Egy évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon indultam el eddigi életem nemcsak egyik, hanem a legfontosabb útjára. 2015. szeptember 11-én keltem útra, hogy Magyarországot képviselve csatlakozzam azok közé, akik minden erejükkel azon vannak, hogy teljesítsék Mennyei Atyánk akaratát, és az egész világot felajánlják az Ő Szent Fiának, a mi Urunk, Jézus Krisztus legdrágább Vérének. Oh, mily csodálatos utazás volt ez… hiszen, mind a mai napig bőven árasztja rám áldásait, kegyelmeit. Bizton állíthatom, hogy személyes életem, hivatásom, s a keresztségben kapott küldetésem egyik mérföldkövét jelentette ez nekem. Az Úr oly egyértelműen, határozottan, mégis gyengéd szeretettel intézte felém meghívását, hogy nem késlekedhettem a válaszadással. Nem maradhattam tétlen én sem, így ígéretet tettem Neki, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy Magyarországon minden ember megismerje, tisztelje és szeresse az Ő Legdrágább Vérének ájtatosságát; hogy minél többen meghallják az Ő fájdalmas esdeklését, hogy tartsanak Vele a Gecemáni Órákban, s legyenek a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vigasztalói.

Mindez a fogadalomtétel lassan egy éve történt Nigériában, több ezer Krisztusban kedves testvéreim, és az engesztelés művében társaim előtt. Érdemes hát kicsit visszatekintenem az elmúlt időszakra, és számadást készítenem. Maradéktalanul eleget tettem-e fogadkozásomnak? Hű voltam-e ígéretemhez? Sikerült-e felnőnöm a felelősségtudatban ehhez a feladathoz? Minden bizonnyal nem. Sokszor meggyengültem az úton, elestem és felismertem, hogy mily erőtlen és semmi vagyok; hogy ha rajtam múlik, akkor meglehetősen kevés ember jut közelebb az Úrhoz. Isten azonban bebizonyította számomra, hogy tűzön-vízen véghezviszi üdvözítő akaratát, felgyullasztja szeretetének tüzét az emberek szívében, hogy meghallják az Ő meghívását. Minden kétséget kizáróan, nem emberi buzgóságról, önerőből fakadó jóra való törekvésről van tehát szó, hanem a Szentháromság dicsőséges tervéről, amelyben én is és minden ember a maga aprócska részét igyekszik beteljesíteni, hogy a mi Megváltónk Vérének a tiszteletén keresztül ébredjen fel mindenki lelkében a vágy, hogy visszatérjen Krisztushoz, hogy törekedjen a bűnök által okozott sebek jóvátételére, s váljék belőle hűséges engesztelő. Kell-e nagyobb bizonyíték erre annál, mint amikor egyre többen szentelik magukat Jézus Legdrágább Vérének; mikor egyre többen töltik ébren a csütörtök éjjeleket, s virrasztanak imában az Úrral, s lesznek önmaguk is a Gecemáni Kert angyala, aki az erőség kelyhét nyújtja a Haláltusát vívó Jézus Krisztusnak; mikor egyre többen csatlakoznak a harmadik pénteki engesztelő alkalmakhoz, ezáltal is kívánják megsürgetni az Isten Dicsőséges Békeuralmának eljövetelét itt a földön.

Hálát kell hát adnunk az elmúlt egy év minden kegyelméért, az Úr minden művéért, amit elkezdett országunkban, és minden tervéért, ami a jövőnket érinti. Hiszen megkaptunk minden olyan fegyvert, amire szükségünk lehet az eljövendő küzdelmek során. Rendelkezésünkre bocsátotta mindazt a tudást, ami a győzelemre vezet minket, nekünk csak el kell sajátítanunk és a mindennapi életünkben meg kell élnünk azokat. Jézus Krisztus Legdrágább Vére a mi legerősebb fegyverünk, s egyben végső menedékünk is. Krisztus a mi életünk, utunk, világosságunk, erősségünk, küzdelmeinkben eszközünk, hisz minden általa lett. Mindent az Ő kegyelméből kaptunk, minden sikerünk, győzelmünk tőle ered. „Hiszen nélkülem semmit sem tehettek.”(Jn.15.5) Jézus Krisztus Legdrágább Vérének ájtatossága tehát arra hív meg bennünket, hogy megtanuljuk, hogyan maradhatunk meg Krisztusban, s benne miként hozhatunk bő termést. „Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.  Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.”(Jn.15.7-16)

2016. augusztus 24-én Jézus Krisztus Legdrágább Véréről nevezett Apostoli Társulat által tartott első európai konferenciasorozat is erről a meghívásról szólt, vagyis arról, mit jelent Jézus vigasztalójának lenni, hogyan tudunk Vele egységben megmaradni és bő termést hozni. Az előadásokat Barnabas Nwoye tartotta, aki mielőtt Krisztus tanításáról beszélt volna, miszerint mit jelent az életszentség útján járva haladni a tökéletesség felé, tanúságot tett saját meghívásáról, arról a fiatalkorában kapott küldetésről, melyben az Úr kiválasztotta őt, hogy imádja Legdrágább Vérét és engeszteljen a világon elkövetett összes bűn miatt. Elmondta, hogy a meghívás, amit ő kapott nem csak neki szól, hanem minden embernek, aki vágyik arra, hogy egy mélyebb, bensőségesebb szeretetkapcsolatot lelhessen Krisztussal Krisztusban. Valóban, az Úr többet akar tőlünk egy pusztán baráti kapcsolatnál, hisz kész volt szent vérét egy cseppig kiontani értünk, teljesen odaadni önmagát, azért hogy szerelmeinek nevezhessen minket. Megtapasztalhatjuk ezt a gyengéd szeretetét, ha elcsendesedve megvizsgáljuk lelkünket, mire hív meg bennünket. Szívünk-lelkünk legmélyén meghallhatjuk esdeklő kérését, ugyanazt a kérést, amit Barnabáshoz is intézett: „Vigasztalj meg Engem! Vigasztalj meg Engem! Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki kér téged, hogy visszatérj!” S ha a lélek valóban figyelmes Ura szavára, akkor igent mond erre a felkérésre, s nem késlekedik cselekedni; felveszi keresztjét és követi őt. Követi bármerre is menjen, még a fájdalmak éjszakáján is kitart mellette, egészen a Golgotáig, a kereszt lábáig megy Vele, teszi mindezt úgy, hogy törekszik elsajátítani a Kegyelemmel teljes erényeit, és igyekszik a lehető legtökéletesebb módon egyesülni a Szeplőtelen Szűz Szívével, a Fájdalmas Anya Szívével, aki Társmegváltóként a végsőkig kitartott a Szeretet mellett.

