Ima a Szentlélek által: „Ó áldott Szentlélek, Aki betöltöd szívünket, és eszünkbe juttatod mindazt, amit Jézus tanított! Foglald le szívünket, hogy lángoljon az Isten iránti szeretettől! Gyújtsd lángra lelkünket, hogy soha ne méricskéljünk, hanem egész életünket adjuk át Jézusnak, a mi drága jó Megváltónknak, hogy Ő rendelkezzen velünk tetszése szerint! Ne lázadjunk, ha szenvedünk! Nézzünk a keresztre! Az Isten egyszülött Fia Vérben ázva haláltusáját vívja értünk!!! Merítsünk Belőle erőt! Mekkora szeretet van Benne, hogy ekkora áldozatot hozott értünk! Kérjük kegyelmét, hogy hasonuljunk át Belé, amikor a Szentáldozásban a szívünkbe tér! Ő legyen szívünk Királya, mi pedig merüljünk el Benne, mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretet óceánban! Akkor megtelik szívünk az Ő végtelen, Önmagát leküzdő, mindent odaadó szeretetével. Akkor végre olyanok leszünk, amilyeneknek teremtett az Atya: Szent Fiának hű képmásai. Ne hagyjuk, hogy a bűn eltorzítsa bennünk az Isten Ember képét! Éberen őrködjünk mindig lelkünk tisztasága fölött! Soha meg ne bántsuk Őt, Aki ennyire szeretett minket! Szemléljük Őt a keresztfán! Szent Sebeit miértünk szenvedte el. Véres könnyein át ránk nézve várja, hogy megjavuljunk, hogy üdvözíteni tudjon. Értünk kiáltotta: Szomjazom!

A te lelkedre szomjas, mert veled akar egyesülni a Szentáldozásban. Tisztulj meg a bűnbánat szentségében, hogy méltó lakása légy a királyok Királyának, az urak Urának, az Isten egyszülött Fiának, Aki a te Megváltó Istened! Ne bántsd meg Őt soha többé! Sőt: engeszteld mások bűneiért! Akkor boldog leszel, és nagy békét kapsz Tőle, mert Ő soha nem hagyja jutalom nélkül azokat, akik szeretik Őt.

Jézusom, imádott Királyom! Kérlek, vésd bele Nevedet szívembe! Soha nem akarok tudni másról, csak Rólad, a Megfeszítettről! Mindig csak Téged lássalak magam előtt, mennyit szenvedtél az én bűneimért! Soha meg ne bántsalak, inkább meghaljak! Kérlek, add nekem azt a szeretetet, amit Te éreztél irántam, hogy én is az életemet adjam Érted, ha a hitem miatt üldöznek! Ámen.”