Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Az objektív igazság halála? Egy újabb felmérés

blind-leading-the-blind

A Blaze egy új felmérésről tudósít, amelyben az abszolút erkölcsi törvények létezéséről kérdezték az embereket.

A felmérés egy érdekes és egyúttal ellentmondásos dinamikát tár fel: miközben az emberek egyre inkább aggódnak mások erkölcsi nézetei és az általános morál állapota miatt, egyre többen képtelenek különbséget tenni a jó és a rossz között.

„Az erkölcsi igazságról a válaszolók 35 százaléka gondolta azt, hogy abszolút, 44 százalékuk szerint a körülményektől függ, míg 21 százalék mondta azt, hogy nem szokott ilyesmin gondolkozni.”

Bár a gyakorló keresztények között az arány kicsit jobb volt, 59 százalék szerint abszolút, a nem hívők 22 százalékához képest, ez a szám igazából arról árulkodik, hogy a hívők jelentős része saját hitével sincs igazán tisztában.

„Az összes megkérdezett 80 százaléka aggódik az Egyesült Államok erkölcsi állapota miatt, a keresztény válaszadók között pedig ez az arány 90 százalék. Más hitek követői közül 72 százalék, a nem hívők közül pedig 67 százalék látja rossznak a helyzetet e téren.

Ami viszont érdekes, hogy bár a válaszolók nagy része, hitétől függetlenül aggódik a világ erkölcsi állapota miatt, 57 százalékuk úgy gondolja, hogy a jó és a rossz kérdése az ember „személyes tapasztalataitól függ”. Ezt a vélekedést a 2000 után születettek 74 százaléka osztja, míg az összes megkérdezett 65 százaléka úgy véli, hogy „az adott kultúra határozza meg, hogy mi elfogadható a nép számára.

Ettől függetlenül 59 százalékuk úgy gondolja, hogy a „Biblia abszolút morális igazságokat ad minden embernek, minden helyzetben, kivétel nélkül.”

A kultúra diktálta erkölcs a relativizmus egyik elterjedt formája, ami szerint az adott kultúra vagy társadalom határozza meg, hogy mi helyes és mi nem. A probléma ott van, hogy e szerint nem létezhet erkölcsi fejlődés, de még visszafejlődés sem, csupán változások sorozata, hiszen, ha azt tekintjük helyesnek, amit a társadalom elfogad, akkor az, amit tegnap elfogadott éppen olyan jó volt, mint amit holnap fogad majd el, ha maga a társadalmi elfogadás diktálja az értékrendet.

Az elmélettel persze egyéb gondok is vannak. Amennyiben a kultúra határozza meg az erkölcsöt, akkor kultúra nélkül nem létezne jó és rossz. Amennyiben a kultúra az erkölcs mércéje, vagyis nem létezik egy mindenek felett álló erkölcsi törvény, milyen alapon ítéli meg egyik kultúra a másikat? Milyen alapon kritizáljuk egy adott kultúra tagjait, bármilyen bizarrak legyenek is tetteik? Eszerint minden diktatúra és annak minden tette elfogadható, hiszen az adott kultúra vagy társadalom lehetővé tette, jóváhagyta működését.

És hogy mindez miért számít?

Például azért, mert ha kizárjuk az objektív igazság létezését, hogyan találhatunk rá? Hogyan találhatunk a megtalálhatatlanra? Hogyan magyarázzuk el valakinek, aki nem hisz az objektív igazság létezésében, hogy nem azért hirdetjük a kereszténységet, mert szimpatikus vagy, mert a társadalom javát szolgálja (bár ez is igaz), hanem azért, mert történetesen igaznak tartjuk?

Nem minden kereszténynek szimpatikus, hogy Isten ranglétráján mások szolgái állnak az első helyen, mégis ez az igazság.

Nem szimpatikus, hogy csakis a büszkeségemet hátrahagyva közeledhetek Istenhez és másokhoz, pedig másképp nem fog menni, mert Isten a „kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad”.1

Nem mindenkinek szimpatikus, hogy az életét úgy találja meg, ha lefekteti másokért, pedig ez az igazság.2

A relativizmus lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet. Hogyan beszélhetnénk arról, aminek létezését tagadjuk? Relativista nézeteikhez igazából kizárólag hallgatással lehetnek hűek követői.

A címben elhangzó kérdést megválaszolandó, fellélegezhetünk: az igazság nem halt meg, mert az igazság történetesen maga az Élet, az Élet pedig az Út,3 amit nem változtatnak meg a mi múlandó, bizonytalan gondolataink.

„Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” – János 8:32

  1. Jakab 4:6 [↩]
  2. Máté 10:39, János 15:13 [↩]
  3. „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” – János 14:6 [↩]

http://idokjelei.hu/2016/06/az-objektiv-igazsag-halala-egy-ujabb-felmeres/

Helytállni, ez Isten parancsa!

Egy zártkörűnek hitt tanácskozáson bírálta Európa, mindenekelőtt a Nyugat migránspolitikáját Márfi Gyula veszprémi érsek. Szavait felkapta a sajtó, azok még a tekintélyes olasz napilapban, az Il Giornaléban is megjelentek. Botrány? Márfi Gyula nem konfliktuskereső ember, de úgy érezte, nem hallgathat a veszélyről. Vele beszélgettünk Európa sorsáról és a földrész meghódítására érkező migránsokról.


– Mi lesz velünk? Már az arab térségben kirobbant konfliktussorozat előtt is érezhető volt a keresztényellenes nyomás, elég az unió alapokmányára utalni, amelyben meg sem említik a kereszténységet mint Európa kulturális alapkövét…

– Európában, elsősorban annak nyugati felén vallási és szellemi értelemben légüres tér alakult ki. Csakhogy: natura horrescit vacuum! Vagyis a természet irtózik a vákuumtól. Nos, ez a hitéletben kialakult vákuum most elemi erővel szívja be az iszlámot.


– Szélsőséges esetek is történnek manapság a kereszténység megtagadásában. A karácsonyfa mint jelkép eltüntetése, de akadt olyan svéd lelkész, aki a keresztet is lefűrészeltette a templomáról, hogy ne irritálja a muszlim migránsokat…

– Ez megdöbbentő, de egyben nevetséges is. Jézust a muszlimok is tisztelik, elfogadják szűzi fogantatását, prófétának tekintik, megünneplik a mennybemenetelét is. Nevetséges volt tehát annyira a migráns muszlimok kedvében járni. Az már más kérdés, hogy nem fogadják el Jézus kereszthalálát és feltámadását, illetve istenségét sem. Krisztus keresztjét a törökök kutyafának hívták, innen származik a mondás, „a kutyafáját!” is.


– Meddig volt Európa civilizációs alapköve a kereszténység?

– Adenauer, De Gasperi és Schumann, Nyugat-Európa egykori vezető politikusai hívő keresztények voltak. És épp keresztényi hitükre építve hozták létre 1950-ben az úgynevezett szén- és acéluniót. Keresztény Európát akartak, amelyben a hit segítségével szerették volna megszüntetni a németek, a franciák és az olaszok közötti hagyományos rivalizálást. De mindezt letörte idővel az erőszakos szekularizáció, az ultraliberális szemlélet, amely Istent még általában elfogadja, de Krisztust és az egyházakat már nem. A hit elvesztésével, elhagyásával természetesen gyengévé és kiszolgáltatottá tette magát az európai ember.


– Ez a szabadkőművesség kultúrája, amely arra esküdött fel 150 éve, hogy megsemmisíti a római egyházat… Agresszióval vádolják ma is a kereszténységet, felemlegetve a keresztes hadjáratokat, az inkvizíciót… Hollywood futószalagon gyártja a katolikus papok pedofíliájáról szóló játékfilmeket, csoda, hogy ezért még senki sem kapott Oscart.

– Régi bűnei miatt bocsánatot kért a kereszténység, ezt személyesen II. János Pál pápa tette meg. Hozzáteszem, a kereszténység áldozatait néhány ezerre tehetjük csupán, míg a nácizmus hatmillió, a kommunizmus százmillió, az iszlám pedig 270 millió embert pusztított el. A pedofil bűncselekmények számának pusztán fél százaléka köthető keresztény papokhoz, lelkészekhez, és valóban fura, hogy úgy tesz a világ, mintha más körökben nem fordulna elő ilyesmi. Persze, a fél százalék is sok. Arról nem szól viszont egyetlen film sem, hogy a világ lakosságának csak 32 százaléka keresztény hitű, de az erőszakos cselekmények háromnegyed részében ők válnak áldozattá.


– 270 milliós népirtás az iszlám jegyében… Sok!

– Ezt mutatják a számok. Igaz, az iszlám 1400 évére vetítve. A nácik faji, a kommunisták osztály-, a muszlimok pedig vallási alapon gyilkoltak. Mindhárman felsőbbrendűségük tudatában léptek fel. Úgy tudják, az Iszlám Állam fennállása óta 7500 keresztényt ölt meg. Szerintem erősen alábecsülik a számukat. A muszlim államokban élő keresztények egyébként másod- és harmadrendű állampolgároknak számítanak. Nem tölthetnek be vezető szerepet, a keresztény csak baka lehet a hadseregben: kizárt, hogy muszlim katonának keresztény őrmester parancsoljon. Külön adót is kell fizetniük, és ahol a saríja alapján kormányoznak, ott keresztény nem tanúskodhat muszlim ellen, sőt semmilyen keresetet sem nyújthat be vele szemben. Az arab térségben csak Kuvaitban épülhetett keresztény katolikus templom az elmúlt ötven évben, az is a vendégmunkások számára, kereszt azonban így sem lehet rajta. Közben gombamód emelkednek a mecsetek Európában és Amerikában.


– Egyszóval a muszlimok részéről tapasztalható a legnagyobb fenyegetés a kereszténységre nézve?

– Én nem érzek haragot vagy megvetést a muszlimok iránt. Egy cseppet sem. Ők a számukra meghatározott kötelességüket teljesítik, azaz igyekeznek sikerre vinni a dzsihádot. Ez a muszlim világ kultúrájának alapköve. A dzsihád az iszlám vallás terjesztésére tett erőfeszítést jelenti, s minden eszközt megenged ennek érdekében. A kétszínűséget is. Mohamed is kétféleképpen jelenik meg. Mekkában mint próféta és igehirdető, Medinában viszont mint hadvezér. Itt hatszáz zsidót ölt meg, mert azok nem fogadták el a prófétaságát, hanem Mózest tartották a legfőbb prófétájuknak. A Korán is kettős arcot mutat. Mások azon részei, amelyek még Mekkában s megint mások, amelyek Medinában keletkeztek. A mekkai Korán még Allah irgalmasságát hirdeti, a medinai viszont már a kérlelhetetlenségét, a bosszúját. Az iszlám vallásban tapasztalható fejlődés az irgalmas Allahtól a bosszúálló Allah felé halad. A kereszténységben és a zsidóknál épp fordítva van, a bosszúálló Istentől az irgalmas Isten irányába haladunk. Megjegyzem, a Korán medinai szúráiban sokkal több az antiszemita kitétel, mint a Mein Kampfban. A mekkaiakban viszont semmi. Hadd tegyem hozzá, hogy a dzsihád bizonyos kutatások szerint 64 millió keresztényt ölt meg. És még soha semmiért sem kért bocsánatot.


– Sőt a szélsőséges ága minden eddiginél keményebben folytatja a harcot, gondoljunk Párizsra, Kölnre, Brüsszelre…

– Helyesbítek. Egy iszlámkutatótól tudom, hogy egy bocsánatkérés történt. Nemrég egy nemzetközi konferencián egy amerikai muszlim professzor bocsánatot kért az iszlám terrorizmus tetteiért. A jelen lévő nagyszámú muszlim egyetemista azonban dühösen kifütyülte őt.


– Képesek lesznek-e integrálódni valaha is az európai kultúrkörbe?

– Ők akarnak integrálni bennünket, végső soron uralni akarják az egész világot. Ez nem döntés vagy belátás kérdése számukra, hanem a hitükből következő parancs. Minden országban, ahol a musz­limok többségbe kerültek, fokozatosan megszűnt a kereszténység. Törökországban ma 0,3 százalék a nem muszlim vallású lakosok aránya. Ez vár egész Európára. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de szerintem megszűnik Európa. Száz év alatt? Ötszáz év alatt? Csak ez a kérdés.


– A Szentatya másként látja. Megértésre, sőt befogadásra buzdít, ezt tette legutóbbi, egyébként nagy vihart kavaró beszédében is…

– Ő hisz abban, hogy meg lehet téríteni a muszlimokat a szeretet erejével. Elfelejti, hogy a megtérő muszlimokat saját környezetük öli meg, a tengeren hánykolódó hajókból is gyakran vízbe dobják a keresztény migránsokat, de ahogy hallani, a németországi táborokban is folyamatos támadások érik őket.


– Felvetődött, ha így folytatja a Szentatya, akkor nem lehet kizárni az egyházszakadás lehetőségét sem…

– Az végzetes lenne a kereszténységre. Még beszélni is rossz és felkavaró erről. Úgy tapasztaltam, a hazai papság egységes a migráció kérdésében, igaz Beer Miklós püspök atya felvetette, hogy az elnéptelenedett hazai falvakat velük kellene újra élő közösségekké tenni. Egy ilyen vita talán belefér az egyházi életbe.


– Mit szól Brüsszel elhíresült, 250 ezer eurós ötletéhez? Áru lett az ember?

– Abszurdum az egész. A gondolat önmagával is ellentmondásban van, szabad mozgás jellemzi az uniót, de bizonyos embereket helyhez kötnének? Miért szeretne egy migráns inkább Plovdivban élni, mint Stockholmban? Maga az ultraliberális világ is önellentmondásban van. Toleranciát követel, miközben intoleranciát hív be Európába.


– Magyarország, illetve a V4-ek állják a viharokat. Van, aki azt mondja, ebből még baj lesz…

– Helyt kell állnunk, ez Isten parancsa a magyarok számára. Nem vagyok Orbán-rajongó, nem akarom szentté avatni a miniszterelnököt, de kötelességünk támogatni őt magyarságunk és kereszténységünk megőrzésében.


– Van itt egy ellentmondás, amit a hazai liberálisok folyton a keresztények orra alá dörgölnek. Azt hirdetjük, hogy szeretjük felebarátainkat, a migránsokat viszont nem akarjuk a keblünkre ölelni…

– A liberálisok álszentek. Jézus mondta azt, hogy legyetek szelídek, mint a galambok. De azt nem mondta, hogy hívjuk be a ragadozó madarakat a galambok közé. Ő és a Szent Család sem azért ment Betlehembe, hogy elfoglalja. Akik most menekültként kopogtatnak nálunk, azok el akarják foglalni Európát.


– Megerősíthető-e Európában valaha is a kereszténység?

– Bíznunk kell ebben, és imádkoznunk kell ezért. Jónás könyvében azt olvashatjuk, hogy bűnös élete után megtért Ninive városa. Az ilyen megtérés persze ritka a történelemben. Azok az erkölcsi és morális viszonyok uralják ma Európát, amelyek a vesztébe rohanó Rómát uralták. Sőt, amit ma a nyugati világban erőltet a liberalizmus, azzal már 3800 évvel ezelőtt Szodoma és Gomorra esetében is találkozhattunk. Szodomában a város lakói odamentek Lót házához és azt kérték, adják ki nekik a férfiakat, hadd paráználkodjanak velük. Csakhogy ez a morál, ez az erkölcs már 3800 éve is elfogadhatatlan és életképtelen volt.


– Jött is a kénköves eső… Mint most a népvándorlás. Vajon ez a véletlen műve, vagy magasabb szintű politikai akarat érvényesül?

– Magasabb szintű politikai akarat. Az iszlám csak eszköz a játszmában. Az Amerikát is irányító politikai-pénzügyi körök gyenge és alávetett Európát akarnak. A baj az, hogy az európai liberalizmus is ebben a folyamatban véli megtalálni a számítását. Az európai munkáltatók olcsó munkaerőként tekintenek a migránsokra, a minél nagyobb profit reményében. A belgiumi flamandok között például sok a munkanélküli, de nem őket alkalmazták a brüsszeli repülőtéren, hanem a muszlimokat. Ki is figyelhették a reptéri biztonsági rendszerek működését. A reptér vezetése, de a belga közvélemény sem vette észre, mert nem volt szabad észrevennie, hogy ezek az emberek ujjongtak, amikor megjött a véres párizsi merényletek híre. Itt tart Európa nyugati fele.

Sinkovics Ferenc

Égi Édesanyánk üzenete 2016. május 25-én Medjugorjéból

Jelenlétem Isten ajándéka számotokra

Üzenet, 25. május 2016

Drága gyermekek! Jelenlétem mindnyájatok számára Isten ajándéka és buzdítás a megtérésre. A Sátán erős, rendetlenséget és békétlenséget akar helyezni a szívetekbe és a gondolataitokba. Ezért, gyermekeim imádkozzatok, hogy a Szentlélek vezessen benneteket az öröm és a béke igaz útján. Veletek vagyok és Fiamnál közbenjárok értetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.


Áprilisi üzenetét a Szűzanya a következő szavakkal kezdi: „Szeplőtelen szívem vérzik, látva titeket a bűnben.” A bűn valóság, amelynek következményeit érezzük és megéljük, úgy személyes életünkben, mint emberi kapcsolatainkban. A bűn elszakadás Istentől, az élet forrásától. Az az édesanya, aki az életet, az élet teljességét szeretné gyermekei számára, nem maradhat közömbös. Szűz Máriának édesanyai szíve van, amely érez, szenved, megbocsát, hív és arra szeretne ösztönözni bennünket, hogy felébredjünk a hitetlenség, a bűn álmából. A Szűzanya hosszan tartó jelenései Isten szeretetéről és türelméről tanúskodnak. Isten vár ránk. De az Ő várakozásának is van határa. Ezt erősíti meg Jézus is példabeszédeiben. Isten teremtette a világot és minden embert, de nem hagyott magunkra bennünket. Mária köztünk való jelenléte a jelenések által, Isten ajándéka és hívás, amely válaszunkra vár.

Szűz Mária több alkalommal is figyelmeztetett bennünket a sátán munkálkodására: „Drága gyermekek! A Sátán nagyon erős és minden erejével szeretné megakadályozni terveimet, amelyeket veletek kezdtem el… Ha imádkoztok, akkor egy kicsit sem tud ártani nektek, mert ti Isten gyermekei vagytok és Isten figyel rátok. Gyermekeim, ne féljetek, mert veletek vagyok akkor is, amikor azt hiszitek, hogy nincs kiút és a sátán uralkodik. A békémet hozom nektek. Az Édesanyátok és a Béke Királynője vagyok. A sátán erős, ezért ti, gyermekeim állhatatos imával bújjatok édesanyai szívemhez… Veletek vagyok és oltalmazlak benneteket akkor is, amikor a sátán szeretné megsemmisíteni terveimet, és megakadályozni a Mennyei Atya vágyának, itteni megvalósulását.”

A Szűzanya szavai, hívása és üzenetei nem újak, nem modernek, de nem is régiek, hanem örökkévalóak. Bár lehet, hogy nem népszerű a sátánról beszélni ebben a modern és technikailag fejlett világban, a Szűzanya azonban mégsem fél figyelmeztetni bennünket a sátán romboló tevékenységére. Legtalálékonyabb fogása az, hogy sikerült meggyőznie az embereket arról, hogy ő nem létezik. Ha a sátánt száműzzük a hitből és a teológiából, visszatér a babonában. A mai világ hemzseg a kuruzslóktól, a boszorkányoktól, a spiritisztáktól, a jósoktól, a varázslat és amulett árusoktól.

Jelentős VI. Pál pápa 1972. november 15-én mondott beszéde, amelyben rámutat a Gonosz jelenlétére, és azt írja, hogy a Gonosz többé már nem, nem létező, hanem erős hatalom, élő szellemi lény, aki romlott és romlást okoz.

„A sátán működése sokban különbözik – mondja Pió atya – a kegyelem működésétől: a kegyelem megszentel és megvigasztal, míg a sátán kínoz és békétlenné tesz… És nem szabad jó-szándékúan gondolkodni arról, ami mellett az ördög kitart: csak az, aki kivonja magát, az fog győzni. El kell távolítani a félelmeket, a bennünk elferdült gondolatokat és együttérzéseket, amely a lelkünkben csak gőgöt lát, csak kicsi alázatot, elesést, bűnös szenvedélyt, mert ez a sátán csapdája, amely célirányosan, gondosan van elhelyezve, hogy a jó és erényes lélek elveszítse a bátorságát, előidézve azt, hogy megálljon a szeretet útján.”

Az Újszövetségben olvashatjuk, hogy a sátán egyszerre szörnyű és gyenge, hatékony és legyőzött, hatalmas és rémisztő, szabad és rab, hajthatatlan és alázatos. Már Jézus egyszer és mindenkorra legyőzte, de a vereségének mindent átfogóvá kell válnia, azon emberek által, akik az Úr útján járnak.

A győzelmet hozó fegyver ugyanaz mint, amit Jézus a pusztában használt, amikor megkísértette az ördög. Ez pedig az imádság, a böjt és az Atyának való feltétel nélküli engedelmesség. Az ima az Istenbe vetett bizalom és ráhagyatkozás kifejezése, ígéreteibe való bizonyosság, saját gyengeségünk és az Ő mindenhatóságának tudata. A Szűzanya már sok év óta a sátán elleni harcban ezekre a fegyverekre emlékeztet bennünket.

Vegyük komolyan a Szűzanya hívását, hogy megélhessük gondolatainkban, szívünkben és életünkben Jézus győzelmét.

Imádság

Szűz Mária Hozzád fordulunk, aki eltapostad a kígyónak, az ember és az egész emberi nem ellenségének fejét. Szeretnénk imádsággal és hittel édesanyai szívedhez bújni, hogy Jézus győzelmének részeseivé lehessünk és így tanúivá Jézusnak, aki keresztjének erejével legyőzte az ördögöt. Te, Édesanyánk, aki hű maradtál Istenhez a legnagyobb kísértések idején is, légy velünk, járj közben értünk Fiadnál. Különösen neked ajánlom Édesanyám azokat a lelkeket, akik most súlyos kísértéseket élnek át. Anyai szíveddel tekints azokra, akiket a kétségbeesés és az öngyilkosság kísért. Ne szűnj meg közbenjárni családjainkért, akiket békétlenség és veszekedés kísért. Könyörögd ki szívünk és családjaink számára az oly szükséges békét. Ámen.

M.M

fordította: Sarnyai Andrea

Pünkösdi ajándék: A végén mindenki a mennybe jut

"A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban. Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” [Lk 23,40-43]

Napjaink közömbösségének ellenére, gyakran megtörténik, hogy vissza-visszatér egy kérdés, amit valaki – valószínűleg az örök kárhozat kilátásától sújtva – rég feltett a Megváltónak: ‘Uram, lehetséges, hogy csak néhányan lesznek a megváltottak?’ (Lk 13:23) És, habár senki nem akarná elismerni a tényt, mi tudjuk, hogy az örök boldogság kérdése függ a parancsolatok betartásától, a kegyelemi állapotban való megmaradástól,  és az egy igaz Egyházhoz való ragaszkodástól.

Manapság egyesek igyekeznek a kérdést leegyszerűsítve kezelni: hamis eszméktől fertőzve, hibásan próbálják a Menybe vezető utat olyannak mutatni, mintha olyan tágas lenne, mint az, amelyik az örök kárhozatba vezet (vö. Mt 7,13). De igazság fogja mindig, egyenesen a szívünkbe kormányozni, és ugyanazt az erős vonzódást, és erőt megadni a megtéréshez… Ezek azok, akik észreveszik, hogy bár ‘az Úr igája édes és terhe könnyű’ (cf. Mt 11:30), ugyanakkor ‘a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.’ [Mt 11,12]

Mi végül magunkra öltjük, az Úr örömét, békéjét és szeretetét, teljes mértékben, korlátok nélkül, és szemtől szembe fogjuk látni Őt. (cf. 1Cor 13:12). Gyönyörűség erre gondolni, a Mennyországra gondolni. Mi mindnyájan, együtt leszünk ott. [mindenki közülünk]. Ez gyönyörű, erőt ad a léleknek. (General Audience, November 26, 2014)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Szentírás

Trienti Zsinat

– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.

A Konstantinápolyi Zsinat (543)

– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.

Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’

– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.

VI. Kelemen pápa

– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.

Firenzei Zsinat

– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.

Szent Ágoston

– Szentül kell élni ahhoz, hogy valaki a Menyországba juthasson.

– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.

Aquinói Szent Tamás

– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.

– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.

– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.

Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.

XVI. Gergely pápa

– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.

IX. Pius pápa

– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.

– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.

– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem a szándékosan elkövetett bűnök miatt.

– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.

– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.

XII. Pius pápa

– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.

II. Vatikáni Zsinat

– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.

– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.

II. János Pál pápa

– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.

– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.

XVI. Benedek pápa

– ‘Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál együtt az áldozataikkal.

A Katolikus Egyház Katekizmusa

– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.

Szentírás

Így felelt neki: „Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egyvalaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.” Mt 19,17

Trienti Zsinat

– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.

Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében.[…] senki sem igazulhat meg, csak ha Krisztusban újjászületik (2. és 10. kánon), mivel ebben az újjászületésben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén részesülnek. (Denzinger-FJ 1523. Trienti Zsinat, VI. ülés, 1547. január 13.: Határozat a megigazulásról)

A Konstantinápolyi Zsinat (543)

– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.

9. Kánon: Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 411. Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban)

Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’


– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.

Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész. (Denzinger FJ 75. A Pseudo-Athanasius-féle hitvallás„Quicumque” )

VI. Kelemen pápa

– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.

Tudakozódunk, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmeskedő örmények, hogy egyetlen földön vándorló ember sem üdvözülhet végül is ennek az Egyháznak a hitén kívül maradva és a római pápák iránti engedelmesség nélkül. ( Denzinger-FJ 1051. Clement VI. a levélből Super quisbusdam a Consolator, a Catholicon, 1351 )

Firenzei Zsinat

– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.

Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41). Kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. ( Denzinger-FJ 1351, Tanács Firenze – Cantata Domino kezdetű bulla , 1442 )

Szent Ágoston

– Szentül kell élni, ahhoz, hogy valaki a Mennyországba juthasson.

Egy alkalommal bizonyos hamislelkű hívekről tett említést, akik Pál apostol néhány magyarázatra szoruló tételének ismeretében, nem törődtek azzal, hogy megfelelő életet éljenek, mint akik biztosak az üdvösségükben a hitük által. [St. Peter] Bizonyos dolgok nehezebben értelmezhetőek az apostol levelében a romlott férfiak esetében – ahogyan az írásaiban máshol is –, akik a magok vesztére torzították el a helyes utat. Ennek ellenére, Szent Pál megállapítása, megegyezik az összes többi apostol tanításával, mint hogy az örök üdvösség nem adatott meg, kivéve azoknak, akik jó életet élnek. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 22 – English)

– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.

A harmadik kérdés a legveszélyesebb, mert kevésbé veszik figyelembe, és nem annak mélysége szerint az isteni igét. Teljes egészében úgy tűnik, hogy ezek, akik megátalkododottan gonosz és szégyenletes módon élnek, és kitartanak ebben az életformában, azt hiszik a Krisztusban való hit és a szentségek vétele elegendő a megváltáshoz és az örök élet eléréséhez. Ezzel ellentétben áll az Úr szava, mivel világosan megmondta, mit tegyenek azok, akik el akarnak jutni az örök életre: Ha azt szeretnéd, hogy eljuss az életre, tartsd meg a parancsolatokat, és pontosan felsorolja a parancsolatokat, amelyek előírják, hogy mely fő bűnöket kerüljék, amelyek megfosztanak az örök üdvösségtől. Figyelmeztet, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 49 –English)

Aquinói Szent Tamás

– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.

A ember jutalma és büntetése a földi élet után következik

Meg kell gondolnunk, hogy az ellentétes dolgoknak a hatásuk is ellentétes. Az erényes cselekedettel ellenkezik a gonosz. Szükséges tehát, hogy az a nyomorúság, ahová a gonosz tettek által jutnak az emberek, ellentéte legyen a boldogságnak, amelyet az erényes tettek érdemelnek ki. Az ellentétek egy nembe tartoznak. A végső boldogság, amelyre az erényes tettek által jut az ember, nem valamiféle evilági jó, hanem a földi élet után következik, ahogy ez az eddigiekből (108. fej.) is kiderült. Ebből pedig az következik, hogy a végső nyomorúság, ahová a gonoszság vezet, valamiféle túlvilági rossz. Továbbá: Minden földi jó és rossz valami másra irányul. A külső és a testi javak szervesen szolgálják az erényt, ami a boldogsághoz vezető egyenes út azoknak, akik jól használták fel az említett javakat, akik pedig rosszul, azok számára ezek a gonoszság eszközei, amelyek a nyomorúságba visznek. Éppígy az ezekkel szemben álló rossz dolgok,
gondolok itt például a betegségre, szegénységre és más effélékre, egyeseknek az erény gyarapodására, másoknak viszont a gonoszság növelésére szolgálnak, mert más módon használják fel ezeket. Ami más valamire irányul, az nem a végső cél. nem a végső jutalom, és nem is a végső. büntetés. Tehát a végső boldogság és nyomorúság nem a földi élet javaiból, illetve rossz dolgaiból áll. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 173)

– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.

Nem mond ellent az isteni igazság elvének, hogy valaki örök büntetést szenvedjen, hisz még az emberi törvények sem követelik meg, hogy a büntetés ideje a bűn idejéhez mért, időtartamának megfelelő
legyen. Hisz paráznaságért vagy gyilkosságért, amelyeket rövid idő alatt követnek el, az emberi törvény néha örök száműzetést vagy akár halált is kiró, amelyek által mindörökre kizárják a testet a társadalomból. Az, hogy ez a száműzetés mégsem tart örökké, az mellékesen van így, hisz az ember élete sem örök. Ám a bíró szándéka az, hogy amennyire csak tudja, örökre megbüntesse. Ezért Isten sem igazságtalan, ha pillanatnyi vagy időleges bűnért örök büntetést ró ki. Hasonlóképp azt is meg kell fontolnunk, hogy örök büntetés jár annak, aki nem bánja meg a bűnét, s így kitart benne mindhalálig. Mivel a bűnös az ő saját örökkévalóságán át vétkezik, következésképp Isten is örökre megbünteti. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)

– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.

Azonkívül bármelyik Isten ellen elkövetett bűn valami módon végtelen, Isten oldaláról nézve, aki ellen elkövették. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a személy, aki ellen vétkeztek, annál súlyosabb a bűn. Például aki egy katonának ad pofont, az súlyosabb, mintha egy parasztnak adott volna, s még sokkal súlyosabb, ha egy herceggel vagy a királlyal teszi. Mivel pedig Isten végtelen nagy, az ellene elkövetett sértés bizonyos értelemben végtelen, s ezért – valamiképp – végtelen büntetés jár érte. A büntetés nem lehet intenzív módon végtelen, hisz ily módon egyetlen teremtmény sem lehet végtelen. Tehát nem marad más hátra, minthogy a halálos bűnért időbelileg végtelen büntetés járjon. Hasonlóképp: Aki meg tud javulni, annak javító célzattal adják az időleges büntetést. Aki pedig nem képes megjavulni, hanem az akarata makacsul belegyökerezett a bűnbe, ahogy föntebb elmondtuk az elkárhozottakról, annak a büntetése nem érhet véget. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)

Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.

A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg, az ember saját akarata és közreműködése nélkül, hanem minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal. (Az 2006. október 17-én kelt levele a pro multis formula hiteles fordításáról )

XVI. Gergely pápa

– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.

Most a gonoszságoknak ama bőséges forrásáról szólunk, melytől az Egyház ma sajnálatos módon oly sokat szenved. A közömbösségre, az indifferentizmusra gondolunk, arra a ferde nézetre, amely mindenfelé elvetette a gonosznak ama ravasz cselét, hogy az örök üdvösségre bármelyik tetszés szerinti vallással el lehet jutni, ha csak az erkölcsi életet jóravalóan és tisztességes módon rendezzük be. Ti azonban könnyűszerrel távol tarthatjátok a népektől – akiket gondotokra bíztak – egy ilyen világos és egyértelmű kérdésben ezt a felettébb kártékony tévhitet. Hiszen az apostol is tanítja, hogy csak egy Isten, egy hit, egy keresztség van (Ef 4, 5). Azoknak, akik azt állítják, hogy minden egyes hitvallás egyaránt megnyitja az utat az üdvözülés kapujához, vissza kell rettenniük és fontolóra kell venniük a Megváltó igéi szerint, hogy Krisztus ellen van az, aki nincs Krisztussal, hogy – aki nem Krisztussal gyűjt – veszedelmesen szétszórja azt, amit gyűjtenie kellene (Lk 11:23), s hogy minden kétségen kívül örökre elveszett az, aki nem a katolikus hithez ragaszkodik, és aki e hitet nem tartja meg épségben és sértetlenül. Hallgassunk Jeromosra, aki, midőn az Egyház a hitszakadás által három részre oszlott, mindenkihez rendíthetetlen határozottsággal és fáradhatatlanul így szólt: „Aki Péter trónjával van szövetségben, az az én emberem.” (St. Jeromos, levél 57) De hamisan vallana az, aki így szólna: én is vízben születtem újjá. Az ő számára Szent Ágoston szavát idézzük, mint a legmegfelelőbbet: „Ugyanaz a külseje annak a venyigének is, amit lemetszettek a szőlőtőről: de mit használ neki a külső, ha nem a gyökérből él?” (Szent Ágoston, In psalm. contra part. Donat.) (XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR)

IX. Pius pápa

– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.

Különösen arról gondoskodjatok, hogy a hívek mélyen és alaposan meg legyenek győződve arról a tanbéli igazságról, hogy a katolikus hit nélkülözhetetlen az üdvösség eléréséhez. A katolikus világiaknak és a papságnak nyilvános imákban kellene szüntelenül hálát adniuk istennek a katolikus vallás felbecsülhetetlen ajándékáért. Úgyszintén könyörögniük kellene istenhez, hogy védelmezze meg az ő hitében való elhívatásunkat és tartsa meg országunkat épségben.

– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.

Ismét meg kell róla emlékezni, és meg kell róni azt az igen súlyos tévedést, amelyben nem kevés katolikus szánandóan vergődik, akik úgy vélekednek, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek eljuthatnak az örök életre (vö. a 2917. ponttal). Ez pedig a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik. (Denzinger-FJ 2865. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )

– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem szándékosan elkövetett bűnök miatt.

Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti törvényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az örök életet, Isten pedig, aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait és viselkedését teljesen átlátja, átvizsgálja és ismeri, legfőbb jósága és kegyessége szerint a legkevésbé tűri, hogy valaki is örök gyötrelemmel bűnhődjék, bár akarattal elkövetett vétek bűnössége nem terheli. {2867} De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus Egyházon kívül nem üdvözülhet, és az ugyanezen Egyház tekintélye és határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától, akire a Megváltó a szőlőskert őrizetét bízta, vagyis a római Pápától makacsul elkülönülők, nem nyerhetik el az örök üdvösséget. ( Denzinger-FJ 2866-67. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )

– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.

Elítélt tanítás: Minden embernek szabadságában áll azon vallást követni s vallani, amelyet értelmének világossága által vezettetve igaznak tart. {2916} 16. Az emberek bármely vallás gyakorlása által föltalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget. {2917} 17

Elítélt tanítás: Legalább jó reménységgel kell lennünk mindazok üdvösségét illetően, akik nincsenek Krisztus igaz Egyházában. (Denzinger-FJ 2915 – 2917. Pius IX tematikája hibák korunk – III közömbösség, Latitudinarianism, 15-17 )

– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.

Amint az a mi apostoli kötelességünk, hozzá akarunk járulni a püspöki gondoskodásotokhoz és éberségetekhez azzal, hogy felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy amennyire csak képesek vagytok, vezessétek ki az embereket abból az istentelen és végzetes vélekedésből, hogy az örök üdvösség útja megtalálható minden vallásban. Bárcsak azzal a szakértelemmel és a tudással, amelyben annyira kitűntök, a rátok bízott embereknek bemutatnátok, hogy a katolikus hit dogmái semmiképpen nincsenek ellentétben az isteni kegyelemmel és az igazságossággal. (Pius IX, Allocution Singulari Quadam, December 9, 1854)

XII. Pius pápa

– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.
Mint jól tudjátok, Tisztelendő Testvérek, azokat is az Úr Isten oltalmába ajánlottuk, vezetésére bíztuk már pápaságunk kezdetétől fogva, kik nem tartoznak a katolikus Egyház látható szervezetéhez. […] Szerető szívvel hívjuk meg mindnyájukat, hogy önként és készen engedjenek az isteni kegyelem belső zörgetésének és törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben nem lehetnek biztosak örök üdvösségük felől; mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni. ( XII. Pius Mystici corporis Christi )

II. Vatikáni Zsinat

– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.

A Szent Zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen, mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 14.p.)

– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.

Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31–46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol “sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie “Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett(2Kor 5,10), és a világ végén “előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,29; vö. Mt 25,46). ( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 48.p.)

II. János Pál

– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.

Isten végtelenül jó és irgalmas Atya. De az embernek szabadon kell Neki válaszolnia. De sajnos az is lehetséges, hogy amellett dönt, hogy szabadon elutasítja a szeretetét és megbocsátását egyszer s mindenkorra, és ezzel elkülöníti magát örökre a Vele való boldog közösségtől. Pontosan ez a tragikus helyzet az, amit a keresztény tanítás kifejt, amikor örök kárhozatról vagy a pokolról beszél. (John Paul II. General Audience, July 28, 1999)

– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.

A pokol problémája mindig zavart nagy gondolkodókat az Egyházban […] Valójában régi zsinatok elutasították a végső apocatastasis teóriáját, amely szerint a világ regenerálható a megsemmisítés után, és minden teremtmény megmenekül. Ez olyan elmélet, amely közvetve eltörli a poklot. De a probléma továbbra is megvan. Lehetséges az, hogy Isten, aki olyannyira szereti az embert, megengedje azt, hogy aki elutasítja Őt, örök kínokra ítéltessék? Mégis, Krisztus szavai egyértelműek. Máté evangéliumában beszél azokra, akik az örök kárhozatra mennek (Mt 25,46). (John Paul II. Crossing the Threshold of Hope, pg. 96)
XVI. Benedek pápa
– ‘Az Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál, együtt az áldozataikkal.

Ahogy a nagy marxista, Adorno mondta, csak a test feltámadása, amit ő irreálisnak nevezett, lenne képes igazságot tenni. Mi hiszünk a testnek ebben a feltámadásában, ahol nem mindenki lesz egyenlő. Ma az emberek hozzá szoktak ahhoz, hogy feltegyék a kérdést, hogy mi a bűn. Isten nagy, ismer minket, így a bűn nem számít, a végén Isten kegyes lesz mindnyájunkhoz. Ez egy szép remény. De mindkettő: igazságosság és bűnösség létezik. Azok, akik elpusztítják az embert és a földet, nem ülhetnek le rögtön Isten asztalához együtt az áldozataikkal. Isten igazságos. (Benedict XVI. Meeting with the Parish Priests and the Clergy of the Diocese of Rome, February 7, 2008)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.

Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: “Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [629] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor — saját szabad választásunk révén — tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük “pokolnak”. (KEK 1033)

Forrás: petersziklaja.ml
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison

Lemondásra szólították fel a hamisprófétát!!!!

"Az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik."

Nyílt levélben szólították fel Ferenc pápát, hogy minél előbb mondjon le! RÉSZLETEK A LEVÉLBŐL:

"Egyre több katolikus hívő, köztük bíborosok és püspökök jutnak arra a felismerésre, hogy az Ön pápasága, amely egy váratlan pápaválasztás eredménye, káros az egyházra. Többé lehetetlen tagadni, hogy Ön vagy képességeinek, vagy akaratának híján képtelen azt tenni, amit egy pápának tennie kell: önmagát és az egyházat is folyamatosan kötelezni arra, hogy engedelmeskedjen Isten Igéjének és ellenálljon minden olyan kísértésnek, amely az alkalmazkodást, a felhígulást és a megalkuvást célozza meg, amint azt az Ön elődje oly helyesen megállapította...

Ön egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival, de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni, miközben Ön intenzíven olyan szociális és politikai kérdésekkel foglalkozik, amelyek meghaladják egy pápa hatáskörét. Ezért aztán az egyház ellenségei igencsak örülnek pontifikátusának, és jobban dicsérik, mint bármely elődjét. Ilyen rossz helyzetre nem találni egyháztörténeti párhuzamot.

Az Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szt. Péter hivatalának jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem látott. Alulírottak ezennel Szentséged elé tárjuk a legfőbb gondokat, amelyek aggodalomra adtak okot az egyház soraiban és ezen petíció létrejöttét motiválták.

Először is ahelyett, hogy Isten igéjét hirdetné, következetesen saját elképzeléseit hirdette szentbeszédeiben, a sajtótájékoztatókon, a rögtönzött beszédeken, az újságírói interjúkban. Ezek között van például az „álmom … mindent átalakítani, úgy, hogy mind az egyház szokásai, az eljárásmódja, az időbeosztása és a menetrendje, nyelvezete és a struktúrái megfeleljenek a mai világ evangelizációjának, és ne pedig az önfenntartást célozzák.” Hihetetlen, hogy pont a római pápa jelenti az egyébként nem létező ellentétet a Szent Katolikus Egyház önfenntartása és a pápa evilági küldetése között.

Másodszor, ahelyett, hogy önmagát és az Egyházat elkötelezte volna az Isten igéje iránti engedelmesség mellett, többször is elutasította az apostoli és egyházi hagyományokat, valamint azon híveket, akik ezeket védték.

A katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta “struktúrákká”, “szabályokká” és a “szokásokká” egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház kapujában. Azt meri mondani, hogy ez annak az egyháznak a tiszteletben tartása, amely teljes civilizációkat épített és alakított át, számtalan szentet, szerzetesrendet, a papi és szerzetesi hivatást és azok intézményeit nevelte ki a lelkek megmentéséért és összehasonlíthatatlan munkát végez a testi gyógyításért.

Ugyanakkor, igen gyakran kigúnyolja azon hívőket, akik védik az egyház hagyományait - “felületes keresztények”, “kiválasztottak társulata” “páváskodók”, “morális szócséplők” “uniformisták”, “büszke, önálló”, “szellemi arisztokraták “, “keresztény denevérek, akik inkább az árnyékot részesítik előnyben, mint az Úr jelenlétének fényét”, stb.

Ugyanakkor, egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel, vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben. Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: “Ki vagyok én, hogy bíráljak?” A papság köreiben található “meleg személyek”-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként. Szexuálisan deviáns egyéneknek (beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat) széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat.

De a szavaknál is többet mutat az, ahogy Szentatyám elrendelte azon szerzetesrendek leplezetlen üldöztetését, amelyek feltett szándéka az ortodoxia helyreállítása. Az Ön kifejezett kérésére rombolták szét az Immaculata Ferences Atyák rendjét... Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.

Harmadszor, összhangban az egyház hagyományos tanításainak és diszciplináinak, valamint az azokat védőknek a programadó becsmérlésével, Ön uralta és ellenőrizte a „családról szóló zsinatot”, amely kísérletet tett arra, hogy elérje az egyház házasságról, gyermeknemzésről és szexualitásról szóló tévedhetetlen tanainak felhígulását annak érdekében, hogy igazodjanak a kor lázadó szelleméhez és az erkölcstelenséghez, előmozdítva ezzel a mi poszt-keresztény civilizációnkat.

Az Ön nyilvánvaló szándékát, hogy támogassa az elvált és polgárilag „újraházasodott” embereket, azokat, akiket érthetetlen módon „rászorulóknak” nevez, Ön már a 2015-ös zsinat előtt titokban, minden illetékes vatikáni esküdtekkel való egyeztetés nélkül, váratlanul és radikálisan “egyszerűsítette” a házasság megsemmisítésének folyamatát.

Negyedszer, összhangban az Ön meghökkentő javaslatával – természetesen a tömegmédia azonnal üdvözölte –, hogy az egyház már “megszállott” az “abortusz, a melegek házassága és a fogamzásgátló módszerek,” témájában; a saját bevallása szerint Ön “még nemigen beszélt ezekről a témákról, és meg is dorgálták érte”.

Másrészt, míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a keresztényeket, Ön a “klímaváltozás” miatt aggódik. Az Ön könyvnyi hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel Ön előállt, tényként kezeli az “ökológiai válság”-ot és kritikátlanul elfogadja “az éghajlatváltozás tudományá”-nak ideológiailag motivált, erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.

Ugyanezen enciklika siránkozik a “globális felmelegedés”, a légkondicionáló berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta „hibá”-ról beszél „az emberi embrió védelme” esetében, holott az abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés általi agyonszúrás.

Ötödször, a protestánsokkal szembeni összes hitbeli különbséget elutasítja, jelentéktelennek ítélve azokat, és többször is jelezte (elég tévesen), hogy “minden megkeresztelkedett ember tagja Krisztus ugyanazon testének, az ő egyházának”.

E tekintetben úgy tűnik, hogy nem figyel ugyanezen protestáns szekták egyre romló erkölcstelenségére és eretnekségére, akik végtelen és haszontalan “ökumenikus párbeszéd”-ben szembeszállnak a Vatikánnal. 50 évnyi “párbeszéd” után ezek a szekták elnézőek a válással, a fogamzásgátlással, az abortusszal, a homoszexualitással és a ” homoszexuális házasság”-gal szemben, nőket és aktív homoszexuálisokat szándékoznak “papok”-nak és “püspökök”-nek felszentelni, és továbbra is makacsul elutasítják az egy igaz hit alapvető tanait, amely Krisztusban mutatkozik meg a világ üdvösségére.

Hatodszor, az utóbbi időben úgy tűnik, hogy nyilvános kijelentései egyre gondatlanabbak, rendezetlenek, ami még nagyobb botrányt okoz és aggodalomra ad okot a hívők között.

November 21-én, a katolikus pedagógusok világkonferenciáján azt mondta: „Sose térítsetek aktívan az iskolákban! A keresztény nevelés azt jelenti, hogy a fiatalokat a teljes valóságban kell emberi értékekkel felnevelni, és ezek egyike a transzcendencia.”
...

Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: “Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.” Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta.

Még nagyobb botrányt okozott akkor, amikor arra a kérdésre, hogy vajon az „egyháznak meg kellene-e változtatnia az álláspontját” a fogamzásgátlás erkölcstelenségét illetően annak érdekében, hogy az óvszer használatát, mint a HIV-fertőzés megakadályozását engedélyezze, Ön erre a gonosz gyakorlatra, mint a lehetséges “egyik módszer”-re utalt, és ezáltal kvázi legitimizálta azt. Rámutatott arra, hogy ez erkölcsi dilemmát jelent az egyháznak, és még Urunk szombati gyógyulásával is összehasonlította:

Napról napra nő az a benyomás, hogy Ön, még ha a Krisztus helytartója is, egyszerűen nem érdekelt abban, hogy védje a hitet és az erkölcsöt, amelyeket olyan támadás ér, mint még soha; és az sem szándéka, hogy a kóborló bárányokat a nyájba hívja, amelyet Urunk az ő megmentésükre alkotott. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy erre a célra Ön a pápaságát a doktrinális és fegyelmi lazaság szabályszerű programjának rendelte, amelynek témája az ortodox katolikusok rendszeres stigmatizálása azzal a váddal, hogy az egyházból hiányzik a kegyelem. Ugyanakkor Ön olyan társadalmi és politikai kérdésekben fáradozik, mint a „klímaváltozás”, a környezeti ideológia és a Kuba és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, amelyekkel kapcsolatban egy pápának sem hatásköre, sem tekintélye nincs.

Összefoglalva, Szentatyám, Ön az elmúlt két és fél évben a világtól egyhangúan dicséretet kapott, miközben Ön az egyház egész közösségét zűrzavarba és megosztottságba döntötte. Nevetségessé tette, hibáztatta és elítélte a hívőket, ugyanakkor határtalan toleranciát mutatott a hitetlenekkel és az erkölcstelenekkel szemben, terveket eszelt ki a szentségi fegyelem aláásására, amelyet pont az a pápa védelmezett, akit Ön avatott szentté. Mindenhol a média és a tömegek hangos éljenzésétől kísérve úgy tűnik, nem figyel a mi Urunk intésére: “Jaj nektek, ha emberek dicsérnek: Mert így tesznek atyáik a hamis prófétákkal.”

A helyzet elért egy olyan szintet, ahol egy magas rangú vatikáni tisztviselő, aki a (bármely területről érkező) katolikusok aggodalmait összegezte, kénytelen volt figyelmeztetni egy világhírű katolikus újságírót, hogy „ez a pápaság komoly kockázatot foglal magában a hit és az erkölcs katolikus tanításának integritása számára.”

Ezzel a főpappal egyetértésben, Istennek és a lelkiismeretünknek elkötelezve nyilvánosan kijelentjük, hogy az Ön pápaságát csakis jól látható, közvetlen veszélyként tekinthetjük, egy olyan veszélyként, amely napról-napra növekedni látszik. Az Ön pápaságának ezen káros hatásai minden téren megnyilvánulnak, tekintve, hogy katolikusok szerte a világon az egyház hit- és erkölcstanításait egyre jobban becsmérlik azáltal, hogy az Ön szavait és tetteit veszik vonatkozási pontul – amelyeket diadalmasan hirdet szerte a világon a médián keresztül – ahelyett, hogy a Tanítóhivatal 2000 éves tévedhetetlen hit és erkölcstanításait hangoztatná.

Nem bátorkodunk megítélni az Ön személyes motivációit vagy szándékait azt illetően, amit Ön az egyház kárára mondott vagy tett oly viharos pápasága során, amelyhez hasonlót az egyház még sosem látott."
...

A levelet a The Remant munkatársai fogalmazták meg. A The Remnant Amerika legrégibb működő hagyományos katolikus újságja, amely már nemcsak újság, hanem Tv-t is működtet, nemzetközi túrákat és konferenciákat szervez, könyveket ad ki. Honlapja a világ egyik leggyakrabban látogatott oldala. A munkatársak által megfogalmazott levél futótűzként terjed, és megosztja a híveket.

A teljes levél ITT olvasható.

A helyesen kérő ima

Áldozócsütörtökön egy prédikációban a pap a keresztjáró napok evangéliumára visszatérve és Jézust idézve – „Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,9-10) – az ima erejéről beszélt. Aqunói Szent Tamásra és egy egyházatyákra hivatkozva azt mondta, hogy a fenti szavakkal Isten „kötelezte” magát, hogy meghallgatja az emberek imáit. Mi mégis sokszor kételkedünk ebben, hiszen általában sokszor kérünk valamit Istentől és – úgy tapasztaljuk –, hogy Isten nem hallgatott meg bennünket. [Én több olyan hitetlen embert ismerek, aki hitetlenségének okát ilyen meg nem hallgatott kéréssel indokolja. Egy ilyen eset, a Déry novellából készült „Szerelem” című filmben hangzott el, amikor a film egyik főszereplője, egy idős beteg asszony elmesélte, hogy fiatal, még hívő lány korában egyszer azért imádkozott Istenhez, hogy a vasárnapi ünnepségen legyen jó idő, de nagyon rossz idő volt, és ő nem tud olyan valakiben hinni, akiben „nem lehet megbízni”, ezért aztán nem hisz Istenben.]

Isten csak akkor nem hallgatja meg kéréseinket, ha rosszul imádkozunk. Szent Tamás öt feltételt sorol fel, melyeket kérő imánkban feltétlenül be kell tartanunk, ha Istent „szaván akarjuk fogni”. A helyes és Istent „kötelező” kérő ima feltételei tehát a következők:
1. A saját számunkra kell kérnünk – azért, mert ha más számára kérünk valamit, nincs biztosíték arra, hogy az illető „kész-e” a kegyelem befogadására vagy sem. Ha a magunk számára kérünk valamit, akkor ebből már következik, hogy készen állunk kérésünk teljesítésére, azaz a kegyelmi ajándék elfogadására.
2. Kérésünk teljesítése lelkünk örök üdvösségét segíti elő.
3. Hittel kell kérnünk – azaz biztosaknak kell lennünk abban, hogy ha helyesen kérünk, Isten valóban meghallgat bennünket és teljesíti kérésünket. A prédikáló pap szerint, ezt a szabályt igen gyakran nem tartjuk be.
4. Alázattal kell kérnünk – vagyis tudatában kell lennünk annak, hogy kérésünk teljesítése isteni kegy, ingyen ajándék, nem pedig valami, ami jár nekünk, amit kiérdemeltünk, amire méltók vagyunk.
5. Kitartóan kell kérnünk – Isten jobban tudja, mint mi, hogy mikor válik hasznunkra kérésünk teljesítése.

Ma az egyik legaktuálisabb ima egy katolikus számára, ha arra kéri Istent, hogy mutassa meg neki, hogy melyik az a szűk ösvény, amit követnie kell, ha üdvözülni akar, és hogy ne csak megmutassa, de tegye őt alkalmassá, hogy felismerje válaszát, útmutatását, majd ereje legyen annak követésére, mégpedig élete utolsó pillanatáig.
Az első és második feltétel magából az ima tartalmából következik, hogy adott. A negyediket és ötödiket akarattal teljesíteni tudjuk. Hogy a harmadik feltétel is biztosan meglegyen, nos, ahhoz lehet, hogy még egy külön ezt kérő imát is hozzá kell fűznünk eredeti imánkhoz…

Természetesen mások érdekében is szabad, sőt kell Istenhez könyörögnünk, és Ő sokszor az ilyen kérésünket is teljesíti, mindazonáltal a másokért mondott ima nem kötelezi Istent.


http://katolikus-honlap.hu/1601/keroima.htm

 

Andreas Becker: Iszlám-reklám az angol buszokon

Az angol nagyvárosokban a londoni polgármester választást – melyen egy mohamedán lett a főváros első embere – napokon belül a nyilvános helyeken megjelenő az iszlámot és Allahot reklámozó feliratok megjelenése követte.

Egykor ezt volt szokás mondani: „Ad maiorem Dei gloriam” – „Isten nagyobb dicsőségére”. Ez a megfogalmazás már Nagy Szent Gergely (590-604-ig pápa) Dialógusában megtalálható. Ma Londonban ez a divatos szólam: „Subhan Allah”, azaz „Dicsőség Allahnak”.
Pár nappal a londoni polgármester-választás után – melyet a Pakisztánból származó mohamedán Sadiq Khan nyert meg – Londonban, Manchesterben, Bradfordban és Birminghamben a tömegközlekedési vállalat piros emeletes buszait az iszlámot reklámozó plakátokkal díszítették fel.

Londonnak 8,6 millió lakosa van, ebből a született britek aránya már csak 44 százalék. Londonban és környékén ma már 3 millió mohamedán él. London az első európai főváros, melyet egy mohamedán vezet. Egy egész médiagépezet foglalkozik azzal, hogy Khant egy mérsékelt, liberális muzulmánnak állítsa be, amit azonban az iszlám-szakértőknek kétségbe vonnak. [G. K. Chesterton „The Flying Inn” című magyarra is lefordított könyvében már 1914-ben egész Anglia mohamedánná válásáról, illetve a mohamedánok előtti behódolásáról írt.]

Az angliai iszlám-reklámot az Islamic Relief Worldwide nevű iszlám szervezet készíttette. Ez a szervezet 1984-ben alakult Birminghamben iszlám segélyszervezetként. Tagja az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának, s mint ilyen különféle juttatásokban részesül mind az angol kormánytól, mind az ENSZ-től. Míg az angol kormány szorosan együttműködik a szervezettel, addig Izraelből és az Egyesült Arab Emirátusokból kitiltották az IRW-t azzal a váddal, hogy a terroristákat pénzeli. Más európai országok, mint például Hollandia, zárolták az IRW kontóit, mert az az Iszlám Állammal tart fenn kapcsolatokat. Mindeközben más intézmények és hatóságok nemzetközi kitüntetésekkel halmozzák el a szervezetet.

A londoni tömegközlekedési cég, az TFL-Transport tiltja a politikai pártok reklámozását járműveiken, de a vallásokét nem. Mindeközben kétféle mércével mér: míg minden keresztény témájú reklámot elutasít, addig a keresztényellenes – mint például Richard Dawkins „Isten nem létezik”, most pedig az iszlámot dicsőítő feliratot – reklámokat engedélyezi.

Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a mohamedánoknak minden meg van engedve. Az angol, és vele az egész nyugat-európai hivatalos politika, gyakorlatilag Európa elkereszténytelenítését, és egyúttal iszlamizálását támogatja, illetve hajtja gőzerővel végre.

(forrás: www.katholisches.info – 2016. május 12.)
http://katolikus-honlap.hu/1601/london.htm

A “rasszista zsidó” jelensége bonyolítja a liberálisok egyszerű világképét

iszlámellenes tüntetés Németország hidfo.ru

A liberális baloldal világképe egyszerű: a másság jó, a másság kiközösítése rossz. Ez az egyszerű egyenlet azonban könnyen felborul, amikor kiderül, hogy a muszlim menekültek többsége antiszemita, a zsidó lelkész pedig muszlimellenes. Importáltuk a Közel-Kelet vallásháborúit, a korábbi balliberális propaganda nem működőképes többé.

Egy év leforgása alatt mintegy kétmillió közel-keleti és afrikai menekült és gazdasági bevándorló érkezett az Európai Unió területére, miközben a baloldali liberális sajtóorgánumok Európa-szerte nyíltan támogatták a bevándorlást: lejárató kampányokat intéztek a határzár építését, a bevándorlás leállítását sürgető politikusok ellen, balliberális szervezetek aktivistái rendszeres akciókkal próbálták meg ellehetetleníteni a határzárak létesítését. Egy tavaly december végi tömeges szexuális zaklatás eset (Köln) után derült fény arra, hogy a liberális sajtó mindeközben totális cenzúrát működtetett a “menekültek” által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a német rendőrök pedig felsőbb utasításra nem alkalmazhatnak erőt, ha egy elkövető vélhetően bevándorló.

Január közepére azonban önmagával is konfliktusba került a liberális propagandagépezet, miután számos európai zsidó vezető jelezte, hogy a nagy migrációs hullám kezdete óta a nyugat-európai országokban megszaporodtak a zsidók elleni támadások. Utcai késelések, gyilkosság esetek jutottak nyilvánosságra, miközben mind több alkalommal vált egyértelművé, hogy a bűncselekmény indítéka az antiszemitizmus. Ugyanakkor, a bűncselekményekért nem okolhatták az európai szélsőjobboldalt, mert az elkövetők az esetek többségében muszlim bevándorlók, vagy azok leszármazottai voltak.

Daniel Killy, Hamburg zsidó közösségének vezetője januárban kijelentette, hogy a zsidók már nem érzik magukat biztonságban Európában; Németországban, Franciaországban is fegyveres támadások áldozatává válnak, emiatt egyre többen döntenek a kivándorlás mellett. Európa importálta a Közel-Kelet vallásháborúit – immár a fejlett Nyugaton lehetünk szemtanúi annak, amint iszlám radikálisok zsidókat ölnek, zsidó vezetők pedig a bevándorlás leállításáért kampányolnak, de mint kiderült, aktívan kiveszik a részüket az iszlámellenes hangulatkeltésből is.

Magyarországra utóbbi is fokozottan érvényes. Szeptember 17.-én Horváth József, a polgári elhárítás és a katonai titkosszolgálat volt főigazgató-helyettese a Magyar Időknek adott interjú során azt mondta; “Magyarország az iszlám szélsőségesek kiemelt célpontja, hiszen Franciaország mellett itt él a legnagyobb zsidó közösség.” Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy Magyarország az európai országok közt elsőként épített határzárat a muszlim migránsok bevándorlási útvonalának elterelése érdekében. Magyarország zsidó közösségeinek vezetői már akkor számolhattak azzal, amivel a nyugat-európaiak nem: hogy a muszlim menekültek többsége antiszemita, és miközben az európai szélsőjobboldal többnyire megmarad a zsidók elleni verbális agressziónál, a muszlim migránsok esetében felmerül a zsidók elleni fizikai erőszak lehetősége is.

Egy izraeli újságíró, Avigdor Eskin január közepén megjelent publicisztikájában kifejti, hogy bár az Iszlám Állam nem rendelkezik jelentős szervezeti kiterjedéssel Európában, a kontinensre érkező muszlim fiatalokra ideológiai befolyást gyakorol, és a zsidók elleni fegyveres harcra inspirálja őket. Elmondása szerint Európába olyan létszámú zsidóellenes muszlim közösségek érkeznek, ami a legszigorúbb ellenintézkedések ellenére is lehetetlenné teszi, hogy a hatóságok megakadályozzák a zsidók elleni fegyveres támadásokat. Eskin szerint a bevándorlók nem csak vallási hovatartozásuk okán, hanem etnikai alapon veszik célba a zsidókat; a menekültek egy tekintélyes része Izraelt és a zsidóság egészét okolja azért a helyzetért, amelynek köszönhetően el kellett hagyniuk szülőföldjüket.

Január utolsó hetében Angela Merkel német kancellár is elismerte, hogy a menekültek körében “sajnálatos módon elterjedt az antiszemitizmus”, ami ellen azonban továbbra is küzdeni kell. A kancellár megfogalmazása szerint a menekültek többsége olyan országból érkezik, ahol “az iszlám által terjesztett gyűlölet és antiszemitizmus általánosan elfogadott”.

Magyarország vonatkozásában eddig is látható volt, hogy mind az állami médiában, mind pedig a jobboldali sajtóban kezd teret nyerni az iszlámellenes hangulatkeltés. Mivel ez mostanáig a jobboldali sajtóra korlátozódott, nem volt egyértelműen kijelenthető, hogy zsidó vallási vezetők közbenjárására kezdődött volna a kormány részéről az intenzív migránsellenes propaganda, ami mind gyakrabban hordoz kifejezetten iszlámellenes felhangot. Utóbbira utalhat azonban egy nemrég nyilvánosságra jutott eset, ami magyarázattal szolgálhat arra, miért lett oly könnyedén beemelve a kormánypropagandába a migránsellenes tónus.

Németh Sándor, zsidó származású – kikeresztelkedett – keresztény lelkész tevékenységével újabb homokszem került a balliberális propagandagépezetbe. A Hit Gyülekezetének vezetője – az ATV tulajdonosa – az Amerikai Népszava “megbízható forrásai” szerint “méltatlanná vált” a Radnóti Miklós Antirasszista Díjra, amiért az ATV “intenzív migránsellenes uszítást folytat”.

“Németh Sándor és az ATV, olyan durva menekültellenes és fajgyűlölő propagandát folytat, hogy a díjat odaítélők “elgondolkodhatnának azon, hogy a körmendi idegengyűlölő, xenofób uszítás, hírhamisítás után a díjat visszavegyék tőle.”

Németh Sándor hidfo.ru

Valószínűleg minden magyar médiafogyasztó számára egyértelmű, hogy az ATV mindeddig a legkevésbé sem volt összefüggésbe hozható bármiféle antiszemitizmussal vagy idegenellenességgel. Az ATV azonban a Hit Gyülekezetének érdekeltségébe tartozó cégek többségi tulajdonában van. A Hit Gyülekezetének vezetője pedig Németh Sándor, egy kikeresztelkedett zsidó, aki kereszténynek nevezett vallási szervezet élén folytat propagandát a keresztény-zsidó barátság (ahogy ők mondják: “zsidó-keresztény kultúra”) védelmében. Az új fejlemények érdekessége, hogy az ATV mindeddig többnyire nem publikált olyan anyagokat, ami a menekültek elleni hangulatkeltésre alkalmas lenne. Ilyenre az első példa az antirasszisták által is kifogásolt híranyag volt, amelyben a hírszolgáltató beszámolt arról, hogy Körmenden migránsok zaklattak fiatal lányokat.

Amennyiben az ATV – és esetleg más balliberális sajtóorgánumok – a továbbiakban rendszeresen jelentetnek meg ehhez hasonló híranyagokat, az a magyarság számára egy aggasztó fejlemény. Nem amiatt, mert valamiféle rasszizmust terjesztenének – hanem, mert ez annak tünete, hogy nem csak Európába importáltuk, hanem mostanra Magyarországra is begyűrűzött a Közel-Kelet ősrégi vallásháborúja.

Ez az ősi vallásháború nemcsak a muszlimok és zsidók egymás elleni háborúskodásának, számos háborús bűncselekménynek és tömeggyilkosságnak története, hanem egy napjainkban is zajló folyamat, ami emberek millióinak életét keseríti meg. Se a magyarságnak, se a kereszténységnek nem feladata, hogy bárkinek is az oldalára álljon két idegen kultúra egymás elleni gyűlöletkeltése során. Nem támogatandó se a zsidók iszlámellenes uszítása, se a muszlim radikálisok rendbontása. Ez egy közel-keleti konfliktus, amit Németország hibás bevándorláspolitikája importált Európába, de egy a magyar érdeket képviselő kormánynak – lehetőségei szerint – a Közel-Keleten kellene tartania: Magyarországon legfeljebb a közrend fenntartásának dimenziójában kellene értelmezésre kerüljön, vagyis a konkrét bűncselekmények megakadályozásával kapcsolatban. A magyar társadalomban így is számos törésvonal, társadalmi feszültség van jelen, semmi szükségünk arra, hogy emellett még a zsidók és muszlimok vallásháborúiba is bevonjuk az országot.

http://www.hidfo.ru/2016/05/a-rasszista-zsido-jelensege-bonyolitja-a-liberalisok-egyszeru-vilagkepet/

Európa keresztény lesz, vagy nem lesz, avagy kit képvisel a vatikáni celeb?

Neki az utolsó leheletéig a Katolikus Egyház, mint az összes hívőt magában foglaló jézusi teremtmény érdekeit, életét, jövőjét kellene védenie. Kellene, de nem teszi.

Bergoglio és Schultz... zsák a foltját?Bergoglio és Schultz... zsák a foltját?

Ehelyett keresztényellenes, sokszorosan megbukott, lejáratódott, ostoba fajankókkal - mint Juncker és Schultz - pózol címlapokon és taszítja egyre mélyebbre az európai katolikusok százmillióit…

Már meg sem lepődöm, amikor a pápai trónt bitorló Jorge Bergoglio Junckerrel és Schultz-cal villog együtt. Villognak a vakuk, forgatnak a kamerák, kopognak a billentyűk a tudósítók laptopjain és hamarosan világgá röpítik a hírt, hogy a vatikáni celeb az „az Európa egysége melletti elkötelezettségéért Károly-díjat kapott”. És ha már megkapta attól a két idiótától, akkor meg is akart felelni az elvárásaiknak. Annál is inkább, mert így újabb szép darabokkal gyarapíthatta a balliberális címlapokon történt megjelenéseit.

Nézzünk azonban a velejéig romlott üzenet mélyére. „Manapság - sokkal inkább, mint valaha bármikor - az európaiaknak az Európai Unió alapító atyáihoz hasonlóan hidakat kellene építeniük és le kellene bontaniuk a falakat” - fogalmazott pénteken Ferenc pápa a Károly-díj átvétele alkalmából mondott beszédében a Vatikánban.

Odáig még igaz a gondolatmenet, hogy az Európai Unió alapító atyái tényleg hidakat akartak építeni és nem falakat. Csakhogy ez legjobb esetben is csak féligazság. Valahogy a beözönlő gyilkos muzulmán csürhe befogadását feltétel nélkül támogató Bergoglio kifejeltette azt az alapelvet, amire Robert Schumann, katolikus gondolkodó és politikus építette az egyesület Európa gondolatát:

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz’” – érdekes módon ez az idézet nem hangzott el annak az embernek a szájából, aki elvileg vezeti a legnagyobb keresztény egyházat.

És még egy dolog. Nagyon szép Bergogliotól, hogy így szívén viseli Európa sorsát. De totális szereptévesztésben van. Ő nem egy európai politikus, és még csak nem is Európa képviselője. Ő egy – a világ minden földrészére kiterjed egyház vezetője. Neki az utolsó leheletéig a Katolikus Egyház, mint az összes hívőt magában foglaló jézusi teremtmény érdekeit, életét, jövőjét kellene védenie. Kellene, de nem teszi. Ehelyett keresztényellenes, sokszorosan megbukott, lejáratódott, ostoba fajankókkal - mint Juncker és Schultz - pózol címlapokon és taszítja egyre mélyebbre az európai katolikusok százmillióit…

http://demagog.blogstar.hu/2016/05/09/europa-kereszteny-lesz-vagy-nem-lesz-avagy-kit-kepvisel-a-vatikani-celeb-/27152/

Kilencedet kért a Szűzanya

Az itt következő üzenetet U. Gyula kapta a Szűzanyától 2016. május 7-én. Az üzenetet két pap is megvizsgálta. A kérés lényege, hogy a Magnificatot és valamelyik rózsafüzért imádkozzuk Európa és a Föld megmeneküléséért.

Az Engesztelők Találkozójára is kilenceddel szoktunk készülni. Végezzük ezt a kilencedet az Engesztelők Találkozójának a kegyelmeiért is. Ha 19-én, csütörtökön kezdjük, éppen akkorra lesz meg a 9 nap.

*      *      *

Édes gyermekeim! Anyai szeretettel kérlek benneteket, segítsetek engesztelni az Atyát, hogy ne pusztító angyalait küldje a Földre a tengernyi bűn miatt, hanem felemelő kegyelmét árassza a világra.

Látjátok, Európát elárasztja az iszlamista tömeg, szándékuk a kereszténység megsemmisítése az öreg kontinensen. Most még csak a keresztek eltávolítása a cél (Norvégiában és Franciaországban már megtették), követelik a mecsetek építéséhez a „keresztény rabszolgák” segítségét. Ez csak a kezdet, de mondhatnám a nők megbecstelenítését is.

Kérjétek engeszteléssel az Atyát, hogy tekintsen Szent Fiára, és az Ő sebeiből kifolyó vér és víz mentse meg a világot.

Kicsinyeim, ne féljetek! Fegyvert adok a kezetekbe: a szeretetetet, a rózsafűzért, és a Magnificatot! Édeseim, amikor a Magnificatot nagy szeretettel, elmélkedve imádkozzátok, a Sátán remegve és félve eloldalog. Ezzel teljesen meg tudjátok kötözni, és olyan lesz, mint egy bábu. Esedezve kérem, IMÁDKOZZATOK, IMÁDKOZZATOK, böjtöljetek, és tiszta szívvel vegyétek magatokhoz az Oltáriszentséget! A rózsafűzért és a Magnificatot kilenc egymást követő napon imádkozzátok velem. Ígérem, nagy hasznára lesz ez a keresztény világnak, mert meghozza a változást. Ne féljetek, tartsatok ki az engesztelésben! A Szentháromság trónja elé viszem kéréseiteket.

Köszönöm, hogy hallgattok hívásomra. Gyermekeim, nagyon szeretlek benneteket.

Megáldalak titeket az Atya akaratából, a Fiú szeretetével és a Szentlélek erejével.


http://engesztelok.hu/talalkozok/1082-kilencedet-kert-a-szuzanya

Legfrissebb bejegyzések
Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu