Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Amerikai homo-sztár aktív résztvevője Bergoglio „miséjének”

„Felolvasó, azaz lector: a kisebbrendű egyháziak közt az utolsóelőtti fokon álló klerikus. Az összes kisebbrendűek közül erről történik először említés, Tertulliánnál 200 körül. A felolvasó jogosult a zsoltárok és szentleckék nyilvános felolvasására a templomban, a hit elemeinek a tanítására, a kenyér és új termények megáldására” – Katolikus Lexikon, 1931

 

Homo-sztár olvasta a szentleckét Bergoglio „miséjén”

Nem véletlen: Az amerikai homokos-világ egyik sztárja volt az első felolvasó a szeptember 25-én a New-York-i Madison Square Gardenben bemutatott „pápai” „misén”. A hírnek, amit a média Európában elhallgatott, Amerikában nagy visszhangja volt. Különösen a homo-aktivisták öntötték el az internetet meglepett és örvendező bejegyzéseikkel. Bergoglio a homoszexuálisok felé tett eddigi híres-hírhedt megnyilvánulásaira a koronát tette fel ezzel.

A lektor neve Mo Rocca, szatíra-író, színész és tévériporter, akit az amerikai közönség mostani liturgikus fellépéséig elsősorban a homoszexualitásról vallott katolikus tanítás nagy ellenségeként és a homo-„házasság” aktív pártolójaként ismert. Amikor 2011-ben New York állam kétes körülmények között bevezette a homo-„házasságot”, Mo Rocca ezt lelkendezve így kommentálta: „Egy ilyen történelmi eseménynél jelen kell lenni … felejthetetlen és megható.”

Egy magát nyíltan homoszexuálisnak valló és a közmédiában naponta ilyenként szereplő ember jelenléte a „pápai” emelvényen, előreláthatóan jogos felháborodást és ellenkezést váltott ki a katolikusok körében. West atya, aki a család és az életvédelem területén aktívan tevékenykedik, internetes bejegyzésében ezt írta: »Szolgálatot teljesíthet-e lektorként egy „pápai” „misén” olyan valaki, aki az Egyház tanításából gúnyt űz?« A Vatikán azonban vállalta a katolikusok bosszantását, mert a homo-világ és a média tapsai fontosabbak voltak a számára.
A homoszexuális csoportosulások aktivistái leplezetlen lelkesedéssel fogadták a hírt. Egyikük, egy ismert komikusnő, ezt írta: „Ez nem vicc. Mo Rocca nyitja meg a misét a pápa számára. Óh, Istenem!” Egy másik homo-veterán Rocca fellépését úgy értékelte, mint »pápai szignált az egyháznak a homokosokkal szembeni nyitásáról. Mocca fellépése első lektorként a „pápai” „misén” igazolta, hogy Beroglio 2013 júniusi híres kijelentése: „Ki vagyok, hogy ítéljek?”, grandiózus volt.«

„Nehéz elhinni, hogy azon felelősök előtt, akikre az a kényes feladat hárult, hogy a személyeket kiválogassák a liturgikus feladatok elvégzésére, nem voltak ismertek Mo Rocca homoszexuális aktivitásai. Ezért inkább az a valószínű, hogy a döntést tudatosan és célzatosan hozták meg. Sőt, még ennél is több: hogy ez a Vatikán homoszexualitással kapcsolatos stratégiájának egyik részét képezte” – írta a Correspondenza Romana.

 


Olvasva az elmúlt évtizedek történéseit, köztük nem csak a száraz híreket, de olyan tanulmányokat is, mint Don Villa írásait, majd Bergoglio ténykedéseit a homokosokkal kapcsolatban (ezek közül néhány itt olvasható:
Ricca-ügy, Sucunza-ügy, Bergoglio kormányzási stílusa
Ferencnek nincs semmi mondanivalója az abortuszról és a homo-„házasságról”
A Vatikán bírálja a homoszexuálisokról hozott ugandai törvényt)
én inkább úgy vélem, hogy ennek az aktív homoszexuálisnak, az interneten róla feltett képek szerint csaknem pornó sztárnak, a szerepeltetése, magának Bergoglio-nak az ötlete és kívánsága volt. És az sem nyújt vigaszt, hogy tudom, hogy Bergoglio nem pápa, az ő „istentisztelete” nem mise, az ő liturgikus ünnepei nem katolikus liturgikus ünnepek, és nem is Istennek, hanem éppen ellenkezőleg, a Sátánnak szólnak. Csakhogy a világ ezt nem tudja, ők azt hiszik, hogy Krisztus Egyházát, földi helytartóját látják maguk előtt. Vagyis Bergoglio nem menthető fel a nyilvános blaszfémia, Isten és az Egyház kigúnyolásának a bűne alól sem.
Amit kicsit nehezebb megérteni, az a többi résztvevő és a világ úgymond katolikusainak a viselkedése. Egyfelől hogyan lehet, hogy például Guido Marini, a „pápai” szertartásmester részt vesz ilyesmin. Másfelől hogyan lehetséges, hogy a „katolikusok” elhiszik, hogy ez a szekta, ez a Bergoglio Krisztus igaz Egyháza, illetve Krisztus igaz helytartója? És mivel elhiszik, vajon milyen elképzelésük lehet Krisztusról, a Szentlélekről és Krisztus szent és szeplőtelen Egyházáról?

(forrás: www.katholisches.info – 2015. szeptember 29.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1502/newyork.htm

A kislányról, aki látja Jézust, és beszélget vele

Sławomir Kostrzewa lengyel atya Wolsztyn városból beszámol arról, hogy egy kis 6,5 éves lány látja és beszélget Jézussal, Szűz Máriával és szentekkel. Mit közli vele Jézus az embereknek? Azt, hogy Isten szeretn minket, és nem akarja, hogy az örökkárhozatba menjünk ezért megjelenik a kis lánnynak, mint kis ártatlan gyereknek, hogy megmentse azokat, akik kárhozat felé mennek a bálvány imádás bűnt követve. Jézusnak a müködése az ő irgalmasságának a megvalósítása.
Hogyan óvhatjuk a gyermekeket, hogy ártatlanak legyenek?

Sajtókonferencia a hamis prófétával a Philadelphiából Rómába visszatérő repülőgépen

 

Imádkozó néppel találkoztam... sajtókonferencia a fedélzeten - ANSA

Vasárnap este nyolckor indult a pápa repülőgépe Philadelphiából, és a nyolc órás utazás során közel egy órás sajtókonferencia keretében válaszolt Ferenc pápa az újságírók kérdéseire.

Az USA-ban egy imádkozó népet láttam

Először a Time Magazine kérdezte arról a pápát, hogy mi lepte meg leginkább az Egyesült Államokból.

„Az emberek  melegsége és közelsége. Ez nagyon szép, bár más és más módon nyilvánult meg. Washingtonban meleg, de egy kicsit hivatalos volt a fogadtatás, New Yorkban egy kicsit túlzó, és végül Philadelphiában nagyon kifejező. Nagyon megérintett a jóságuk, a fogadtatás, a szertartásokon a hit és a vallásos lelkület. Az emberek imádkoztak, ez nagyon de nagyon megérintett engem és ez szép! Semmi sértő, bántó dolgot nem tapasztaltam. Jól neveltek és folytatni kell a munkát ezzel az imádkozó néppel együtt, továbbra is. Közel kell lenni hozzájuk, a néphez. Ezt a kihívást az Egyesült Államok népe jól megértette”.

A pedofíliáról keményen beszéltem, nem lehet takargatni!

Egy philadelphiai újság a pedofília kapcsán kérdezte, miért érezte szükségét, hogy a püspököket vigasztalja és erősítse.

„Washingtonban találkoztam az összes amerikai püspökkel. Tudom, hogy mennyit szenvedtek ettől ők, hiszen az egyház emberei, ők igaz pásztorok. A Jelenések könyvével szóltam hozzájuk, hogy „a nagy üldöztetésből jöttetek”. Mert ami történt, az nemcsak érzelmi szenvedés, hanem aposztázia, hitehagyás, mintegy szentségtörés. A visszaélések, mint tudjuk, mindenütt jelen vannak, a családokban, a szomszédoknál, a tornatermekben, az iskolákban…, de ha azt egy pap követi el, akkor ez azért súlyos, mert azzal a gyerekkel él vissza, akit Isten szeretete felé kellett volna vezetnie, de ehelyett eltaposta őt. Elárulja így az Úrtól kapott hivatását, az egyház ezért is erős most ebben: nem takarhatja be a vétkeseket. Ilyen értelemben keményen beszéltem.”

A bűnét meg nem bánó papokról és a megbocsátásról szólva Ferenc pápa kifejtette: „Ha valaki bűnt követett el, és tudja ezt, de nem kér bocsánatot, akkor én imádkozom érte, hogy Isten ne tartsa számon a vétkét. Én megbocsátok neki, ám neki is meg kell nyílnia, mert mindaddig, amíg ő belülről kulccsal bezárkózik, elzárja magát a megbocsátástól. Azokat a megsértett családokat, amelyek nem tudnak megbocsátani, én megértem. Egy meggyalázott lány anyja ezért átkozta az Istent és lett ateista, majd így halt meg. Én megértem ezt az asszonyt. De mennyivel inkább megérti őt az Isten! Biztos vagyok abban, hogy az Isten befogadta azt az asszonyt. Én tehát nem ítélem meg azt, aki nem tud megbocsátani”.

 

http://hu.radiovaticana.va/news/2015/09/29/sajt%C3%B3konferencia_ferenc_p%C3%A1p%C3%A1val_r%C3%B3m%C3%A1ba_visszat%C3%A9r%C5%91ben/1175683



„Nem sokkal az után, hogy Egyházam magját megszentségtelenítették, össze fogják gyűjteni az összes többi Keresztény vallásokat, és egy új ökumenikus szektát fognak kiagyalni, ami ahhoz a nyilvános nyilatkozathoz fog vezetni, amely tagadni fogja a Pokol létezését. Majd miközben visszafelé dolgoznak, szembe az Igazsággal, pontosan az ellenkező irányba, minden hívőnek azt fogják mondani, hogy a bűn nézőpont kérdése, és hogy azt az áteredő bűn miatt lehetetlen elkerülni. Ezért azt fogják mondani nektek, hogy ez nem olyan dolog, amiért aggódnotok kellene. Magának a bűnnek új meghatározást fognak adni. Amint ez megtörténik, minden erkölcsi érzés ki fog halni. Amikor az erkölcsöt már nem tartják fontosnak, akkor a bűn elburjánzik. A bűn el fog terjedni, megnövekszik, míg csak a társadalmi rend teljesen fel nem bomlik, és azok, akik hűek maradnak Egyházamhoz – az Igaz Egyházhoz – a rémület látványát fogják átélni. Az emberek a bűneikkel fognak büszkélkedni, nyíltan fognak kérkedni erkölcsük hiányával, és az új világvallás azt fogja előírni, hogy a bűn sohasem gátol vagy károsít meg benneteket Isten szemében. Az isten, akire ők hivatkozni fognak, maga a Sátán lesz, de ők ezt nektek sohasem fogják megmondani. Ahhoz, hogy kigúnyoljanak Engem, be fogják nektek mutatni az Antikrisztust, akit lelkesen fognak fogadni, mivel a hamis próféta meg fogja tapsolni és bálványozni fogja őt.” (2014. április 4. péntek, 23:20)

„Hamarosan azt fogják hivatalosan bejelenteni a Pokolról, hogy egy olyan hely, ami nem létezik. A lelkeknek azt fogják mondani, hogy Isten minden gyermeke meg fogja kapni az Örök Életet, amennyiben méltányos és méltóságteljes életet élnek – függetlenül attól, hogy hisznek Istenben, vagy sem. De ez egy hazugság lesz. A Pokolból nincs visszaút. Az egy örökkévalóság.” (2014. január 12. vasárnap, 20:28)



Isteni Megbocsátás


"Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is."
I János 2:1


"Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára."
Máté 26:28


"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
I János 1:9


"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg."
Zsoltárok 103:2-4


"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket."
Zsoltárok 103:8-12


"Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."
Zsidók 8:12



A megbocsátásról, avagy Hogyan éljünk?


Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.
Kolosséiakhoz 3:13


Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik...Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
Lukács 6:37


Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.
És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."
Lukács 17:3-4


Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.
Máté 5:23-24


Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." (A parázna asszony története)
János 8:7


Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?"
Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.
Máté 18:21-22


Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Máté 6:14-16




További Idézetek


Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
Lukács 23:33-34


"Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani."
Ézsaiás 55:6-7


"És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, Ővele (Jézus Krisztus) együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.
Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára."
Kolosséiakhoz 2:12-13


"Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz Őbenne, az Ő neve által bűnbocsánatot nyer."
Apostolok Cselekedetei 10:42-43


"Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét."
II Korinthusbeliekhez 5:18-19

"A kiben van a mi váltságunk az Ő (Jézus Krisztus) vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint."
Efézusbeliekhez 1:7


És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
Jakab 5:15

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Efézusbeliekhez 4:31


Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.
II Korinthusbeliekhez 2:10

„A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk”

Ha többé nem a katolikus Egyház a tanítómester, akkor az ősbűn felrobban az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben (Ettore-Gotti-Tedeschi)

De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

Olvasók küldték a következő két beszámolót, amit szó szerint idézek – az első cikk forrása ismeretlen:

 


 

1.
Nesze neked integráció!

Pedig ezt nyilvánossá kellene tenni, csak hogy mindenki tudja, hogy mire számíthat! Mert így mindkét fél csalódik: a migráns azt hiszi, hogy itt kolbászból van a kerítés, legalább is kebab-ból, a befogadó meg azt hiszi, hogy egy szerencsétlen „menekültet” fogad be. S aztán mindketten felébrednek....

Arról bezzeg nem ír a sajtó, hogy egy olasz kisvárosi plébánia befogadott iszlám migránsokat, akik mint meghívottak a misén hangoskodtak, gyalázták a kereszténységet, és a végén összetörték a szentek szobrait. Mire a rendőrség kiért, már késő volt...

Erről nem beszél Bergoglio pedig tudomást szerzett róla..
Ma mondta a papunk a szentbeszéd keretében..

 


 

„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban”
(forrás: www.atv.hu/kulfold – 2015. szeptember 18.)

Ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul, figyelmeztet a magyarországi kopt keresztények vezetője.

Már nem lehet megállítani a migránsáradatot – mondta a Magyar Nemzetnek a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője, aki szerint tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban. Youssef Khalil egyetért Orbán Viktor bevándorlással kapcsolatos intézkedéseivel, mert úgy véli: „ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul”.
A főpap azt követően jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van, miután elolvasta a külföldre akkreditált nagykövetek előtt tartott kormányfői intelmek szövegét. Szerinte Orbán az egyetlen európai politikus, aki érti, hogy mi is történik valójában kontinensünkön. Egyetért azzal a megközelítéssel is, hogy a magyar határokat ostromló migránsok nem menekültek, hiszen ha azok lennének, akkor az olaj milliárdokban dúskáló Öböl-menti országokba mennének.

Khalil úgy látja, hogy fenti országok és a törökök is tudatosan irányítják Európa felé a bevándorlási hullámokat. Utóbbiak abból a sértettségből fakadóan választották az iszlamizáció ezen formáját, hogy nem csatlakozhattak az unióhoz, előbbiek pedig egészen egyszerűen egy megszállási folyamatot generáltak vele, amit anyagilag is támogatnak. Történelmi párhuzamként a kopt vezető saját hazájának 1400 évvel ezelőtti megszállását említi, amikor is Egyiptom őslakossága is elhitte, hogy az arabok szándékai békések.
„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban” – vonta le a következtetést a kialakult helyzetből a főpap, aki hazánkba történt letelepedése óta ezen az állásponton van, noha rendszeresen vádolták gyűlölködéssel véleménye miatt.

Szerinte a beáramló muszlim tömegek kihasználják az alapvető keresztény értékekre épülő európai mentalitást.
A Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője meggyőződéssel állítja, hogy a muszlim migránsok nem integrálhatók ateista társadalmakba. Érkezésük egyik oka az iszlám terjesztése és csak idő kérdése, hogy Európa mikorra válik mohamedán kontinenssé. Az biztos – mondja Khalil –, hogy akik ide érkeznek, abban hisznek, hogy kontinensünk országainak iszlám hitre térítése kikövezi számukra az utat a mennyországba. Ráadásul közben Európa az adófizetők pénzéből finanszírozza „egy férfi négy feleségtől született húsz gyermekének” iskoláztatását, egészségügyi ellátását, és a többit.

 


 

3.
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK

„Amit itt átélünk, az végülis nem más, mint Németország [Európa] humanitáriusnak palástolt ön-lerombolása”, írta Windisch professzor „Németországnak vége van” című, a kath.net-en 2015. szeptember 14-én megjelent cikkében. Ebben az írásban olvasható a következő megállapítás is:
„A politika súrolja a saját nép elárulásának gaztettét, amikor a német szövetségi elnök – a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptember 3-i számának első oldalán) szerint – azt mondja, hogy előnyös lenne, „ha az eddiginél több ember válna ki a nemzet képéből, ami nagyon homogén, melyben szinte minden embernek német az anyanyelve, a nagy többség keresztény és világos bőrű”.

A német államfőnek ez az elképesztő vélekedése nem egyedülálló, hiszen egyre többen – Magyarországon is – és egyre nyíltabban beszélnek így. Mint azóta megtudtuk, ez a „nyitott társadalom” az eszméjük azoknak is, akik Európának ezt a mostani, soha el nem képzelt nagyságú tömeges lerohanását a gyakorlatban is támogatják, és amit évtizedek óta terjesztenek, többek között itt, nálunk is. Sőt, alapjaiban ugyanerről az elvről volt szó abban a tervben is, ami úgy szólt, hogy Magyarországból kaszinó országot kell csinálni, és meg kell tizedelni a népet, mert „4 millió ember bőven elég arra, hogy a mellékhelyiségeket tisztítsa”. Nekem egyébként ez az elképzelés jutott eszembe akkor is, amikor a hírekben láttam, ahogy két középkorú önkéntes segítőnő kétoldalról egy migráns férfi lábfejét mosogatja és simogatja a Keleti előtt. Meg akkor is, amikor a hírekben a migránsokat szállító vonatok belsejéről mutattak képeket. No meg akkor is, amikor teljesen megbízható forrásból hallottam, hogy egy budapesti kórházban – ahova egy mohamedán migráns asszonyt szülésre beszállítottak, aki a négyágyas betegszobának a közepén végezte el a dolgát, és semmilyen módon nem lehetett erről leszoktatni – csak úgy tudták ezt a helyzetet valamelyest megoldani, hogy a VIP-szobába tették, hogy legalább a többi beteget ne zavarja, és a fertőzésveszélyt arra az egy szobára minimalizálják.

Hát igen, aki olvasott már hiteles tanulmányt Mohamedről, az iszlám vallásról, vagy kereszténnyé lett volt mohamedánok figyelmeztetéseit – mint például Mark A. Gabriel PH. D.: Iszlám és terrorizmus című könyvét –, az tudja, hogy Európa lakosságára, illetve annak életben maradt részére pont ez a jövő vár: kiszolgálni a dzsihád harmadik fázisában az uralomra jutott muzulmánokat.
„Ez a fázis – a dzsihád harmadik fázisa, az erőtlen és az előkészítő fázisok után – akkor kezdődik, amikor a mohamedánok a befogadó országokban bár még mindig kisebbségben vannak, de erősek, befolyásosak és hatalomra tettek szert. Ebben a fázisban minden muzulmán kötelezve van arra, hogy aktívan harcoljon az ellenséggel szemben, a nem-mohamedán ország rendszerét megdöntse és ott az iszlám uralmat felállítsa. … [Az iszlám számára mindenki ellenség, aki nem Allahnak szolgál és nem iszlám törvények szerint él.] »Öljétek meg a bálványimádókat, akárhol is találtok rájuk, fogjátok el őket, rohanjátok le őket és a háttérből csaljátok őket tőrbe.« (Sure 9,5).” – írja és idézi a Koránt Mark Gabriel.
Mark Gabriel fent említett könyve „Mohamed meghirdeti a dzsihádot” részének „A dzsihád finanszírozása” című fejezetében többek között ezeket írja: »Van egy arab keresztény barátom, akinek két testvére, egy orvos és egy gyógyszerész Egyiptomban éltek. A radikális mohamedánok felszólították őket, hogy fizessenek fejadót. Mivel vonakodtak fizetni, mind a kettőt megölték. [A gyerekadóról lásd a honlap következő cikkét: Az „egyház” és a „menekült”-elmebaj] A hitetlenek megadóztatása volt az egyik módszer, amivel Mohamed pénzhez jutott. Legfontosabb pénzforrása azonban a csaták utáni fosztogatás maradt: ez volt életének gazdasági feltétele, ahogy ma az olaj az öböl-menti országok létfeltétele. A mohamedánok nem művelték a földet, nem kereskedtek, nem űztek ipart – harcoltak és fosztogattak. [Ahogy ma is: a gazdag arab országokban ma is szegény keresztény vendégmunkások dolgoznak, sütik a kenyeret, bányásszák az olajat – valószínűleg ez vár Európa életben hagyott polgáraira is a jövőben.]
Nyereségük másik részét a rabszolga-kereskedelem adta. [Ahogy ma is az Iszlám Államban: olaj és rabszolga-kereskedelem, no és a külső segítség.] Ha betörtek egy ellenséges területre, akkor minden férfit megöltek, a nőket és a gyermekeket pedig eladták rabszolgának. Mohamed így motiválta csapatait a harcra: „Aki valakit megöl, annak joga van annak tulajdonát elrabolni.” A fosztogatásról pedig ezt: „Minden nyereség, amit a lovak patája és a kardok hegye szerez meg, Allah ajándéka. Allah gondoskodik azokról, akik harcolnak.” Mohamed egyezséget kötött csapatának tagjaival a prédáról: Magának megtartott húsz százalékot, a többit a harcosok feloszthatták egymás között. Csakhogy így túl kevés jutott egy főre, ezért a fosztogatók zúgolódni kezdtek. Mivel a helyzet kezdett súlyossá válni, Mohamed – hogy saját 20 százalékát biztosítani tudja – újabb „sugallattal” állt elő: „És tudjátok: Ha valamit zsákmányoltok, akkor annak egyötöde Allahé és az ő prófétáé és a közeli rokonaié, az árváké, a szegényeké és az úton levőké.” Mohamed szövetségeseket is a préda ígéretével szerzett magának, ezekkel a harc előtt alkudott meg a fosztogatás során szerzett zsákmány elosztásáról.«

»Németország, Ausztria és délkeleti szomszédjaink néhány hónap óta menekülteknek álcázott, többségükben fiatal és harcra kész férfiak invázióját éli át. Horst Seehofer bajor miniszterelnök krétafehéren jelentette be a televízióban, hogy a közrend az összeomlás előtt áll. Báb-kormányaink és a tömegmédia azonban Isten ellenségeinek a szolgálatában állva, támogatják ezt az inváziót minden rendelkezésükre álló eszközzel, amihez felhasználják az állami intézményeket, beleértve a rendőrséget és a katonaságot is. Ezek a bábok folyamatosan hazudnak, hogy a nép előtt elkendőzzék ezt az inváziót, hogy ily módon a lehető legtöbb kárt okozhassák. … A problémákat – egészségügyi, járványügyi veszélyeket, a határmenti városok lakóinak életét és a kereskedelmet megbénító állapotokat – a tömegmédia agyonhallgatja. [Ezt nap mint nap lehet tapasztalni a német és osztrák hírekben, ahol mindenről van szó, csak ezekről nem; Ma például egyetlen sajtóorgánum riporterét sem engedték be a salzburgi pályaudvar területére, ahol miután előbb minden migránst elszállítottak, éppen a fertőtlenítés zajlott. Nyilván azért, hogy ne csinálhassanak képeket az ottani állapotokról, hogy az embereknek a hírekben továbbra is csak a szegény „menekült”-gyerekeket mutathassák, és ne a valóságos helyzetet, a hátrahagyott disznóólat]. A helyi hivatalnokok minden kontrollt elvesztettek, és a rendőrség azt ajánlja a polgároknak, hogy segítsenek ők magukon, állítsanak fel polgárőrséget – miután korábban komplett lefegyvereztek mindenkit.« Ez a helyzetjelentés egy olvasói levélből való, amit Williamson püspök legutóbbi kommentárjában idéz.

»Az iszlám tanai így idézik Mohamedet: „A teremtésnél fogta Allah a földgöröngyöt, kettéosztotta, az egyik felét a pokolra vetette és így szólt: ‘Ez mehet felőlem az örök tűzre’. A másikat a mennybe vetette és így szólt: ‘Ez mehet a paradicsomba felőlem’. Mohamed istene önkényeskedő, despota-isten. Allah nem enged szabadságot az embernek, nem is engedhet, mert az ember szabadsága korlátozná isten szabadságát és mindenhatóságát, ami megengedhetetlen. Ezért Mohamed Allahról szóló tanítása szorosan össze van kapcsolva a predesztinációval, a kettős eleveelrendelés tanával, ami vagy üdvösségre, vagy kárhozatra rendeli az embert« – írja Dr. G. Bergmann Jézus Krisztus vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus című könyvecskéjében. Ez az az eleveelrendelés tan, ami az irgalmasságot kiirtja a mohamedánokból, és ami Eger várát annakidején megmentette: A hívő janicsárok az erős ellenállás és saját balsikereik után vakon hitték, hogy Allah a magyarokat segíti, ezért Allah akarata ellen nem voltak hajlandók tovább harcolni.
Mark Gabriel írja könyvében: „Nincs garancia arra, hogy egy mohamedán a paradicsomba jusson, még akkor sem, ha egész élete folyamán megtartott minden törvényt. Minden attól függ, hogy Allah hogyan döntött már előzőleg felőle. Az egyetlen út, mely garanciát szerez a paradicsomra az, ha valaki a dzsihádban hal meg, miközben az ellenség ellen harcol. Ez magyarázza az öngyilkos merényleteket, melyek során az a fontos, hogy minél több hitetlent vigyen valaki magával a halálba.” – Ez különbözteti meg a mohamedán öngyilkosokat a buddhista szerzetesek nyilvános, valami vagy valaki ellen való tiltakozásból elkövetett öngyilkosságától. [Nem lepődnék meg, ha egykor kiderülne, hogy a 150 embert a halálba rántó Lufthansa-gép pilótája mohamedán volt, már csak azért sem, mert a média mélységesen hallgat az esetről, semmit nem árul el a nyomozásról.]
Azért említettem az iszlámnak e jellegzetességét, mert olyan fanatizmust, amivel a mohamedánok az ő Allahjukat szolgálják, lehet azoknál a politikusoknál, publicistáknál, média-embereknél is megtalálni, akik nem csak a tömeges bevándorlást védik körömszakadtáig, de a legabszurdabb módon támadják azokat, akik ezt ellenzik. Ahogy Mohamed és az ő vallása antikrisztusi, tehát sátáni, úgy viseli magán ezen emberek magatartása a sátáni bélyeget. Népük- és önnön elpusztításuk vágya ugyanazt a fanatizmust mutatja, ami azokban van, akikről Z. atya azt mondta, hogy a Sátán végső győzelme hajtja őket, tudják, hogyha ők nem is érik meg, de mindig jön utánuk valaki, aki a harcot a Sátán végső győzelméig folytatja.

Én azok közé tartozom, akik 20 éve folyamatosan várják a „nagy csapást”, az összeomlást – ez a honlap számos cikkéből is kiderült már. De nem vagyok ezzel egyedül, a józanul gondolkodók, sőt próféciák sokasága beszél egy előttünk álló nagy csapásról. Csakhogy – amennyire én tudom – eközben mindenki valami nagy természeti csapásra, vagy valami atomszerencsétlenségre, vagy valami hasonlóra gondolt, ami gyorsan végzi el a pusztítást. Viszont arra, ami ma történik – amennyire én tudom –, legalábbis ilyen méretekben és hatásfokban, senki nem gondolt. Azaz, hogy mégsem: H. V. Morton katolikus angol író, Pál apostol nyomában című, 1930-as években készült útleírásában Antiochia-t, a római birodalom harmadik legnagyobb városát, a közvilágítással, fedett utcákkal, márványoszlopok ezreivel, vízvezetékkel stb. rendelkező, „a mai világ bármely városánál szebb” várost, jobban mondva ennek romjait, és e romok között élő nyomorúságos mohamedán lakosságot meglátva, nagyonis elképzelhetőnek tartotta mindazt, ami ma a civilizált világgal történik: „Képzeljük el, mintha Londont a földdel egyenlővé tették volna, s minden téglát és követ elhordtak volna, minden utat eltöröltek volna, s egy cigánytanya lenne a Tottenham Court Road és a Charing Cross közti területen – s ezt a helyet mégis Londonnak hívnák – ez a hasonlat egészen találó lenne.”
Tarsust, Szent Pál apostol szülővárosát megtekintve pedig ilyeneket írt: „Az a büszkeség, amely Kis-Ázsiát a »községi hivalkodás ígéretföldjévé« tette, eltűnt a mohamedán hódítással. Nyugati politikusoknak nem volna szabad megengedni, hogy jelöltessék magukat képviselőnek a választásokon, amíg nem járták be az ókori világot. Meg kellene láttatni velük, hogy a civilizált világ kis szigeteit körülvevő barbárság állandóan jelenlevő tengerének milyen könnyű oda betörni és azokat tönkretenni. Kis-Ázsia szervezettsége valamikor éppen olyan magasrendű volt, mint a mai Európáé. Nagy városok könyvtárai és emlékművei olyan ragyogóak voltak, hogy amikor ennek az eltűnt világnak a töredékeit visszakapjuk, érdemesnek tartjuk, hogy múzeumokat létesítsünk azok elhelyezésére – mint ahogy a németek elhelyezték Berlinben Pergamon és Miletos maradványait. Egy betelepített idegen nép által történő megszállás néhány évszázada elég volt ahhoz, hogy a legmagasabb oszlopokat is földre döntse, hogy az életet adó, messze vidékekről hozott víz vezetékeit tönkretegye, s hogy az ókori világ legpompásabb hajóinak védelmet nyújtó kikötőket eliszaposítsa. Érthetetlen, hogyan tud egy turista megindultság nélkül megállni annak a civilizációnak a sírja szélén, ahonnan a mi világunk is ered; vagy egy sárba dőlt korinthuszi oszlopfőt szemlélni, anélkül, hogy érezné, mindezek tanulságot, fenyegetést, sőt talán próféciát is rejtenek magukban.” Ezeket a sorokat 80 évvel ezelőtt vetetette a szerző papírra, a mai körülmények között nincs szükség évszázadokra, ennél sokkal-sokkal kevesebb idő is elegendő ugyanennek az eredménynek az elérésére.

A történelem során éppen elég sokszor előfordult, hogy alkalmatlan vezetők hibáiból vagy egyikük árulásából egy hadsereg vereséget szenvedett, vagy egy ország elveszett. De olyanról, hogy egy egész földrészt, egy civilizációt szinte összes vezetői, együtt döntsön romlásba, tudatosan, előre megfontolt szándékkal és folyamatosan az ellenséggel cimborálva, azokat kiszolgálva tegyék, tehessék ezt, még soha nem hallottunk. Olyan, hogy egy csomó ország- és kormányfő a rájuk bízott polgárokat az ellenséggel megegyezve a mostanihoz hasonló aljas módon félrevezesse, elárulja, kiszolgáltassa, eladja, ilyen még nem volt. Ez az, ami a mostani helyzetet annyira félelmetessé és egészen különlegessé teszi.
És ez az, ami miatt őket és tetteiket nem lehet másképp megítélni, mint hogy sátániak. Ilyet még a leggonoszabb ember sem tesz, ilyet csak a Sátán cimborái, eszközei tesznek.

Az ember azt hinné, hogyha az ellenség megtámadja az országát, akkor azt azzal a céllal teszi, hogy területét elfoglalja, a lakosságra rákényszerítse akaratát. Különben mi más lenne háborúja célja? Nos, miben különbözik ez a mostani „békés” elfoglalás a fegyverrel való elfoglalástól? Hiszen akaratukat ugyanúgy ráerőszakolják a „meghódított” országra, mint tennék ezt fegyveresen!
A legújabb híreket hallva: A görögök – nyilván bosszúból a pénzügyi megszorítások miatt – lebontják korábban épített kerítésüket a török határon, hogy az ázsiai bevándorlók télen is jöhessenek; hogy Afganisztánban milliónyi útlevelet osztottak szét, hogy a világon egy milliárd ember van „úton”, valamint látva a nyugati kormányok viselkedését, nem lehet többé abban reménykedni, hogy Európa ellen tud állni ennek a támadásnak.

Mint fentebb és egy korábbi cikkben már szó volt róla, Európa meg is érdemli, hogy elpusztuljon: Nemcsak, hogy istentelenül, egyre gonoszabbul él, de még meg is tagadta gyökerét, Istent és a kereszténységet. Mivel nem teljesíti tovább küldetését, sőt maga lett a romlás egyik okozója, nincs joga tovább Isten kegyelmére. Arra a kérdésre, hogy az a pusztulás, azaz a sokak által várt és megjövendölt „nagy csapás” miért nem egy pillanat, vagy „három sötét nap” következik be, hanem eltart pár évig vagy pár hónapig, nos, ennek ilyen okai is lehetnek:
1) hogy világosan kiderüljön, kik a felelősek és ki melyik oldalon áll;
2) hátha mégis észre térünk.
Az első pont napjainkban valósul meg. A maszkok egyre gyorsabban és egyre alaposabban hullanak le. Vannak emberek, akik mögött szinte láthatóvá válik már a Sátán patája és szarva. Mint például Bergoglio mögött, aki egyenesen a Sátán házába látogatott és áldását adta a következő 15 év célkitűzéseire, melyekben az egyre szigorúbb születésszabályozás, a gender.mainstreamig és hasonló sátáni tervek szerepelnek (lásd: az ENSZ most megszavazott Post-2015-Agenda tervét és az antimodernist.org honlap Bergoglio, als Umweltguru című tanulmányát). Vagy Merkel mögött, akinek klímaguruja ugyanaz, aki Bergoglio „öko-enciklikáját” írta, és aki ígérgetéseivel az egész lavinát elindította. Vagy azok mögött, akik az amúgyis megrokkant Németországra éppen most az évek óta ismert autós botránnyal újabb gazdasági csapást mérték, hogy még gyorsabban omoljon össze, ami Európa gazdasági összeomlását is meggyorsítja stb.. Vagy olyan magyar politikusok és „filozófusok” és újságírók mögött, akik szerint azt a szót, hogy Európa, a kereszténység „súlyos bűnei”, mint például inkvizíció, kereszteshadjárat, holokauszt, stb. miatt már kiejteni sem szabad.

A második pont emberileg lehetetlen… Elsősorban azért, mert az „észre térés” nem azt jelenti, amit a józan gondolkodású világiak – akiknek száma azért látva a szörnyűségeket, mégiscsak növekszik – hisznek, azaz egyfajta emberi megoldást, hanem csakis a megtérést, bűneink felismerését, magvallását, és az ezt követő megalázkodást és könyörgést Istenhez.
A pokol országútján című könyvem Isten legfőbb parancsáról szóló fejezetében ezt írtam: »De Isten hiába közölte világosan Mózesen keresztül népével parancsait, ők újra és újra megszegték azokat, amivel nemcsak Isten ellen vétkeztek, hanem puszta fennmaradásukat is állandóan veszélybe sodorták. „Izrael fiai a többi nép között laktak, feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak isteneiknek. Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről és a környező népek isteneinek szolgáltak. Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának kezébe adta őket, akinek tizennyolc évig szolgáltak. Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, Otnielt, Kenáz fiát, akinek vezetése alatt Izrael diadalmaskodott az idegenek fölött. Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.” (Bír 3,5-11) – és így tovább oldalakon, vagyis évszázadokon keresztül, amikor csak a nevek és a büntetés éveinek száma változott, de maga a történet lényege mindig ugyanaz maradt. A zsidók, ha csak egy kissé is lankadt hitük – amint más kisebbség bárhol, bármikor a történelem folyamán –, már nem bírtak ellenállni környezetük szívó hatásának. Házasság és kereskedelem révén kapcsolatba kerültek a szomszédos népekkel, s a keveredés kivédhetetlen következményeként átvették azok isteneit, vallási szokásait, amivel Isten legfőbb parancsa ellen vétkeztek. Isten ezért megtorlásul idegen uralom alá vetette őket. A zsidók e járom alatt magukba szálltak, bűnbánatot tartottak, és bocsánatért könyörögtek Istenhez. Az Úr erre megkegyelmezett nekik, elöljárót adott nekik, egy erős, hozzá hűségesnek maradt zsidó személyében, aki nemcsak az elnyomók ellen vezette győzelemre népét, hanem az igaz hitre is visszatérítette őket. Így a zsidók újra függetlenül, nyugalomban élhettek – amíg a jólétben megint meg nem feledkeztek Isten parancsáról, újfent el nem árulták Őt, és ezzel kezdődött minden elölről.«

A Szentírás telis-tele van Isten figyelmeztetéseivel, melyek a maihoz hasonló helyzetre, azaz elsősorban a választott nép istentagadásakor bekövetkező katasztrófákra vonatkoznak. Williamson püspök utolsó kommentárjában – a bajor olvasó levelére reagálva – a mostani szituáció helyes megértéséhez a 105. zsoltárt, annak is kiváltképp 34-45 verseit ajánlja átelmélkedésre: „Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaesetek vétkeikbe. Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.”

Nos, mai ismereteink szerint Európában és a világon nem létezik olyan hiteles és alkalmas ember, aki Isten előtt érettünk és a veszélyeztetett országokért eljárhatna. Aki az európai népeket képviselve, azok nevében szólva, bevallhatná bűneinket. Hiszen azok között, akik erre a szerepre hivatottak lennének, olyan sincs, aki egyáltalán belátja, hogy miért is kapjuk a büntetést! Hol van az a katolikus politikus, aki lelki szőrcsuhában, mezítláb és nyakában a kereszttel elismerné mindazt a rengeteg bűnt, amivel Európa Isten ellen vétkezett! Persze, ez elsősorban nem is a világiak feladata, hanem a katolikus Egyház vezetőjének, elsősorban Krisztus helytartójának, Péter utódának a feladata! De hát hol van ilyen? Évtizedek óta nincs ilyen! És aki van, az együtt munkálkodik a világiakkal a Sátán birodalmának a felállításán, csakhogy abban is vezető szerephez juthasson.

Nekünk, magyaroknak mégis van, még ebben az elveszettnek tűnő időben is, megalapozott reményünk: A mi országunk törvényes királynője ugyanis közbenjárhat értünk a mennyben. Ő megvédelmezhet bennünket, ha kérjük őt, ha könyörgünk hozzá, ha hűségesek maradunk hozzá. Köztudott, hogy sok prófécia nem csak a „nagy csapásról” beszél, hanem arról is, hogy a Duna mentén katolikus királyság alakul, amit nem pusztít el a beözönlő ellenség. Akár hitelesek ezek a próféciák, akár nem: Amellett, hogy erőért imádkozunk Istenhez, hogy Hozzá hűségesen kiálljuk mindazon szenvedéseket, amiket ránk küld, imádkozzunk azért is, hogy Magyarország Királynője, a mi Boldogságos Szűz Máriánk járjon közbe érettünk, és ezért a szerencsétlen bűnös országért, ami ugyan sokat vétkezett, de a többi nép között mégiscsak a legtöbbet tette – korábban is és most is – a keresztény Európa védelméért.

 

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

http://katolikus-honlap.hu/1502/buntetes.htm

Bocsa József: Miért fontos számunkra a Szentírás, és hogyan olvassuk? Ez elmélkedésünknek a tárgya.

Mi az ember célja itt a földön? Az üdvösség. A II. János Pál pápa által összeállíttatott Katolikus Egyház Katekizmusa (továbbiakban KEK) előszavában ezt így fogalmazza: ATYÁM, ... az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz ISTENT, és akit küldtél, JÉZUS KRISZTUST" (Jn 17,3). „ISTEN, a mi Üdvözítőnk ... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,3-4). „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének” (ApCsel 4,12), /csak JÉZUS Neve/.

Jézusban van tehát az üdvösség. Vele hol találkozhatunk? Elsősorban a Szentírásban. A Szentírásnak mely részében? Elsősorban az evangéliumokban, de nemcsak ott. KEK 102: "A Szentírás minden szavával ISTEN egyetlen szót mond: az Ő egyszülött IGÉJÉT, akiben teljesen kimondja önmagát. ISTEN egyetlen beszéde húzódik végig minden Íráson, és sok szentnek szája által egy Ige hangzik.”

Az egész Szentírás Jézus mélyebb ismeretére vezet, de nemcsak Jézuséra. Jézus nyilatkoztatta ki a Szentháromságos Istent. A Szentírásból tehát az Atyát és a Szentlelket is megismerhetjük. KEK 104: „A Szentírásban az Egyház szüntelenül megtalálja táplálékát és erejét, nem csupán emberi szót, hanem ami valójában: ISTEN Igéjét kapja benne. A szent könyvekben ugyanis a Mennyei Atya állandóan elébe jön fiainak, és beszélget velük.”

Ezek miatt különleges szerepe van életünkben a Szentírásnak. KEK 103: „emiatt az Egyház az Isteni Írásokat mindig úgy tisztelte, ahogy az Úr Testét is tiszteli. A híveknek szüntelenül nyújtja az Élet Kenyerét, melyet mind ISTEN Igéjének, mind KRISZTUS Testének asztaláról vesz.

Az evangéliummal kapcsolatban két fontos feladat van, amely az Egyház lényeges küldetése is egyben. Az egyik az evangélium hirdetése. A Szentírás lelke, középpontja az evangélium, ennek hirdetését Jézus parancsba adta. KEK.75 „Ezért az Úr KRISZTUS, akiben a fölséges ISTEN egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az Evangéliumot - melyet a Próféták előre hirdettek, Ő maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett - mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölve velük az Isteni ajándékokat.” Ez az idézett katekizmus részlet két fontos kijelentést tartalmaz: Az evangéliumban vannak az üdvösségre vezető igazságokat, és az üdvösségre vezető erkölcsi tanításokat. Tudományos igazságok őrzésére és továbbadására a Szentírás nem tart igényt. Ilyeneket nem is kell keresni benne.

Az Egyház másik fontos feladata az evangéliummal kapcsolatban, annak ápolása, a benne található jézusi kijelentések tisztán tartása, hogy azt adja tovább minden kor minden emberének az Egyház, amit az valóban tartalmaz - emberi igényektől és elvárásoktól, kordivatoktól függetlenül. Nem kitalálni kell, hogy mire van szüksége a mai embernek, hanem azt kínálni neki, amivel az Egyház Jézustól kapva kétezer év óta kínálja. KEK 171: „Az Egyház, mint az „igazság oszlopa és boltozata” (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet hűségesen őrzi. Őrzi KRISZTUS szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.” Az Egyház feladata tehát, hogy igyekezzen a hitet hitvallásokba és rendszerbe foglalni, és ezt tovább adni. Minden tudomány axiómákra épül. A teológiai axiómák a dogmák. Ezeket nem adhatja fel az Egyház, mert különben a hit egész rendszere összeomlik. Ugyanakkor a nép nyelvére is le kell fordítani a Szentírást, és azt magyarázni is kell.

A világmindenség, az Isten által teremtett világ jellemzője sok vonatkozásban a négyes szám. Benne több-minden négyes felépítésű. A legfontosabbak

  • 4 Elem (föld – tűz –víz – levegő)
  • 4  szélirány (kelet – észak – dél – nyugat)
  • 4 évszak (tavasz – nyár – ősz - tél)
  • 4 kiterjedés (dimenzió) szélesség, - hosszúság - magasság, - mélység)

A Szentírásra is jellemző ez a 4-es tagozódás. Négy fajta könyv van mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. 1. A törvény könyvei: Az Ószövetségben ez a Tórah. Mózes 5 könyve. Az Újszövetségben a 4 evangélium. 2. A történeti könyvek: Az Ószövetségben: Józsue, Bírák, Királyok Krónikák, Ezdrás, Tóbiás, Judit, Eszter, Jób, Makkabeusok könyvei. Az Újszövetségben: Apostolok cselekedetei, és részben az Evangéliumok is. 3. A bölcsesség könyvei, vagy másként tanító jellegű könyvek: Az Ószövetségben: Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Bölcsesség, Sirák fia könyve. Az Újszövetségben: Szent Pál levelei és a katolikus levelek. 4. Prófétai könyvek: Az Ószövetségben: 4 nagy próféta, 12 kis próféta  Zsoltárok. Az Újszövetségben: Szt János Jelenések Könyv.

A Szentírással kapcsolatban van még több négyes vonatkozás is. Ezekből még kettőt említünk. Az egyik a 3 időbeli dimenzió: a jelen, múlt, jövő és Isten örökkévalósága.

A Szentírásnak négy féle értelme, értelmezése van. 1. Szószerinti értelme: amit mond, amit éppen megértünk belőle, amely kapcsolatba hoz minket Isten örökkévalóságával. 2. Allegórikus, vagy átvitt értelme, amit hinni kell. Ebben ugyan a múlt dominál. De magyarázza, értelmezi nemcsak a már megtörtént dolgokat, hanem azokat is, amik minden korban érvényesek. 3. Úgynevezett tropologikus értelem: Ez azt mutatja, amit tenni, cselekedni kell. Ez az értelmezés segít eligazodni, helyesen viselkedni a jelenben. 4. Úgynevezett anagogikus értelem, amit várni kell. Ez a jövőre utaló dimenzió. Segít, hogy helyesen viszonyuljunk a jövőhöz.

A Szentírást értő szívvel is kell olvasnunk. Nemcsak a szószerinti értelmére kell figyelnünk, hanem a többi három értelmére is, így sokkal jobban megnyílik előttünk. És ne feledjük: A Szentírásban minden Jézusról szól. És benne minden az Isten (az Atya) irántunk való szeretetének a kifejezője. Így is szokták fogalmazni: a Szentírás Isten szerelmes levele hozzánk. Így olvassuk! Ugyanakkor iránytmutató, amely elsegít minket végső célunkhoz. És táplálék is, amely út közben táplál, erősít, hogy életben maradjunk, és ezáltal valóban eljussunk végső célunkhoz.

Lásd ezt a témát részltesebben kifejtve itt

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/984-szentiras-vasarnapja

Égi Édesanyánk üzenete 2015. szeptember 25-én Medjugorjéból

Imádkozzunk Máriával a Szentlélekhez!

Medjugorje, 2015. szeptember 25.

 

„Drága gyermekek! Ma is kérem a Szentlelket, hogy töltse be szíveteket erős hittel. Az ima és a hit szeretettel és örömmel fogja betölteni szíveteket, és jelek lesztek azok számára, akik távol vannak Istentől. Gyermekeim, buzdítsátok egymást a szívvel való imára, hogy az ima betöltse életeteket, ti pedig gyermekeim, minden nap, mindenek felett tanúk lesztek a szolgálatban: Isten imádásában és a szükségben lévő felebarát szolgálatában. Veletek vagyok és közbenjárok mindnyájatokért.  Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."


Korábbi üzeneteiben a Szűzanya többször utalt a Szentlélekre és a Szentlélekhez való imára irányította figyelmünket. A Szentlélek eljövetelének és működésének feltétele az ima. Az ima az, amit mi meg tudunk tenni, a Szentlélek pedig azt teszi, ami számunkra lehetetlen. Fontos előkészíteni a Szentlélek eljövetelének útját. A Szentlélek oda érkezik, ahol olyan nyitott szívre talál, amely befogadja Őt.
Mária a Szentlélek jegyese. A saját életéből ismeri munkálkodását. Ő teljesen megnyílt és az Úr felé fordult. Ő Istennel teljes, a Szentlélekkel teljes. Ahol Mária ott van, ott van a Szentlélek is. Ugyanaz a Szentlélek, amely a világ teremtésekor a „a vizek felett lebegett”, ahogyan a Szentírás első lapjain olvassuk, ezen Szentlélek által fogant Szűz Mária. A Szűz méhe a világ legszebb virágát hozta erre a földre, Jézus Krisztust, a világ Üdvözítőjét.
Az angyal hírül adta Máriának, hogy a Szentlélek „árnyéka” száll rá. Így adta tudtára, hogy élő templommá, Isten lakóhelyévé lesz. Ezek a szavak a Kivonulás könyvének utolsó soraira emlékeztetnek bennünket. Miután Mózes Isten útmutatása szerint felépítette a Szent sátort, „felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot” (Kiv 40, 34). Mária így lett és maradt teljesen átszellemültté, nemcsak a megtestesülés órájában, hanem egész életén át. A Szentlélekkel betelve énekli el Magnificat-ját és tovább folytatja azt az egyházban, és az egyházzal énekli a világ végezetéig és nemzedékeken át Krisztus tanítványainak közösségében.
Senkinek sem volt magasztosabb hivatása és nem is emeltetett senki nagyobb méltóságra Máriánál. Isten megtestesült Fiának anyja volt. Ő pedig ezt a méltóságát és hivatást a mindennapi élet legmegszokottabb keretei között valósította meg. Hűséges házastárs, egyszerű édesanya, jó szomszéd; szívvel-lélekkel átadta magát népének, nyitott volt minden ember felé. Szorgalmas háziasszony volt. Főzött és mosott, a házban és a ház körül dolgozott, osztozott a helybéliekkel örömében és szomorúságában. A legmegszokottabb mindennapokban élte meg Isten meghívásának magasztosságát. Egyszerű, mindennapi kötelességeit különleges szeretettel végezte.
Sem Isten, sem a Szűzanya nem vár és nem kér tőlünk lehetetlen dolgokat. Csak Isten művel lehetetlen dolgokat, de csak akkor, ha mi megtesszük azt, ami számunkra lehetséges.
Lehetséges megnyílnunk a Szentlélekre. Lehetséges dönteni az imádság mellett, amely által megerősödik az Úrba vetett hitünk. Az erős hit közelebb visz bennünket Istenhez, bevezet minket Isten mentalitásába, Isten szerinti életre vezet és alkalmassá tesz arra, hogy  Isten szemével lássuk az embereket, önmagunkat és a világot.
Az ima megnöveli Isten iránti szeretetünket. Az Isten iránti szeretet nem elválaszt egymástól, hanem nyitottabbá tesz bennünket mások felé, és érzékennyé szükségleteikre.
Imádság
Szűz Mária, Szentlélek Jegyese! Hozzád fordulok imádságommal, kérlek, könyörögd ki számomra a Szentlélek erejét és világosságát. Te az angyali üdvözlet pillanatától Isten jelenlétének helyévé lettél. Édesanyai méhed kivirágzott és a világ Üdvözítőjét ajándékozta minden embernek. Imádkozd ki minden szív számára, amely vágyakozik az élet teljességére és értelmére, hogy ki tudjon virágozni és Isten jelenlétének helyévé váljon. Imádkozz értünk Szűz Mária, hogy Krisztus jó illatát tudjuk árasztani szerte a világban és így szeretetének tanúivá váljunk. A Szentlélek árassza el lelkünket és életünket, hogy mások ne bennünket, hanem bennük Istent lássák meg és ismerjék fel. Köszönjük Mária, hogy velünk maradsz, hogy nem fáradsz bele, hanem az öröm és az élet teljességére vezetsz bennünket, amellyel te magad is telve vagy. Ámen.
fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea

Isten figyelmeztetése a Tőle elfordulókhoz – Isten szava

„Ahogy a nemzetek Istennel bánnak, úgy bánik Isten a nemzetekkel” (Pie bíboros)
Azt a társadalmat, amely nem törődik Vele, Isten magára hagyja, így azok istentelenségük következtében elpusztulnak


Második Törvénykönyv (5 Móz: Deuteronomium) 32,1-44
MÓZES ÉNEKE

Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára!
Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.
Mert az Úr nevét hirdetem, dicsőítsétek Istenünket.
Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, hűséges Isten, ment minden álnokságtól, igaz és egyenes.
Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, gonosz és elvetemült nemzedék!
Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Létet adott neked és életben tart!
Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik!
Amikor kiadta a Fönséges a népek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat, az Isten fiainak számához mérten szabott.
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát.
Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza.
Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele.
Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből.
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital.
Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette.
Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték.

Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket.
Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.
Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket.
Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség.
Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.

Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját.
Elhalmozom őket bajjal, kilövöm rájuk minden nyilam.
Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, a földön kúszók mérgével együtt.
Kívül kard ragadja el a fiakat, belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, csecsemőt és ősz öreget.
Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül”,
ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, nem az Úr tette ezt mind!”

Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.
Ha bölcsek volnának, felfognák, fontolóra vennék sorsukat.
Hogy üldözhetne ezret egy, mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, az Úr kiszolgáltatta őket!

Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk.
Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, keserű bogyók.
Boruk sárkánytajték, viperának gyilkos mérge.
Nincs-e nálam, mint drágakő, pecsét alatt kincstáramban?

Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, sorsuk hamarosan utoléri őket.

(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, nincs többé sem szolga, sem szabad.
Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?
Akik ették áldozataik kövérjét, s itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek!

Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, s nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)

Igen, az égre emelem kezem s mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz!
Ha kiélezem villámló kardom, érvényt szerzek a jognak, bosszút állok ellenségeimen, s megfizetek gyűlölőimnek.
Nyilamat vérrel itatom részegre, kardom hússal lakatom jól – az elesettek és a sebesültek vérével, az ellenséges vezérek fejével.

Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, népének földjét megtisztítja a bűntől.

Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.

 


 

JEREMIÁS SÍRALMAI

Közel két évezreden át imádkozza Jeremiás síralmait az Anyaszentegyház, és úgy tűnik, végső értelmük csak most kezd nyilvánvalóvá válni. A nagyheti sötét zsolozsmában [TENEBRAE] minden fejezethez hozzáteszik: Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj vissza a te Uradhoz és Istenedhez!

Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.
Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.
Számkivetésbe került Juda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.
A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.
Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.
Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.
Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.
Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.
Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. „Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem.”
Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.
Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. „Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!”
Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.
Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam előtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.
Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ő keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erőm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erőm, hogy ellenálljak.
Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Juda hajadon leányát.
Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.
Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelől elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.
Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen.
Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.
Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.
Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá!
Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem.

Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.
Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Juda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.
Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tűz körös-körül mindent.

Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetsző a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.
Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Juda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.
Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyűltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.
Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.
Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította.
Gyászba borult a sánc és a kőfal; romokban hever mind a kettő.
Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszűnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.

A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szőrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.
Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.
Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.
Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?
Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy megmentsenek a számkivetéstől, hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.
Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: „Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?”
Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: „Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk – megértük, megláttuk.”
Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte őket erővel.

Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed!
Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!
Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.
Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Hajadon leányaim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.
Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.

Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt.
A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.
Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.
Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Igát ácsolt nekem, s gyötrő gondokkal övezte fejemet.
A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.
Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat.
Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.
Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett.
Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait.
Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap.
Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.
Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.
Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot.

És most így szólok: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem.”
Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség.
Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem.
Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:
Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.
„Az Úr az én osztályrészem – mondja a lelkem –, ezért hát remélek benne.”
Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi.

Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.
Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
szája érjen le a földig. Talán még van remény.
Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.

Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.
Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.
Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.

Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban,
ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe előtt;
ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?
Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr?
Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából?
Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.
Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz!
Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe:
Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.
Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül.
Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk.
Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.
Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk.
Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás.

Patakzik a könny a szememből népem leányának romlása miatt.
Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam,
míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égből.
Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.
Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyűlölnek.
Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: „Végem van!
” Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül.
Meghallottad, amikor így könyörögtem: „Ne zárd be füledet imádságom elől!”
Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: „Ne félj!”
Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet.
Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!
Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.
Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem;
amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap.
Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.
Uram, fizess meg nekik tetteik szerint!
Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod!
Üldözd haragodban és irtsd ki őket az ég alól, Uram!

Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve a keblen. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.

Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
Orrunkban a leheletet, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”
Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
Levezekelted vétkedet, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.

Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.

Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Juda városaiban.
A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.
Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.

De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.
Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

 

http://katolikus-honlap.hu/1502/oszovetseg.htm

 

Égi jel a határon

12038099_1118778014817863_3889882153371754622_n

 

Ezt a képet 2015.09.23-án délelőtt készítette egy Magyar katona Nagynyárádon. Aznap este vittük oda a Zsaruellátó-Komló -val az adományokat. Ő ott kérdezte tőlem: Ez valami jót jelent, ugye?

Igen, Isten áldása van rajtatok, Isten áldja Magyarországot!

a NATO és az EU geopolitikai fegyverként használja őket."

"Ez egy hihető forgatókönyv. Törökország évek óta gyakorolt gyanús 'nyitott jató' politikája a menekültek irányában, felhalmozva több százezer, teljes mértékben finanszírozott és jól szervezett menekülttábort. Legutóbbi látogatásom során Bodrumban, Törökországban (török tranzitváros a görög Kos városához) azt mondták azért, hogy jobban ellenőrizhessék a menekültek áramlását, vagyis a Törökországból való kilépésüket, Erdogan kormánya megszüntette a legtöbb menekülttábort a török határon, miközben hatalmas táborokat hoztak létre Isztambul mellett." - ActivistPost.com


Ezek a táborok részei egy hosszú távú stratégiának, hogy igazolják a "biztonságos egek" létrehozását Szíria északi részén, amely végül a NATO, és megbízott terroristáik, az ISIS-Daesh invázióját szolgálná. Amint az országban képesek lennének Damaszkusz felé vonulni, hogy kivitelezzék a régóta tervezett "rendszerváltást" - megdöntenék a demokratikusan megválasztott Bassár el-Aszad kormányát.

2014. június 3-án Bassár el-Aszadot a szavazatok közel 90 százalékával választották meg, melyet a nemzetközi megfigyelők "szabad, tisztességes és átlátható" választásnak tekintettek, bár Washington és EU hűbéreseik elutasítják az eredményt, és illegitimnek tekintik a szír vezetőt. Bassár el-Aszad népszerűsége még ma is 75 százalék feletti.


Az alábbi ördögi tervet dolgozta ki a neokonzervatív Brookings Intézet már 2012-ben.

A Brookings Közel-Keleti Saban Központja #21-es emlékeztetője a Rendszerváltás Lehetőségeinek Felmérése címet viseli. Egy friss jelentés a Szíria Dekonstrukciója: Regionalizált stratégia egy konföderációs ország számára címet kapta - mely leírja, hogyan "hoznak létre mérsékelt elemek biztonságos övezeteket Szírián belül, amint képesek rá. Amerikai, valamint szaúdi, török, brit, jordániai és más arab erők lépnének fel támogatásként nem csak a levegőben, hanem végül a földön különleges erők jelenlétén keresztül (vagyis az ISIS-Daesh - a szerző megjegyzése) is. A megközelítés Szíria nyílt sivatagi terepén keresztül volna előnyös, amely lehetővé tenné ütköző zónák létrehozását, ahol nyomon követhetők lennének az ellenséges támadás jelei a technológiák, járőrök, és más módszerek kombinálásával, amely a különleges erőkön kívül a szíriai helyi harcosoknak is segíthetne felállni."

Párhuzamos, vagy biztonsági tervként a Washington, NATO és Törökország közötti szentségtelen szövetség megegyezett, hogy megnyitják Törökország kapuit a menekültek számára, hogy tulajdonképpen elősegítsék a tömegek kivonulását, hogy szabad kezet kapjanak és biztonságos eget, és létrehozzanak egy tömeges menekült áradatot - akik közül a legtöbben Németországba akarnak eljutni - amelyet a megfelelő pillanatban szabadjára lehet engedni, ami megfelelő nyomással vagy destabilizációs hatásokkal járna Európára nézve. Nos, éppen ez történik.


Nagyjából egy hét leforgása alatt Németország néhány drasztikus és ellentmondásos intézkedést hozott. Az első közülük egy látszólagos 180 fokos fordulat a menekültügyi politikában, speciálisan a szír menekültek irányában, megnyitva az ország határait 800 ezer, vagy még több, főként szíriai menekült számára 2015 végéig. Ez a hirtelen "Üdvözöljük a menekülteket" sok németet meglepett, akik egyébként egy emberibb menekültpolitikáért demonstráltak.

Szinte ezzel egyidőben Németország bevezette a határellenőrzést - átlépve az egyik legfontosabb, "nyitott határokról" szóló schengeni megállapodást, az aránytalanul nagy számú nem szír és ISIS vagy más dzsihádista sejtek vagy csoportosulások beszivárgásától tartva. Az ilyen destabilizáló, amerikai kiképzést kapott és fizetett csoportokról ismert, hogy már itt vannak Európában, ha szükséges, akkor készen állnak rá, hogy manipulálják a választásokat, illetve tömegtüntetéseket szervezzenek, lásd Arab tavasz, és újabban Ukrajnában. Washington egyik leghírhedtebb szervezete, amely finanszírozza az ilyen destabilizáló csoportosulásokat, a Nemzeti Demokrácia Alapítvány (National Endowment for Democracy - NED), amely több száz millió dollárt kap a külügyminisztériumtól.

A NED a felelős több tucat ország destabilizálásért, vagy annak kísérletéért szerte a világon, többek között Venezuelában, Ecuadorban, Brazíliában, Argentínában, Szudánban, Szíriában, Libanonban, Iránban - és még sok más helyen.

Könnyen elfeledkezünk róla, vagy gyakran nem is hiszünk Washington neoliberális birodalmának határtalan gonoszságában, amely abszolút büntetlenül működik a törvénytelenségben és gátlások nélkül, hogy elérje a világuralmat. Még lehet, hogy ez sem lesz elég, hiszen állandósult háborúkból és konfliktusokból táplálkozik - elengedhetetlen fenntartania a gazdaságot, amely a hadiipartól függ. Elfelejtjük, vagy nem tudjuk elhinni, mert a főáramú média, melyet szintén irányít - ami cionista-angolszász pénzügyi és média farok, melyet az amerikai háborús kutya csóvál - agymosását halljuk naponta hazugságokkal és torz hírekkel, lenyűgözve bennünket a birodalom jóságával, és rossz hírbe hozva mindazokat, akik keresik a szuverén nemzetek békés és harmonikus együttélését.



Példaképpen a New York Times szeptember 16-i beszámolója:

"Az orosz fegyverek és felszerelések legutóbbi átcsoportosítása Szíriába felszínre hozta a konfliktust, amely az Obama adminisztrációt uralta, mióta Putyin visszatért az elnökségbe, az Oroszországgal folytatott együttműködés (találkozó Putyinnal) és aközött, hogy próbálják elszigetelni az országot." Látjuk azt az egyetlen szót, ahogy az Obama adminisztráció, együtt a közel-keleti megbízottaival, Szaúd-Arábiával, Katarral és Törökországgal, hogy csak a legfontosabb neveket említsük, finanszírozta és felfegyverezte az ISIS-Daesht, megsemmisítve otthonokat, városokat, kultúrákat és a megélhetést, valamint megölve több ezer szírt, irakit, afgánt, líbiait, jemenit - így okozva a túlélők menekülését országaikból?

A cikk továbbá arra hivatkozva, hogy sokan (az USA cionista elitje - szerző megj.) "attól tartanak, hogy egy találkozóba való beleegyezés csak Putyin kezére játszana, és megjutalmazna egy nemzetközi zsarnokot." - Miközben az egyetlen zsarnok, aki végtelen terrort terjeszt az egész világon, az Obama és csatlósai az amerikai kontinensen (csak néhányan), Európában (valamennyien) és Ázsiában (néhányan, de egyre növekvő számban).

Ez még nem minden. A New York Times még több bölcsességet kínál.

"Oroszország lépése, hogy támogassák Bassár el-Aszad elnök kormányát, aki ellenállt Obama követelésének éveken keresztül, hogy mondjon le, aláhúzza azt az ellentmondásos megközelítést, hogy az Iszlám Állam terrorista szervezet ellen harcol."


Ki a jóisten Obama, hogy kérje egy szuverén ország demokratikusan megválasztott vezetőjét, hogy mondjon le? - Eszébe jutott valaha is a New York Times olvasóinak és másoknak megkérdezni, hogy egy ilyen nyilatkozat abszolút illegális? Eszébe jutott-e valaha is a nyugati közönségnek, hogy ez a fajta hegemónikus arrogancia akár visszájára is fordulhat? Vajon nem volna-e a szír Bassár el-Aszadnak, akinek az országa évek óta szenved a Washington irányította véres atrocitásoktól, ugyanolyan joga lenne kérni a nyugat hegemonikus királyát Obamát, hogy mondjon le? Hogyan is jönnének rá egy ilyen egyenrangú feltételezésre?

Szeptember 15-én a a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) Biztonsági Tanácsa csúcstalálkozót tartott Dusanbeban, Tádzsikisztánban, melynek fő hangsúlya az volt, hogy hatékony választ adjon a jelenlegi katonai és politikai kihívásokra, beleértve a terrorista és más szélsőséges csoportok megugró aktivitását, és a helyzet destabilizálódását az ODKB országok határain. Az ODKB tagjai közé tartozik Oroszország, Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán.

Az ODKB Tanácsa előtt tartott beszédében Putyin a következőket mondta:

"A helyzet ott (a régióban, többek között Afganisztánban, Irakban és Szíriában) nagyon súlyos. Az úgyneveztt Iszlám Állam jelentős területeken irányít Irakban és Szíriában. A terroristák már nyilvánosan kijelentették, hogy az általuk kitűzött cél Mekka, Medina és Jeruzsálem. Terveik között szerepel tevékenységi körük kiterjesztése Európára, Oroszországra, Közép- és Délkelet-Ázsiára.

Aggódunk emiatt, különösen azért, mert fegyveresek esnek át az ISIS ideológiai és katonai kiképzésén, akik számos nemzetből érkeznek - köztük sajnos Európából, az Orosz Föderációból, és több volt szovjet köztársaságból. És persze aggódunk a területeinkre történő esetleges visszatérésük miatt.

Alapvető józan ész, felelősséget vállalva a globális és regionális biztonságért, egyesítve a nemzetközi közösség erőfeszítéseit (harcolni) egy ilyen fenyegetéssel szemben. Félre kell tenni a geopolitikai ambíciókat, csökkentve az úgynevezett kettős mércét, a terrorista csoportok közvetlen vagy közvetett felhasználásának politikáját saját célok elérése érdekében, beleértve kormányok és rendszerek eltávolítását.

Oroszország, mint tudják, azt javasolta, hogy hozzunk létre egy széles koalíciót a szélsőségesek elleni harcra késedelem nélkül. Ennek (a koalíciónak) egyesítenie kell mindenkit, aki kész tenni, és már hozzájárult a terrorizmus elleni küzdelemhez, mint ahogy Irak és Szíria fegyveres erői teszik ma. Támogatjuk a szíriai kormányt a terrorista agresszió leküzdésében. Továbbra is biztosítjuk a szükséges katonai technológiai támogatást és szorgalmazzuk, hogy más országok is csatlakozzanak."


Visszatérve a németek merész és ellentmondásos intézkedéseihez: Ahogy arról a Deutsche Wirtschafts Nachrichten (DWN) beszámolt 2015 szeptember 12-én,

"Egy meglepő lépéssel Németország elhagyta az USA által létrehozott Putyin ellenes szövetséget: Németország hivatalosan is üdvözölte Moszkva tettrekészségét Szíriában, és kezdeményezést tett az oroszokkal és a franciákkal együtt, hogy véget vessenek a háborúnak. Ennek célja, hogy megállítsák a menekültek folyamatos beáramlását. Németország elrendelte több ezer katona felkészülését."

Vlagyimir Putyin felhívására hallgatva az Iszlám Állam, és a társult terror szervezetek elleni közös fellépésre, és egy új Washington-NATO-Törökország által létrehozott destabilizáló fegyverrel szemben - a "menekült rakétával" - ez nem lehet véletlen, hogy Németország ismét túllépi saját alkotmányát, készen arra, hogy háborút indítson területéről Oroszország mellett harcolva - NEM Washington mellett - a nyugat által létrehozott ISIS-Daesh terrorizmussal szemben.


Németországban lehet, hogy végre megértették a Fehér Ház halálos kétszínű képmutatását: egyik kézzel a szörny finanszírozását és támogatását - és ezzel harcolva mások ellen; felhasználva a "biztonságos eget" az ISIS elleni felületes támadásokhoz, de a valóságban Damaszkusz elleni vonulásukhoz. Az ilyen kétoldalú stratégia persze nem új dolog. Az univerzum önjelölt mestere (Egyesült Államok) ezt már legalább 100 éve csinálja, beleértve mindkét világháborút.


Ha Hollande francia elnök, aki már kijelentette, hogy elküldi a harci gépeit az Iszlám Állam ellen harcolni csatlakozva Németországhoz Oroszország oldalán - és ha más európaiak is követik - az jelenthet egy instrumentális váltást is a geopolitikában, amelyet tovább szemléltet a szaúdiak közeledése Oroszország irányába, valamint az úgynevezett "nukleáris megállapodás" Iránnal. Ezt a mérföldkőnek számító döntést a P5 + 1 államok között (Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok; plusz Németország) széles körben tekintik a világon egy új közel-keleti nyitásként, nem számít Netanjahu tiltakozása és az Amerikai Kongresszus esetleges kifogásai. Az egyezségnek már most is vannak hatásai. Az USA szankciói ellenére új diplomáciai és üzleti talajkutat ók sereglenek Iránba a világ minden részéről.

Németország ad még mindig otthont a legnagyobb amerikai légibázisnak Európában, Ramsteinben, ahonnan az Egyesült Államok legtöbb globális drón programját koordinálják és kivitelezik. Több tízezer embert öltek meg egy amerikai bázisról Németországban - amelynek alkotmánya tiltja a háborús agressziót az ország területéről. Egy hatalmas Ramstein elleni demonstrációt terveznek szeptember végén. A németek tudata végre eljutott arra a pontra, ahol a neokonzervatív zionista Washington hegemón gyilkológép már nem tolerálható.


Németország Oroszországgal együtt talán valóban megvédi és segít megőrizni az Aszad kormányt Iránnal együtt, a két stabilizáló tényezővel a Közel-Keleten. Ez egy jel is lehet az Oroszország elleni ellenségeskedéstől és gazdasági elszigeteléstől történő európai elmozdulásra.

A váltás jelentheti Európa elhatárolódását az USA-nyugati dominanciájú süllyedő hajójától, ahol a Fiat pénz dollár és auró rendszere halálra van ítélve. Ehelyett talán megnyílnak a kapuk a kelettel való új kapcsolatok felé - az Új Selyemút irányába, amit a kínai elnök Hszi Csin-ping ajánlott fel 2014 márciusában Merkel asszonynak. Miután az új nyitott ajtó küszöbét átlépte, számtalan új gazdasági és monetáris lehetőség kínálkozik a dollár-euró fojtogatásának megtörésére.

Kapcsolódó:
A cionácik veresége már elkerülhetetlen, Oroszország, Irán és Törökország a szaúdi rezsim eltávolítása érdekében lép szövetségre a Pentagon támogatásával
A pénzügyi háború kritikus szakaszához érkezik, Svájc csatlakozik a Pentagon / Nagy Britannia / BRICS szövetséghez
A hamis párizsi esemény célja, hogy eltávolítsák a szaúdi házat

Mit mond Aquinói Szent Tamás a bevándorlásról?


A középkor legnagyobb teológusa szerint minden nemzet eldöntheti, kit fogad be és kit nem, valamint a letelepedőknek alkalmazkodni kell a helyi kultúrához, szokásokhoz.

images_copy

 

Vajon miként vélekedik Aquinói Szent Tamás, az egyik valaha élt legnagyobb teológus a bevándorlásról? Azt gondolhatnánk, sehogy, mivel ez mai probléma, a 13. században élt domonkos szerzetes tehát nem foglalkozott vele. Azonban ez nem igaz: fő műve, a Summa Theologica tartalmaz olyan pontokat, amelyek alkalmazhatóak a mai helyzetre.

Szent Tamás álláspontja azért is érdekes, mert a legutóbbi időkig az ő nyomában járó tomizmus volt az egyház hivatalos filozófiája és teológiája, s a tomizmus ma is jelentős gondolkodói iskolát képvisel.

John Horvat II cikke szerint Aquinói úgy látja: nem minden bevándorló egyenlő, és minden nemzet, minden állam eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem. Elutasíthatják például a bűnöző és ellenséges elemeket. Azokat, akik békésen átutaznak vagy időlegesen óhajtanak vendégeskedni egy nemzet földjén, szívélyesen, tisztelettel kell fogadni. Akik azonban le kívánnak telepedni véglegesen, azoknak el kell fogadniuk az adott nemzet kultúráját. Az állampolgársággal kapcsolatban megjegyzi, hogy Arisztotelész szerint három nemzedék után jár – Aquinói nem mond pontos időintervallumot, de azt sugallja, nem szabad azonnal állampolgárságot adni.

Még több időnek kell eltelnie ahhoz az Angyali Doktor szerint, hogy a letelepedő bevándorló közügyekkel foglalkozhasson: habár nem feltétlen az ő hibája, de mégis sok időbe kerül, míg annyira járatosak leszünk egy nép történelmében, szokásaiban, ügyeiben, hogy biztonsággal tudjuk intézni ügyeit. Ha azonnal politikai porondra léphetnének a bevándorlók, az a befogadó nemzet erózióját hozná magával. A zsidók például a hozzájuk közelebb lakó nemzetek tagjait hamarabb integrálni tudták teljes mértékben.

 

Mandiner

Legfrissebb bejegyzések
Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu