Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Nyílt Levél

Kedves Atyák! Jézus Krisztus testének őrzői és kiosztói!

Az utóbbi hónapokban, a magyar keresztény hívők szomorúan tapasztaltuk azt, hogy katolikus templomainkban Pop-Rock koncerteket engedélyeztek, vendéglőket nyittok hajléktalanoknak, és az egyházi intézményeinkbe befogadjátok muszlim testvéreinket. Mi történt a Püspökökkel és az atyákkal? Szentjeink, boldogjaink, papjaink, világi hívők es tanítók 2000 évig jól értelmezték a Bibliát. Ti pedig, korunk kedves atyái, a muszlim testvéreknek bűnbánat nélkül elnézitek a bűneiket, a keresztények lemészárlását, és ezeket az embereket befogadjátok Jézus Krisztus Testébe, Isten Házába. Tévedés ne essék, nem az étkeztetéssel van a bajunk. Nem a hajléktalanokkal és a muszlim testvérekkel van a bajunk, hanem azzal, hogy templomainkban esznek, melyekből vendéglőt és koncerttermeket csináltok (lásd az Omega együttes koncert rendezvényét).

http://www.magyarkurir.hu/hirek/az-elhunyt-hajlektalanokert-bemutatott-szentmise-utan-asztalt-teritettek-templomban-szegenyeknek

 

Elferdítitek a Biblia Szavait, Rómára hivatkoztok, hogy bizony ott is megvendégelték a hajléktalanokat. Az egyik püspök válasza irreveláns volt, mivel a közös agapéra hivatkozott. Az agapéval egyetértünk. De az agapé az őskeresztények korában nem a templomokban zajlott, hanem egy, az erre a célra berendezett más teremben, feltételezhetően a plébánián, vagy esetleg valamelyik hívő ember lakásán. Az Úr Jézus az Ő utolsó vacsoráját nem a jeruzsálemi templomban fogyasztotta el, hanem kibérelt egy, erre a célra előkészített emeleti termet, és ott fogyasztotta el tanítványaival a húsvéti vacsorát. Nem sértette meg az imádság házát, Isten templomát. Egy apostol sem gondolt arra, hogy a későbbiekben szegényekkel, vagy bárkivel templomokban étkezzék. Szentjeink életében sem találunk arra példát, hogy templomokban többedmagukkal étkeztek volna. Szinte kivétel nélkül mindegyikük adakozott, jó szívvel, etette a szegényeket, de nem a templomokban.

Abszurd dolognak tartjuk, hogy a megfeszített Jézus Krisztus templomában rock koncertek legyenek. Az Úr Jézus kínhalált szenvedett: a templomokban a keresztúti stációk figyelmeztetnek erre minket. És akkor egy ilyen szent helyen, az áhítat és az imádság helyén az Omega együttes profán énekeket énekel? Ez egy keresztény hívő számára elfogadhatatlan. Az Úr Jézus nem azért szenvedett kínhalált, hogy 2000 év múltán az Ő templomában mindenféle mulatságos zene szóljon.

http://www.maszol.ro/index.php/kultura/58023-kiverte-a-biztositekot-a-kassai-domban-tartott-omega-koncert

http://librarius.hu/2015/12/29/omega-botrany-a-domot-a-pogany-fellepok-garazdalkodasa-megbecstelenitette/

 

Magyarország közel 170 évig volt török megszállás alatt. Elég jól ismerjük őket… Ismerjük gondolkodás-módjukat, erkölcsiségüket: üldözik a keresztényeket, nem tisztelik a vallásunkat és a kultúránkat sem; a hitük terjesztése érdekében eszközökben nem válogatnak, megerőszakolják asszonyainkat, durván bánnak gyermekeinkkel, minket, férfiakat pedig halálra szánnak.

 

Mindezt láthatjuk különböző tájain a világnak, és sajnos hazánkban is megtapasztalhattuk. Mi pedig felelőtlenül beengedjük őket országunkba, ugyan miért? Hogy kiszolgáltassuk magunkat, a hitünket és az életünket pusztító gyilkosainknak?

 

Jézus Krisztus a kereszten értünk, a mi üdvösségünkért kínhalált szenvedett. A templomainkban pedig az Ő keresztje alatt vidám, hangos világi muzsika szól? Sajnos, kedves atyák az a szomorú tapasztalatunk, hogy a szegényekkel többet foglalkoztok, mint az Úrral. Nektek a Biblia szent Igazságait kell követnetek, nem pedig a megtévesztők eretnek tanait és magatartásait.

 

A Katolikus Katekézist olvasva ezekre a sorokra lettem figyelmes:

 

AZ EGYHÁZ UTOLSÓ PRÓBATÉTELE
675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]
Ezek lennének már azok az idők?

Ezen helytelen magatartás ellen mi tiltakozunk, és aláírásainkkal arra kérünk és sürgetünk benneteket, kedves püspökök és atyák, hogy az Evangélium tiszta eledelét és lelket üdítő forrását adjátok nekünk üdvös táplálékul, és nem mást.

 

„A szeretett nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal”, ahogyan szent Pál Apostol is fogalmaz a Korinthusiakhoz írt első levelében.

 

Aláírók: dr. Polgár Ákos Livingston Skócia

 

Csatlakozni az aláírásokhoz a nevek beküldésével lehet, melyeket erre az email címre, lehet beküldeni:

zsinat12@gmail.com

Prof. Petr Pit’ha prágai katolikus püspök beszéde a Prágai Vár Mindenszentek templomában.

Emberek!

E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel.

Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a totalitárius rendszerek áldozataira, nyilvánvalóan azokra, amelyek történelmileg a legközelebb állnak hozzánk.

Ünnepségünk címe Mene Tekel (Megmérettetett, könnyűnek találtatott). Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán jelentek meg, amikor lakomát rendezett, ahol a Jeruzsálemi templomból ellopott szent edényeket megszentségtelenítette. És ez birodalma bukását jelentette. Mert nem tanult saját apja történetéből.

A katedrális, amelyben most vagyunk, nemzeti történelmünk szimbóluma. Évszázadokon át épült, pontosan meghatározott terv szerint, és megtestesítője lett azoknak az ideáloknak, amelyek apáinkat, nagyapáinkat vezették. Önmagában ez a katedrális nem azonos ezekkel az ideálokkal, azok magasabban vannak, ott, ahova a magasba ívelő tornyok mutatnak. Ebből a magasságból szólt hozzánk az Úr.

Hallottuk a szavait, amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e katedrális építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is.

Onnan küldte el Fiát, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy Emberek vagyunk, csupán emberek, akik a halál felé igyekeznek, de megmutatta azt is, hogy az ember ideálja az, hogy az Isten Képmása, hogy Krisztushoz hasonló lehet. Ez az élet Igazsága, ehhez az ideálhoz közelíteni.

Ma nekem jutott az a feladat, hogy itt beszéljek. Szorongok, mert a Mindentudó előtt beszélek, és tudatában vagyok, hogy nem önök előtt állok, hanem azok előtt, akik ezen ideálokért, az élet Igazságáért képesek voltak földi életüket feláldozni. Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az élet másodlagos. Akikre most gondolunk, azok miattunk áldozták fel életüket.

Feladatom, hogy beszéljek, tehát teszem, ami a feladatom. A megemlékezésnél több az, hogy okuljunk. Akikre emlékezünk, azért haltak meg, mert az emberek időben nem tudatosították, hogy veszélyben vannak, bajban vannak.

Okulnunk kell. Mert ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.

Azt mondjuk: békében élünk. Közben folyik a harc, támadások, öldöklés. Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot. Azt mondjuk: „vallási háborúk? Ugyan, középkori értelmetlenség!” Azt várjuk, hogy eldobják az Istenüket. Azért, mert mi ezt megtettük. De ők ezt nem fogják megtenni, mert látják rajtunk, hogy ez hova vezet. Lassan kihalunk.

Azt mondjuk: párbeszédet kell velük folytatnunk. De ők nem fognak bennünket meghallgatni, mert vallásról akarnak beszélni, de nekünk vallásunk nincs. Mert végtelenül liberálisak vagyunk.

Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást. De ők minket nem tisztelhetnek, mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk, és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett. Azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk toleránsak. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: politikusainkat végkép nem érdekli az iszlám, őket az olaj és a fegyver eladás érdekli. És mi ezt a politikusainknak nem róhatjuk fel, mert bár rövidlátó butáknak tartjuk őket, de ezt nem vallhatjuk be, mert megválasztottuk őket. Ráadásul, érezzük, hogy ők a legjobbak közülünk, mert szót fogadnak arctalan másoknak, akik valahonnan a háttérből utasítgatnak. Sejtjük, hogy valahonnan, ahol fiktív pénzekkel rulettet játszanak, ám ezek a pénzek mögött valahol szükségszerűen mégis csak a mi munkánk, esetleg életeink állnak.

Békét szeretnénk Ukrajnában, de mi magunk hagytuk, hogy fenyegetettségben legyenek, sőt igyekszünk haszonélvezők lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt nem az ukránokról, sem az oroszokról van szó, hanem ismét pénzről van szó, és a bankokról, amelyek meginogtak, mint a hullámzó tengeren a hajók.

Azt mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük magunkat. De mit kezdünk a fegyverekkel, ha nincsenek férfiaink, akik megfognák a fegyvereket. De miért is tennék ezt, ha nincsenek ideáljaik. Ideáljaik, amelyekért valaki meg tudna halni.

Hitehagyottak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a kultúra értékét, és katedrálisaink összeomlanak, s az emberi közösségek egymással veszekedő egoisták hordájává változnak.

Elveszítettük az emberi értéket és mértéket. Mert teljesen nyilvánvaló, logikus, ha eldobjuk kereszténységünket, és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az embertől is.

Mert többé nem fogjuk tudni, hogy kell kinéznie az embernek. Miért tiszteljenek bennünket a muzulmánok, ha nekik van istenünk, és nekünk semmilyen istenünk nincs. És miért kellene tisztességesen viselkedniük, és emberségesen tárgyalni velünk, ha látják, hogyan viselkedünk mi egymással.

Békéről beszélünk, meg akarjuk védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem köztünk. Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk. Sem az Igazságosságot, sem a Békét senki nem fogja bevezetni, mert ezek a tisztességből nőnek ki.

Tudom, mi lesz most, mit fogok hallani. Mibe ütközöm. Szavaim az egoista elégedettség falaiba fognak ütközni, ami olyan, mint a görbe tükör. Mindent kicsavar. Mondhatnék bármilyen bölcsességet is, frázisok visszhangoznak majd hozzám, üresebbek, mint a részegek fecsegése.

Ha mindjárt egy halott gyereket hoznék a frontról, csak az elit képviselőinek álszent jajveszékelése hallatszana, úgy, hogy a mindennel szemben közömbös tömegnek, amely majd újra megválasztja őket, tetsszen. Senki nem indul el, hogy megmentse a gyermek testvérét, vagy anyját.

Lesznek hangok ellenem: minek képzeled magad? Ne fessed az ördögöt a falra!

És végül tiltakozás hallatszik majd: „Ez a bolond, még végül háborút szít! Hallgattassátok el!”

De én félek attól, amit magunkra hozunk. A mi ellenségünk nem az oroszok, sem az ukránok, és végképp nem az arabok! Egyáltalán senki. Magunk győzzük. Mert nem tiszteljük az élet törvényét. Elfelejtettük, hogy az élet – szeretet, és a szeretet – áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ebbe tudunk belehalni.

Nem lennének ellenségeink, ha olyanok lennénk, mint ez a katedrális. Mert mint alkotókat – tisztelnének és becsülnének. S ha mégis lennének ellenségeink, nem mernének bennünket megtámadni, mert erősebbek, állhatatosabbak lennénk, mint ők.

Az utunk – visszatérés az ész fegyelmezettségéhez, és a következetes, hihető, mélyen átélt kereszténység.

Nem! Nem hallgathatok! Felkértek, hogy beszéljek az Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt abban a percben, amikor idegenek mosolyogva kérdik: kik vagytok ti valójában?

Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár remegek:

Vallom, hogy fehér ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, természetesen minden ember méltóságát, de elutasítom, hogy feketére változzak, vagy sárgára, vagy, hogy megváltoztassam a szemem színét.

Férfi vagyok, aki képes gyermeket nemzeni, de nem képes megszülni. Ezért ragaszkodom az elrendezett tartós házassághoz, mert ez a társadalom alapja, és a nevelés letéteményese.

Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinak és a nőnek különböző a test felépítése és a biológiai funkciói, hogy a nő gyengébb és értékesebb, mint a férfi, akinek meg kell őt védeni, szeretni, és tisztelni.

Egészséges vagyok, és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a színlelt betegek nyafogását.

Egyszerre vagyok gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, és még meg is tudom osztani.

De nem vagyok hajlandó lustákat eltartani. Sokkal kevesebbem van, mint a valóban vagyonosaknak, nem irigylem tőlük, örülnék, ha okosan használnák vagyonukat. Európai vagyok, mert cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem. Cseh földön nőttem fel, és komolyan veszem nemzetem nyomorát, szörnyű nyomorát, és dicsőségét is.

Ezért nem vagyok hajlandó feloldódni a konzum multikultúra szellem nélküli uniformitásában.

Keresztény vagyok. Tisztelettel a más vallások és nézetek iránt, és biztosan tudom, hogy minden döntésemben ehhez tartom majd magam.

De erősen ragaszkodom a saját keresztény Istenemhez és parancsolataihoz, amelyeket azért hozott, mert bölcs, igazságos, és együtt érző az emberekkel.

Ember vagyok. Hálás vagyok az emberségemért és büszke vagyok az arcomra.

Ember vagyok. Nevem: Petr Pit’ha, és nem vagyok 380326/038 – születési számom, sem 372-2/15 – személyim identifikációs száma, sem PIN, sem bármilyen más szám.

Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget vállalok.

Ember vagyok, és emberként is akarok meghalni.

https://badog.blogstar.hu/2016/02/26/prof-petr-pit-ha-pragai-katolikus-puspok-beszede-a-pragai-var-mindenszentek-templomaban/25370/

A HÍR!

MÉLY FÁJDALOMMAL TUDATOM VELETEK, TEGNAP FEBRUÁR 25.-ÉN, A SZENTHÁROMSÁG HEGYEN SZOLGÁLÓ CSILIK JÁNOS ATYÁT HAZA HÍVTA A TEREMTŐJE.
ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! NYUGODJÉK BÉKÉBEN.
IMÁDKOZZUNK ÉRTE!
Temetési szentmiséje február 29-én, hétfőn 14 órakor lesz a nagyfalui plébániatemplomban. Ezt követően, 15 órakor végakaratának megfelelően a „Szentháromság-hegyen” helyezik örök nyugalomra.

Égi Édesanyánk üzenete 2016. február 25-én Medjugorjéból

MEGTÉRÉSRE HÍVLAK MINDNYÁJATOKAT

Medjugorje, 2016. február 25.

"Drága gyermekek! Ebben a kegyelmi időben megtérésre hívlak mindnyájatokat. Gyermekek, kevéssé szerettek és még kevesebbet imádkoztok. Elvesztetek, és nem tudjátok, mi a célotok. Vegyétek a keresztet, nézzétek Jézust és kövessétek Őt. Ő egészen a kereszthalálig odaadja magát nektek, mert szeret benneteket. Gyermekek, hívlak benneteket, térjetek vissza a szívvel való imához, hogy az imában megtaláljátok a reményt és életetek értelmét. Veletek vagyok és imádkozom értetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."


Ismerősen hangzanak a Szűzanya üzenetének szavai: „…megtérésre hívlak mindnyájatokat.” Az elmúlt években, jelenései során sokszor hallottuk és olvastuk ezeket a szavakat. Jézus evangéliumi szavainak visszhangja ez: „Az idő betelt, közel van az Isten országa, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” Mi már megszoktuk ezeket a szavakat és többé már nem vesszük észre Jézus szavainak forradalmian új voltát. Jézus a következőket mondta: A várakozás ideje véget ért, az emberi történelemben elérkezett Isten beavatkozásának döntő pillanata, amelyet a próféták hirdettek, és ez a pillanat most van itt! A személyes hozzáállás alapján most döntenek mindenről. A Jézus melletti döntésnek addig kell megtörténnie, még itt vagyunk a földön, nem pedig halálunk után. Már itt eldől melyik oldalon fogunk állni, Isten oldalára vagy a másik oldalra.
Isten vágya, a Szűzanya vágya az, hogy Istenéi legyünk és maradjunk, és Isten útján járjunk. Ezért mondja a Szűzanya nekünk igazi, jó lelki édesanyaként: „…Nem mondhatjátok, hogy megtértetek, mert életeteknek mindennapi megtéréssé kell válnia. Ahhoz, hogy megértsétek, mit kell tennetek, gyermekeim, imádkozzatok és Isten majd konkrétan megmutatja, mit kell tennetek és miben kell megváltoznotok." 1996. február 25-i üzentében a Szűzanya a következőket mondja: „…Ma megtérésre hívlak benneteket. Ez a legfontosabb üzenet, amelyet itt adtam. Gyermekeim, azt szeretném, hogy mindnyájan üzeneteim hordozói legyetek. Arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy éljetek üzeneteim szerint, amelyeket az évek során adtam nektek. Ez az idő a kegyelem ideje. Különösen most, amikor az Egyház is imára és megtérésre hív benneteket.”
Megkísérthet bennünket az a gondolat, hogy a Szűzanya üzenetei mindig ugyanolyanok, ahogyan az evangélium is nagyböjtről nagyböjtre, évről évre ugyanolyan. Elkerülhet bennünket a megtérésre és életünk megváltoztatására való felhívás fontossága és sürgőssége. Ezek az „ismétlődő” szavak Isten türelméről szólnak. De, nem szabad elfelejtetnünk, hogy Isten türelmének is van határa. Figyelemre méltó a terméketlen fügefáról szóló példabeszéd, amelyet Jézus mond el. Ez a példabeszéd a terméketlen fügefáról és a szőlősgazda türelméről szól. Minden megkapott feltétel ellenére sem hoz, immár három éve termést. A vincellér (Jézus) kéri a szőlősgazdát (a Mennyei Atyát), hogy várjon még egy évet, körül ássa, megtrágyázza, és azután majd meglátják hoz-e gyümölcsöt? Jézus a közbenjáró az Atya és közöttünk. Ő az Atya előtt áll, hogy késleltesse terméketlen életünk miatti haragját. Kérdezzük meg magunktól, hogy nem játszunk-e az életünkkel? Ne játszunk Isten irgalmával! Üdvösségünk ára túl nagy. Üdvösségünkért Isten Fia vérét ontotta és életét adta.
Ezt az évet Ferenc pápa az irgalmasság évévé nyilvánította. Némelyek azt gondolhatják, hogy az Isten irgalmáról való beszéd relativizálja az ember bűnösségét, és az embert olyannak hagyja meg, amilyen. Modern korunk egyik jellemzője a „komolytalanság”. Ma minden komolytalanná vált. Az ember komolytalanul viseltetik minden valósággal, így Istennel és személyes bűneivel kapcsolatban is. Egyetlen dolgot vesz csak komolyan, önmagát és saját egóját.
Isten irgalma bűnbánatra, vagyis megtérésre hívja az embert. Isten nem szeretne önimádatból fakadó hamis békét, hanem a megtérés békétlenségére hív, amely igazi békéhez vezet. Az igazi béke a megtérésből fakad: kilépni önmagunkból és odalépni Istenhez, aki irgalomból – amely mindig önmagából fakad – hozzánk érkezik. Isten irgalma csodálatos, mert minél nagyobb a bűn, annál többet ad. Ez nem arra való meghívás, hogy bűnt kövessünk el, hanem arra való hívás, hogy nyíljunk meg Isten irgalmára, amely sokkal többet bocsájt meg annál, mint, amit mi vétkeztünk, vagy vétkezhetünk.
Imádság
Szűz Mária, Irgalmasság Anyja! Kísérj bennünket közbenjárásoddal és édesanyai tekinteteddel, hogy felfedezhessük Isten irgalmának mélységét. A Te életed Mária a megtestesült irgalom jelenlétében formálódott. Senki sem hatolt be úgy, mint Te Isten titkának mélyébe, aki emberré lett. Taníts meg bennünket úgy befogadni Jézust életünkbe, ahogyan Te tetted. Te minden eseményt szívedbe zártál és el-elgondolkodtál rajuk. Kérünk, taníts meg bennünket, imádkozz értünk, hogy be tudjuk fogadni Isten Igéjét és általa éljünk. Oltalmad alá futunk, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Ámen.

„Feltámadt” – Egy hitetlen találkozása az üres sírral

Risen Movie

A keresztény nézők több bibliai témájú filmben is csalódtak mostanában, ezt azonban egyetlen jó alkotás is gyorsan feledtetheti.

Ben Hur, A köpönyeg, Tízparancsolat, Quo Vadis? – Valószínűleg mindenki emlékszik ezekre a címekre a bibliai filmek aranykorából. 2016-ból nézve azonban az 50-es évek elérhetetlenül messzinek tűnnek.

Sajnos a bibliai témákat feldolgozó filmekből gyakran éppen a lényeg hiányzik és még egy kis jóindulattal sem mondhatók inspiráltnak (pontosabban a megfelelő lélek által inspiráltnak). A forgatókönyvírók és rendezők igen szabadon alakítják a forrásanyagokat, hol kihagyva a legfontosabb részeket, hol bizarr elemekkel tarkítva a történetet.

Idén úgy tűnik, ismét reményekkel telve ülhetünk be a mozikba, mert az Egyesült Államokban ezen a héten bemutatásra kerülő film akár a Ben Hurral is versenyre kelhet.

A Kevin Reynolds rendezésében és Joseph Fiennes főszereplésével készült film a Jézus Krisztus teste utáni vadászat történetét meséli el. Spoiler figyelmeztetés: nem találják meg.

Joseph Fiennes egy Clavius nevű római tribunust alakít, akit Poncius Pilátus azzal a feladattal bíz meg, hogy feszítse keresztre a magukat messiásnak hirdető zsidó bajkeverőket. A probléma csupán annyi, hogy egyikük tényleg a Messiás.

A Rómához hű és igazi katona Clavius azonban nem hagyja magát befolyásolni. Jézus által sem. Amikor századosa a Golgotán állva kijelenti, hogy „Valóban Isten Fia volt ez!” – Clavius nem fogja vissza magát.

Megmutatja, hogy őt más fából faragták. Rajta nem fognak a zsidó babonák. Legalábbis vasárnap reggelig. Ez az a pillanat ugynais, amikor Clavius számára elszabadul a pokol.

A sír üres, az őrök nem beszélnek, Jézus tanítványai pedig azt a hír viszik szét, hogy Jézus feltámadt. A főpap arra figyelmezteti Claviust, hogy ha nem vet gátat a feltámadásról keringő híreknek, népfelkelésre számíthat. Pilátus tehát hátborzongató, CSI stílusú vadászatra küldi, hogy megtalálja Krisztus testét.

FiennesKüldetése során a tribunus olyan dolgokat tapasztal, amik alapjaiban rengetik meg pogány világnézetét.

„Két egymással összeegyeztethetetlen dolgot láttam,” mondja. „Egy embert, aki kétségkívül halott volt, és ugyanazt az embert ismét az élők között.”

A film hűen követi az Evangéliumok beszámolóit és csodálatos képet fest arról a hitbeli válságról, amit egy nem hívő tapasztal, amikor szembekerül a feltámadt Jézussal.

Húsvéthoz közeledve a film eszünkbe juttatja, hogy a keresztény üzenet saját kételyeik megkérdőjelezésére kényszeríti a hitet keresőket.

Az üres sír a történelem legmegdöbbentőbb ténye. Egy olyan tény, amit a szkeptikusok két évezrede próbálnak kimagyarázni. Sikertelenül. A bizonyítékok túlságosan erősek, a „Feltámadt” pedig egy jó nyomozóhoz hasonlóan követi ezeket.

Például Róma képviselőinek és a zsidó vezetőknek minden okuk megvolt arra, hogy előálljanak a testtel, mégsem voltak rá képesek. Jézus tanítványai pedig nemhogy semmit sem nyertek volna azzal, ha hazudnak Jézus feltámadásáról, de mindent elvesztettek volna. Gyávaságuk azonban egy pillanat alatt elillant és immár igazi lelki hódítókként tettek bizonyságot arról, hogy a Joseph Fiennes által alakított filmbeli alakhoz hasonlóan valóban láttak valamit, pontosabban Valakit, aki alapjaiban változtatta meg életüket és a körülöttük lévő világot.

Joseph Fiennes szerint a film különleges módon beszél a nézőkhöz, arra ösztönözve őket, hogy egy nem hívő szemén keresztül nézve vizsgálják újra a szóban forgó eseményeket.

Reméljük, hogy a Feltámadt a szilárd bibliai alapú filmek reneszánszát indítja el, de ami ennél is fontosabb, Clavius-szal együtt szembesíti a nézőket azzal a kérdéssel, ami a mai napig ellenáll a kétkedők támadásainak: Ha Jézus meghalt, hol a teste?

Nézzétek meg a filmet és vigyetek magatokkal néhány nem hívő barátot!

Forrás: breakpoint.org
http://idokjelei.hu/2016/02/feltamadt-egy-hitetlen-talalkozasa-az-ures-sirral/

Ezt Mindenkinek látni kell!] Okvetlenül nézzétek meg!!! a tisztánlátás végett!!! Mert az EU -s sajtó és médiák mindenről hónapok óta hallgatnak!!!!

Kis gondolkodni való: QUO VADIS  EURÓPA JÖVŐJE Calais iszlám megszállása magyar felirattal (14:23)

Közzététel: 2016. febr. 15.

Szívszorító személyes beszámoló a polgárháború felé sodródó Nyugat-Európáról. Calais városa élhetetlenné vált a jelenleg 18.000 "lakosú" muzulmán migráns sátorváros, a "Dzsungel" miatt. ISIS zászló De Gaulle szobrán, a rendőrség   a helyiek ellen, áruló politikusok. Több ezer muzulmán fosztogatja, rabolja, erőszakolja a hitetleneket - a Korán előírásai szerint - ugyanúgy, mint a Közel-Keleten. Eközben az elit, és a "No borders" nevű szervezet segíti a gyarmatosítást, koordinálva a rombolást és kitelepítve a lakosokat, hogy legyen hely a megszállók számára Üdvözlettel:

Rettenetek Calais-ban történtek.

Joel próféta jövendölése a ma emberének: (rövid idézet)
„Jön a sötétség és a homály napja, a füstfelhő és a vihar napja.
Mint a nagy hegyekre rágomolygó fellegek, úgy zúdul ránk egy nagyszámú erős nép: Ősidőktől fogva nem volt ehhez hasonló csapás, és ezután sem lesz többé nemzedékek hosszú során át.

Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. Betörnek a városba, bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.

Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám, teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat.

Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület. Utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér, és újra megbocsát!”

Aleppó érseke felháborodott a francia főpapság politikai korrektségén

Jean-Clément Jeanbart, az aleppói melkita görögkatolikus érsek egy interjú során ostorozta a francia püspököket és érsekeket azért, mert jobban ragaszkodnak a politikai korrektséghez, mint az igazsághoz. A főpap a francia Boulevard Voltaire lapnak adott interjújában részletesen lefestette azt is, mit éltek túl Aleppó lakosai az elmúlt időszakban, az iszlamista rémuralom alatt.

„Az európai média szünet nélkül igyekszik elhallgattatni azokat, akik szenvednek Szíriában, sőt, olyan információkkal legitimálják azt, ami a hazánkban történik, melyek eredetiségének, hitelességének soha nem néznek utána” – mutatott rá az egyik alapvető problémára Jeanbart, megnevezve például a londoni(!) székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központját, mely a szír „ellenzék” kezén van, s mely a nyugati médiumok legfőbb forrása.

„Meg kell értenie mindenkinek, hogy az Iszlám Állam és a szír kormány közül egyértelműen a másodikat választjuk. Igen, vannak elítélhető cselekedetei a kormányzatnak, de Nyugaton soha senki nem próbálta ezt  a kérdést objektív módon szemlélni.” – vádolta meg az újságírókat az érsek.

Szerinte a Nyugat nem hajlandó befejezni a ferdítést és félretájékoztatást, melyek során a „mérsékelt” ellenzék valójában minden emberi jogot sárba tipró, a keresztény, síita alavita és jazidi kisebbségeket üldöző és brutálisan bántalmazó milíciáit mosdatja, míg minden rosszal Assad kormányát vádolja meg.

„Bashar al-Assadnak számos hibája van, de a Nyugatnak realizálnia kell végre, hogy számtalan jó dolgot is elhozott az országába.” – magyarázta. – „Az iskolák ingyenesek, a kórházi ellátás úgyszintén, a templomok és mecsetek adómentesen működhetnek – őszintén, mely más kormány hozott ilyen intézkedéseket a régióban? Emlékezni kell arra is, hogy nem csak ezekért támogatjuk a kormányzatot, hanem azért is, mert félünk, ugyanis tudjuk, hogy ha a szunniták győznének, és teokráciát hoznának létre, megfosztanának minket még attól a jogunktól is, hogy a saját hazánkban élhessünk.”

Arra a kérdésre, hogy ezt kifejtette-e a francia hatóságoknak is, annyit válaszolt: „Persze, megpróbáltam mindezt elmondani a francia hatóságoknak is, de mondja, mégis mit várhatunk egy Laurent Fabiustól, aki azt hiszi, hogy ő az Atyaúristen, és joga van eldönteni, ki éljen ezen a Földön és ki ne?” (Laurent Fabius Franciaország külügyminisztere, aki egy alkalommal kijelentette, hogy Assad „nem érdemli meg, hogy ezen a földön éljen.” – erre a kijelentésre reagált itt az érsek)

„Lehetséges, hogy Franciaország – melyet én annyira szeretek, és melyben pont a szíriai vallásszabadságnak köszönhetően tanulhattam – ennyit változott? Lehetséges, hogy az ország annyira beleszeretett a pénzbe, hogy elfelejtette érte azokat az értékeket, melyet valaha oly erősen védett?” – fakadt ki keserűen Jeanbart.

Amikor a francia egyházi vezetőkről kérdezték Aleppó érsekét, nem kis haraggal a szívében így nyilatkozott: „A francia egyházi vezetők kongresszusa megbízott volna bennünk, ha jobban lett volna informálva. Hogy lehetséges, hogy a püspökeitek éppen úgy némák maradnak, ha rólunk van szó, ahogy a napilapjaitok? Azért, mert a püspökök is olyanok, mint ti – a politikai korrektség jegyében nevelkedtek. Azonban Jézus soha nem volt politikailag korrekt, hanem politikailag igazságos!

„A püspökök felelőssége a tanítás, hogy az igazság terjesztésére használják hatalmukat. Miért félnek akkor hát beszélni? Természetes, hogy lennének, akik ezért támadnák őket, de ezzel kapnának egy esélyt arra, hogy megvédjék magukat és megvédjék az igazságot. Emlékeznünk kell arra, hogy a csend sok esetben megalkuvást, egyetértést jelent.”

Az érsek kritizálta a Nyugat migrációs politikáját is.

„A nyugati kormányok szolgai módon védelmezik az egoizmust és az érdekeket, és végül ez fogja országaikat pusztulásba dönteni. Nyissátok már fel a szemeiteket, nem látjátok, hogy mi történt Párizsban?!” – fakadt ki az egyházi vezető, mielőtt összefoglalta a véleményét: „Abban kell nekünk segítsetek, hogy szabadon élhessünk a saját hazánkban! (…) Nem ülhetek ölbe tett kézzel, hagyva, hogy egy kétezer éves egyház megsemmisüljön. Inkább választom a halált, mint hogy ezt lássam.”

Orientalista.hu – Crusader

2016. február 13-án Jézus egy új üzenetet adott Vassulának:

Az Én békémet adom neked. Lejegyeznéd Szavaimat?

Igen, Uram…

Nehéz meghajlítani ezt a nemzedéket. Bűneiktől elgyengítve a Sátánba vetik bizalmukat, belé helyezik reményüket. Noha ott állok mindenki előtt, hogy lásson Engem, csak kevesen vesznek Rólam tudomást. Vezetőik kegyetlenné váltak, és sok nemzetre vár halál az ő kezük által. Mennyit sírtam már miattad, teremtés! Miattad, akinek az élete most a halál felé tart. Amikor majd a levegőben kitörő lángnyelvek nyaldossák lakosaidat, meg fogom kérdezni ezt a nemzedéket: hol találsz menedéket? Kinél? A Sátánnál? Az egódban és saját magadban?

Elérkezett Igazságosságom ideje, küszöbön áll e hitetlen nemzedék megbüntetése. Rendelkezéseimet szó szerint végre fogom hajtani. Amikor mennydörgést fogtok hallani, fületekben az Én Hangom fog dübörögni, és visszhangozni fog a Föld végső határáig. Akkor a világ és mindenki, aki benne él, hallani fogja az Igazságosság Hangját: a gonosz sok nemzetre hoz majd halált… a pusztulás minden várost elér.

Hallottátok, hogy Jahve Angyala városokon és nemzeteken fog áthaladni és mindenkit bűnbánatra fog hívni? Ezek a dolgok fognak megtörténni az elkövetkező napokban.

Ezért ti, akik beléptetek Udvaraimba, és hisztek kijelentéseimben, imádkozzatok, és ne rettegjetek vagy féljetek, de ti, akik végtelen éveken át kigúnyoltátok szavaimat nyelvetekkel támadva prófétáimat, ti vigyázzatok! Mert hazugságokkal igazoltátok a hazugságaitokat, az Én Szavaimat pedig valójában a saját sírotokba temettétek. Igen, ti kiforgattátok Szavaimat. Bűneitek azonban szakadékot támasztottak közöttünk. Az Igazságosság most nem lesz visszatartva. Bizony mondom nektek, keserűek lesznek azok a napjaitok, amikor szembeszállok veletek… imádkozzatok, és ne engedjétek, hogy lecsukódjon szemetek, és elaludjatok!

Így imádkozzatok:

„Jahve, én Istenem, engedd, hogy eljusson hozzád az imám!
Halld meg irgalmadat és segítségedet kérő kiáltásunkat!
Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Benned, én Istenem,
és nem bíznak abban sem, hogy hatalmadban áll megmenteni minket.

Ne oltsd ki napjaink világosságát,

mely által egy pillanat alatt megsemmisülne a föld,
hanem Atyai Könyörületedben
szánj meg minket és bocsáss meg nekünk!
Ne engedd, hogy patakokban ontsa vérünket a gonosz lélek!
Bocsásd meg bűneinket, és tartsd vissza haragodat
emlékezvén gyengeségünkre.

Tartsd vissza pusztító angyalaidat,
és adj nekünk még egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk,
méltók vagyunk Jóságodra.
Beléd helyezem bizalmamat. Ámen.”

Milyen örömmel fogom fogadni ezt az imát! Ez az ima, könyörületre fog indítani Engem! Leányom, megáldom mindazokat, akik szívből imádkozzák majd ezt az imát. Hadd hallják ezt a próféciát: „a napot és az órát egyedül Én tudom, a ti Istenetek”. Ezt fogod mondani azoknak, akik majd kérdezik tőled Igazságosságom idejét, a napot és az órát! A Szeretet szeret téged.

Ez az üzenet fent van már a honlapon is!

http://www.ichtys.hu/index.php/legujabb-uzenetek

Eredeti nyelven pedig itt olvashatjátok!

http://www.tlig.org/en/news/2016-02-13/2341/

Katolikus fogalom-e a szedesvakantizmus?

Katolikus fogalom-e a szedesvakantizmus?
Egy katolikus pap töprengései

 

Elfogadható-e egy katolikus számára az az állítás, hogy ma szedesvakancia áll fenn, vagyis az Egyháznak nincs pápája, üres a pápai szék? Más szóval: önmagában katolikus lehet-e az az állítás, hogy az Egyháznak ma nincs legitim pápája?

Ezen alapvető és súlyos, de szükséges konzekvenciákkal járó kérdés eldöntéséhez elsőnek arra kell felelet adni, hogy katolikus-e egyáltalán egy szedesvakantizmus állapot. A válasz: igen, hiszen amióta létezik a katolikus Egyház, azóta a szedesvakantizmus hozzátartozik az Egyház történelméhez. Amikor egy pápa meghal, a pápai szék megüresedik, latinul „sedes” – a szék – „vacans” – üres lesz, tehát beáll az ilyenkor „normális”, szokásos szedesvakantizmus.
Ez az állapot pár héttől kezdve több hónapon át, sőt akár pár évig is eltarthat: A leghosszabb üresedés Szent Marcellinus pápa 304. október 25-én bekövetkezett halála után állt be. Ugyanis a Diocletianus alatti keresztényüldözések ezidőben érték el tetőpontjukat, ezért csaknem négy évig kellett várni, amíg megválaszthatták a következő pápát, Szent I. Marcellust 308. június 27-én. A következő leghosszabb (csaknem három évnyi) sedes vacans viszont békeidőben volt, IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkezett halála után. „A bíborosok három évig tétlenkedtek Viterbóban anélkül, hogy sikerült volna pápát választaniuk, részben megosztottságuk miatt, részben pedig mivel élvezték a kellemes körülményeket. Végül a viterbóiak leszedették a viterbói pápai-palota tetejét, hogy rávegyék a bíborosokat: Válasszanak az új pápa megválasztása vagy a zord körülmények között. Ők az első lehetőséget választották.” Így lett pápa Theobald Visconti, a későbbi Boldog X. Gergely 1271. szeptember 1-én.

A következő kérdés, hogy akkor is katolikus lehet-e a szedesvakantizmus, ha hivatalosan van „pápa”. Vagyis, hogy létezett-e olyan az Egyház történetében, hogy a pápai trónon ült valaki, de a katolikus tanítás szerint még sem volt az Egyháznak legitim pápája. Az Egyház történelmében nagyon sok úgynevezett ellenpápa volt, vagyis olyanok, akikről az egyházi tekintélyek már saját korukban is megállapították, hogy bitorolják a pápai trónt. Ugyanakkor a nagy nyugati egyházszakadás idején, ami 1378-tól 1417-ig, azaz 39 évig tartott, az Egyháznak előbb kettő, majd három pápája is volt, és mind a három pápa bizton hitte, hogy ő a jogos pápa, és mind a hárman komoly támogató táborral rendelkezett. [Közülük az egyik ellenpápaként nyilvántartottat a katolikus Egyház hivatalosan soha nem sorolta az ellenpápák sorába.] Természetesen évszázadokkal később, visszatekintve könnyebb megítélni, hogy e 39 év alatt, mikor ki volt a legitim pápa, és ki nem, de igen valószínű, hogy a kortárs katolikusok számára ez egyáltalán nem volt mindig nyilvánvaló (következésképpen sokan jóhiszeműen egy később ellenpápának ítélt pápát ismertek el), már csak azért sem, mert a politikai szempontok ezen időkben komoly szerepet játszottak egy-egy „pápa” legitimitásának a megítélésében.

Mindezen tények ismeretében leszögezhetjük, hogy a szedesvakantizmus katolikus fogalom, ami a katolikus történelem egy-egy lehetséges korszakát írja le.

Most azt kell leszögezni, hogy mi a pápa feladata. Erre nagyon egyszerű a válasz, hiszen maga Urunk Jézus Krisztus határozta ezt meg: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,18-19) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32) – S mivel ezeket a feladatokat maga Jézus fogalmazta meg, ez isteni hit, megváltoztathatatlan, örök érvényű tanítása a katolikus Egyháznak.

Az elvek tisztázása után jönnek a gyakorlati megfontolások. Pápa lehet-e Bergoglio?
Elsőnek vizsgáljuk meg azt a helyzetet, ha elfogadjuk Bergogliot pápának. Ebben az esetben, a logika szigorú, megkerülhetetlen szabályai szerint, egyetlen pápa sem vehető komolyan, se az ezelőttiek, se az elkövetkezendők. Hiszen ha Bergoglio-t a katolikus Egyház, Krisztus Egyháza fejének tartjuk, akkor ebből az is következik, hogy egy pápa kijelentéseit, tetteit, tanbeli, egyházfegyelmi, liturgikus döntéseit bárki mérlegelheti, kritizálhatja, hiszen Bergogliot – teljes joggal – mindenki kritizálja, mindenkinek kritizálnia kell. Vagyis, akkor azt állítjuk, a) hogy teljesen normális, katolikus állapot, ha egy pápa szavait a híveknek – mielőtt elfogadják – előbb mérlegelniük kell; továbbá, b) hogy teljesen katolikus állapot, ha a hívek – legyenek bármilyen képzettek is a katolikus tanításban – szubjektív ítélet alapján döntik el, hogy elfogadják-e Bergoglio szavait vagy sem.
A „tradicionalisták” „elfogadni és ellenállni” elmélete, viselkedése valójában eretnekség, hiszen Jézus nem azért nevezett ki egy pápát földi helyettesének, hogy a hívek saját maguk döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem e helyettes tanításából. Ellenkezőleg, Jézus Pétert és utódait minden (keresztény) ember legfelsőbb tekintélyének és tanítójának tette meg.
A „tradicionalisták” azon kedvenc érve, hogy a pápát csak akkor kell feltétlenül követni, ha egy hitigazságot ünnepélyesen dogmává nyilvánít, azért hamis, mert a pápának az a Krisztustól kapott feladata és küldetése, hogy folyamatosan a hit autentikus tantója és őrzője legyen, azaz egy katolikus hívőnek mindent, amit a pápa mint pápa a hívek okítására, vezetésére mond vagy előír, feltétel nélkül hinnie és tennie kell. De a logikának is ellene mond ez a hiedelem, hiszen egy jó Atya, egy igazságos mindenható Isten nem hagyhatja Egyházát évtizedekig, sőt évszázadokig megbízható tanító nélkül, esetleg olyanra, aki felrúgva az isteni tanítást, egyenesen a kárhozatba vezeti gyermekeit, ezért Pétert és utódait a hit és erkölcs dolgában – vagyis tanítóként és vezetőként – a tévedhetetlenség kegyelmével ruházta fel.

Mint fentebb láttuk, Jézus a pápai hivatalt Péter személyében a hit őrzőjévé tette meg, ezt tette Péter legfőbb feladatává, következésképpen a Péter-utódok legfőbb feladatává. A következő kérdés tehát ez: Megfelel-e ennek a szerepnek, elvégzi-e ezt a feladatot Bergoglio? Erre talán még a legnagyobb Bergoglio-rajongók sem válaszolhatnak igennel, hiszen azt még nekik is be kell látniuk, hogy Bergoglio nem őrzi, hanem – bevallottan – „meglepetésszerűen” változtatgatja a katolikus tanítás tételeit.

A logika szabályai szerint, az egyetlen elfogadható válasz tehát az, hogyha Bergoglio valóban pápa, akkor a pápai hivatal szűnt meg. És ha Bergoglio pápa, akkor a pokol kapui erőt vettek Krisztus Egyházán, hiszen az eretnekség legyőzte az Egyházat.

Ha végigtekintünk Bergoglio munkásságán, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ő valójában minden cselekedetével azon dolgozik, hogy a Krisztusi értelmű pápai hivatalt eltörölje, és belőle egy tiszteletbeli hivatalt csináljon. „A pápai főség nem tiszteletbeli, hanem joghatósági elsőbbség, az »egyházegység« és a »hitegység« fenntartása és biztosítása érdekében”, írja a katolikus lexikon. Nos, azt semmiképpen nem lehet állítani, hogy Bergoglio egységesítené az egyházat, és még kevésbé, hogy egységesítené a hitet – következésképpen nem lehet pápa. És mivel Bergoglio nem pápa, a logika és a katolikus tanítás szerint ma szedesvakantizmusban élünk. Hogy meddig, ezt egyedül Isten dönti el.


http://katolikus-honlap.hu/1601/szedesv.htm

Prof. Dr. Walter Hoeres: Isten és életcél nélkül – Az agnosztikusok tanácstalansága

Aquinói Szent Tamás szakadatlanul figyelmeztet bennünket annak megfontolására, hogy csak akkor teszünk jót, ha erre az értelmünk vezet bennünket. Mert az értelem minden körülmények között meg tudja mutatni nekünk, hogy az jó erkölcsileg, ami a dolgok Istentől adott rendjének és az értelemmel megáldott ember méltóságának megfelel. Vagyis mi tökéletes értelemben csak akkor viselkedünk erkölcsösen, ha kifejezetten felismerjük, hogy amit teszünk, hogyan és miért igaz és jó. Ezen a lehetőségen, hogy ezt meg tudjuk érteni, nyugszik szabadságunk és akaratunk önrendelkezése.
(Szándékosan nem használom ehelyütt az autonómia kifejezést, ami ma szólammá degradálódott, és ami pont azt tagadja, amin a szabadság nyugszik, nevezetesen annak belátását, hogy mi a jó és helyes.) Az állatok is követik céljaikat, ami előfeltételezi, hogy bizonyos értelemben ők is felismerik ezeket. De a „ratio finis”-t, vagyis azt, hogy ez a cél miért jó a számukra, az esztelen lények nem fogják fel, hanem csak ösztönösen és jelzésszerű biztonsággal reagálnak rá.

Alapjában véve az ember azt hinné, hogy ez a tetteink és mindenekelőtt összes erkölcsi döntésünk észszerű megokolására való utalás mindenki számára természetes. De sajnos, ez ma már nincs így, hiszen korunkat az jellemzi, hogy a magától értetődő, a teljesen természetes (a látható, a nyilvánvaló és észszerű) nem számít: nem csak az újkori és modern filozófiában, ami számára semmi sem annyira abszurd, hogy prominens képviselői ne szálljanak érte síkra, hanem az általános tudatban is, ami közismerten a divatos filozófiai meggyőződések üledéke. Korunk utilitarista (haszonelvű) etikáját az újkori morál-filozófia rendkívül befolyásos áramlata határozza meg, mely az ember erkölcsi magatartásának alapját nem annak felismerésében látja, hogy mi a jó és helyes, hanem az érzések és hajlamok ösztönzésében, a „moral instinct”-ben, vagy abban, ami az emberben élvezetet és kellemes érzületeket gerjeszt, vagy a sajnálkozásban, mely szerint akkor cselekszünk erkölcsösen, ha szívünk szánakozó érzéseit követjük.
Mindezen vélemények követői, vagyis mára szinte az egész nyugati civilizáció, mindeközben nem veszi észre, hogy ennek következtében pont a szabadságot törlik el, és az embert érzelmei és „akaratlan” hajlamainak a játékszerévé teszik, úgy hogy az ilyen módon hajtott és szerencsétlen lényre érvényessé válnak Szent Tamás szavai: „non agunt, sed aguntur”, nem maguk cselekszenek, hanem más rendelkezik felettük.

Az ideiglenesség mint utolsó fórum

Immanuel Kant látszólag nem ért egyet e modern felfogással, mert ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy az ember csak akkor cselekszik erkölcsösen, ha nem hajlamait követi, hanem azt az erkölcsi törvényt, amit értelme ír elő számára. Csakhogy a probléma éppen itt jelentkezik! Ugyanis Kant agnosztikusként, olyan valakiként, aki nem tartja lehetségesnek, hogy az ember a döntő fontosságú filozófiai, világszemléletű kérdésekben kötelező érvényű felismerésekhez jusson, képtelen ezt az erkölcsi törvényt hússal és vérrel megtölteni, és a nyugati filozófiával kimondani, hogy az az erkölcsileg helyes, ami az ember eszes, Isten képmását viselő és szellemi természetének megfelel. Mert egy agnosztikus azt, hogy az ember lényét tekintve végeredményben micsoda, már nem képes megmondani. Ebben a zavarodottságban Kantot csaknem az egész modern kor követi, vagyis mindazok, akik magukat a felvilágosodás örököseinek érzik, és tudatosan modernnek akarnak látszani.
Természetesen a modern ember is használja az eszét, hogy céljait kitűzze, és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket megtalálja és alkalmazza: ez ugyanis olyan feladat, melynek elvégzéséhez minden korban okosság szükségeltetik. Csakhogy a modern ember szeme előtt mindig csak a legközvetlenebb célja lebeg, a „finis proximus”, ahogy Szent Tamás nevezi, tehát soha nem létének tényleges célja, ami egyedül lenne képes cselekedeteinek végső és döntő értelmet és értéket adni.
Persze az a kérdés felmerülhet, hogy az értelmes és humánus viselkedéshez nem elegendő-e az ideiglenesben és a legközelebbiben, mint például a szakmai egzisztencia és a saját család stb. iránti gondoskodás, berendezkedni és azzal megelégedni?

Minden dolog végcélja

Csakhogy ez Szent Tamás szerint semmiképpen sincs így. És ennek megokolására nem ájtatos szólamokhoz folyamodik, hanem ahhoz a nagyszerű metafizikához, mely Arisztotelész és Szent Tamás óta Európa szellemét formálta, és a tomista antropológia és etika gyökeréig nyúlik vissza. Arról a tanról beszélünk, mely kimondja, hogy minden dolognak az a célja, vagyis az után törekszik, hogy a természetéből fakadó és ezzel a Teremtője által meghatározott célját, ennek beteljesedését és tökéletességét elérje. És ez egyáltalán nem korlátozódik csupán azokra az élőlényekre, melyek a fény és a nap felé nyújtózkodnak, élelem, szaporodás, azaz mindenben létük fenntartására és megszilárdítására törekszenek, hanem mindenre vonatkozik, mert egészen egyszerűen a létező, a valóságos dolog természetéhez tartozik, hogy „a lét és a valóság többlete után” törekedjen, amennyire ezt természete „előírja”, és amennyire ez lehetséges számára. Ezért mondhatjuk Szent Tamással, hogy „minden egyes létező, mint végső céljára és tulajdonképpeni javára, saját tökéletességére törekszik”. Ez még a szervetlen dolgokra is érvényes, hiszen még a kő súlyát is fel lehet úgy fogni, mint a kő természetes tendenciáját, ami őt lefele húzza.

Ezzel a megállapítással a nyugati filozófia két leghatalmasabb perspektívája nyílik meg számunkra, melyekkel – mint már mondottuk – már Arisztotelész, Szent Tamás nagy tanító mestere megajándékozott bennünket. Az első a természet egész eleven voltát tárja fel előttünk, ami legmélyebb alapjaiban csak akkor válik felfoghatóvá, ha tudjuk, hogy benne minden, még a legalacsonyabb rendű dolgok is saját céljaikra, saját létezésük okára, saját létükre vannak irányítva, és belső dinamikájuk abból áll, hogy ezt megőrizzék és gazdagítsák. Bár már a biológusok megmondják nekünk, hogy az élőlények önfenntartásra és szaporodásra törekszenek, de ennek végső oka nem rejlhet azokban a tudományágban, melyekre ma a biológia szétforgácsolódik: a fizikában, a biokémiában vagy a molekuláris biológiában, hanem egyedül annak belátásában, azaz abban a tényben, hogy a létező, mint ilyen, „a több létezésre” van „megtervezve”, létrehozva, és ezért oda tendál, hogy ezt a tökéletes alakját elérje.

Természetesen ez a belátás messzemenőkig elveszett a pozitivizmus – ahogy ma a nominalizmust nevezik – és a szaktudományok egyoldalú kultuszának korában, ami a valóság végső okairól való elmélkedést a csírájában fojtja el. A pozitivizmus és az agnoszticizmus által uralt eme korszakban az ilyen fogalmak, mint „létezés” és „létező”, csupán üres szavak, vagy ha muszáj, Kantot idézve, csupán „egy dolog puszta pozícióját” jelenti. A mai fizikusok, kémikusok és az őket követő „természet-filozófusok” szemében ily módon az élő, mindig magasabbra törekvő természet megdermed, és elemek puszta halmazává változik át.

A jó és a tökéletes valóság

Már a nyelv elárulja, hogy egy dolog „létezése” annyit jelent, mint valóság és tökéletesség: például, ha egy tökéletes és jó embert „igazi” embernek nevezünk, vagy, ha egy nemes ló láttán így kiáltunk fel: „Ez aztán valóban igazi ló!” És ezzel már ott is vagyunk a második nagyszerű felismerésnél, amit a nyugati filozófiától kaptunk: a létező és a jó egységénél. Ez a filozófia Szent Tamással azt tanítja, hogy minden létező dolog azon a módon, ahogy kifejlődik és a fajtája adta tökéletességre eljut, „jó”, úgy hogy ebben az értelemben ki lehet jelenteni: „Minden létező jó.” Az „értékek”, melyekről az újkor és jelenünk filozófiájában oly sok szó esik, nem titokzatos minőségek, melyek a színekhez hasonlóan a dolgokra tapadnak, és talányos módon kvalifikálják azt. Egy dolog olyan mértékben „jó”, ahogyan a számára lehetséges tökéletességet elérte.
Ezt könnyen beláthatjuk, ha a kérdést fordítva tesszük fel, vagyis azt kérdezzük, hogy mi akkor a rossz? „Rossz” az, aminek a dolog lényegéből következően meg kellene lennie, de az adott esetben hiányzik. Mint például egy szem elvesztése, vagy a teljes vakság, hiszen az ember látásra született és rendeltetett. És ilyen értelemben a gonosz is rossz, vagyis katasztrofális hiány, mégpedig pont ott, ahol semmiképpen nem szabadna lennie. Mert a gonosz szellem vagy a gonosz ember lehet bármilyen erős, okos és hatalmas, a legfontosabb mégis hiányzik belőle: nevezetesen akaratának egyezése az erkölcsi törvénnyel és ezáltal Isten akaratával, úgy hogy itt a legteljesebb mértékben „defektről”, a létben és az akaratban lévő valóságos „lyukról” beszélhetünk.

A végső cél keresése

Ezzel felvázoltuk a valóság széles panorámáját, melybe az ember is bele van ágyazva. Most már megértjük, miért ragaszkodik Szent Tamás ahhoz a tételhez, hogy az embernek is van végső célja, ami akaratát annyira tökéletesen ki tudja tölteni és ki tudja elégíteni, hogy ezen kívül semmi más nem marad, ami után okvetlenül vágyakoznia kellene. Hiszen a fent mondottak szerint minden élő végső célja és saját tökéletesedése felé törekszik, akkor hogyan lehetne ez pont az embernél másképp? És ez a végső cél csakis Isten lehet, vagyis a megkeresztelt és hívő keresztény számára Isten színről színre való látása az örök boldogságban.

Másfelől azonban egyáltalán nincs megegyezés abban, hogy az ember végső célja valóban Isten. Ez azért lehetséges, mert minden tudatos és szabad tettet az értelem irányít. És az értelem tévedhet!
Szent Tamás Summájában (S. theol. I-II q. 1-5) ezért mindazokat a célokat felsorolja, melyekben az ember látszólag megtalálhatja végső célját –, hogy aztán újra és újra csalódjon bennük. Se a gazdagság, se a hatalom, még csak a test egészsége, jó közérzete, az öröm vagy a lélek kellemes érzése sem tekinthető az ember végső javának. Ha azonban igaz, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem a végső beteljesülések, akkor törvényszerű, hogy ezen állítólagos végső célokban, és abban, amit ezek nekünk nyújtanak, újra és újra csalódunk. És akkor ez a csalódás általános emberi tapasztalattá válik: nevezetesen, hogy az a békesség, nyugalom („quietatio”), kielégülés, amit az akarat mindezen látszat javak birtokában átél, csakúgy, mint az öröm, amit felettük érez, furcsa módon üres marad. Igazi nyugalom és kielégülés helyett pusztán annak tudata marad, hogy ez az a valami, amire oly forrón vágyott, és miután megszerezte ezeket, megpróbálja bebeszélni magának, hogy most találta meg legfőbb vágyát, békéjét és boldogságát.
Ez az árulkodó ellentmondás, melyben az akarat az általa kiválasztott legfőbb jó értéktelenségét megtapasztalja, a szellemét hatásosabban meggyőzi saját tévedéséről, mint az értelem összes érve és tézise. De mivel az értelem és az akarat nem önmagukban állnak, hanem együtt alkotják a szellemet, mely egyszerre felismer és akar, az akarat csalódása egyúttal az értelem tapasztalatává is válik.

Az újkor és a jelen helyettesítő értékei

Ez tehát az evilági javak semmiségének megtapasztalása, melyet a filozófia történetében már a pogány gondolkodók, mint például Cicero és Seneca, újra és újra megerősítettek. Korunk szkeptikus generációja, mely az agnoszticizmust és ezzel mindennemű, tovább vezető megfontolásról való lemondást már régen a magáévá tett, mégis az ideiglenesben rendezkedett be, és ezzel meg is van elégedve.
Másfelől azonban semmi kétség nem lehet afelől, hogy – miként ezt Szent Tamás tanította – az ember is egy végső cél, végső beteljesedése felé törekszik. És ezért tekintettel ezen örökké érvényes metafizikai igazságra, csak két lehetőség marad, hogy miként lehet az igénytelenség és a végső cél felé való törekvés között fennálló dilemmából a kiutat megtalálni. És e két lehetőség korunkban, de már az újkorban is láthatóvá vált.
Az első lehetőség abból áll, hogy a közvetlenül elérhető, ideiglenes dolgok nyernek mágikus, abszolút jelentőséget, amit valójában egyáltalán nem érdemelnek meg. Ezt az utat választotta korunk fogyasztói társadalma, ami egyre nagyobb pazarlásban él, és ami számára a technikai eszközök és a gazdaság növekedése valóban mágikus erővel hat. Ezt az állapotot csak mindig újabb és több termékkel lehet fenntartani. Ami ebből minket mostani témánkban a legjobban érdekel, az a mindent átitató reklám-effektus, melynek e rendszer összes tagja akarva-akaratlanul ki van téve. E reklámok mindenhol és mindig azt az érzetet sugallják, hogy e javak, elsősorban az elektronikai eszközök és a még mindig folyamatosan emelkedő mobilitás nélkül emberhez méltó élet már egyáltalán nem lehetséges. Ezáltal a mai ember életének értelmét egyre inkább ezen dolgok birtoklásában látja, amit az „életszínvonal” bűvszó hangoztatása még tovább fokoz.

Ez a mindennapokban használatos dolgokra való irányultság, vagyis, hogy az emberek végső, legfontosabb céljává az e dolgok birtoklására való törekvés válik, nem csak korunk ultrafejlett ipari társadalmára jellemző, hanem általában véve a kapitalizmusra, mely a régi gazdaságot, mely csupán a szükségletek fedezését szolgálta, felváltotta. Régen csak azt bocsátották áruba, azaz azt termeltek, ami az élet fenntartására szükséges volt. Ma viszont a tőke állandó növelése a cél, melyet csak a termelés ugyanakkora növelésével lehet elérni. Ez válik tehát a céllá, és csak ezután jön annak megfontolása, hogyan lehet ezt az árutömeget eladni: ekkor válik az életszínvonal növekedése korunk mindent uraló ideológiájává.
Persze az eszközök és a célok ilyetén felcserélése csak a racionalizmus filozófiájának segítségével vált lehetővé, mely a 18. századi felvilágosodás óta és ennek evilági haladás-kultuszával vált egyre jobban elterjedtté, sőt idővel egyeduralkodóvá. Most már csak azt fogadják el, aminek kézzel fogható haszna van. Az értékes életet a hasznossal teszik egyenlővé. Ennek következtében semmit sem engednek olyannak maradni, mint amilyen valójában. Hiszen új rendeltetése éppen abból áll, hogy valami más helyére lépjen. És így válik az eszközök birodalma egyre nagyobbá, míg a céloké vagyis a végső beteljesüléseké egyre kisebbé.

Tragikus víziók

Korunk egész kimondhatatlan politikai tragédiája is az evilági célok hektikus kereséséből magyarázható meg. Ez a szomorújáték már a francia forradalommal, a felvilágosodás eme természetes gyümölcsével elkezdődött [valójában már sokkal korábban: a protestantizmussal és ennek filozófiai előzményeinél]. Jellemző, hogy a német idealizmus képviselői, mindenekelőtt Hegel és Schelling lelkesedtek érte, mert megértették, hogy a francia forradalommal nem csak politikai és szociális átalakulás ment végbe, hanem egy egészen új szekuláris eszkatológia, egy evilági üdvtan győzedelmeskedett: az evilági ember és állam végső életcélként való intronizálása, ami semmilyen más parancsnak nem engedelmeskedik többé, mint az „értelemnek”, amit a jakobinusok egy prostituált képében a Notre-Dame oltárára ültettek.
És a filozófusok azóta újabb és újabb üdvtanokkal kábították el az embereket, melyek mindig egy újabb végső és abszolút végcélt kiáltottak ki az egyetlen jónak, amiért érdemes élni: az osztálynélküli paradicsom marxista és kommunista vízióját, a győztes német faj nemzeti-szocialista dicsfényét, a 68-asok agyrémét, mely minden réginek az elpusztítása után a romokból egy új, jó társadalom megszületését ígérte, és végül a mostani fogyasztói társadalom mindent leromboló és felfaló szörnyetegét.

Az eszkatológia újrafelfedezése

Korunk egyik legfontosabb követelménye az utolsó dolgokról szóló tanítás, az eszkatológia, és ezzel az emberi élet igazi végcéljáról szóló tan hirdetése, és ezzel a híveknek az egyetlen igaz vigasz és a győzelemben való bizalom visszaadása, amiről ebben az ígéretben olvashatunk: „De ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” (Róm 8,18)

Az emberekben újra fel kell ébreszteni annak tudatát, hogy az emberi élet legfőbb beteljesülése Isten dicsőítése, Isten imádása. A keresztény nyugati hagyomány nagy filozófusainak és teológusainak tanítása szerint az embernek már e világon az a célja, hogy a teremtett dolgokban Istent, Teremtőjét és Urát szemlélje és tisztelje. Az emberi szellem azonban ezen túl még arra is vágyik, hogy a világ Teremtőjét ne csak hatásaiban, hanem önmagában is felfogja, megértse. Isten a maga végtelenségében azonban felülmúlja az ember felfogóképességét, akinek így se joga, se képessége nincs, hogy saját magától Isten szemléletére eljuthasson.
Ebben az értelemben nagyon fontos arra az általános emberi megtapasztalásra utalni, amit minden gondolkodó ember naponta átél: E tapasztalatok megerősítik, hogy már itt a földön az Istenre való odafigyelés adja az ember legnagyobb örömét és beteljesülését, és ez rávilágít vallásunk tanítására, miszerint az ember egyetlen végcélja Isten színről színre való látása, ami az örökkévalóságban vár rá, ha e célját földi életében sem feledi, vagyis e világban halála pillanatáig Isten parancsai szerint él.

(forrás: Kirchliche Umschau – 2016. február)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/hoeres.htm

Legfrissebb bejegyzések
Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK
  • 45 év szabad garázdálkodása
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Afrikai Hűség Hőség
  • Afrikai Víz
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – VESZPRÉM
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Albert Líra
  • Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Alvidék-Délvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZENTA
  • Amarilliszfélék
  • Amerikai Hűség Hőség
  • Amerikai Hűség Hőség – SOPRON
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Amoris Laetitia Háború
  • Andre Lowoa – VESZPRÉM
  • Április
  • Antikrisztus által Irányított Népvándorlás
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Augusztus
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség – SORPON
  • Ausztrálázsiai Víz
  • Bács-Kiskun – SÜKÖSD
  • Bálványtemplomok, vértanuk vesztőhelye
  • Baranya – MOHÁCS
  • Begóniák
  • Békés – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Borsod-Abaúj-Zemplén – SÁTORALJAÚJHELY
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran – ESZTERGOM
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsen Okosan Törpemagyaran – BUDAPEST
  • Bölcsességek
  • Bölcsességek idézetekben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Bölcsességek terjedelmében
  • BTankok
  • Buda
  • Budapest
  • BudaPilisSolt – ESZTERGOM
  • Buzogányvirágok
  • Csongrád – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • December
  • Dél-Alföld
  • Dél – Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Dél-Dunántúl
  • Dél – Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Délvidék
  • Dezső Líra
  • Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Előbb-utóbb
  • Előre! Győzelemre Fel! – VESZPRÉM
  • Epikus Gyökereink
  • Epikusan A-C Lírailag
  • Epikusan A-E Lírailag
  • Epikusan D-F Lírailag
  • Epikusan F-K Lírailag
  • Epikusan FGIK Lírailag
  • Epikusan G-I Lírailag
  • Epikusan J-L Lírailag
  • Epikusan L-R Lírailag
  • Epikusan LMR Lírailag
  • Epikusan M-O Lírailag
  • Epikusan P-S Lírailag
  • Epikusan S-Z Lírailag
  • Epikusan SZ Lírailag
  • Epikusan T-Z Lírailag
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Erdély-Bánát-Csángó-Körösmező-Máramaros-Székelyföld, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOMBOLYA
  • Erkölcsi Gyökereink
  • Ervin Líra
  • Esti Éjszakák
  • Észak-Alföld
  • Észak – Alföld – NYÍREGYHÁZA
  • Észak-Amerikai Víz
  • Észak-Magyarország
  • Észak – Magyarország – SÁTORALJAÚJHELY
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Komárom – ESZTERGOM
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Eurázsiai Unió az Európai Unió ellen
  • Európai Hűség Hőség
  • Eurázsiai Hűség Hőség – SOPRON
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Európai Víz
  • Február
  • Fejér – ESZTERGOM
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Felvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOLNA
  • Ferenc Líra
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Föld
  • Föld
  • Frank Hűség Hőség – SOPRON
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Függtelen Határzár
  • Gábor Líra
  • Gomora Szodoma Technika
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyermeki Hűség
  • GyökereiNK
  • Gyökereink
  • GyökereiNK TöbbEzer Kárpát-medencében – ESZTERGOM
  • Győr-Moson-Sopron – SOPRON
  • Hajdú-Bihar – NYÍREGYHÁZA
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Heves – VÁC
  • Heves Jeges – SOPRON
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Hosszúság – AL-SAFIROV
  • HőseiNK PéldaképeiNK
  • Hűség Hőség
  • Hűség Hőség – SOPRON
  • Ibolyafélék
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • István Líra
  • Jácintok
  • Január
  • Jász-Nagykun-Szolnok – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Dobogó Szíve és Szeretete – SOPRON
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • József Líra
  • Jövő a Múltból kikövetkeztethető – SÜKÖSD
  • Július
  • Június
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalitka
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsonyi kaktuszok
  • Kard(Gladiátor)virágok
  • Károly Líra
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Keresztes Imahadjárat
  • Kolon (S)Zala – SÜMEG
  • Kontyvirágfélék
  • Koralkák
  • Közép-Dunántúl
  • Közép – Dunántúl – ESZTERGOM
  • Közép-Magyarország
  • Közép – Magyarország – VÁC
  • Ladik
  • Lajos Líra
  • Latin.Amerikai Víz
  • Lég
  • Lég
  • Legendák, mesék, mondák
  • Liliomok
  • Lírikus Gyökereink
  • Legendás MeseMondaVilág – HERCEGSZÁNTÓ
  • Lélektárs – MOHÁCS
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magasság -VARSÓ
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • Május
  • Március
  • Margitvirágok
  • MártírSors
  • MártírSzentSors – SÜMEG
  • MédBabiloni Hűség Hőség – SOPRON
  • Meddig még?
  • Mélység – TRIESZT
  • Messze Távolban
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Mihály Líra
  • Munkanapló
  • Muskátlik
  • Nebáncsvirágok
  • Nefelejcsek
  • Nemzeti Imahadjárat
  • Nógrád – VÁC
  • November
  • Nyugat-Dunántúl
  • Nyugat-Dunántúl – SOPRON
  • Október
  • Olajfafélék
  • Olvasó gondolkodó
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pálmafélék
  • Pest – VÁC
  • Pesti kerületek – VÁC
  • Pesti Nagykörút
  • Péter Líra
  • Polgárháborús Védelem
  • Pólusharc
  • Pünkösd-ElJövet
  • Római Katolikus – keresztény rádió – ZENTA
  • Rózsák
  • Sándor Líra
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Skandináv Hűség Hőség
  • Somogy, Pannonhalmi főapáti birtoktól napjainkig – BALATONFÖLDVÁR
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg – NYÍREGYHÁZA
  • Szegfűk
  • Szélesség – TACHOV
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeptember
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • SzívHang
  • SzívSzólam
  • Szodomán túl Armageddon
  • TABU
  • Tamás Líra
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Tolna – Mohács
  • TöbbEzer
  • Tulipánok
  • Tűz
  • Tűz
  • Üdvözlet
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Változás
  • Vas – SOPRON
  • Veszprém – SÜMEG
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • Vigyázz!
  • Visegrádi Hűség Hőség – SOPRON
  • Víz
  • Víz
  • Zoltán Líra
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

     

    Free counters!

     

    Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

    Locations of Site Visitors

    Powered by Blogger.hu