Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Sikerrecept paphiányra: Lincoln, Nebraska

Az alábbiakban Brian Williams "Miért nem figyelnek más egyházmegyék Lincolnra?" címmel 2016. április 30-án megjelent írásának magyar nyelvű fordítását közöljük.

Aktualitása miatt is érdemes kiemelni, hogy a cikk szerzőjének azon következtetése, hogy az Egyház általános válsága nagymértékben a liturgia válságával áll összefüggésben, megegyezik azzal, amit XVI. Benedek pápa és Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció jelenlegi prefektusa is egybehangzóan állítanak.

fb_img_1461979645825_kindlephoto-146842051.jpg
Manapság gyakran olvasunk a katolicizmus összeomlásáról a nyugaton. Egyházmegyéről egyházmegyére láthatjuk plébániák és iskolák bezárását, a papok számának csökkenését, ahogy az idősebb klerikusok gyorsabban fogynak, mint ahány új felszentelés történik, no és a következő generáció fogyását, ahogy inkább vagy a szekuláris baloldalt, vagy az evangelikál jobboldalt választják.

Úgyszintén olvashatunk különféle terveket arról, hogyan fordítsuk meg ezeket a tendenciákat. Úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen ajánlott programja, egy új stratégiája arról, hogy növeljük a papi hivatást választók és a vasárnapi szentmiséken résztvevők számát, valamint arról, hogyan tartsuk vissza az ifjakat attól, hogy elhagyják a hitet...

Ami azonban kevésbé ismert, hogy már most is van példa sikerre: a Nebraska állambeli Lincoln egyházmegyében. A probléma az, hogy túl kevesen beszélnek róla. Segítsünk hát ezen.

Először is, néhány tény, amit talán nem tudtál a Lincoln egyházmegyéről:

Az Official Catholic Directory és a Center for Applied Research in the Apostolate (CARA) szerint a nebraskai Lincoln az EGYETLEN olyan egyházmegye az Egyesült Államokban, ami a népességre vetített papszentelések számában az első 20-ban végzett az ÖSSZES felmérésben, amit 1993 és 2012 között végeztek.

A 97 000 főt számláló katolikus lakossága ellenére a Lincoln egyházmegye 22 papot szentelt 2010 és 2012 között. Az egész országban mindössze hét egyházmegye szentelt ennél többet. Ezeknek egyike a Los Angeles-i érsekség (a 4,2 milliós katolikus lakosságával), ami 34 papot szentelt ugyanezen három év alatt. Másképp fogalmazva, Los Angeles átlagosan néggyel több papot szentelt évente, annak ellenére, hogy 44-szer nagyobb népességgel bír, mint Lincoln.

Lincoln püspöke, James Conley elmondta, hogy az idei (2016.) év végzőseivel az egyházmegye 17 papszentelést tart 24 hónap alatt - ez olyasmi, ami hallatlan manapság, ebben a korban.

2012-ben az egyházmegyében összesen 150 pap szolgált, 134 plébánián.

Lincolnban nincs állandó diakónusi program. Vannak azonban akolitusok és lektorok, akik mind laikus férfiak.

Van továbbá 33 katolikus iskola, köztük 6 középiskolával. Egyike ezen középiskoláknak, a Szent X. Piusz, a Nagy Szent Gergely szeminárium 2014-es jelentkezői közül 48-ból 18-at adott.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy az egyházmegye iskoláiban tanulók 96%-a katolikus.

Számos iskolában női szerzetesek tanítanak, akikből a Lincoln egyházmegye 14 különféle rendből 141 nővérrel büszkélkedhet. Több iskolában papok tanítják a középiskolás hittant, és gyakran papok szolgálnak iskolaigazgatókként is.

Annak fényében, hogy Lincoln virágzó katolikus közösséggel bír, ami számára több olyan kihívás ismeretlen, ami más helyeken nagyonis jellemző, érdemes megvizsgálnunk, mi a titka az ő sikerességüknek.

Lincoln példája mindössze néhány alapvető elemre szűkíthető:


1. Hithű püspökök

A zsinat utáni Egyház minden uralkodó divatja ellenére Lincoln elkerülte azokat az őrültségeket, amik számos más egyházmegyét sújtottak. Ez nagyrészt annak a stabilitásnak és hithűségnek köszönhető, amit Lincolnban három személy képviselt az elmúlt ötven évben: Glennon Flavin püspök (1967-1992), Fabian Bruskewitz püspök (1992-2012), és James Conley püspök (2012-mostanáig). Ők a saját püspöktársaik megvetései ellenére váltak sikeressé, azáltal, hogy az Egyház állandó értékeit a sajátjaiknak tartották.

A National Catholic Register egyszer sajnálkozóan meg is jegyezte, hogy úgy tűnik, mintha a "reformok", amik oly gyakorivá váltak a II. Vatikáni Zsinat után, mintha Lincolnt teljesen elkerülték volna. Nos... pontosan.


2. Csak férfiak a szentélyben.

Számos dolog azonnal megkülönbözteti Lincolnt az ország szinte összes többi egyházmegyéjétől, amikor a szent liturgiát vizsgáljuk.

Lincoln nagymértékben megőrizte a férfiak kizárólagos jelenlétét a szentélyben. Ezen a területen az egyházmegye egyszerűen nagyobb súlyt helyezett a hagyományra és a józan észre, mint a "modern érzékenységekre", amik valójában inkább szekuláris ihletésűek.

Ez az egyházmegye ma már az egyetlen az egész országban, ami ragaszkodik a csak fiúkból álló ministránsok gyakorlatához. Ahogy az ismeretes, ez közvetlen alkalmazása annak, amit maga Róma is elismert még 1994-ben (lásd az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 1994. március 15-én kelt levelét a püspököknek):

A Szentszék emlékeztetni kíván, hogy mindenkor nagyon helyes követni annak nemes hagyományát, hogy kizárólag fiúk szolgálnak az oltárnál. Ahogy az ismeretes, ez a papi hivatások biztató kibontakozásához vezet. Annak kötelezettsége tehát, hogy a ministránsfiúk ilyen közösségét támogassuk, mindenkor folytatódni fog.

Lincoln úgyszintén él a szentmisében az akolitusok és lektorok alkalmazásának lehetőségével. Miután hivatalos szolgálatról van szó, az akolitusok szerepét kizárólag férfiak láthatják el. Mindkét ilyen hivatalos szolgálatot Flavin püspök idején vezették be, még az 1970-es években.

Példának okáért egy körülbelül 1200 családot magába foglaló plébániakerületben akár 30-40 akolitus is lehet. A feladatuk legfőképpen az, hogy a szentmisén szolgáljanak, gyarkan úgy, mint egy ministráns vagy egy diakónus: a szentmisekönyvet lapozzák a pap számára, a bevonuláskor a keresztet viszik, részt vesznek az áldoztatásban, a füstölőt kezelik a tömjénezéshez, és így tovább.

Ezeket az akolitusokat szükség szerint mozgósítják, és nem úgy tekintenek erre a szolgálatra, mintha az a laikusok aktív részvételének egy másik formája lenne. Egy átlagos vasárnapi szentmisén, amin 800 ember vesz részt, tipikusan csak két főakolitust alkalmaznak, és további hármat, hogy az együttmiséző papot szolgálják, és hogy az áldoztatásban segédkezzenek. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a hívek Lincolnban csakis egy szín alatt áldoznak, elejét véve annak, hogy a szentmisén kétszer annyi akolitusra legyen szükség. Ez természetesen élesen különbözik a legtöbb egyházmegyétől, ahol a rendkívüli áldoztatókat teljesen megszokott (rendes) módon alkalmazzák, valójában visszaélve azzal a szándékkal, amit maga Róma fogalmazott meg erről.

Ahogy azt korábban említettük, Lincoln szintén alkalmaz lektorokat a legtöbb vasárnapi szentmisén. Még az 1980-as években Rembert Weakland püspök (abban az időben Milwaukee progresszív és homoszexuális prelátusa) nyilvánosan bírálta Lincoln akkori püspökét, Glennon Flavint, amiért nem volt hajlandó engedni annak az innovációnak, hogy női felolvasókat alkalmazzanak a szentmisén. Jóllehet Flavin utódja, Bruskewitz püspök végülis engedett a nyomásnak, és lehetővé tette szolgálatukat az egyházmegyében, a női felolvasók még mindig csak a hétköznapi és az iskolai szentmisékre jellemzők, míg a vasárnapi és ünnepi miséken a lektorok felolvasásai a gyakoribbak.


3. Hagyománybarát hozzáállás.

A lincolni hívek a más egyházmegyékre nagyonis jellemző katolikus "törzsi rivalizálás" és "liturgikus háború" teljes hiányáról számolnak be az egyházmegyéjükből. Ez nagyrészt a Lincoln püspökei által létrehozott légkörnek köszönhető. A hívek csak szabályszerűen és tisztelettel végzett Novus Ordo liturgiákon vehetnek részt, ami megakadályozza azt a rengeteg frusztrációt, amit más egyházmegyékben nagyon sokan éreznek.

Mindemellett Lincoln sohasem viselkedett ellenségesen a hagyománnyal szemben, amit a hagyományhű hívek máshol túlságosan is gyakran tapasztalnak. Az 1990-es években Bruskewitz püspök maga hívta meg az újonnan megalakult Szent Péter Papi Testvérületet (FSSP) az egyházmegyébe, hogy egy észak-amerikai szemináriumot, a Guadalupei Miasszonyunk szemináriumot megalakítsák, a nebraskai Dentonban. A Testvérület a szentmisét kizárólag annak rendkívüli formájában ünnepli, és ragaszkodik az 1962-ben használt liturgikus könyvekhez.

Jelenleg körülbelül 7 egyházmegyés pap van, akik hagyományos latin nyelvű szentmisét tartanak, további papok jelenleg is tanulják ezt a szentmiseformát. Az egyházmegyés szeminárium (a Nagy Szent Gergely Szeminárium) rektora havonta egyszer maga is ezt a szentmisét mutatja be a szeminaristáknak.

Ez pedig valószínűleg Lincoln egyik legérdekesebb oldala. A latin szentmisét látogatók közössége nem túlságosan nagy Lincolnban. Mivel az egyházmegye folyamatosan konzervatív állású volt, a területén sohasem jelent meg a hagyományhű hívek részéről olyan igény, hogy a Novus Ordo szentmiséket ismét teljesen a latin szentmisék váltsák fel. A közösség számos tagja látogatja a teljesen Novus Ordo plébániákat is, és részt vesznek az ottani szentmiséken is.

A régi rítust tanuló papok száma növekvőben van, jóllehet ez inkább a fiatal papok között jellemző (akikből az egyházmegyében rengeteg akad). A legtöbb idősebb pap a feladatot inkább az egyházmegye FSSP papjaira bízza, és a híveket a szeminárium vagy a Szent Ferenc plébánia ilyen miséire irányítja. Bruskewitz, Conley, és Finn püspökök mindannyian rendszeresen celebrálnak hagyományos latin nyelvű szentmisét az egyházmegyéjükben.

Lincoln egyházmegyés papjai és az FSSP papok rendkívül jó kapcsolatban állnak, és az idő előrehaladtával ez láthatóan csak egyre jobbá válik. A Nagy Szent Gergely szeminaristái közül vannak, akik a Guadalupei Miasszonyunk szemináriumba járnak át, és fordítva, esti imádságokra, testvéri összejövetelekre, és vesperásokra a régi és az új rítus szerint egyaránt.


4. Liturgikus folytonosság.

Ahogy korábban említettük, a Lincoln egyházmegye szándékosan elkerülte azt a modern tendenciát, hogy a laikusokat klerikalizálták azzal, hogy liturgikus szerepköröket laikus híveknek adtak át. Az akolitusok és lektorok alkalmazásának hála - a felolvasók és rendkívüli áldoztatók gyakori használata helyett - az egyházmegye nem mosta el a válaszvonalat a szolgálatot végzők és a laikusok között, avagy a szentély és a templomhajó között. Világosan látható, hogyan erősítette ez meg a szolgáló papságot Lincolnban, valamint a folytonosságot a római rítus két formája között.

A megfelelő liturgikus irányultságot tovább erősítette az a mód, ahogyan rengeteg szentmisét celebrálnak Lincolnban: a pappal a liturgikus keleti irányba - vagyis Ad Orientem - fordulva.

Az elmúlt két évben Conley püspök maga is Ad Orientem végezte az összes adventvasárnapi szentmisét. Emellett nyilvánosan bátorította az egyházmegye papjait, hogy cselekedjenek hasonlóképpen. Értesüléseink szerint a plébániakerületek 40%-a döntött úgy, hogy követi a püspök ajánlását. Közülük több számára azonban ez nem jelentett újdonságot, mivel a legtöbb nagy szentmisét az egyházmegyében már így is Ad Orientem végzik.


5. Katolikus nevelés.

Jóllehet ezt hagytuk a legvégére, sok szempontból az oktatás a legfőbb összetevője Lincoln sikerreceptjének. Glennon Flavin püspök elképzelése, ami lehetővé tette, hogy az egyházmegye gyermekei megfizethető áron járhassanak katolikus iskolába, valamint hogy hiteles katolikus nevelést kapjanak szerzetesnővérektől, az egyházmegye küldetésének szerves része.

Bár Lincoln katolikus lakossága kevesebb, mint 100 000 főből áll, az egyházmegye a híveknek 27 általános iskolát és 6 középiskolát biztosít a következő nemzedék felneveléséhez. Ennél is fontosabb, hogy a legtöbb egyházmegyés iskola legalább 1-2 beöltözött szerzetesnővérrel, és valamennyi katolikus iskola legalább egy pappal rendelkezik.

Ahogy korábban említettük, a középiskolás hittanórákat kizárólag papok és szerzetesnővérek tartják. Példaképpen, Lincoln katolikus gimnáziumában, a Szent X. Piuszban több, mint 1200 tanuló mellett 4 szerzetesnővér szolgál (hagyományos szerzetesi ruhában), és 15 pap, akik folyamatosan csak papi ruhában láthatók. Valamennyi újonnan felszentelt pap legalább 5 éven keresztül tanít az egyházmegye valamelyik középiskolájában. Azoknak a papoknak, akiket működő katolikus középiskolával rendelkező kisebb településre küldenek, ezekben a középiskolákban szintén tanítaniuk kell.

Szemben más egyházmegyékkel, ahol iskolai szentmisét csak hetente (néhol havonta) egyszer követelnek meg, a Lincoln egyházmegyében előírás, hogy valamennyi iskolában naponta kell szentmisét tartani, a teljes iskola részvételével.

Mindezzel együtt is, talán nincs jobb példája annak, hogy Lincoln mennyire elkötelezett a jövő felé, mint hogy az egyházmegye iskolái működnek a legalacsonyabb tandíjjal az egész országban. A Szent Teréz Katolikus Iskola például mindössze tanulónként évi $100 tandíjjal működik, és mégis virágzik, egy beöltözött szerzetesnővérrel az igazgatói székben.

Ahogy egy helyi lakos magyarázta: "Ezek a remek, szilárd katolikus iskolák az egyházmegye alapjai, amik folyamatosan ontják magukból a klerikusi hivatásokat, és az egyszerű, jó katolikus híveket, köszönhetően a klerikusainknak, egyházmegyés szolgálattevőknek, és a laikusoknak."


Miért nem figyelnek más egyházmegyék Lincolnra?

Hogy miért nem próbálják más egyházmegyék is megvalósítani a lincolni modellt: rejtély. Könnyű azonban látni, hogyan hessegeti ezt el néhányuk.

Lincoln vidéki egyházmegye. A szerzetesnővérek rendkívül magas száma segíti az iskoláikat alacsonyan tartani a tanulók tandíját. A katolikus lakosság viszonylagos kis száma elszigetelt környezetet biztosít, szemben az olyan sokszínű és nagylétszámú területekkel, mint amilyen Los Angeles, Chicago, vagy New York.

Természetesen lehetnek más okai is annak, ha Lincoln példáját látszólag figyelmen kívül hagyják.

Kétségtelen, hogy számos püspök, pap, és laikus hívő inkább lemondana a klerikusi hivatások nagy számáról, ha ez azt igényelné, hogy újra meghúzzák a világos válaszvonalakat a templomhajó és a szentély között, vagy hogy véget vessenek az olyan zsinat utáni innovációknak, mint amilyenek a lányministránsok, vagy a rendkívüli áldoztatók. A teljes egyenlőségre irányuló világi nyomást a legtöbb püspök lelkesen magáévá tette az elmúlt néhány évtizedben. Úgy tűnik, mintha büszkeség, félelem, vagy egy olyan program, ami nem kizárólag a lelkes üdvözülését célozza, tartaná vissza a legtöbbjüket, hogy a gyakorlataikat felülbírálják. Vagy talán néhány egyházmegye egyszerűen nem akar hithű katolicizmust látni.

Csak reménykedni és imádkozni tudunk, hogy az egyházi hierarchiában egyre többen tekintenek majd alázatosan és figyelmesen Lincolnra, hogy válaszokat találjanak. Létezik már sikeres példája annak, hogyan kell ismét élő Egyházat felépíteni, és hiteles, virágzó katolicizmust fenntartani.

Figyeljetek Lincolnra!

(Forrás: Liturgy Guy)

Papok, hordjátok a reverendát!



L. barátomat pap testvérei is piszkálják, mert reverendában jár. Egy 28 éves latin atya ugyanezt tapasztalja nap mint nap. Ezt a cikket ő írta.


A reverendáról egy latin pap tollából


Debrecen utcáit járva...


A mindennapokban egy nagyon is aktuális és ugyanakkor örök érvényű tényt tapasztalok meg, ami a papi élethez hozzátartozó viseletet illeti. Napjainkban nagyon sok szó esik a tanúságtételről. Ez önmagában szép gondolat, a kérdés csak annyi, hogyan is valósítjuk meg. A válasz nagyon is kézenfekvő és egyben logikus is: Mindenki ott és olyan formában élje meg a tanúságtételt, ahol és amilyen körülmények között él. Ez természetesen a Mindenható Istennek szentelt emberekre, vagyis papokra és szerzetesekre még inkább érvényes. Ugyanis az Úr Jézus Krisztus embereiről van szó. Jézus világosan megmondta: „Hirdessétek az evangéliumot minden népnek!”




Jézusnak szüksége van ránk. Ebből pedig az következik, hogy szigorúan tilos, ugyanakkor a lelki élet területén egyben életveszélyes is, ha nem Jézus felhívása szerint cselekszik a neki

szentelt ember.


Mit jelent papi, illetve szerzetesi ruhában megjelenni bárhol is vagyunk? Önazonosságunk teljes és egyértelmű megélését. Továbbá az Evangélium hirdetését jelenti. Téves, sőt egyenesen az igazságot meghazudtoló állítás, hogy a papi, illetve szerzetesi viselet elriasztja az embereket Jézustól, illetve az Egyháztól. Ezt azonnal megértjük, ha kitérünk a papi és szerzetesi viselet latin kifejezésére. A szerzetesek viselete a „habitus”. A szó annyit jelent a latin nyelvben, mint „magaviselet, szokás”. Egyértelműen kifejeződik, hogy a szerzetesi ruha viselője Istennek elkötelezett személy, mely elköteleződés egy sajátos életforma megélésére emlékeztet. A szerzetes, bármit is cselekszik, bárhol is van, ő mindig szerzetes, Istennek elkötelezett marad. A papok viselete a „reverenda”. Az elnevezés a latin „reverendus,-a, -um” (tiszteletre méltó) kifejezésből származik. A legnagyobb tisztelet, ami egyenesen az imádás szintjére emelkedik, a papban jelenlévő Jézus Krisztusra irányul.




A reverenda viselése nem az úgynevezett „tridentisták” nosztalgiázása, hanem a leghatásosabb, minden tekintetben legkézzelfoghatóbb tanúságtétele és megvallása a mi Urunknak. Jézus felhívása különösen is érvényre jut: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt. Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Mennyei Atyám előtt.”


Az Úr Jézushoz való ragaszkodást tapasztalom meg minden nap az emberek felől, amint Debrecen utcáit járom. Amikor bátran megszólítanak. Hangosan így köszönnek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Ugyanezt tapasztalom iskolában, amikor a gyermekek, fiatalok, mi több, pedagógusok megállnak és örömmel látják, hogy „Végre papot is találunk itt”. Amikor emberek megnyílnak és akár kérik azt, hogy meggyónjanak, vagy valahogy rendezhessék életüket, ha nehéz helyzetbe jutottak. Ugyancsak közeledést tapasztalok Jézus iránt, amikor a betegek is felsóhajtanak örömükben, hogy Isten emberével találkozhatnak és nem egy civil ruhás valakivel, aki ezáltal elidegeníti tőluk Jézust és egyben magát is. Ugyanez az öröm tapasztalható meg akár boltban, benzinkúton, kórházban és az élet minden helyszínén.




Egyik nap fiatalok hangosan megjegyezték: „Még vannak papok?” Örömmel jelentem be, hogy: „Igen! Vannak”. Természetesen csak akkor, ha minden pap és szerzetes megvallja Jézust az emberek előtt. Egyszer és mindenkorra meg kell jegyezni: A tanúságtétel nem korlátozódik le időre, eseményre és helyszínre. „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint!” A papi hivatások számának csökkenéséért jelentősen felelős az a modernista gondolkodás, hogy a reverenda és a habitus viselése elriasztja az embereket, illetve az, hogy nem a külsőség a fontos. Igenis, fontos a viselet is. Ugyanis akikkel találkozunk, először ezen keresztül „tájékozódnak”. Amikor Szent Papokért imádkozunk, akkor azért is kell imádkozunk, hogy a papok és szerzetesek ne szégyelljék Jézust és magukat sem. Nekünk nincs miért szégyenkezni, elbújni.


Sajnos találkoztam már olyan pappal, aki hagyja magát sodorni a modernizmussal. Ennek egyik látható jele a pulóverbe, garbóba bújás, nehogy kiderüljön, hogy pap az illető. Sajnos több száz, ezer ilyen pap van. Ne csodálkozzunk azon, ha önazonosságuk teljesen megsemmisül. Itt az ideje ismét visszatérni a klasszikus és a modernista elveket kizáró életformához, aminek egyik alapja, hogy a pap és szerzetes minden tekintetben az legyen, aki: magaviseletben és öltözködésben egyaránt.

Boldogságos Szűz Mária, papok édesanyja! - Könyörögj érettünk!


Rev. P.P.


http://anticenzor.blog.hu/

Reverendában stoppol Péter atya
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz

Köln érseke szerint azért kell felkarolni a migránsokat, nehogy náluk újra ki lehessen rekeszteni embereket a fajtájuk alapján.

Helyesli a mecsetépítést – miközben elítéli a kontinenshódítást ellenző AfD pártot
Rainer Maria Woelki, Köln érseke a vasárnapi szentbeszédében élesen bírálta a Németországot is elárasztó kontinenshódítóknak megálljt parancsolni kívánó németeket és a legutóbbi tartományi választásokon a hasonló programmal fellépő Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországnak) nevű politikai pártot. A már régóta migránsajnározó hírében álló kölni érsek legfőbb érve az volt, hogy a történelem hibáiból tanulva a németeknek kötelességük befogadni a sáskahadat – írja a Katholischen Nachrichtenagentur (KNA) hírportálra hivatkozva a Junge Freiheit című berlini hírportál.
Rainer Maria Woelki a kölni dómban (fotó: Geisler Fotopress)
Rainer Maria Woelki, Köln érseke a jelek szerint nem sokat tanult a legutóbbi szilveszter éjjel éppen a temploma előtti téren és annak környékén, illetve más német nagyvárosokban is végbement gyalázatos eseményekből. A régi migránsajnározó hírében álló, s talán éppen azért Angela Merkel „német” kancellárral is személyes jó viszonyt ápoló főpap legutóbb a Kölni Dómban celebrált szentmiséjének szentbeszédében kirohanást intézett a jórészt muszlim vallású migránsáradatot, illetve az egyre-másra épülő új mecseteket ellenző németek és az országhódítást feltartóztatni kívánó Alternative für Deutschland (AfD – Alternatíva Németországnak) nevű politikai párt ellen.
Zoom
Angela Merkel és Rainer Maria Woelki – a két jó barát
„Aki a muszlimokat, mint például az AfD pártvezetése, gyalázza, azoknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy az imaházak és a mecsetek létét az alaptörvény éppen úgy biztosítja, mint a mi templomainkét és kápolnáinkét”, mondta a szentmisén résztvevőknek a kölni érsek, majd hozzáfűzte: „Aki igent mond a templomtornyokra, annak igent kell mondania a minaretekre is.” (Felmerül a kérdés: vajon az ilyen főpapi megnyilatkozások nem járulnak-e hozzá ahhoz a jelenséghez, hogy például csupán a tavalyi esztendő folyamán 260 ezer német állampolgár fordított hátat a Római Katolikus Egyháznak? – H. J.)
Zoom
A kölni érsek is szelfizik egy afganisztáni migránssal
A kölni érsek szavai alátámasztására előhozakodott a történelemmel is. Véleménye szerint Németországnak, pontosabban a polgárainak azért is kötelességük támogatni, felkarolni a migránsokat: „Nehogy nálunk újra ki lehessen rekeszteni és üldözni embereket a fajtájuk, a származásuk vagy a vallásuk alapján”, hangsúlyozta az érsek, majd az AfD nevét szójátékként használva kijelentette: „Nem, ilyen alternatívára Németországnak nincs szüksége!”

Zoom
Az AfD egyik tüntetésén már szégyen a német zászló.

A világ legveszélyesebb könyve

Bible-large


Mi a közös a Szürke ötven árnyalatában és a Bibliában? Aki azt gondolja, hogy „semmi”, téved.

Az Amerikai Könyvtárak Szövetsége minden évben részletes jelentést kap az Egyesült Államokban található könyvtáraktól, iskoláktól és a médiától a betiltásra javasolt könyvekről. A szövetség a kapott jelentések alapján „listát állít össze ezekről a könyvekről, hogy tájékoztassa a közvéleményt a cenzúrára tett kísérletekről”.

Nem meglepő módon a tízes toplistára a nyíltan szexuális tartalom vagy a homoszexualitás illetve transznemű életvitel népszerűsítése miatt kerül fel a legtöbb alkotás. A címek között szerepel például a Szürke ötven árnyalata, A két csókolózó fiú, az Alaszka után kutatva vagy a Jazz vagyok, egy transzneműséget népszerűsítő képeskönyv is.

Ebben nincs is semmi meglepő. Ami viszont igencsak elgondolkoztató, hogy idén a lista hatodik helyén a könyvnyomtatás történelmének mindenkori bestsellere, a Biblia szerepel. A Könyvtárak Szövetsége szerint a Biblia a benne található „vallásos nézetek” miatt került a listára.

Mi másért.

Ezek szerint elég számú ember gondolta azt az elmúlt évben, hogy a Szentírás legalább olyan veszélyes, mint a pornográfia határait súroló szexuális tartalmak.

Azok számára, akik szigorúan materialista és ateista nézeteket vallanak, ez valószínűleg így is van. A különböző korok diktátorai, akár az Ókori Róma idején, akár a modernkori Észak-Koreában, valószínűleg egytől egyig egyetértenek Mark Twain-nel, aki a következőket mondta:

„Nem azok a részek zavarnak a Bibliában, amiket nem értek, hanem azok, amiket igen.”

Számukra a Biblia egy veszélyes könyv.

Nem véletlen, hogy Rachel Barach, a Bible Gateway igazgatónője is így nyilatkozott:

„Az elmúlt évszázadok üldöztetései során folyamatosan voltak olyan személyek, csoportok és kormányok, amelyek kritizálták, megkérdőjelezték vagy betiltották a Bibliát.”

Az Egyesült Államokban, ahol a fenti listát közzé tették, a Biblia egészen a közelmúltig a társadalom alapkövének számított. A híres Függetlenségi Nyilatkozat például kimondja:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat…”

Az alapító atyák, függetlenül saját keresztény hitük mélységétől, valamennyiben tisztában voltak a Biblia fontosságával. Patrick Henry, a függetlenség egykori ismert harcosa például, amellett, hogy kijelentette: „Ha nem lehetek szabad inkább meghalok!” – azt is mondta, hogy „a Biblia … többet ér minden valaha kinyomtatott könyvnél.”

Abraham Lincoln, amikor Baltimore-ban az afrikai-amerikaiak egy csoportjától egy Bibliát kapott ajándékba, a következőket mondta:

„Ami ezt a könyvet illeti, ez a legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott. Minden jó, amit a Megváltó a világnak adott ebben a könyvben került közvetítésre. Nélküle nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Minden, ami az ember jólétéhez, a jelenben és a múltban szükséges, megtalálható benne.”

Valószínűleg meglepné őket, ha a Földre letekintve azt látnák, hogy ez a könyv a Szürke ötven árnyalatával együtt szerepel ezen a bizonyos listán.

1953-as megkoronázásakor II. Erzsébet e szavak kíséretében kapta meg felhatalmazását:

„Hogy Őfelsége mindenkor figyelmezhessen a Törvényre és Isten Evangéliumára, ami minden keresztény herceg életének és vezetésének törvénye, tisztelettel átadjuk ezt a Könyvet, ami a legértékesebb dolog ezen a világon. Magában foglalja a bölcsességet, a királyi törvényt. Ezek az Isten élő beszédei.”

Fontos megérteni, hogy pontosan mi forog kockán. Nyilvánvalóan nem számít újdonságnak, hogy egy állami könyvtárban, iskolában vagy egyéb intézményben megtagadják a hozzáférést Isten beszédéhez, azonban az Egyesült Államokban ez igenis új tendencia, félreérthetetlenül jelezve, hogy pont azt az ágat készülünk levágni, amin állunk.

Kapcsolódó írás: Mennyire megbízható a Biblia?

Forrás: breakpoint.org

http://idokjelei.hu/2016/05/a-vilag-legveszelyesebb-konyve/

Égi Édesanyánk üzenete 2016. április 25-én Medjugorjéból

Üzenet, 25. április 2016

Drága gyermekek! Szeplőtelen szívem vérzik, látva titeket a bűnben és bűnös szokásaitokban. Arra hívlak benneteket, hogy térjetek vissza Istenhez és az imához, hogy jó legyen számotokra a földön. Isten általam hív benneteket, hogy szívetek remény és öröm legyen mindazok számára, akik távol vannak. Hívásom legyen gyógyír a léleknek és a szívnek, hogy dicsőíthessétek a Teremtő Istent, aki szeret és az örökkévalóságra hív benneteket. Gyermekeim, az élet rövid, ezt az időt arra  használjátok fel, hogy jót tesztek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Bálványimádó vagyok, ...

Bálványimádó vagyok,

mert a Szentháromságos Egyistent imádom.
"Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt." [Mtörv 16,21-22]

„Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt, és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók
(Lifenews  és Vatikáni rádió)


Büszkén jelentem be, illetve ki, hogy BÁLVÁNYIMÁDÓ ÉS LÁZADÓ lettem, vagyok. Ugyanis hiszem és ragaszkodom ahhoz, hogy nem lehet letérni és eltérni arról az útról (hitről, tanítástól), amelyet Jézus urunk adott kétezer évvel ezelőtt, és az ő egyetlen Egyházára [Mt 16,18] bízott mind a tanítás, mind az értelmezés tekintetében. Az apostolok és evangelisták ezeket a tanításokat írták meg az evangéliumokban és leveleikben.

Amit nem írtak le a Szentírásba az evangelisták és apostolok, azokat a tanításokat, mint Szenthagyomány az Egyház, pontosabban a Tanítóhivatal vitte és értelmezte kétezer éven keresztül, egészen a II. Vatikáni Zsinatig. Ott megbicsaklott az értelmezés jogfolytonossága, és letértek az útról. Némely esetekben teljesen új értelmezést, teológiát "gründoltak", ahogy a német fogalmaz. A probléma nem(csak) a Szentmise liturgiájának a kidobásáról szól (Erre mondta ismereteim szerint Szent Pio atya: "Csak a liturgiához ne nyúljatok!". El is tiltotta VI. Pál a nyilvános misézéstől), hanem doktrínális problémákról is. Pl. arról, hogy dogmákat kidobnak az ablakon, elkezdik máskép értelmezni, mert "a dogma fejlődik", azaz Isten igazsága, Isten szava a Szentlélek sugalmazása által "fejlődik, változik". Viccnek is rossz. De lehetne sorolni az egyéb problémákat. Ezek odáig fajultak, hogy püspökök (Müller bíboros: - a Hittani Kongregáció prefektusa -, nyíltan dogmát tagad, mint Mária hármas szüzessége; vagy Róma jelenlegi püspöke a lélek halhatatlansága dogmáját. válnak eretnekké, csak az egyház nem meri kimondani róluk az eretnekséget. Ehhez tanulságos lehet az előző linken olvasható írás.

Ragaszkodom a hagyományos tridenti rítusú Szentmiséhez (is), mert
  1. Megérinti - azoknak lelkét is, akik egyébként egy szót sem értenek latinul - a fiataloknak is a szívét, mint ahogyan az enyémet is megérintette több évi - tömeges - NOM ministrálás után. Valami fenséges érzés [szerintem Isten lelke] szólal meg az ember lelkében.
  2. Ha új misére ( ami 1970-től kezdve mutat be az egyház) lennék kíváncsi, akkor elmegyek egy lutheránus templomba vasárnap, egy lutheránus Istentiszteletre.
    Nem.
    Én a szentmise áldozati bemutatására megyek és nem az utolsó vacsorát jelképező aktusra. Ahogyan a német fogalmaz: "Opfer oder
    Mahlzeit" - "Áldozat, vagy étkezés"
Most pedig álljon itt örök tanúságul, hogy válik eretnekké, bálványimádóvá egy római-katolikus akaratán és szándékán kívül egy püspök, aki mellesleg Róma regnáló püspöke, aki8 másodállásba a Szentatya, a pápa tévtanítása által.
Apologéta

Bergoglio emeli a tétet: a katolikusok ellen, akik nem hajlandóak elfogadni "változásokat"

Bergoglio ámokfutása az egyház átalakításáért új fejezetet ért el, most már nyíltan ellenségeknek nevezi a hagyományokhoz hű híveket. Azt pontosan nem fejtette ki milyen reformokat szeretne az egyházon belül véghezvinni, de azt már tudjuk tervezi egy újabb püspöki szinódus összehívását, amelyen többek között a meleg jogokon és az elvált és újraházasodott személyek jogain kívánna változtatni. Annak ellenére, hogy már több püspök is kijelentette, hogy ezekben az ügyekben nem kívánnak változtatni, mert ez aposztázia, Ferenc szándékosan nyitva hagyta ezeket a kérdéseket.

- Meddig engedi őt  Isten elmenni, miért engedi meg? - merül fel a kérdés az emberek szívében. Homíliájában gyakorlatilag megbélyegzett bennünket bálványimádással, ami az egyházhagyomány alapján  és a tízparancsolat alapján is az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethetünk keresztényként. Azt állítja tehát a reformterveiről, hogy azok Krisztus , helyesebben a Szentháromság akaratát tükrözik és mindenki, aki ellent mond lázadó. Hogy jobban megérthessük, a kérdést el kell olvasni a cikket:

Bergoglio szentbeszéde 2016 január 18. – fogalmazott reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.


Az első olvasmányban (1Sám 15,16–23) Sault mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára, és nem engedelmeskedik neki. A nép a csatában elért győzelem után áldozatot akart bemutatni Istennek a jószág legjavából, mert azt gondolta, hogy „mindig így csináltuk”. De Isten ez alkalommal nem ezt akarta. Sámuel próféta szemrehányást tesz Saulnak: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának?”

Ugyanezt Jézus is ezt tanítja evangéliumban (Mk 2,18–22) –mondta Bergoglió. A törvénytudók szemére vetették, hogy tanítványai nem böjtölnek úgy, mint ahogy addig mindig szokás volt. Jézus az életben alkalmazott alapelvvel válaszol nekik: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

Mit jelent ez? – tette fel a kérdést Ferenc. Hogy megváltozik a törvény? Nem! A törvény az ember szolgálatában áll, aki pedig Isten szolgálatában áll, és ezért kell, hogy az ember szíve nyitva álljon. A „mindig így csináltuk” szemlélet bezárult szívet eredményez. Jézus azt mondta nekünk: „Elküldöm nektek a Szentlelket, és Ő elvezet benneteket a teljes igazságra.” Ha a szíved bezárult a Lélek újdonsága előtt, sohasem jutsz el a teljes igazságra! – jegyezte meg a Szentatya. Keresztény életed csak ötvenszázalékos lesz, toldott-foldott, új dolgokkal megstoppolt, de olyan struktúrára alapozva, amely nem nyitott az Úr hangjára. Bezárt szíved lesz, mert nem vagy képes kicserélni a tömlőket.


Ez volt Saul király bűne, ami miatt az Úr elutasította. Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak, és nem hagyják a tömlők kicserélését. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen élettel végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket. A lázadás a „varázslás bűne”, a makacsság pedig bálványimádás.

Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott, és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit úgy érzek bezárt szívemben, mint az Úr szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, Atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt, és felismerni, hogy mi Isten akarata – hangsúlyozta a pápa.

Jézus idejében hagyomány volt, hogy a jó izraeliták böjtöt végezzenek. De van egy másik valóság: a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra. Ezért van szüksége nyitott szívekre, olyan szívekre, amelyek nem makacsolják meg magukat önmaguk bálványának imádatában azért, mert számukra a Szentlélek meglepetésénél fontosabb az, amit ők gondolnak.

Ez az az üzenet, amelyet ma az egyház ad nekünk. Ez az, amit Jézus olyan erősen hangsúlyoz: új bort új tömlőbe. A Lélek újdonságaihoz, Isten meglepetéseihez a szokásoknak is meg kell újulniuk. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk a nyitott szívhez, amely nyitott a Lélek hangjára, hogy meg tudja különböztetni azt, aminek már nem kell változnia, mert alapvető, attól, aminek meg kell változnia, hogy be tudja fogadni a Szentlélek újdonságát . (LIFE NEWS)

Ha jól értem Bergoglio szavait, akkor nyugodtan fellehet gyújtani a vatikáni irattárat, az egész szenthagyományt felejtsük el, majd ő megmondja a frankót, ez a Szentlélek akarata.

Ez egyben II. János Pál tanításának az ellenkezője, aki Így vélekedett az egyetemes törvényekről:
Akik elszakítják az egyéni szabadságot az összes ember közös természetétől – miként néhány mai, nagy visszhangot kapott filozófiai elméletben történik , megakadályozzák, hogy az értelem fölfogja a természetes törvény egyetemes voltát. Márpedig a természetes törvény – mivel kifejezi az emberi személy méltóságát és megalapozza alapvető jogait és kötelességeit – parancsai egyetemesek és kötelező erejük minden emberre kiterjed. Ez az egyetemesség nem hagyja figyelmen kívül az emberek egyéniségét, nem is ellenkezik az egyes személyek egyszeriségével és megismételhetetlenségével; épp ellenkezőleg gyökerében ragadja meg szabad cselekedeteiket, melyek tanúskodnak az igazi jó egyetemességéről. Amennyiben cselekedeteink alávetik magukat a közös törvénynek, építik a személyek igaz közösségét és Isten kegyelmével gyakorolják a szeretetet, a „tökéletesség kötelékét”  (Kol 3,14). Amikor pedig ellenkezőleg, sértik, vagy csak figyelmen kívül hagyják a törvényt – akár beszámítható módon, akár nem , cselekedeteink egyesek megkárosításával megsebzik a személyek közösségét.

52. Vannak pozitív parancsok melyek egyetemesen kötelezőek, változhatatlanok[58], ugyanabban a közös jóban egyesítik a történelem minden korszakának minden emberét, kik valamennyien „ugyanarra a hivatásra, s ugyanarra az isteni célra” (GS 29) teremtettek. Ezek az egyetemes és állandó törvények megfelelnek a gyakorlati értelem fogalmainak, és a lelkiismeret ítélete alkalmazza őket az egyes cselekedetekre. Aki cselekszik, a törvénybe foglalt igazságot személyesen magáévá – a saját igazságává teszi a cselekedetekkel és a megfelelő erényekkel.

A természetes törvény tiltó parancsai egyetemesen érvényesek: minden körülmények között, mindig és mindenkire nézve kötelezőek. Olyan tilalmakról van ugyanis szó, melyek bizonyos cselekedetet egyszer s mindenkorra tiltanak, kivétel nélkül, mert megtétele soha nem egyeztethető össze a cselekvő személy akaratának jóságával,az isteni életre szóló meghívásával és a felebaráttal való közösséggel. Senki soha nem szegheti meg a mindenkit minden áron kötelező parancsokat, és nem sértheti senkiben, főként önmagában a személyes méltóságot
(forrás Veritas Spendlor Enciklika 52. fejezet)

A 104. fejezetben leírtak Ferenc nagy tévedésére az értékek és a törvények összemosására ad eligazítást:
„Ebben az összefüggésben tárul ki a tér a megtérő bűnös ember felé irányuló isteni irgalmasság és az emberi gyöngeségre irányuló megértés számára. Ez a megértés soha nem jelenti a jó és a rossz mértékének kompromittálását és meghamisítását azért, hogy a körülményekhez alkalmazzuk őket. Amennyire emberi, hogy a vétkes ember beismeri gyöngeségét és irgalmat kér bűnére, annyira elfogadhatatlan az a magatartás, mely a saját gyöngeségéből készít mértéket a jó igazságához, oly módon, hogy igazolhatja önmagát anélkül, hogy Istenhez és az ő irgalmasságához kellene fordulnia. Az ilyen magatartás az egész társadalom erkölcsiségét megrontja, mert arra tanít, hogy kételkedjenek az erkölcsi törvény objektivitásában általában és elutasítsák a bizonyos emberi cselekedeteket tiltó törvények föltétel nélküliségét. Mindez az összes erkölcsi érték összekeverésével végződik.”
Mit tegyünk hát új útmutatást igazából nem kapunk, a hagyományos tanok követése pedig immár bálványimádás. Ez olyan megkötözöttség, ami már szinte Krisztus újbóli keresztre feszítésével vetekszik amelyben immáron vele együtt az egész szenthagyomány és követői is fel vannak szögezve.  Jézus szavai adnak eligazítást ehhez:

Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, ne felejtsétek el, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket. Ha ehhez a világhoz tartoznátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit. Ez a világ azonban gyűlöl titeket, mivel nem hozzá tartoztok, hiszen én kiválasztottalak titeket a világból. Emlékezzetek, mit mondtam: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat követik, a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Ha nem jöttem volna el, hogy szóljak nekik, most nem lennének felelősek a bűnükért. Így azonban nincs mentség a bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az Atyámat is. Ha nem tettem volna előttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének felelősek a bűnükért. Ők viszont látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is és Atyámat is. Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: ‘Ok nélkül gyűlölnek engem.’ Amikor eljön a Segítő, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, rólam fog beszélni. És ti is rólam beszéltek majd az embereknek, mert kezdettől velem voltatok. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Az emberek ki fognak zárni titeket a gyülekezetből. Eljön az idő, amikor az, aki megöl valakit közületek, azt hiszi, hogy Istennek szolgál vele. Azért teszik ezt veletek, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket.”  [Jn 15,18-16,4]

Forrás: lumine-fidei.blogspot.com

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison,

Az újpogányság menthetetlenül sátán-kultusszá válik

Részlet a Sankt Thomas von Aquin e.V. 2016. április 20-i körleveléből (forrás: „Antimodernist”)

Kedves Aquinói Szent Tamás-barátok!
… Az egykor keresztény Európa szellemi romjai láttán mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy katolikusnak inkább, mint valaha, szemben kell úsznia az árral. G. K. Chesterton írta egyszer: „Az igazhitű Egyház soha nem az egyszerű úton járt és soha nem hajolt meg a konvenciók előtt, soha nem volt illedelmes. … Könnyű őrültnek és könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű követni a korszellemet; de nehéz a saját elveinket megőrizni. Mindig könnyű modernistának lenni – csakúgy, mint sznobnak, a tévedések vagy a túlzások ezen vagy azon nyílt vermébe esni, melyekkel a divatok és szekták minden korban a kereszténység történelmi útját szegélyezték –, de ezeket mind kikerülni, az páratlanul nagyszerű kaland volt … Miközben a rest eretnekségek kinyúlva fekszenek a földön, a fékezhetetlen igazság dülöngélve bár, de egyenesen áll.”

… Hilaire Belloc francia gondolkodó (1870-1953) németül 1954-ben megjelent „Beszélgetés egy angyallal” című könyvét ezekkel a mondatokkal fejezte be: „Az emberek nem tudnak sokáig istenek nélkül élni. Ha azonban az újpogányság istenei megjelennek, ők nem a régi mitológiák isteneihez hasonlóan pusztán hamis, gyengeségekkel terhelt istenek lesznek, hanem mélységesen gonosz szellemek. Az újpogányság, ami balga módon a tökéletes megelégedettséget és boldogságot ígéri az embereknek, mielőtt még felfogná, hogy mi is történik, menthetetlenül sátán-kultusszá válik.”
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez a jóslat mára teljes borzalmával valósággá vált. Amikor J. M. Bergoglio ember-csinálta-egyházában az irgalmasságra való vakmerő bizalmat hirdeti meg, ami valójában halálos bűn a Szentlélek ellen, mit gondoljon egy katolikus? G. K. Chesterton saját korának egyik hasonló „jóemberéről”, Robert Peel Glanville Blatchford (1851-1943) angol szociális reformátorról a maga utánozhatatlanul találó módján így írt: „Mr. Blatchford például azért támadja a kereszténységet, mert egészen bele van bolondulva egyetlen keresztény erénybe: az irgalmasság magában véve misztikus és szinte irracionális erényébe. Az a különös elképzelése van, hogy könnyebb a bűnöket megbocsátani, ha abból indulunk ki, hogy egyáltalán nem létezik semmilyen bűn, amit meg kéne bocsátani. Mr. Blatchford nem csak a korai kereszténység képviselője, hanem ő az egyetlen kora-keresztény ember, aki tényleg megérdemelte volna, hogy az oroszlánok felfalják. Mert rá valóban illik a pogány vád: irgalmassága tiszta anarchiába vezet. Ő valóban az emberiség ellensége – mert annyira emberbarát.”
Ez azoknak az emberszeretete, akik a pokolba vezető utat egyszerre zsákutcává és egyirányú utcává teszik, ami maga a gonoszság csúcsa. És ha Bergoglio ehhez még ezt is hozzáteszi: „Senkit nem szabad örökre elkárhoztatni, mert ez nem felel meg az Evangélium logikájának”, akkor feltételezhető, hogy ez az ördögre is érvényes, és ezért legalábbis az ő véleménye szerint a pokol üres [lásd Hans Urs von Balthasar, Ratzinger kedvenc teológusának elméletét] – ami egykor egészen biztosan szörnyű tévedésnek fog bizonyulni.

http://katolikus-honlap.hu/1601/korlevel.htm

Így lett az egyház a Fidesz egyik legnagyobb szekértolója

A keresztény egyházak küldetése és kötelessége, hogy igazságosan és Krisztus tanításait szem előtt tartva válaszoljanak a kortárs világ nagy szociális kihívásaira. Ilyen kihívás ma a menekültválság. A magyar egyházak azonban nagyrészt vagy csöndben maradnak, vagy a kormány menekültellenes politikáját szajkózzák, teljesen szembemenve azzal, amit a Pápa, vagy a keresztény hithez kapcsolódó legfőbb útmutatásokat tartalmazó Biblia tanít.

A menekültválság azonban csak egyetlen olyan téma, ahol a Fidesz és a magyarországi egyházak (tisztelet a kivételeknek) egy követ fújnak: volt olyan, hogy maga az egyház szervezett még 2010 előtt kormányellenes tüntetéseket, máskor pedig a hívőket arra kérték fel, hogy a választások alkalmával a Fideszre voksoljanak. Volt olyan is, hogy a szószékről üzenték, aki csak teheti, írja alá a kvótaellenes népszavazási kérdőívet, legutóbb pedig az egyik egyházi intézmény arra utasította az pedagógusokat, hogy ne vegyenek részt kormányellenes sztrájkokban.

Mindezeknek a „fideszbarát” lépéseknek azonban meg van a magyarázata: a rendszerváltás után, sokkal inkább az első Orbán-kormány hatalomra lépését követően, főleg a magyar katolikus egyház és a Fidesz egymás szövetségesévé váltak. A jobboldali kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az egyházak kedvében járjon. Mindez elég visszás annak fényében, hogy néhány éve Orbán hogyan is gondolkodott az egyház politikai szerepéről.

Fidesz és az egyház: kéz a kézben

A Fideszben a letaglózó 1994-es választási vereség után kezdett erősödni a nyilvánosság előtt is a „keresztény” jelleg, amely az akkor liberális párt jobbratolódásában is megnyilvánult. Igaz, már a kilencvenes évek legelején szerveződött a pártban és körülötte egy - főként protestáns - laza egyházi kör. Orbán a kilencvenes évek közepétől már rendszeresen részt vett - gyakran a barátjává lett Semjén Zsolttal - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) rendezvényein.

A Fidesz és az egyház összefogása Orbán Viktor hatalomra kerülésével teljesedhetett be. Az első Fidesz-kormány (1998-2002) időszakában közel 50 százalékkal emelték az egyházak támogatását, és ez elindította őket azon az úton, hogy vagy burkoltan, de a legtöbb helyen inkább nyíltan kampányoljanak a Fidesz mellett, és ezzel párhuzamosan támadják az MSZP-t.

Szintén az egyházaknak kedvezett a II. Orbán-kormány az oktatás ügyében. A különböző történelmi egyházak kezében lévő intézmények száma jelentősen növekedett az elmúlt években, főleg annak köszönthetően, hogy az elmúlt négy évben nemcsak az állam vehetett át az önkormányzatoktól iskolákat, hanem az egyházak is. Az Orbán-kormány azonban nemcsak ezzel, hanem a kötelező hit,- és erkölcstan bevezetésével is megerősítette az egyházak jelenlétét a magyar oktatási rendszerben.

allamegyhaz_1.png

Az egyházi iskolák növekvő száma azonban egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának köszönhető, hanem az egyházi intézmények helyzetbe hozásának. Érdekes miniszterelnökünk szavait összevetni a fenti trendekkel:

Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog visszatérni Magyarországra. (Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán)

Ezt azonban még a '92-es liberális Orbán mondta, nem pedig a 2015-ös illiberális mása, aki egyértelműen fontos stratégai partnerként, sőt, úgymond szövetségesként tekint az egyházakra. Nem is csoda, hogy a magyar klérus egy része komolyan elkezdte tolni a Fidesz szekerét.

Szószéki kampányolás a Fidesz mellett

Hogy milyen jó a kapcsolat a helyi egyház és a miniszterelnök között, arra jó példa, hogy Orbán a város székesegyházát tartotta alkalmas helyszínnek arra, hogy állami kitüntetést adjon át a 75 éves, nyugállományba vonuló Pápai Lajos győri megyés püspöknek. Külön megköszönte a miniszterelnök, hogy Pápai Lajos az MSZP és az SZDSZ kormányzása idején „még azt sem tartotta püspöki méltósága sérelmének, hogy tüntetést vezessen az oktatási minisztérium elé”.

A győri eset egyáltalán nem az egyetlen, mikor is az egyház a Fidesz szekerét tolta: Pajor András zuglói plébános a választások idején egy tízpontos hirdetést tett közzé, amelynek az utolsó pontja elég egyértelmű felhívás: Mindannyian menjünk el szavazni úgy, hogy meg­erősítjük újabb 5 évre a jelenlegi önkormányzati fel­állást, a fideszes képviselőket”.

egyhaz22_1.pngForrás: index.hu

Fóton a plébános a Fidesz által támogatott jelölt mellett kampányolt úgy, hogy kifüggesztette szórólapját a templom bejárata mellett az előtérben, közvetlenül a miserend alá. Tóth Zoltán választási szakértő szerint a szórólap kifüggesztésével a pap írott szabályt nem sértett, íratlant viszont igen: „Az biztos, hogy jogszabály nem tiltja, hogy a templom területén bármit is elhelyezzenek a hívők számára. (...) Magánvéleményem az, hogy ez erkölcstelen tevékenység, mert az állam és az egyház szét van választva egymástól." Hozzátette: helytelen dolognak tartja, hogy a templomon belül politikai kampányt folytatnak.

A győri Szent Imre templomban hangzott el egy prédikáció, amelyben Balázs Tamás üzente meg, fontos, hogy ne kérjünk a menekültekből, illetve hogy minél előbb mindenki írja alá a Fidesz kvótaellenes aláírásgyűjtését. A pap szerint csak az tűnik erkölcsileg elfogadható cselekedetnek, ha valaki aláírja a Fidesz aláírásgyűjtését. A nol.hu az eset után felkereste a püspöki kart, aki azt válaszolták, hogy megítélésük szerint Balázs plébános személyes véleményt fogalmazott meg, így nem tett semmi rosszat.

A legutóbb a tanársztrájkkal kapcsolatban ez a felhívás járta be az internetet: úgy tűnik, hogy az egyház sem nagyon örül a pedagógusok fellépésének.

 

Mindent összevetve elmondható: lehet, hogy az egyházak számára a Fidesz oldalán történő kampányolás rövid távú pénzügyi előnyöket hoz, de erkölcsileg földbe döngöli az egyházakat. Előfordulhat ugyanis, hogy a Fidesz esetleges meggyengülésével a keresztény egyházakba vetett bizalom is meggyengülhet. Az egyházak politikai elköteleződése pedig nem csak gyakorlati probléma: a keresztény egyházak legfőbb céljuk beteljesítését, lelkek Krisztushoz vezetését veszélyeztetik az ideiglenes anyagi előnyökért  a kormányhoz való dörgölődzéssel.

TényTár

Eucharisztikus csoda egy lengyel egyházmegyében

A délnyugat Lengyelországban található legnicai egyházmegye püspöke eucharisztikus csodának ismerte el a legnicai Szent Jácint-templomban történt esetet a vizsgálatok után; az ügyet a Hittani Kongregáció elé bocsátották.


Lengyelországban a „vérző szentostyáról” mikroszkópos vizsgálatok és tesztek után bizonyosságot nyert, hogy emberi szív szöveteit tartalmazza – jelentette be április 16-án Zbigniew Kiernikowski legnicai püspök.

„2013. december 25-én, áldoztatás közben egy átváltoztatott ostya leesett a földre, majd fölvették, és vízzel teli tartóba helyezték. Hamarosan vörös foltok jelentek meg rajta. Az akkori legnicai püspök, Stefan Cichy bizottságot állított fel a jelenség kivizsgálására. 2014 februárjában az ostya egy apró vörös darabját korporáléra helyezték, hogy a bizottság felkérésére a különböző kutatóintézetek mintákat vegyenek belőle alapos vizsgálat céljából.

Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet zárójelentésében úgy ítélte meg, a szövetkórtani mintában található szövetdarabkák […] leginkább szívizomra hasonlítanak, melyen az agóniára jellemző elváltozások láthatók. A genetikai vizsgálatok a szövetek emberi eredetét támasztják alá.

Ez év januárjában az egész ügyet a vatikáni Hittani Kongregáció elé bocsátottam. Ma, a Szentszék ajánlása alapján, arra utasítottam Andrzej Ziombro plébánost, hogy alakítsanak ki megfelelő helyet a relikvia számára, hogy a hívek meg tudják adni neki az illő tiszteletet” – mondta el a legnicai főpásztor.

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír



Eucharisztikus csoda Lengyelországban

Zbigniew Kiernikowski legnicai megyéspüspök 2016. április 10-én kiadott közleménye és letölthető virtuális kiállítás a világ eucharisztikus csodáiról:


h9970

A legnicai Szent Jácint plébániatemplomban történt csodáról az egyházmegye honlapján jelent meg az alábbi közlemény. A plébánia honlapján az eredeti dokumentum és képgaléria is látható.

„2013. december 25-én egy konszekrált ostya áldoztatáskor leesett a földre. Felvettük, és egy vízzel telt edénybe helyeztük. Nemsokára vörös elszíneződés jelent meg rajta. Stefan Cichy akkori legnicai püspök bizottságot állított fel a jelenség kivizsgálására. 2014 februárjában az ostya vörösre színeződött részéből leválasztottak egy darabkát, és korporáléra (ostyaabroszra) helyezték. A bizottság mintákat vetetett belőle, amelyeket megfelelő kutatási intézményekben alapos vizsgálatoknak vetettek alá.

A Törvényszéki Orvostani Intézet zárójelentésében a következő áll: ‘A hisztopatológiai kép alapján a szövettöredékek harántcsíkolt izom töredékes részeit tartalmazzák (…) Az egész (…) leginkább a szívizomhoz hasonlít, olyan elváltozásokkal, amelyek az agónia során szoktak előfordulni. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szövet emberi eredetű.’

Idén januárban a vatikáni Hittani Kongregáció elé terjeszettem az ügyet. A Szentszék ajánlásának megfelelően a mai napon utasítottam Andrzej Ziombro plébánost, hogy az ereklyét az adorációhoz megfelelő helyre helyezze ki.”

A lengyelországi eucharisztikus csoda nem egyedülálló jelenség. A történelem során számos alkalommal, a világ számos pontján figyeltek meg hasonló különleges eseteket. Az elszíneződésnek olykor egyszerű, természetes oka van, más esetekben viszont tudományosan kimutatták, hogy az elszíneződött rész emberi sejteket tartalmaz. Több vizsgálat igazolta az AB vércsoport jelenlétét, például a lancianói (Olaszország) vagy a tixtlai (Mexikó) ostyában, illetve a torinói leplen.

h9969Több mint 130 tudományosan bizonyított, hivatalosan elismert eucharisztikus csodáról készített az internetről letölthető virtuális kiállítást egy különös sorsú fiatal, Carlo Acutis.

A 2006-ban 15 évesen leukémiában elhunyt fiú „mennyországba vezető autópályának” nevezte az Eucharisztiát, és megkérte szüleit, vigyék el azokra a helyekre, ahol eucharisztikus csodák történtek.

„Minél többször vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál hasonlóbbak leszünk Jézushoz, s így már a földön érezzük a mennyország előízét” – írta. Szenvedéseit az Egyházért és a pápáért ajánlotta fel; boldoggá avatási eljárása megkezdődött.

Az eucharisztikus csodákat bemutató kiállítás itt tekinthető meg:
www.miracolieucaristici.org

XVI. BENEDEK PÁPÁT 2005.ÁPRILIS 19.-ÉN VÁLASZTOTTÁK PÁPÁVÁ.

Habemus Papam!
2005. április 19. 11 éve választották pápává.



TARTSD MEG, ISTEN, SZENT ATYÁNKAT, KRISZTUSNAK HELYTARTÓJÁT! TARTSD MEG, ISTEN, SZENT ATYÁNKAT, KRISZTUSNAK HELYTARTÓJÁT!!!

Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu