ÉGI ÜZENETEK    2015. július 14.    Szentlélek:  A negyedik parancs ellen elkövetett bűnök
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Itt állok előttetek, mint 3. Isteni Személy, a Szentlélek Úristen. Dicsőségem fénye vesz körül és egészen betölti ezt a helyiséget. Én, most, mint a szeretet és bölcsesség Lelke tanítalak benneteket a negyedik parancsolatról, és arról, hogy milyen bűnökkel lehet ezt megsérteni. „Tiszteld atyádat és anyádat!” - így szól ez a parancsolat, ezzel kezdődik a második kőtábla. A család apából, anyából és gyermekekből áll, alapsejtje a társadalomnak. Ha megszűnne ez az intézmény, felbomlana a társadalom. A házasságon kívül született gyermekek nem ismerhetik meg a családi tűzhely melegét, az anyai és apai szeretetet. A sok válás is kárt tesz a gyermekek lelkében, megzavarja fejlődésüket, nem látnak helyes, követendő példát maguk előtt. Az ilyenek hogyan is tisztelnék szüleiket, mikor túlnyomó többségben hangos veszekedések, verekedések után elhagyják egymást, megszegve esküjüket? Belőlük a jövőben vajon milyen apák és anyák lesznek? A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti, hogy a „negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadás a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességre is. Ugyanakkor ez a parancsolat magábanfoglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak.”
Látjátok, Gyermekeim? Ez a parancs is arra irányul, hogy minden emberben erősítse a felebaráti szeretetet, melynek hiányában megromlik, elviselhetetlenné válik a földi élet és elérhetetlen lesz az örök boldogság a túlvilágon.
Miután hallhattátok, hogy a Katekizmus e rövid parancsolattal kapcsolatban a kötelességek széles skáláját sorolta fel, ebből arra következtethettek, hogy rengeteg bűnalkalom kínálkozik a mindennapi életben, amivel meg lehet sérteni a negyedik parancsot. Élő példákkal fogom ezt alátámasztani előttetek.
István 50 éves, jól kereső,elismert belgyógyász főorvos. A kórházban dolgozik, de otthon is van rendelője, sok páciense, és egy asszisztensnő alkalmazottja. Felesége a háztartást vezeti a bejárónő segítségével. A régi nagy, kétszintes, felújított családi házban laknak. Egy gyermekük van a 16 éves gimnazista Zolika. Míg István édesanyja élt, együtt laktak az öregekkel, de 10 éve egy daganatos betegség elvitte. A házaspár elhatározta, hogy apuka nem maradhat tovább a házban, mert nem fogják égetni magukat a betegek előtt az egyszerű, műveletlen parasztember jelenlétével. A doktorúr szégyellte édesapját mások előtt. Volt egy régi garázs az udvarban, amit fáskamrának szoktak használni. Kiürítették, berendezték 1-2 bútordarabbal neki, beállítottak egy vaskályhát, és azóta ott lakik. Be se léphet a régi házába, lavórban mosakszik, még fürödni sem engedik be. 80 éves, egyre nehezebben jár. A menye a bejárónővel beküldi a reggelijét, ebédjét, vacsoráját. Fájós lábbal botjára támaszkodva vasárnap elsétál a szentmisére. A szentáldozás után szemét ellepik a könnyek, és csak az Ő Jézusának panaszkodik. Amit Istvánék tesznek, az halálos bűn. A becsületes édesapát nem tisztelik, nem szeretik, megfosztják jogaitól, kiteszik a házából, rá se néznek, csak éppen az étkezéséről gondoskodnak. Nem teszik öregotthonba, nehogy megszólják őket érte. Rossz példát mutatnak egyetlen fiúknak, aki már 10 éve azt látja, hogy így kell bánni a hasznavehetetlen öregekkel. A doktorúr és felesége nem gondolnak arra, hogy Zolika esetleg 20-30 év múlva utánozni fogja őket és hasonló sorsra juthatnak.
A másik eset is a mai életből való. Eszközömet, Évát felhívta egy szomorú, aggódó édesanya, Ágnes, aki becsületes, jó keresztény, férjével együtt 4 gyermeket nevelt föl hitben, békében, szeretetben. A nagyobbak férjhezmentek, megnősültek, de a legfiatalabb, Attila, aki most 20 éves még otthon van. Mint legkisebbet elkényeztették, mindent ráhagytak. Egyre jobban elhanyagolta a tanulást, folyton a számítógép előtt ült és lányokkal csavargott, bulikra járt, rászokott az ivásra és a kábítószerekre, cigarettára. 16 éves korában otthagyta a gimnáziumot. Engedetlen volt. Minél inkább tiltották a káros szenvedélyektől, annál inkább belemerült. Ha éppen nem csavargott, otthon heverészett az ágyon, órák hosszat tétlenkedett. Most már dolgoznia kellene valahol, de nem megy munkát keresni. Elvárja, hogy szülei tartsák el, édesanyja főzzön, mosson, vasaljon rá, takarítson utána, mint kicsi korában.
Ha figyelmeztetik kötelességeire, gorombán felesel és öngyilkossággal fenyegetőzik. Ez a fiú súlyos bűnt követ el azok ellen, akik életet adtak neki, szeretettel felnevelték. Nincs benne semmi hála és szeretet a szülei iránt. Többször odavágja nekik: - Én nem akartam megszületni, én nem kértem az életet tőletek. A ti hibátok, hogy vagyok. Jézus azt javasolja Ágnesnek, hogy egy alkalommal hívják haza a többi testvért és közösen, családi beszélgetés keretében együtt döntsenek Attila további sorsáról: Először is vegyen részt egy elvonókúrán, hogy megszabaduljon az alkoholtól és drogtól, azután az önkormányzatnál jelentkezzen valami közhasznú munkára és amit keres, adja oda szüleinek az ő ellátására. Ha nem engedelmeskedik, az utcára fog kerülni, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék!” Azt is kérte az édesanyától, hogy férjével együtt naponta imádkozzanak gyermekükért, hogy jól döntsön.
Drága Engesztelőim! A negyedik parancs értelmében nemcsak az követ el bűnt, aki szüleivel szemben tiszteletlen, hanem az apa vagy anya is, aki elhanyagolja gyermekét, nem törődik testi épségével, lelki fejlődésével, vallásos nevelésével, aki erőszakosan beleszól pályaválasztásába, nem veszi figyelembe érdeklődését és vele született adottságait. Aki a pályaválasztásban saját akaratát akarja érvényesíteni gyermeke vágyaival szemben.
Emese elvált asszony, egyedül neveli három kisgyermekét. A legnagyobb 8 éves kislány, az ikrek 5 éves fiúk. Délelőtt a kislány iskolába jár, a kisfiúk óvodába. Az anya 1 órára ér haza a munkahelyéről. Megvárja a kis Katit, a nyakába akasztja a lakáskulcsot, mert neki most a nagymamához kell menni, disznóölés van ott, és segítenie kell. Megbízza, hogy jól zárja be a lakást és 4 órakor menjen el az óvodába az ikrekért. A vacsora a hűtőben van, melegítse meg a gázon. Ha elálmosodnak, fektesse le a kicsiket, jól zárja be a bejárati ajtót, és ő is menjen aludni, ne várjanak rá, mert csak reggel ér haza. Kati mindent megígér. Leszállt az este és megéheztek. Elővette a lábos levest és meggyújtotta alatta a gázt. Annyiszor látta már, hogy Anyukája hogyan csinálja. Mikor forró volt az étel egy konyharuhával fogta meg az edény forró füleit. Kezében tüzet kapott a ruha, kezét megégette és mindent leejtett a földre. A konyharuhától lángra gyulladt a szőnyeg, átterjedt a függönyre. A kislánynak annyi lélekjelenléte volt, hogy kézenfogta a testvérkéit és lélekszakadva átszaladta a szomszédba segítségért. Azonnal kihívták a tűzoltóságot. A ház nagy része leégett. Emese felelőtlenségével, súlyos gondatlanságával megsértette a 4. Parancsolatot. Az anya mindenkor felel gyermekei biztonságáért. Bizony bent éghettek volna mind a hárman.
Az előbb említettem nektek, hogy az is megszegi ezt a parancsot, aki felnőtt gyermeke párválasztását erőszakosan megakadályozza. A történet, amit elmondok nektek, egy gazdag gyárigazgatóról, Tiborról és családjáról szól. Felesége könyvelő a gyárban és van egy egyetemista lányuk, orvostanhallgató. Az egyik hétvégén nagy munkahelyi bált rendeztek, ahova Tibor egész családját elvitte. Minden alkalmazott ott volt, az összes irodai dolgozó, a szakmunkások, betanított munkások, takarítószemélyzet. A gyárigazgató csinos kislányát, Krisztinát sok fiatalember megtáncoltatta, de az egyik különösen sokszor kérte fel. Szimpatikus, mosolygós fiú volt, a szakmája lakatos. Mivel nagyon megtetszettek egymásnak, elhatározták, hogy találkozni fognak. Hamar elterjedt a híre, és szülei fülébe jutott. Bizony nem ilyen egyszerű szakmunkást képzeltek el leányuknak, hanem valami orvosprofesszort. Tibor haragra gerjedt, és megtiltotta leányának a randevúkat. Kriszti nem fogadott szót és édesapja kipofozta. Azt érte el vele, hogy egy éjszaka a lány összepakolt egy bőröndbe való ruhát, a szerelme megállt a ház előtt az autójával és összeköltöztek. Tudnotok kell, hogy ez a jómódú család keresztény életet élt, minden vasárnap szentmisére jártak, a gyermeküknek pompás templomi esküvőt terveztek. Mivel nem vették figyelembe lányuk elképzelését és kegyetlen szigorral a saját akaratukat akarták ráerőltetni, a tisztelet és szeretet ellen követtek el bűnt, így sértették meg a 4. Parancsot. Nagy kárt okoztak Kriszti lelkében, mert bűnös, rendezetlen kapcsolatba sodorták. Tehát ők is felelnek gyermekük lelkéért.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így idézi a 4. Parancsolat teljes meghatározását a Szentírásból: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett, a béke és a jólét földi gyümölcseit is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont kárt okoz a közösségnek és az embereknek egyaránt.
Drágáim! Szeretnélek egy különös útra vinni benneteket. Nem megyünk messzire, csak néhány faluval odébb. Eljöttök Velem, a Szentlélekkel? Én úgy szárnyalok, mint a szél. Kapaszkodjatok Belém! Már ott is vagyunk egy nagyobb községben. Egy szép, ápolt kertben landolunk. Egy asszony már órák óta görnyedezve gyomlál a veteményesben. Felegyenesedik, pedig nem lát minket. Karjával letörli a verítéktől gyöngyöző homlokát és arra gondol, hogy bent mennyi mosogatnivaló vár rá. Bemegy a házba, benyit a szobába számítógépen játszó nagy lányához. Így szól hozzá: - Kislányom! Megtennéd, hogy elmosogatsz? Nekem még sok dolgom van a kertben.
- Anyu! Ma voltam a manikűrösnél. Csak nem akarod, hogy ezt a szép friss lakkot leáztassam? Ma este buliba megyek, jól kell kinéznem. Majd megcsinálod, ha kipihented magad.
- Hajni! Azonnal menj ki a konyhába! Még egyszer nem mondom. Szégyellheted magad, hogy mindent tőlem vársz.
- Na, most aztán elég volt! Senkinek sincs ilyen erőszakos, utálatos anyja, aki nem hajlandó megérteni. Tünés innen, ne zavarj tovább!
Engesztelőim! Ha ez a gyermekem nem változik meg és továbbra is így fog bánni az édesanyjával, lehet hogy már itt a földön megismerheti Isten igazságosságát vagy a tisztítótűz lángjaiban találja majd magát. Segítsetek! Mondjátok utánam: „Atyám, …küldd Szentlelkedet …és lágyítsd meg Hajnalka kemény szívét … áraszd el édesanyja iránti szeretettel…Amen.” Nézzétek! Láthatatlanul bemegyek hozzá és ahogy dacos arccal ül a számítógép előtt, homlokára teszem a kezem. Kemény szívébe egy fénysugarat küldök szeretetlángomból. Hirtelen feláll, kinéz az ablakon keresztül a kertre, rátekint hajladozó édesanyjára és bűnbánó szívvel már neki is lát mosogatni. Boldogan nézi utána a körmeit, hogy a lakk érintetlen maradt. El tudjátok képzelni édesanyja meglepetését és örömét? Segítségetek egy lökést adott ennek a lánynak a megváltozáshoz. Talán jobban fogja tisztelni érte fáradozó édesanyját ezután.
Már vissza is jöttünk a helyetekre. Sok fiatal van, aki Hajnihoz hasonlóan nem tiszteli szüleit, fájdalmat okozva ezzel nekik és Istennek. Időnként vegyétek be imaszándékotok közé őket is!
Megáldalak benneteket a negyedik parancs mindenkori betartásának ajándékával: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.