A mi saját igenünk kimondásával (válaszként a vigasztalásra történő felhívásra) a Szűzanyához hasonlóan, mi is rálépünk a tökéletességre vezető életszentség útjára. Persze ez nem könnyű út, hisz teli van lemondásokkal, nehézségekkel, áldozathozatalokkal, de Mária mindvégig mellettünk és előttünk áll példájával és közbenjárásával, hogy le ne térjünk erről az útról. Hisz Jézus maga mondta: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Az első akadály, amit teljesítenünk kell, az, hogy hűen döntésünkhöz hat hónapig szorgalmasan készüljünk arra az ünnepélyes fogadalomtételünkre, melyben önmagunkat Jézus Vérének szenteljük; vagyis minden héten csütörtök éjjel legalább 1 órán keresztül virrasszunk imában, és vigasztaljuk az Urat, engeszteljünk bűneinkért. Majd, miután megtettük odaszentelődésünket, ki is tartunk mellette, ne lankadjunk el, s folytassuk a csütörtöki virrasztásokat, nem kényszerből, nem félelemből, hanem szeretetből, hűségből. Jutalmunk pedig nem más lesz mindezért cserébe, mint a Tökéletes Tisztaság Rózsája. (több harmadik pénteki üzenet olvasható róla)

A Tökéletes Tisztaság Rózsája mellett, mely mindazokat az erényeket jelképezi, amelyekkel győzedelmeskedhetünk az Antikrisztus felett, feltárta az Úr előttünk a Tökéletességre vezető út 15 lépcsőfokát. Azért, hogy megértsük mit jelent Jézus hozzánk intézett felhívása: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt.5.48) az idei év hátralévő részében, harmadik pénteki engesztelő alkalmak keretén belül, ajándékul kapjuk a tökéletesség 15 szintjéről szóló tanításokat. Az Úr szentjeit küldte el Barnabáshoz, hogy részletesen tanítsanak minden egyes szintről, s minden szinthez kapcsolódik majd egy elmélkedés és egy ima is. (ezek az olvasmányok megtalálhatóak lesznek az engesztelők honlapján)

Az augusztus 24-e, melyen három ország képviseltette magát (Németország, Szlovénia, Magyarország) egy napjaink minden területét jelentősen érintő üzenettel zárult. Jézus Európához mindennél fontosabb szavakat intézett; melyeknek központi üzenete abban állt, hogy vessünk véget a folyamatos szentségtöréseknek, állítsuk meg a méltatlan módon történő szentáldozásokat! Legyünk sokkal, de sokkal nagyobb tisztelettel, hódolattal, és imádással az Oltáriszentség iránt! Féljük az Úr valóságos és teljes jelenlétét a szentostya legparányibb részében is! Fel nem szentelt kezek soha ne érintsék az Úr szent testét! Ne azon vitázzunk, hogy bűn-e kézben áldozni, hanem azzal foglalkozzunk, hogy megadjuk a legnagyobb tiszteletet, és teljesítsük Jézus kérését, vagyis térdelve és nyelvre adva/fogadva vegyük Őt magunkhoz a szentáldozásban! Gyermekeink, sőt egész Európa sorsa, jövője függ attól, hogy változtatunk- e eddigi cselekedeteinken vagy sem. Ha engedelmeskedünk Urunk kérésének, és megszüntetjük a mindennapos szentségtöréseket, megnöveljük tiszteletünket, hódolatunkat, imádásunkat a Legméltóságosabb Oltáriszentség felé, akkor gyermekeink is megmenekülnek az üldöztetések előttünk álló időszakában. Azt mondta az Úr, hogy hatalmas fegyver, az egyetlen sikert hozó módszer, hogy megállítsuk az iszlám terjedését, térnyerését, az az Oltáriszentség tisztelete.

Végezetül nem maradt más, minthogy arra buzdítsak mindnyájunkat, hogy „mi pedig dicsekedjünk Urunk Jézus Krisztus keresztjében; benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk”! Gyűljünk össze minél többen szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, és adjunk hálát az elmúlt egy évért, s kérjünk kegyelmeket és áldást a jövő évre is, újítsuk meg országunk és az egész világ felajánlását a Legdrágább Vérhez, s fejezzük ki tiszteletünket és hódolatunkat a Kereszt előtt, imádjuk és magasztaljuk, dicsérjük és dicsőítsük együtt az Urat a közös szentségimádás alatt. Részletes program: http://engesztelok.hu/nigeriai-barnabas/1127-a-szent-kereszt-felmagasztalasanak-unnepe-es-a-fajdalmas-szuzanya-unnepe-vacon-a-piarista-templomban

2016. szeptember 11.

Kis Krisztina