szilárd alapot” illetve az arra „ráállást” jelenti. Ez a magatartás, az Isten melletti kitartás tehát eredetileg nem is a megismerésnek, hanem egyenesen a fennmaradásnak, a létezésnek a feltétele.

Az úgynevezett „ontológiai” istenérv első mondatát elemzői így szeretik: „Isten = aminél semmi nagyobb nem gondolható”. A teljes érvnyitó mondat azonban valójában így szól: „Éspedig úgy hisszük, Te [tudniillik Isten] az a valami vagy, aminél semmi nagyobb nem gondolható”. – Látnivaló: az egész kijelentés (az istenérv) az „úgy hisszük” (credimus) főmondattól függ: ezt a hit-feltételt az érvből kihagyni lehet, de nem szabad.

Az elővételezés vagy transzcendentális tapasztalat fogalmával maga Anzelm is él, bár természetesen nem nevezi így. Van ilyen jelentése a credo-nak is, de a modern kifejezés egészen pontos tartalmát leíró anzelmi fogalom a „memoria”, az embernek az a képessége, hogy „sui memor”: képes önnön belső világának legmélyére, azaz Istenre „emlékezni”, vagyis irányulni, reflektálni. Nem másnak, hanem éppen ennek az önreflexiónak egyenes következménye Anzelmnél a belátás/megértés/megismerés, emennek pedig a szeretet, a Proslogion 1. fejezete szerint így: memoria à intellectus à amor. E kapcsolat oka éppen Isten képmásának (imago Dei) belénk teremtett volta, hiszen nem másra, hanem erre emlékezik a sui memor.

Az anzelmi istenérvet tehát nem kezelhetjük előzményei nélkül, s persze következményei nélkül sem. Az egészből a következő gondolatszerkezetet kapjuk:
1. Isten belénk teremtett képmása (imago Dei) à
2. Az erre való emlékezés (memoria sui et ipsius Dei), azaz a transzcendentális tapasztalat elfogadása, a credo! à
3. A memoria = credo következménye a belátás (intelligere), amellyel a következő istenérvet elfogadom à
4. Az istenérv à
5. A credo, a belátással alátámasztott hit.

Anzelm szerint Isten léte ugyan tényleg elgondolható intellectussal, csakhogy ez maga már a memoriából (= credo}) levezetett fogalom:
1. Isten létezik à Teremtó.
2. Isten (verbummal, azaz) intellectussal teremt.
3. Az emberi lény intelligálással jut belátásra önmagáról és ezáltal Istenről (et se et illam intelligit: „intelligálja önmagát és egyúttal a legfőbb szubsztanciát, Istent”).
4. A belátásra jutás előfeltétele a memoria (et sui et ipsius summae sapientiae reminisci: „önmagára és egyúttal a legfőbb szubsztanciára való emlékezés”), azaz Isten elővételezése. à
Isten elővételezése (memoria, credo) nélkül nem tudom még bevezetni sem az intellectus fogalmát. Azaz: Isten elővételezése (memoria, credo) nélkül az intellectus nem működik, így sem önmagáról, sem Istenről nem tud belátásra jutni (intelligere).

Kicsoda az insipiens?
Az első istenérv kiinduló helyzete szerint Isten létét olyan ember számára is be lehet bizonyítani, aki amúgy azt állítja, hogy Isten nincs. Ezt a valakit nevezi Anzelm az írás-hagyomány nyomán insipiens-nek, ahogy fordítani szokás, esztelennek, oktalannak.
De vajon csakugyan az ész hiánya a lényege ennek az embernek? A latin szó eredetileg tulajdonképpen „érzékelésre (pontosan: ízlelésre) képtelent” jelöl.
Az „esztelennek”, „oktalannak”, „balgatagnak” fordított insipiens szó a latin sapiensen keresztül a sapere igéből származik, melynek első jelentése „ízlelni”; az „eszesnek lenni” csak a másodlagos jelentés. A héber szövegben látható szó gyökét, a szótárak „bolond”, „ostoba” jelentésűnek tüntetik fel, vagyis olyan emberről van szó, aki használja a szavakat, de nem érzékeli azok valóságos tartalmát.
Pontosan ezt mondja Anzelm, amikor arról beszél, hogy kétféleképpen lehet valamit elmondani: vagy a puszta hangsort mondjuk ki, a dolog jelentésének érzékelése nélkül (és éppen ezt teszi az insipiens), vagy pedig úgy mondjuk ki a szót, hogy magát a dolgot értjük rajta, azt, amit a szó valóságosan jelöl, (ez a bene intelligere, a helyes értés). – Pórias példával élve az insipiens használhatja az „Isten” szót tartalmának legcsekélyebb mértékű megértése nélkül, amiképpen közülünk bárki használhatja pl. az „istráng” szót anélkül, hogy pontosan tudná, mi felel meg neki a valóságban.

Anzelm voltaképpen olyasvalakiről beszél itt, akiből az érzékelés, a memoria sui et ipsius Dei, az önmaga legbensejére reflektálás, a transzcendentális tapasztalat elfogadásának képessége hiányzik. Mire lehet jutni az ilyen emberrel? Anzelm pontosan tudja a választ: „rá lehet beszélni”, „meg lehet győzni” elméjét arról, hogy Isten van. Hithez juttatni azonban nem lehet, mert ennek alapfeltétele hiányzik. Az érvelés végeztével az insipiens marad, aki volt: insipiens. Ő az, aki nem fogja végrehajtani „az átlépést a fogalom rendjéből a lét rendjébe”, „illetéktelennek” ítélvén ezt az aktust. Ő az, aki nemet fog mondani az érvre, s nem is tehet másként. Ő az, aki önnön legbensejére érzéketlen lévén az érv hatására sem lesz képes intelligálni Istent, így értelemmel megalapozott hithez sem juthat, legföljebb valamiféle meggyőződéshez.
– Miért mondta az insipiens: „Nincs Isten”?
– Azért, mert insipiens. – Ennyi.
– Mi lesz tehát a legjobb szándékú insipiensból a legsikeresebb érvelés hatására?
– Agnosztikus.

Anzelm azért nem volt elégedett az első Isten-definíciójával (Isten = aminél nagyobb nem gondolható), mert az így nyert Isten fogalmat olyasvalaminek érezte, ami az értelmet talán kielégíti, de amelynek birtokában „a szív elégületlen”, mert ezt az Istent nem képes megtapasztalni, magáénak érezni, szeretni. És ekkor Anzelm keresni kezdi „a szív elégületlenségének” okát: ez a Létező, ez az Isten, a filozófia Istene valójában és lényege szerint megragadhatatlan a hit, a személyesség, az érzelem számára. Miért? Anzelm itt jut el a Proslogion XV. fejezetében az úgynevezett második Isten-definícióhoz: Isten nagyobb, mint ami még elgondolható. „Így hát, Uram,,, valami nagyobb vagy Te annál, mint ami elgondolható.”
Uram, Te nem is vagy elgondolható.

S ami ezután következik, az dráma, agón. Anzelm küzdelme a szív, a hit Istenéért, az értelem, a filozófia Istene helyett, a Lét definíciószerű hidegsége helyett. És Anzelmnek az a meggyőződése, hogy a hit meleg Te-Istene és az értelem hideg Valami-Istene mégsem kettő, hanem egy, s hogy egy-volta bebizonyosodik majd a színről-színre látásban – tehát ez a meggyőződése, érzelmessége ellenére – éppen azért! – minden okoskodásnál világosabban igazolja, amit igazolni kívántunk. Mert mi bizonyosodik be itt Anzelm számára? Pont az, hogy Isten létét ontológikusan, a priori módon nem lehet bizonyítani: valami nagyobb vagy Te, mint ami még elgondolható. Marad a misztérium, az ima és a remény az egyetlen, a túlvilági bizonyosságban.

Anzelm istenérve tehát csak a két mű egészéből érthető meg. E műegész szerint pedig Isten léte belátás előtti (elővételezett) és belátás utáni (túlvilági) bizonyosság: a hit, és nem a pőre belátás bizonyossága. Mindazonáltal a belátás, az értelem sokat tehet, hisz ott van közbül, „a hit és a színről-színre látás között”, azt azonban, amit nem tehet, ne várjuk tőle. A Proslogion végül Anzelm harca Istennek – Istenért.
Hit és tudás viszonya, hiszen erről van itt szó, amiről Anzelm több más művében is ír, de véleménye mindig ugyanaz marad: a háttéri tapasztalat szükségképpen megelőzi a belátást, kikerülhetetlen előfeltétele annak.

Anzelmnek már ez a sorsa, jócskán megcsonkítva, s így el is ferdítve vándorol cikkről cikkre, kézikönyvről kézikönyvre [lexikonról lexikonra, tankönyvről tankönyvre], úgy, hogy mindezen írások szerzői ily módon immár egymást, s nem Anzelmet citálják.
[De nemcsak neki ez a sorsa, hanem a történelemben mindennek és mindenkinek: kisszerű, sőt, rosszindulatú, szándékosan vagy csak tudatlanságból és hanyagságból félremagyarázók tárnak elénk mindent, nemcsak a jelent, de a múltat is, ezért minél többet szeretnénk az igazságról megtudni, annál óvatosabban és annál kitartóbban kell utánajárnunk a dolgoknak. Az ember minél több biztos ismeretre tesz szert, annál több tudományos és ismeretterjesztő műben fedez fel komoly tévedéseket, sőt torzításokat, hazugságokat. Anzelm példája egy a sok eset közül: a mai napig minden lexikon, minden filozófiai mű „ontológiai istenérvnek” nevezi és állítja be „credo, ut intelligam” formuláját, amit aztán a többség nagy diadallal „leplez le és cáfol meg”.]

Ontológiai istenérv nem létezik. S ha létezne, az nagy baj lenne: megszüntetné – fölöslegessé téve – a hitet és annak tárgyát és a szabad akaratot és – belegondolni se jó.

Végül egy idézet Szent Anzelm fő művéből, a „Cur Deus homo”-ból (Miért lett Isten emberré). A kérdéses idézet standard idézési módja: „Hanyagságnak tartom, ha szilárdan hiszünk, de nem törekszünk annak belátására, amit hiszünk.” Eszerint az intellectus fontosságának hangsúlyozásáról lenne szó. – Valójában azonban hit és intellectus viszonyáról beszél a szerző, s a teljes mondat a lehető legpontosabb – ezért nehézkes – fordításban így hangzik: „Amiképpen a dolgok rendje azt követeli, hogy előbb higgyünk a keresztény vallás mélységeiben, mint hogy megelőlegeznénk azok racionális vizsgálatát, azonképpen hanyagságnak (tulajdonképpen: az intelligálás tagadásának) tartom, ha nem törekszünk annak belátására, amit hiszünk, miután már a hitben megerősödtünk (tulajdonképpen. a hitben szilárd alapzatot nyertünk).”

http://www.katolikus-honlap.hu/1001/anzelm.htm

A Szent Arc

JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE

Kedves Barátaim!

Tegnap hozta a postás azt a levelet, ahol egy számomra hiteles személy JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETÉRE azzal hívta fel a figyelmet, hogy: AZ ÚR JÉZUS HÚSHAGYÓ KEDDRE, (Hamvazószerda előtti kedd = Febr. 28.) KÜLÖNÖSEN KÉRTE AZ Ő SZENT ARCÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉT, A SZENT-ARC IMÁVAL.

Az ÚR azt is kérte, hogy ezt most minél több embernek ADJUK TOVÁBB, mint IMAKÉRÉST.

A borítékban néhány leporellószerűen összehajtogatott kis lapocska is volt, az imával, és a hozzávaló ismertetővel együtt. Az alábbiakban ezt csatolom:

Az első egy „olvasható forma”.

A második és a harmadik a leporellós formák. – (Mindhárom JPG. => így tudtam csak beszkennelni.)

A harmadik csatolmány a honlapomon (www.marianus.eoldal.hu) is fent van, az SOS.-IMÁK között, SOS-27-es jelzéssel. – Ott a rózsafüzér ima mellé az van kiemelve, hogy az Úr Jézus ígérete szerint a 41 napig hűséggel imádkozott imával „Akár a háború is elkerülhető”! (= XII. Piusz pápa szavai.)

Gondoljunk bele, mit kér most az Úr Jézus:

Ahogy Hamvazószerdától Húsvétig (a vasárnapok kivételével) = 40 nap; ugyanúgy: Húshagyó keddtől Húsvétig = 41 nap = pontosan az imában kért, Kegyelmi Ajándékként meghatározott időszak!Igencsak elgondolkoztató! - Nagyon nagy kegyelmi lehetőség, csatlakozzunk minél többen ehhez a lelki felhíváshoz!


Az Imaszándék nincs meghatározva, de lehet: egyszerűen csak szeretetből és engedelmességből, mert az Úr kérte, és hogy az Ő legjobb szándéka szerint kerüljön oda, ahol a legnagyobb szükség van rá; vagy: a Békéért, a Hazáért, családért és egyéni kéréssel, stb. - 41 nap az Életért.

(Tudom, hogy mindenkinek szűkre szabott az ideje, de az ima elmondása 10 perc!)

2017-02.23.                                                                                                                                       Szeretettel: Mária

Sosa SJ: „Jézus szavait újra kell értelmezni”

Welby anglikán „érsek” 30 dénárja
Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek

Írta: Mauro Faverzani, a Corrispondenza Romana szerkesztője
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Krisztus után 597-től 1558-ig, Pole bíboros haláláig, Canterbury a katolikus Egyház egyik szilárd bástyája volt. Canterbury volt Anglia első püspöki és a mindenkori prímásának székhelye. 1558 óta az anglikanizmus székhelyévé tették, és azóta minden másképp van ott.
Korábban itt volt Becket Szent Tamás sírja, aki Canterbury érseke és Anglia prímása (1117-70), s az ország kancellárja volt. II. Henrik túlbuzgó hívei saját székesegyházában az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. VIII. Henrik Tamás sírját is meggyalázta, és tetemét elégettette. Az anglikán szakadás óta Canterbury nem szűnt meg – negatív – meglepetésekkel szolgálni.

A szakadárok mostani legújabb ötlete az volt, hogy Canterbury székesegyházát – Anglia anyaszékesegyházát, az angol királyokat koronázó prímás székhelyét – átadták a szabadkőműveseknek, hogy azok ott ünnepeljék megalakulásuk 300. évfordulóját. Az ünnepséget ugyanazon a napon – 2017. február 18-án – tartották meg nagy pompával, amelyiken Nichols bíboros Westminster katolikus székesegyházában Angliát és Wales-t újfent felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Canterbury ősi bazilikáját három órán keresztül tartották „túszul” a Teremtés könyve kígyójának szövetségesei, a szabadkőművesek. Sátán, ördög vagy Lucifer, a gonosznak nincs olyan alakja, amit a szabadkőművesek ne értelmeztek volna át, és ne állították volna új és szép megvilágításba. Ezért és sok más ok miatt, mindenki, aki csatlakozik hozzájuk, a halálos bűn állapotában van, ahogy ezt a katolikus Egyház számtalan dokumentuma kimondta.

1717. június 24-én négy londoni szabadkőműves páholy (nem az összes) a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England = Angol Egyesült Nagypáholy) egyesült – ezt az eseményt tartja a világ a szabadkőművesség megalakulásának, aminek 2017-ben ünneplik 300. évfordulóját. Az Angol Egyesült Nagypáholy nagymestere Kent hercege, aki ugyan a trónutódlásban csak a 34. helyen áll, de a királyi család tagja. A Hannover-házból származó angol királyok közül IV. György, IV. Vilmos, a Sachsen-Coburg-Gotha (Windsor) házból VII. Edward, V. és VI. György, a mostani angol királynő, II. Erzsébet édesapja volt szabadkőműves. Az utóbbi az 1930-as években a skót nagypáholy nagymestere is volt. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból származó Fülöp, Edinburgh hercege, a királynő férje, 1952. óta szabadkőműves.
De nemcsak a királyok, az anglikán egyház világi fejei, hanem Canterbury érsekei, az anglikán egyház szellemi fejei közül is igen sokan voltak páholytagok.

Azon nincs semmi meglepő, hogy Welby „érsek” engedélyt adott a szokatlan szertartásra. Mielőtt Welby Canterbury érseke lett, Durham püspöke volt, és azelőtt Liverpool székesegyházának dékánja. Mint ilyen vett át West Lancashire szabadkőműveseitől 69 ezer fontot a katedrális egyik kápolnájába (Lady Chapel) vezető új lift megépítésére. Érdemes megnézni, hogy milyen sok szabadkőműves szimbólum található azóta a liverpooli bazilikában, melyek többek között a liftet, és számos asztalt díszítenek (e különös jelenségről lásd Virtue – The Voice of Global Orthodox Anglicanism).
A nagypáholy internetes oldala most arról számolt be, hogy Welby 300 ezer fontot kapott a szabadkőművesektől a Canterbury-i katedrális északkeleti hajójának a restaurálására. Hogy miért éppen az északkeleti kereszthajó? Mert 1170. december 29-én itt hasították be Becket Szent Tamás koponyáját, Anglia prímásának tonzúrás felkent fejét, mely a klerikus állapot látható, külső jele. Ez igencsak szimbolikus cselekedet volt, ami a személyre irányuló közvetlen támadáson felül a papi szent állapotnak és magának az Egyháznak is szólt.

Valószínű, hogy a nagypáholy „jubileumi ünnepségével” 2017-ben is az Egyháznak, mégpedig inkább a katolikusnak, mint az anglikánnak, akart üzenni. 1880-ban a székesegyház alatt egy férfiholttestet találtak, amiről azt feltételezték, hogy Becket Tamás maradványai. VIII. Henrik ugyan szétromboltatta a sírt, és a csontokat elhamvasztatta, de évszázadokon át csökönyösen tartotta magát az a legenda, hogy a parancsnak csak az első felét hajtották végre, mert az elégetéssel megbízott férfiak tiszteletből vagy félelemből nem mertek hozzányúlni a szent csontjaihoz, hanem titokban újra eltemették. Akárhogyan is történt, az 1880-ban a megtalált csontokat újra sírba helyezték, mégpedig ugyanoda, ahol Becket Tamás eredeti síremléke állt, azaz az északkeleti kereszthajóba. Ez a sír ma Anglia legtöbbet látogatott zarándokhelyei közé tartozik.

A Canterbury-i székesegyház Becket Szent Tamás sírját befogadó kereszthajójának restaurálása nem az egyetlen ötlet, azaz „figyelmeztetés”, amit a szabadkőművesek a katolicizmus felé intéztek. 300 éves jubileumi ünnepségüket nyilván nem véletlenül tartották azon a napon, amikor Nichols bíboros – a Fatimából direkt elhozatott Szűzanya szobor előtt – Angliát és Wales-t újfent Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel. Fatima különös szálka a szabadkőművesek szemében, ők vezették a rágalmazási és istentelen támadásokat a fatimai jelenés és látnokok ellen.

E tények fényében, az, ami Canterbury székesegyházában e napokban történt, nem lehet véletlen.

 


 

2.
Bergoglio kérésére: Anglikán liturgia a római Szent Péter katedrálisban
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Február 26-án, ötvenedvasárnapon, Bergoglio Rómában ellátogat egy anglikán templomba és közösséghez. Két héttel később, március 13-án, a római Szent Péter bazilika történetében első ízben, anglikán liturgiát tartanak az apostolfejedelem sírjánál, mert Bergoglio – annak „örömére”, hogy 50 évvel ezelőtt kezdődött el a katolikus-anglikán párbeszéd – megengedte, hogy e napon a zsolozsma egy részét anglikán rítusban mondják.

A liturgiát David Moxon újzélandi anglikán „püspök” vezeti, aki a római anglikán központ igazgatója. Arthur Roche, „katolikus” „püspök”, az istentiszteleti kongregáció titkára és Bergoglio bizalmasa mondja a prédikációt. Énekelni Oxford legrégibb kollégiuma, a Merton kollégium kórusa fog. Ebben az exkluzív kollégiumban tanult többek között az eretnek William Ockham és John Wiclif, valamint J. R. R. Tolkien és Churchill apja, és a legújabb időkben a japán trónörökös.

Legújabb hír: Bergoglio 26-i látogatása után azt tervezi, hogy hamarosan Dél-Szudánba utazik, együtt az anglikánok fejével.

 


 

3.
Arturo Sosa, a jezsuiták rendfőnöke szerint újra kell értelmezni Jézus szavait
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Arturo Sosa Absacal, Venezuela-i jezsuita, a jezsuiták rendfőnöke, aki nagyon közel áll Bergoglio-hoz. Vele készített nemrég egy interjút Giuseppe Rusconi svájci újságíró. Ebből az interjúból következnek részletek:

Rusconi: A Hittani Kongregáció prefektusa azt mondta a házassággal kapcsolatban, hogy Jézus erre vonatkozó szavai egyértelműek, aminek megváltoztatására se egy angyalnak, se a pápának nincs hatalma.
Sosa: Elsőnek el kell kezdeni szépen végiggondolni, mit mondott Jézus valójában. Abban az időben senkinek nem volt felvevőgépe, hogy a szavait megörökítse. Ami tudunk, az az, hogy Jézus szavait kontextusba kell helyezni. E szavak bizonyos nyelven, bizonyos környezetben, valakihez lettek intézve.

Rusconi: Igen, de ha Jézus minden szavát át kell vizsgálni és történelmi kontextusba kell helyezni, akkor e szavaknak nincsen többé abszolút értékük.
Sosa: Az elmúlt száz évben rengeteg tanulmány készült, ami megpróbálta egzakt megérteni, mit akart Jézus mondani. Ez nem relativizmus, de emlékeztet rá, hogy a szó relatív, az Evangéliumot emberek írták, amit az Egyház, ami emberekből áll, ismert el. Ezért igaz, hogy senki nem másíthatja meg Jézus szavait, de tudni kell, hogy pontosan mit is mondott!

Rusconi: Máté 19,2-6 is vita tárgyát képezi? „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”
Sosa: Én teljesen egyetértek azzal, amit F. p. mond. Nem támasztunk kételyt, különbséget teszünk.

Rusconi: De a különbségtétel egyben értékelés, különböző opciók közötti választás. Tehát nem kötelező többé egyetlen egy értelmezést elfogadni?
Sosa: Nem, kötelesség mindig van, de ez a különbségtétel eredményeinek a követése.

Rusconi: De a végső döntés akkor különböző hipotézisek megítélésén alapszik. Ezek szerint Ön azt a hipotézist is felveti, hogy ez a mondat: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”, egzakt nem azt jelenti, mint ami benne áll? Röviden: Kételkedik Ön Jézus szavában?
Sosa: Nem Jézus szavában, de Jézus szavában, ahogyan mi értelmeztük. A különbségtétel nem a különböző hipotézisek között választ, hanem kész arra, hogy a Szentlélekre hallgasson, aki – ahogy Jézus megígérte – segít nekünk, hogy Isten jelenlétének jeleit az ember történelmében megértsük.

Rusconi: De hogyan kell különbséget tenni?
Sosa: F. p. különbséget tesz, miközben Szent Ignácot követi, csakúgy, mint az egész jezsuita rend: Szent Ignác azt mondta, hogy Isten akaratát kell keresni és megtalálni. Ez nem szórakozásból végzett keresés. A különbségtétel döntéshez vezet: nem csak értékelni kell, hanem dönteni is.

Rusconi: És kinek a feladata a döntés?
Sosa: Az egyház mindig a személyes lelkiismeret elsőbbségét hirdette.

Rusconi: Nézzük, jól értettem-e? Ha tehát a lelkiismeret, egy eset megkülönböztetése után, azt mondja nekem, hogy áldozhatok, akkor is, ha a szabály ennek ellentmond …
Sosa: Az egyház az évszázadok alatt fejlődött, nem vasbetonból való tömb. Létrejött, tanult, megváltozott. Azért rendeznek ökumenikus zsinatokat, hogy megpróbáljanak a hit tanainak fejlődésére fókuszálni. A doktrína egy olyan szó, amit nem különösen szeretek, mert kövek keménységének benyomását kelti. Az emberi valóságnak sokkal több árnyalata van, soha nem fehér vagy fekete, állandó fejlődésben van.

Rusconi: Számomra úgy tűnik, hogy az Ön számára a megkülönböztetés gyakorlata elsőbbséget élvez a tannal szemben.
Sosa: Igen, de a tan a megkülönböztetés része. Egy igazi megkülönböztetés nem tekinthet el a tantól.

Rusconi: De más végkövetkeztetésre juthat, mint a tan.
Sosa: Ezt igen, mert a tan nem pótolja se a megkülönböztetést, se a Szentlelket.

http://katolikus-honlap.hu/1701/anglikan.htm

Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Legnépszerűbb bejegyzések
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu