„Drága imádott Jézusom, szívemnek áldott Királya! Kimondhatatlanul szeretlek Téged! Átadom Neked egész életemet. Tégy velem, amit akarsz. Megköszönök Neked jót, rosszat egyaránt. Olyan vagyok a kezedben, mint az agyag a kézmûves kezében. Azt formálsz belõlem, amit csak akarsz. Az agyagnak sem jó, amikor égetik, de tûr szótlanul, mert csak ezáltal lehet hasznos tárgy, amit kitesznek a polcra az emberek. Legyen vizes korsó, vagy virágváza, mindegy. A fontos csak az, hogy Alkotója álma megvalósuljon. Így vagyunk a Te áldott kezedben mi is. Még mielõtt megfogantunk, Neked már örök terved volt velünk. De egy mindannyiunkban közös: mindnyájunkból szenteket akarsz formálni. Ezért mondtad: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel minden nap keresztjét, és úgy kövessen Engem. Igen. Ha az érzékiség bûnébe akar rántani a sátán, tagadjuk meg magunkat. Ha szenvedést bocsátasz ránk, viseljük türelemmel, és gondoljunk arra, hogy szenvedések által formál a Mester. Ha nem azt adod, amit kérünk, fogadjuk el, mert éppen ez az, ami az életszentségre visz. Te tudod egyedül, mi válik a lelkünk javára. Ha nehéz a kereszt, ne letenni akarjuk, hanem hordozni, hisz Téged akarunk követni. Te elõttünk mégy a keresztúton. Vérzõ Sebeiddel cipeled elõttünk a nagy keresztgerendát. Hová mentél? A Golgotára, a keresztre. Minket is oda vársz. A Te kereszteden az egész világ számára van hely. Ha megtagadjuk vágyainkat, és egyesülünk Veled a lemondásban és szenvedésben, a Golgotáról mi is az örök hazába mehetünk. Ezt a kincset szerezted meg nekünk, amikor drága Szent Véredet ontottad értünk, nyomorult bûnösökért. Nekünk is így kell látni az önmegtagadást és a kereszthordozást. Elsõsorban nekünk, magunknak van rá szükségünk, hogy szenteket formálj belõlünk. És ha mi már megszentelõdtünk, imáink, áldozataink és szenvedéseink mások számára is megnyithatják a mennyország kapuját. Csak mindig Veled kell egyesülnünk. Ó drága jó Jézusom, imádott Királyom! Nagy dolog a megváltás és a lélekmentés. Köszönöm, hogy minket is bevontál ebbe.”