Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Kadarkúti Égi Üzenetek 117. Jézus: A hit

2011.08.31 szerda
Jézus:  A hit
Jézus: Drága engesztelő Testvéreim! Ne féljetek! Én vagyok Jézus, a ti Uratok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a hitről fogok beszélni nektek. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán arról volt szó, hogy a hit útjára lépő testvéreiteknek milyen feladatokat kell teljesíteni, mit kell tenni.
Hát először is új ismereteket kell szerezni. Másodszor pedig a vallásgyakorlatokat kell elsajátítani: a templomba járás, a szentmise, a szentáldozás, a szentgyónás, Biblia olvasás, stb. De van egy 3. tennivalójuk, amiről ma lesz szó, ugyanis az a feladatuk, hogy egy természetes világi jellemet alakítsanak ki magukban. Akár hívő az ember, akár hitetlen, vannak benne jó tulajdonságok, pl. a becsületesség, a kitartás, szorgalom, türelem és sok-sok más tulajdonság. A híveknek, akik rálépnek a tökéletesség útjára ezeket a tulajdonságokat meg kell szilárdítani magukban. Minél több és több ilyen tulajdonságot kialakítani a lelkükben, hogy természetes szilárd jellemük legyen, amire aztán rá lehet majd építeni a természetfeletti jellemet. A természet feletti jellem alapjai pedig a hit, a remény és a szeretet.
Ezek közül Én itt most a hitről szeretnék nektek beszélni. Mi is a hit? Az ember akaratának a meghajlása az én kinyilatkoztatásom előtt. Tehát az evangélium szavai előtt, a szentbeszéd szavai előtt, az égi tanítások szavai előtt, a magánkinyilatkoztatások előtt, ha valóban tőlem valók.
Nem mindenki tud hinni, nem mindenki tud meghajolni az Én Szavaim előtt. Nem tudja mindenki elhinni, hogy igaz, amit Én mondok. Erre Én most egy példát szeretnék elmondani: Van két férfi, Laci és Péter, akik jó barátok és minden vasárnap együtt mennek a templomba a szentmisére, a kóruson szoktak lenni. Közülük Laci mindig lejön áldozni, de Péter sohasem. Egyszer megkérdezi Laci: -Mondd, Péter, miért nem jössz te velem áldozni? Péter így válaszolt: – Azért, mert én nem eszem ostyát. –Micsoda, ostyát? Hát nem ostya ez, hanem Jézus Krisztus Teste és Vére! Hát te ebben nem hiszel? – Nem bizony, én csak abban hiszek, amit látok. Hogyha az ostya a szemem előtt egy izom darabbá, egy hússá változna, akkor azonnal elhinném, de így nem hiszem el.
Ez azt jelenti Gyermekeim, hogy ennek a Lacinak az akarata nem tud meghajolni az Én szavaim előtt, nem tudja az én kinyilatkoztatásaimat elhinni, mégpedig azt, hogy „vegyetek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én testem, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van”. Laci ebben nem hisz, nem tud hinni.
Drága Gyermekeim! Mit tegyen az, aki nem tud hinni, de szeretne hinni? Hát először is tegye meg az első lépést Isten felé, ajánlja fel magát a Mennyei Atyának. Valahogy így: „Istenem, nem tudok hinni benned, de nagyon szeretnék, légy szíves jöjj, segíts, add meg nekem a hit kegyelmét, én pedig cserében odaadom neked egészen magamat, odaadom neked a testemet, lelkemet, értelmemet, szívemet, csak segíts rajtam.”
És az Én Atyám látja az égből, hallja, meghatódik, lehajol az ő fiához vagy lányához, aki így szól hozzá, és odaajándékozza magát. Megszánja, és megérinti a hit kegyelmével. Ez volt az első lépés a hit felé.
A második lépés pedig az, hogy most megpróbál az illető megfelelni Isten tetszésének. És igyekszik mindent úgy tenni, hogy elnyerje Isten tetszését. Ha eddig káromkodott, most nem, ha eddig ítélkezett, ezután nem fog, ha eddig lopott, soha többé nem lop, mert tudja, hogy Istennek az nem tetszik.
A harmadik lépés pedig az, hogy akaratát ez a hívő lélek alárendeli Isten akaratának. Ez nagyon nehéz dolog, még a legmélyebben hívők sem tudják egészen alárendelni akaratukat Istenüknek. Elmondok erre egy kis példát az életből: Van egy asszony, akinek az édesanyja már nagyon öreg, ott lakik vele az ő lakásában. Eddig kiszolgálta a családot, mindent megtett értük. Mosogatott, főzött, vasalt, mosott, mindent megtett. De most hirtelen leesett a lábáról, elgyengült, szédeleg, neki esik hol az egyik bútornak, hol a másiknak. És van olyan is, hogy úgy elvágódik, hogy beveri a fejét és csupa vér a homloka. A gyógyszert sem tudja beosztani magának. A leánya leül a férjével az asztalhoz egyik este, amikor az anyuka már alszik, és beszélgetnek róla, hogy itt tenni kell valamit. Ez nem mehet tovább. És akkor az a gondolat születik az asszonyban, hogy legjobb lenne betenni egy szociális otthonba, ott teljes felügyelet alatt van, orvosi ellátást kap. És különben is ők mindketten dolgoznak, a gyerekeik már kirepültek. Talán ez lenne a legjobb megoldás neki.
Igen, ám, de Én, Jézus Krisztus nem így gondolom, az Én akaratom egészen más, és sugalltam ennek az asszonynak a lelkiismeretébe, hogy a családi szeretet melege kell ennek a szegény anyának, aki egész életét rájuk áldozta. Még ne vigyék, ilyen helyre. Kórházba se kell még vinni, hadd maradjon közöttük még egy kicsit. És akkor elgondolkozott rajta az asszony, mondta a férjének, hogy mégse vigyék el. Sikerült akaratát Isten akaratának alárendelni.
És most nézzük, milyennek is kell lennie a hitnek. Először is nagyon erősnek, állhatatosnak, kitartónak kell lennie. Hogy ha sziklára építetted a hitedet, és jön a vihar, tehát valami fájdalom, mondjuk, elveszíted egy családtagodat, vagy egy nagy betegség, egy gyógyíthatatlan betegség, vagy egy fájdalmas nagy betegség, akkor, ha szilárd a hited, akkor még jobban szereted Istent. Akkor még jobban közel kerülsz Hozzám, az Én szívemhez. De ha homokra építetted hitedet, akkor fölmerül benned a kérdés, miért éppen én? Hát ott van a szomszéd, miért nem azt veri az Isten, miért éppen engem? Tele vagy lázadással és eltávolodsz Istentől. Tehát a hitnek erősnek, szilárdnak kell lenni, mert különben elveszik a lelked.
Azonkívül a hitnek általánosnak, egyetemesnek kell lenni. Ez azt jelenti, hogy mindenféle kinyilatkoztatásomat – ami benne van a Bibliában, vagy amit hallasz az Evangéliumban a templomban, vagy amit a magánkinyilatkoztatásokban hallasz, és azok igazak és megvizsgáltak, – el kell hinni, mert ha ezekből kihagysz valamit, akkor a hited hiányos és gyenge. Hány és hány olyan ember van, aki elhiszi, hogy én meghaltam és szenvedtem érte, de az hogy föltámadtam, az sehogy se fér a fejükbe. Hány olyan ember van, aki gyönyörködik az Én tanításomban, egész nagy vallások vannak ilyenek. És ugyanakkor nem hiszik el, hogy az Oltáriszentségben valóságosan ott vagyok jelen. Azt hiszik, hogy valami emlék vagyok csupán, az utolsó vacsora emléke. Ennyire lealacsonyítanak engem.
Tehát az egyetemes hitet kívánom tőletek. Azután a hitnek bátornak kell lennie, nem szabad letagadni. Ha megkérdezi, bárki legyen az, hogy te hiszel Istenben, akkor azt kell mondani mindig, bármilyen körülmények között, mindig, még az életed árán is, hogy igen hiszek. Képzeljetek el egy kórtermet, ahol három  daganatos beteg fekszik. Az egyik Zsuzsika, aki mélyen vallásos, hívő ember, a másik egy ateista nő, a harmadik pedig szellemidézésekre, jósnőkhöz jár, ferde, rossz úton halad. És most a következő történt: Beszélgettek először a családról, eddig hol dolgoztak, mit csináltak, utána rögtön rátértek a betegségükre. És akkor Zsuzsika megszólal: – Gyerekek, higgyétek el, én egy csöppet sem félek a haláltól. –Ugyan már, nem hisszük el. – válaszolták. – Nem, egy csöppet sem félek- folytatta Zsuzsika-, mert tudom, hogy nincs is halál. Akkor, amikor meghalunk, egyszerűen ebből a földi rövid, röpke életből átlépünk az örök életbe. Különben is teljesen rendbe raktam az életemet. Mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem gyónni, áldozni, felvettem a betegek szentségét, és azóta is imádkozom rendületlenül. Erre azt mondja az ateista: – Hallod, irigyellek, mert ilyen butaságokban hiszel, és így nem is fogsz félni, mikor meghalsz. Tudod, mi lesz, amikor meghalsz. Elásnak és elfelejtenek. Elporladsz, semmivé válsz. Nincs túlvilág, jegyezd meg, ez mese! Gyerekkorod óta ezzel etetnek. Az asszony hite egy pillanatra megrendült, de csak egy pillanatra. Arra gondolt, mi van, ha ennek az asszonynak van igaza, és nem nekem. De a következő pillanatban óriási öröm töltötte be a szívét – amit már tapasztalt néhányszor életében –, ismerős ez az öröm, tudja, hogy tőlem, az ő Jézus Krisztusától van. Ezt mondtam neki: „Gyermekem, a Sátán ezen a betegtársadon keresztül össze akarta törni a hitedet, de Én nem engedem, mert az enyém vagy, nem engedlek át a Sátánnak.”
Az asszony mosolyogva és nyugodtan mondta a másik kettőnek: -Nyugodtan elhihetitek, hogy van túlvilág, én már nem csak hiszem, hanem tudom is, és imádkozni fogok értetek, hogy mind a ketten egyszer csak odakerüljetek ti is az örök boldogságba. A harmadik asszony is megszólalt: -Higgyétek el, én sem félek. –Miért nem félsz? -kérdezi az ateista. –Azért, mert mielőtt bejöttem a kórházba, elmentem három jósnőhöz, és mindegyik  mást csinált velem. Az egyik valami színes cérnaszálakat rakott az arcomra, és a végén kimutatta, hogy meg fogok gyógyulni. A másik pedig gyertyát öntött hideg vízbe, és az megmutatta, hogy bizony ebből a betegségből meggyógyulok. A harmadik pedig kártyát vetett, és annak is éppen az jött ki, hogy nem fogok meghalni, hanem meggyógyulok. Zsuzsika rögtön elmondta a véleményét, hogy a legrosszabb úton jár, nem szabad hinni a  jósnőknek, mert a Sátán vezeti őket, azok hazudnak.
Aztán telt, múlt az idő, alighogy eltelt egy hónap mind a hárman meghaltak. Zsuzsika kikerülve a tisztítótüzet azonnal a mennybe jutott. A másik kettő, amiért ez a drága Zsuzsika imádkozott értük, nem a pokol mélyére kerültek, hanem a tisztítóhely mélyére. Azóta is hálásak Zsuzsikának, hogy imádkozott értük, mert bizony elkárhoztak volna. És most drága Gyermekeim, szeretném nektek megmutatni, hogy ezalatt a beszéd alatt mi történt, és hogy vannak közöttetek a Szentháromság és a Szűzanya. Ennek a művelődési háznak a mennyezete megnyílt, az ég is megnyílik, és a Mennyből a Mennyei Atya fénye sugárzik be ide, ebbe a terembe. És ez a fénysugár vékony kis sávokra oszlik. Annyi olyan fénysugár válik ki belőle, ahányan most itt vagytok. A fényeknek a tetején, mindegyiknek a tetején van egy hófehér galamb. A fény egyenesen mindegyiketeknek a szívébe hatol. A galamb pedig rászáll a fejetekre, ő nem más, mint a Szentlélek Isten. Kis piros csőrével lehajol a homlokotokig, egy keresztet rajzol rá. És azt mondja: Drága Kicsinyeim, szeretném e jellel elmélyíteni a hiteteket. És most tartsátok a két tenyereteket egymás mellé téve, mert a Szentlélek Isten leszáll a tenyeretekbe, és fog valamit a csőrébe. Így szól: Drága Kicsinyeim! Nézzétek ajándékot hoztam nektek, egy kis lámpást, egy égő lámpást. Ez a hit lámpása. Arra kérlek benneteket, hogy ezt a lámpást fogjátok a kezetekbe, akármerre mentek, ismerősök közé, rokonok közé, családtagok közé, engesztelők közé, templomba járók közé, ateisták közé, mindenhová vigyétek magatokkal a hit lámpását és világosítsátok meg a lelküket. Merjetek beszélni nekik Rólam, és egész Egyházamról, a túlvilágról. Merjetek beszélni az egész Szentháromságról, merjetek beszélni az Én közelgő Kiáradásomról. Ez a lámpa világítsa be az utatokat, és mindegyik ember útját, akivel találkoztok.
Most pedig átveszem a szót a Szentlélek Istentől, Én Jézus Krisztus. Itt áll mellettem Édesanyám, és most ketten odamegyünk hozzátok, egyenként mindenkihez. Édesanyámon egy gyönyörű szép kék palást van. Kikapcsolja a palástját a nyakánál, ahol egy drágakő fogja össze. A palást világoskék színű és aranydíszítések vannak rajta, csupa kis szívecske aranyból. És ezt a palástot egyenként mindegyiket vállára ráborítja. És közben ezt mondja: Drága Kicsinyeim! Édesanyai szeretetem palástjával óvlak benneteket ellenségeitektől, mert egyre több ellenség lesz, de ne féljetek, Én Édesanyátok mindenkitől megvédelek benneteket. Most pedig egy csokor sárga rózsát tartok a kezemben, és ahová odaérek, mindenkinek adok egy sárga rózsát a kezébe. Fogadjátok el, tegyétek be a kis szívetekbe. Legyetek hűségesek a hitben, soha el ne hagyjátok a hiteteket, mert csak így maradhattok fenn. Megáldalak benneteket a hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hozzászólás (0)

Az oldalon csak belépett felhasználók írhatnak hozzászólásokat.
Kérjük jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tag, akkor regisztrálj!

   

Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu