Hamis Béke

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.”

Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

 

MEGKÉRDEZTEM JÉZUST EGY VÁLASZTOTTJÁN KERESZTÜL.A NORMAFAI JEGES KATASZTRÓFA OKÁRÓL.


JÉZUS VÁLASZA A KÖVETKEZŐ VOLT:

"ATYÁM SZENT HARAGJA LESÚJTOTT JEGES VIHAR FORMÁJÁBAN.TÜRELME FOGYTÁN VAN, MERT SZENT AKARATÁT SE NATÁLIA NŐVÉR KORÁBAN, SE MA, NEM TELJESÍTIK. ÉDESANYÁM ÉS ÉN NEM GYŐZÜNK IMÁDKOZNI HOZZÁ, HOGY HAZÁTOKBAN ENYHÍTSE A KÖZELGŐ HÁBORÚ BORZALMAIT."
EZEK JÉZUS SZAVAI.
AZOKHOZ IS KÜLDJÉTEK EL. AKIK FELELŐSEK EZÉRT.
MI IMÁDKOZTUNK ÉS IMÁDKOZUNK A KÁPOLNA FELÉPÜLÉSÉÉRT.

Szekta a "kiválasztottakért"

A hétvégén egy barátnőm rávett, hogy menjek el vele egy vallási gyülekezetbe. A mostani időszakban sokszor említettem neki, hogy úgy érzem, hibát-hibára halmoztam, és szükségem lenne némi lelki támaszra. Mivel a családom nem túl vallásos, én pedig csak kórustagként vettem részt miséken, kevés tapasztalatom volt a kereszténységet illetően. Naivan nem kérdeztem rá, hogy pontosan mi is a neve a helynek, évek óta csak "gyüliként" emlegeti, és hogy amolyan mérsékeltebb keresztény-ágazat, név szerint pünkösdi karizmatikus. Persze hiba volt, hogy nem néztem jobban utána, meg is lett a jussa a hanyagságomnak.

Mikor leszálltunk Kőbánya-Kispesten a metróról, már kezdett gyanússá válni a dolog, hiszen az aszfalton ott virított nagy betűkkel, nyíllal: "HITGY". Az épületet meglátva esett le a tantusz, hiszen egy ártalmatlan, apró gyülekezetnek mi szüksége lenne egy egész épületkomplexumra... Bent nagy plakátok, felváltva a holoipar termékeivel, illetve "kézműves", gyanúsan minden standnál ugyanúgy festő lekvárokkal, ruhákkal, miegymással.

De a lényeg ezután jött: az istentisztelet. Kezdetnek néhány reklám a kivetítőkön, nyereményjátékra való felhívások, "túlélők" könyvei. Aztán egy rövid ismertető a jövőheti programról, majd (amire barátnőm előtte fel is hívta a figyelmemet) egy hosszú, viszont eleinte egész hangulatos közös éneklés. Furcsa volt elsőre, hogy sok helyen nem az általam addig megszokott keresztény témák jöttek fel a dalokban, hanem rengeteg utalás az Ószövetségre, zsidó nevek, helyek, történetek - de hát ez nem egy keresztény gyülekezet? Nos, amint hamarosan kiderült, korántsem - legalábbis a legmélyén nem.

Megrökönyödve szemléltem a sokaságot, amiben szinte mindenki ének közben karjait az ég felé emelte, sőt sokan úgy hányták-vetették egész testüket, hogy féltem, lekaszabolják a mellettük állókat. Ezután jött az adománygyűjtés, ami alatt a mellettem ülő nő szinte eszét vesztette, mert a mi sorunkat véletlenül kihagyták. Emiatt össze-vissza rohangált, pénzét gyűrögetve, nehogy lemaradjon az egyház nyugdíjának bármely forintjáról.

Az előadás alatt volt szó holokamuról, próféciákról és a zsidók a világ feletti (közeljövőbeli) hatalomátvételéről. Az előadó, Német Sándor mindenkit biztatott Izrael és az egész zsidóság támogatására, árulónak bélyegezte mindazokat, akik esetleg Palesztina mellett szólalnának fel európai létükre, hivatkozva arra a "tényállásra", hogy mégis kinek kellene még egy terrorista állam.

Azt hittem, ezt tovább fokozni nem lehet, de hát, mind tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor esélytelen reménykedni az ilyesmiben. Ekkor jött ugyanis a cionizmus éltetése, miszerint az védi a nemzeteket (!), és egyáltalán nem csak a zsidóság érdeke. Hiszen, mint bölcs demagógunk kifejtette utána, az egész világ érdeke, hogy a zsidóság átvegye a világ feletti uralmat, hiszen az csupa jót hoz magával, többek közt, a próféciák szerint, a Messiást.

A röpke négy óra, amennyi ez a program volt (illetve ameddig én bírtam) szünet nélkül telt, ételhez esélytelen volt jutni, hiszen mind a bódék, mind a büfék bezártak az előadás idejére, hogy mindenki teljes figyelmével jelen lehessen.

Mindezek után csak sután kerestem a szavakat, kifogásokat, hogy miért is nincs tervemben többé ide ellátogatni barátném társaságában. Szememre vethetik, hogy őszinte is lehettem volna vele, hogy nem leszek egy ilyen zsidó propaganda áldozata, de mentségemre szóljon, hogy egyébként ez a lány igen jólelkű, és kedves barátom. Mondjuk ezek után igen nagy kétségeim támadtak az intelligenciabeli képességeit illetően.

Üdvözlettel,

egy (szörnyülködő) fiatal magyar lány

Egy fizika professzor szerint tudományos bizonyítékok vannak a "Tervező" létezésére

 

Az Oklahomai Egyetem egyik fizika professzorának, aki gyakran tölti idejét szétzúzott szubatomi részecskék tanulmányozásával a CERN laboratóriumban Svájcban (1), van egy másik hobbija - szétzúzni azt az elképzelést, hogy minden tudós szerint a világegyetem valamiféle kozmikus véletlen folytán jött létre.

Dr. Michael Strauss előadásán, melynek címe "Tudományos bizonyíték Isten létezésére" már sok diák és kortársa hallgathatta meg az ország számos egyetemén közel 15 év alatt, köztük a Stanford, a Dallasi és a Santa Barbara Egyetemen, legutóbb októberben a Missouri Egyetemen, azt mondta, hogy megfigyelhető és ellenőrizhető tudományos bizonyíték mutat egy "tervezőre, aki törődik az emberiséggel."

Ezt állítja egy kísérleti részecskefizikus szakértő, aki azt is mondja, hogy a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az univerzum 14 milliárd éves, és hogy az úgynevezett "Nagy Bumm" során jött létre, melyet sok ember hallott már az ateista, vagy agnosztikus tudósoktól. (2)

De Strauss, aki a Higgs-bozon, "Isteni részecske" területén meglévő tudása és szakértelme miatt is ismert, azt mondta a mintegy 200 tanárból és diákból álló közönségének, akik megtöltötték az egyetem nézőterét, hogy a modern tudomány felfedezései bőséges bizonyíték nyújtanak a transzcendens, intelligens tervező létezésére, aki a világot teremtette, és mindennek célja van az emberiség számára.

Ellentmondás volt ugyanakkor az előadása során, hogy állítása szerint nem azért jött, hogy bármiféle Isten létezését bizonyítsa tudományosan. Megjegyezte, hogy ebben a témában még nem sikerült egyezségre jutnia a tudománynak. Ugyanakkor lényeges, és heves viták tárgya, amely méltó arra, hogy megvitassák, idézve Dr Stephen Hawking 2010-es "A nagy terv" című könyvét (3), hogy bemutassa a témát, amely még mindig a bolygó néhány legnagyobb elméjének a felülvizsgálata alatt áll.

Beszéde alatt Strauss lényegében azt állította, hogy Isten létezésének tudományos bizonyítékára a világegyetem keletkezésének tanulmányozása során találtak rá, a világegyetem tervére, amit Strauss "ritka Föld hipotézisnek" nevez.

Mint mondta, a történelmi időkben minden tudós hitt Istenben, és csak az utóbbi időben, az elmúlt mintegy 200 évben alapul a tudomány azon a feltételezésen, hogy nincsen olyan teremtő, aki uralná a mindenséget.

De 1929-ben Edwin Hubble felfedezte, hogy a világegyetem tágul, ami elvezetett a Nagy Bumm hipotézishez. Egyéb modern kísérletek is alátámasztják ezt az elméletet, mint például az univerzum hőmérséklete és az elemek kialakulása.

"Az általános relativitáselmélet előrejelzése az, hogy a Nagy Bumm maga az eredete mindennek, amit ismerünk: tér, idő, anyag és energia." - mondta Strauss a Dallasi Főiskola hallgatóinak az elmúlt évben. "Tehát a Nagy Bumm egyfajta hibás elnevezés. A Nagy Bumm felveti azt a gondolatot, hogy valami felrobbant, de a Nagy Bumm önmagában nem egy robbanás, hanem ez az eredete mindennek, amit az univerzumban ismerünk."

"Ha a világegyetemben minden létrejött, azután a világegyetem okának mindent felülmúlónak kell lennie, az nem ennek a világnak a része," - érvelt Strauss. "A tudomány belebotlott valami olyasmibe, amit a Biblia régen kijelentett, hogy az univerzumnak volt egy kezdete."

 

Strauss bizonyítékokat hozott fel Isten létezésére, hivatkozva a világegyetem látszólagos tervezettségére, utalva az anyag mennyiségére az univerzumban, a nukleáris erő nagyságára, és a szén kialakulására, melyek olyan finoman hangoltak, hogyha bármelyik paraméter ezek közül a legkisebb mértékben is módosult volna, akkor az emberi élet nem is létezne. Strauss kijelentette, hogy mintegy 100 hasonló finoman hangolt paraméter létezik.

Strauss "ritka Föld hipotézisében" azt részletezte, hogy mire lenne szükség egy Föld típusú bolygó véletlenszerű megalkotásához, egy olyan bolygóhoz, amely képes fenntartani nem csak a baktériumokat, hanem a magasabb rendű életformákat is, ahogy azt a sci-fi történetekben is megtalálhatjuk (gondoljunk a Star Trek M osztályú bolygóira). (4)

Kiemelte, hogy a Föld mitől egyedi a holdjával, hogy a Nap és a Naprendszer tökéletesen igazodik az élethez, hogy képes legyen túlélni. Kevés olyan bolygó van, ha van egyáltalán, mely körül egyetlen nagy hold kering, mely a megfelelő atmoszféra fenntartásában nyújt segítséget. Kevés olyan szomszéd van, mint a Jupiter, melynek olyan nagy a gravitációja, hogy magába szippantja a Földre veszélyt jelentő fenyegetéseket, mint az üstökösök és az aszteroidák.

Sőt, 322 olyan paraméter van, amelyek ahhoz szükségesek egy bolygón, hogy képes legyen fenntartani a formálódó intelligens életet, és ezen 322 paraméter bekövetkeztének a valószínűsége 10-282.

"Nem valószínű, hogy a Földet valaha is sikerül reprodukálni," - mondta Strauss.

Strauss az előadása közben sokat idézett olyan ateista vagy agnosztikus tudósoktól, akik nem hisznek Istenben, de még mindig elismerték egy magasabb hatalom lehetőségét a munkájuk során megfigyeltekből következően:

Paul Davies: "Ha a fizika tervezés terméke, az univerzumnak kell, hogy legyen egy célja, és a modern fizika erősen azt sugallja nekem, hogy ez a cél bennünket is magában foglal." - Superforce, 1984

Paul Ruben: "A legnagyobb probléma az Ősrobbanás elmélettel filozófiai, talán teológiai: Mi volt az Ősrobbanás előtt?" - Nature, 1976

John Horgan: "A multiverzum elmélet, a teoretikusok most már látják, szinte végtelen számú változatot jelent, amely szinte végtelen számú univerzumot 'jósol'... persze egy elmélet, amely megjósol mindent, igazából nem jósol meg semmit." - Scientific American, 2010

A Missouri Egyetemen tartott előadása előtt egy interjúban Strauss azt mondta, hogy a célja az, hogy arra ösztönözze hallgatóit, hogy kérdőjelezzék meg azt, amit úgy gondolnak, hogy tudnak, ami a tudományos érdeklődés fő szempontja.

"Remélem rá tudom venni az embereket, hogy gondolkodjanak," - mondta. "Gondolkodjanak el olyan módon, ahogy azt korábban nem tették."

"Szenvedélyesen próbálom megérteni, hogy mi az, ami valóban igaz," - tette hozzá Strauss. "A tudomány ezen területén az igazságot keressük az univerzumban. A Keresztények hisznek egy Istenben, amely bizonyítja az igazságot. Kell lennie valamilyen összefüggésnek, ezért fontos megvizsgálnunk, hogyan is néz ki ez az összefüggés."

ÚjVilágTudat

Kinevezték az első angliai anglikán női püspököt

Kinevezték az első angliai anglikán női püspököt szerdán a kétgyermekes családanya Libby Lane személyében. Mindazonáltal az anglikán egyházak között már számos más nemzeti egyház nevez ki régóta női püspököket.

Kinevezte szerdán első női püspökét a nagy-britanniai anglikán egyház (Church of England). Libby Lane kétgyermekes családanya lelkipásztor püspöki rangra emelését pontosan egy hónappal azután jelentették be, hogy az anglikán egyház legfőbb szabályalkotó testülete, az általános szinódus jóváhagyta a női püspökök szolgálatának engedélyezését célzó reformcsomagot.

Libby Lane a Stockport püspöke címet veszi fel, amikor január 26-án a yorki székesegyházban formálisan is püspöki rangra emelik. A brit kormány előterjesztése alapján II. Erzsébet királynő, a Church of England feje már jóváhagyását adta az első anglikán női püspök kinevezésére.
A legelső női anglikán püspököt, Florence Li Tim-Oit Hongkongban szentelték fel, 1944-ben, de ő lemondott a háború után. A hongkongi anglikán egyházmegye viszont már 1971-től hivatalosan is engedélyezte a női püspököket. A hetvenes években az Egyesült Államokban hatalmas vita volt a női püspökökről az ott episzkopálisnak nevezett anglikán egyházban, mikor számos női püspököt szenteltek fel az általános közgyűlés engedélye nélkül. 1976-ban engedélyezte a közgyűlés a női püspökök szentelését, így 1977-től törvényesen szenteltek női püspököket. Kanadában már 1975-ben engedélyezte ezt az ottani anglikán közgyűlés.
Az episzkopális egyház már régóta szentel női és homoszexuális püspököket is: 2004-ben Gene Robinson, New Hampshire püspöke volt az első, nyíltan meleg püspök, ezután időszakos tilalom következett a meleg püspököket illetően, az első leszbikus püspököt pedig, Mary Glasspoolt 2010-ben szentelték fel. Glasspool püspöki felszentelését ellenezte az anglikán egyház akkori vezetője, Rowan Williams canterbury érsek.

A nemzeti anglikán egyházak nagy önállóságot élveznek, csak névleg köti őket össze a canterbury érsek. Az anglikán egyházak szövetsége az Anglikán Közösség (Anglican Communion).


http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141217_nagy_britannia_kineveztek_az_anglikan_egyhaz_elso_noi_puspoket

HARMATOZZATOK...!

(Rorate coeli) Adventi elmélkedések, Prohászka Ottokár, Szt. Gellért Egyházi Kiadó, 1991.

 

„Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szakába: az Adventbe! Az advent négy vasárnapját megüljük szokott hévvel s azután ránk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfél s a karácsony három misés ünnepe.

a) Mi ez az ADVENT? Ünnep; elmúlt idők emléke, régi korok létét, reményét vágyát ünnepeljük benne. Antifónákat énekelünk, melyekben évezredek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl. Emlékezünk prófétákról. Bele állunk a szent homályba s letakarjuk lelkünket évezredes víziók fátyolával. S miért tesszük ezt? Hogy annál lángolóbban örvendezzünk azon, hogy íme, íme abból a múltból édes jelen lett! Elgondoljuk, hogy mennyi izzó vágy hasogatta az eget, míg kinyílt, de végre is kinyílt s nekünk ez a fő. Mennyi könny melegítette a földet, hogy tavasza legyen, de hát végre tavasz lett. Hála az Égnek! Úgy teszünk, mint az ingerkedő édesanya: eltakarja gyermeke elől arcát, azután ránéz, hogy mosolyra gyúljon. Mi vagyunk a „beati possidentes”, mi a vágyak gyümölcseinek boldog élvezői! Nekünk megadta ezt az Úr!

b) De ez az Advent, mely volt, figyelmeztet arra az Adventre, mely van, melyben az Úr jövőfélben van. Jön felénk az Úr! A mi egész életünk Advent. Ennek az Adventnek Karácsonya a halál után Krisztus kegyes és irgalmas arcára vetett tekintetünk, azaz első tekintet, melyet a kegyelem állapotában kimúlt lélek az Úrra vet, befejezi az élet Adventjét. Ó hát csak így legyen! Mitis atque festivus Christi Jesu tibi aspectus appareat. Lásd meg lelkem Krisztus kegyes és diadalmas arcát!

c) Mi meg nem halunk, életünk az Advent jegyében áll! Mik a jegyei?  1. A homály. Az élet útjai a másik világba homályos utak. Az ész éjben áll, a világnézetek bizonytalanok, kétségek és haladás settenkednek körülöttünk. Ó, ki vezet el az éjben, biztos úton célunk felé? Csakis az ANYASZENTEGYHÁZ! 2. Az Advent második jegye a várakozás. Visszafojtott lélegzettel hallgatózunk, feszült figyelemmel nézünk széjjel s kérdezzük: hogyan vagyok lelkemmel s mikor halok meg? Nem nyughatunk meg végleg, ha elalszunk, erről álmodunk, ha üdvünk esélyeire gondolunk, lázba esünk. Reményeink oly nagyok! Prófétáink annyit beszéltek nekünk, lelkesedéssé fokozták reményeinket. 3. Harmadik jellege az  „üdvözítő Istenbe vetett hit és remény”! „Deus ipse veniet”. Elsősorban ez nem a pokol, hanem a mennyország hite. Isten üdvözít! Ó bízzatok s vágyódjatok, imádkozzatok a vágyak 3000 éves imáival.

Az Advent lelke nem passzív, hanem agilis, sürgető lélek, „öltsétek föl Krisztust” hirdeti. Krisztusnak kell életetekben, vagyis Adventetekben kialakulnia! Az ember élete kifeszített kötél az állat s a Szent között, kötél az örvény fölött. Veszedelmes az átjutás. Az emberéletnek nagysága ép az, hogy nem cél, hanem csak HÍD! Feszüljön, lendüljön! Psychológiája a törekvés, a munka s a küzdelem. A keresztény aszkézis sohase fajuljon restséggé és élhetetlenséggé. Ember küzdj és bízva bízzál!”

 

Az Advent homálya

a) „Két Advent van, az egyiket ünnepeljük, a másikat éljük. Az egyik emlékünnepe a hálás kereszténységnek, mely bele éli magát a régi évezredek reményébe. A másik Adventben mi magunk élünk, hogy megoldjuk a nagy jövendőség feladatát, e részben mi is homályba élünk, homályban, melyet a végesség, a földi lét, a gyarlóság vet szívre, észre s életre, e homály közös. Benne élt Ádám, Ábrahám, Dávid, Izaiás, Ezechiel, ker. Szent János, szent Pál, szent Gergely, ass. Szent Ferenc, szent Bernát, szent Ignác és az utolsó jó lélek, mely tegnap elköltözött. Mi is mindnyájan szabadulást keresünk, „Üdvözítőt várunk” – mondja szent Pál – ki elváltoztatja ez alacsony testi életet. Folyik a „salus”. A régiek várták a világosságot s mi is várunk s imádkozunk: Lix perpetua luceat eis! A régiek keresték az Isten országát, hazájukat, s mi is mondjuk: nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Úton vagyunk, keressük a jobbat, a megváltást. Ezért mondom: Advent van!

b) A mi sűrű adventi homályunk a tévely, a rossz világnézet, a babona, a helytelen fogalmak életről, (halálról), társadalomról. Gondolok azokra az oltárokra, melyek Isten nevében állottak a földön, Molochra és Dagonra, mily borzasztó sarcot sarcolt ki az emberiségen a babona, mennyi fájdalmába került, mit szenvedett az emberiség „papoktól”, kuruzslóktól, zsarnokoktól, királyoktól, (kommunistáktól, fasisztáktól, kapitalistáktól). Orvosok égették, vagdalták a tudomány, bírák öldösték az igazság nevében. A tévely és a bűn nehézségei közt folyik most is az élet: homályban vagyunk (de még mennyire!) s törekszünk a homályból ki.

c) Mily árnyékot vetett az emberi szívekre az eredeti bűn az érzékiség féktelenségében. Ezt az árnyékot nem oszlatta el rólunk senki. (sőt, mára szennytengerként hömpölyög végig a világon, még „templomi esküvőt követel”, megkapja, Sodoma és Gomora példájára). Ez ellenséges hatalom uralma alatt nyög szent Pál s apostoli tekintélyével szerencsétlenségnek bélyegzi, mondván: „Én szerencsétlen, ki szabadít meg e romlandó testtől?” Világ fölött uralkodó hatalmasról szól az írás: tele van a világ a test s a szemek kívánságával s az élet kevélységével!

Megnyilatkozásai különfélék. Megnyilatkozik mint büszkeség, kevélység, kegyetlenség, majd ismét mint önzés, kapzsiság s végül mint rothadás és testiség. Miféle béklyók azok, amelyek az erényre született szívet s lelket az alacsonyság gránitszikláihoz kovácsolják! Szent Pál az embert máshol „homo terrenusnak” mondja. Ó de mennyire igaz, hogy földízű és sáros az ember.

d) Az eredeti bűn legsötétebb árnyéka végül a halál, megváltás ettől nincs. Ezen a kapun mindenkinek keresztül kell mennie s meg kell hódolnia az Isten zászlótartója, a halál előtt. Az ember érzi, hogy a halál fölséges hatalom, nem is tesz az emberre akkora benyomást sem a háborgó tenger, sem a tűzhányó vulkán, mint a halál. Felszabadulásunk ettől nincs. Ave Caesar! Motituri te salutant! Mindenki ezzel lép a halál árnyékába s ez a Caesar nem int soha, hogy kegyelmezzenek áldozatának. Így vagyunk ezzel s maga az Úr Jézus, a világ világossága sem vette le rólunk a sokféle homályt. Mégis kimondhatatlan nagy jót adott: világosságunk lett a sötétségben!

Ha az Úr Jézus jászola előtt térdelek, mily édes, mily kedves nekem az Isten! Milyen más Dávid király érzelmi világa! Milyen kemény az, mily bizalmas világ ez. Velünk van, köztünk van az Isten, az Emmanuel megjött! A meghitt boldogságnak végleges stádiumait még nem állította bele a világba, de a bizalomnak, szeretetnek, bensőségnek légkörét már megteremtette: testvérei közt van a filius hominis! Élek világosságából!”

 

Az Advent Krisztus-várás

„Krisztust várták régen, kívánták megtestesülését s Krisztus várjuk mi is, kívánjuk lelkünkben való kialakulását, azonkívül várjuk eljövetelét a világ végén. (vagyis Második Dicsőséges eljövetelét, amelytől már nem sok idő választ el).

a) A régi Adventben Krisztust várták testben. A megtestesülés a legkegyelmesebb, a legnagyobb tény, nagy központ a történelemben, az Isten végtelen jótéteménye. Előtte megfagytak a szívek, hideg volt, elborultak a lelkek, sötét volt, fölemelte koronás fejét a bűn. Sikerült eltemetkezni éjbe, fagyba. (ide zuhant vissza a XXI. Század emberiségének nagy része) Ez éjben dörgött a próféták szava s élesztette a jobb reményt. (akkor, máma a magán-kinyilatkoztatások által hirdeti, a Második eljövetel nemzedéke vagyunk, ébredjünk föl gyorsan, mert a vőlegény az ajtó előtt áll!).

A sötét éj s az éjben virrasztó remény jellemzi az első Adventet. A nyomorúság mértéke betelt, a hajnal pirkadt s megjött Ő, kit a lelkek vártak. Ó végtelenül elnyújtott, szent prófétai remény, te isteni erény, mely a nyomorúságban álmodol erőről, szálld meg lelkemet, hadd reméljek erősen, lelkesen, gyöngeségem, nyomorom dacára bízom, hogy győzök. Advent van bennem is, édes, erős, szent remény! Reményben van erőm, meg nem fogyatkozhatom.

b) A mostani Advent is Krisztust várja, várja megérkeztét s kialakulását lelkünkben, azután várja a világ végén való Úrjövetet. Ez utóbbit hiszem, az előbbin dolgozom. Ez az én legfontosabb Adventem. Ezt az én Adventemet is éj, fagy, halál árnyéka előzte meg, ebben is mély álom s hosszú éj van, de keltegető, ébresztő szózat is hallatszik. A régi Advent elmúlt, a mostani Advent folytonos s minden egyes lélekben ismétlődik. A lélek alszik... téved... dermed, föl kell ébresztenünk. Némely lelket elfojtott a test, él benne az állat, alszik az ember. Mást elborított a káprázat, eltelt magával, él benne az öntelt ember, alszik az isteni ember. Minden ember többé-kevésbé szomnambul az isteni világban, él, jár, de inkább csak alvajáró, le van borítva, öntudata öntudatlansággal, elfogultsággal, gyöngeséggel s az isteni élet kő- és jég- kérgeken iparkodik áttörni. Bennem is mennyi egyoldalúság, hiba, hiány, kis-kaliber, idegesség, ellenszenv, - mennyi pára, árny és homály, - mennyi kitaposott útja az öntudatlan indulatjárásnak.

Éjben állok valamiképp, lelkiismeretem s az isteni sugallatok, mind megannyi prófétai szó, ébresztgetnek, fölráznak, iparkodnak fölszabadítani a káprázattól. Illumina oculos meos...! Látni akarok, látni önmagamat. Tisztulni akarok s alakulni. Minek járjam én az ösztön, az önszeretet, az impulzusok, a reakciók méltatlan marhacsapásait? Kérem az Istent, hogy világosítson föl, reflektálok magamra s összehasonlítom magamat másokkal, a jobbakkal, nemesebbekkel, tanulni akarok tőlük valamit, a mi megteszik rajtuk. Félre a lelki szomnambulizmussal, abnormális tünet az, betegség s gyengeség! Aki hibáit látni kezdi, az már ébredez s aki erős kézzel fog azok megjavításához, az már bele is állt az Isten napszámába”.

 

Adventi program

„Adventi program: magunkba térni és magunkból kilépni.

a) Az eszmélődő élet. Az eszmélődő lélek Isten felé igazodik. Istennel rokon lélek lévén, (a Saját Képére és Hasonlatosságára teremtette), jelentkezik bennünk a vágy feléje törni, hozzá közeledni, vele egyesülni, benne megnyugodni. Nem okoskodunk sokat azon, hogy ki Ő, mi Ő, nem ütődünk meg azon, hogy el nem képzelhetjük, sebaj, a virág sem érti a Napot, a gyökér sem a Földet, s mégis neki való lévén, feléje fordul, beléje tör, így teszek én is Istenemmel. (nagyon komoly belső nagytakarításra törekszem, mivel már zsenge gyerekkoromtól kezdve, teljesen ateista, Istent tagadó oktatási rendszeren keresztül sulykolták belénk, NINCS ISTEN! Az evolúció termékei vagyunk, ősapáink, ősanyáink,  a MAJMOK voltak! Nektek, szerencsétlen, megtévesztett „barátaim”, akik még ma is ezt, vagy ennek hasonló, mai modern változatát a New Age minden formájával, beleértve a szabadkőművességet is,  valljátok, hiszitek, szolgáljátok, az igazi atyátok a Hazugság Atyja, a Sátán Őfelsége, - Lucifer - aki a Pokol fejedelmévé vált, lázadása bérekén!).

1. Első érzelmem, hogy mélyen megalázom magamat, leülök lábaihoz s hozzá simulok s mondom: íme itt vagyok, Veled vagyok, kezeid alkotása! Itt vagyok, mert ide vonzottál, Te ... Te, édes Úr! (ezt nem akarta a gőgös, öntelt felsőbbrendű szellemi teremtmény – az angyal, Lucifer és követői – és mai ivadékai, „barátaink”, akiket sikerült megfertőzniük hazugságaikkal és akik köztünk élnek, rajtunk uralkodni akarván! ).

2. Eltelem nagyságának, fölségének élvezetével, gondolatainak nagyságával, eszményeivel s teremtő, üdvözítő akaratával s jól esik nekem arcra borulva tisztelni, imádni, dicsérni Őt! Ó édes tisztelet, mily finom érzéket adsz, hogy Isten szemébe nézhetek, ihletsz... s fölüdülök, mint magas hegyeiden.

3. Jobbágyi készséggel ajánlgatom föl magamat, tanácskozom: mit is akarhat tőlem Ő, az én nagy Uram?

4. Hallgatok Rá, kíváncsi vagyok akcentusára: szólj Uram, hallja szolgád! Tanulmányozom gondolatait, ahol föl-fölcsillámlanak, természetben, Evangéliumban, szent Testvéreim lelkén, - A hit világossága és fényei nekem oly tanulmány, mint a festőnek az alkony színei. – Kezdek látni lelki világot, azt, hogy az ember testvér, hogy az élet Isten-szolgálat, nem tengődés, hogy célom hivatás, nem sors, hogy segítség s kegyelem környékez s nem véletlen, s hogy az ember álca, míg a látszat s a világtörténés millió szálából font gubóból ki nem repül!

5. Hozom közelebb magamhoz... a lélek segít rá... „Implemini Spiritu Sancto”, teljek el Szentlélekkel, buzdít az apostol, foglaljátok le azáltal, hogy szívvel dolgoztok, így: hiszek, töltekezem Veled! Napsugaram vagy s én magamba szőlek...szomorúságomban éj vagy, sötét és felséges, de lelkem denevérszárnyakon, a finom érzés tapogatódzásával eltalál Hozzád.

Remélek Uram, feszült a lelkem, Te vagy a tavaszom. Növök, kitárom lelkem millió pórusát: én erőm! Szeretlek Isten, Jézus, édes Testvér, édes gyermek! Te Isten s villámló, nagy, emberi lélek, ki rám gondolsz s rám pazarolsz Isteni életet.

6. S kópiázok! Átviszem lelkemre vonásait, az örökké tevékeny, a fejlődő életnek vonásait, az egyre szebben kialakuló, tiszta öntudattá kristályosodott ösztönnek, hajlamnak, szenvedésnek és szenvedélynek vonásait. Én, én, én több, szebb, mélyebb, igazabb élet akarok élni. (nem lesüllyedni, megalkudni, elposványosodni a bűn fertőjében!). Evangélium, Szentmise, Oltáriszentség, sugallatok, kegyelmek, mindezek eszközei az én életemnek, annak az életnek, melyben Krisztus az én eszményem, erőm és tüzem!

b) A tevékeny élet.

1. A lélek, amely tenni akar, erős kezét mindenekelőtt megérezteti alaktalan, torz , bűnös, belső világával s azt mondja: itt rend legyen! Rend az Isten szent Akarata! Ami vele ellenkezik, azt megtöröm, azzal szakítok! Először is a bűnre, a rendetlenségre teszem rá kezemet... vas kezemet, s kitisztítom, kisöpröm házamat! Törekvésem először is arra irányul, hogy ne legyen rajtam bűn, hogy tiszta legyek, de ezzel be nem érem, hanem mindig a pozitív erényt sürgetem  s gyakorlom!

2. Rendet teremt a szenvedély, a hajlam, az ösztön vásáros világában, s tágra nyitja szemét a fény (az Igazság) felé! (nem játszik bújócskát, a bűnnel, a világgal, - „ki vagyok én, hogy elítéljem?” állszent megnyilatkozás!)  Teremt hitet, nem kételkedni, hanem élni! (sajnos, máma sokan elfelejtették: az igaz ember hitből él!). Baj, hogy nem élvezzük azt, amink van, nem éljük át. „Man philosophirt zu viel und lebt wenig aus der Wahrheit”.

Én tudást, hitet, reményt, mind arra használom, hogy melegen, nemesen éljek. Sokat akarok tudni, hogy sokat szeressek. – Teremt reményt s hűséget! Kedélyhangulataink forgatnak, mint a tavaszi szél a szélkakast. A Religió nem szélkakas, de isteni kötelékekkel lefogott lelkület. „Keine Gefühlsreligion” mert az én igém szellem és lélek. Életemnek tartalma nem lehet változó hangulat, hanem jól megalapozott s hűségesen átélt erkölcsiség. Öntudatában akarok lenni annak, hogy amit érzek s teszek, azt mind én akarom, - az mind belőlem való, - én vagyok azért felelős, mert én teszem, én alakítom, én teremtem erkölcsi világomat!!! (tehát éppen ezért a Nagyfigyelmeztetés alsó határa hat-hét éves kornál kezdődik, és Bergoglio bíborossal végződik!).

3. Rendet teremt világi életében. Kötelesség, munka, hivatal, foglalkozás, divat, illem, udvariasság, családi s társas élet, emberi érzés, (beleértve a politikát is) ez nekem nem kikapcsolt világ, mely hittől, Isten tisztelettől külön áll. Dehogy, én ezt mind Krisztus gondolatai szándékai szerint alakítom.

(ez a helyes, egészséges, tiszta keresztény – katolikus lelkület - de az a kérdés: hányan gondolkodunk, törekszünk így élni? Mert máma, a XXI. Század emberiségének sikerült egy Isten nélküli,  hitetlen, ateista társadalmi életet kialakítania, győzött az sátáni elv, „a vallás magánügy”, nincs helye a közéletben, sőt, már Európa is megtagadta keresztény gyökereit,  a keresztet sem tűri meg, de a „transvestitáknak” drukkol, díjazza őket! A vérbeli keresztény politikus, ritka mint a fehér holló, de sokan megbújnak a „név” árnyékában, elfeledve, súlyosabb ítélet alá fognak kerülni!).

Amit az ész követel, amit a tisztességes élet sürget, milyenek a test-ápolás, kenyérkereset, szórakozás, érintkezés, (barátkozás), mindezt erkölcsi világomba állítom bele.

4. Érzületemmel, tisztult öntudatommal iparkodom magam körül is hatni. Lelkem mécses, tehát világít, szívem tűzhely, tehát melegít. Energiákká váltódtak ki hitem s elveim, következőleg érvényesítem azokat, úgy, hogy jót teszek másokkal, nemesítve, javítva, bíztatva, segítve hatok rájuk! Mindenki, aki így él, higgye, hogy ő, „a világ világossága”! Higgye: Krisztus mondta!”

 

Tartsatok bűnbánatot!

„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3, 2.). Kell, kell bánnunk a bűnt, kell penitenciát tartanunk! Ez az Evangélium prológja.

a) A bánat állandó, kíséri az embert, mint az árnyék, pedig el akarták oszlatni, ki akarták a vallást vetkőztetni hagyományos bánatosságából, föl akarták deríteni a szent homályt s a bánat helyébe örök derűt teremteni az „úr”-embernek, de hiába. (sajnos, újra jönnek mások, még magas szinteken is, hogy nekik sikerülni fog, de az eredmény ugyanaz, ideggyógyász,  pszihológus, gyógyszerfüggőség egy életen át!).

A szem, mely az égre nézett, mely a Végtelen erején, szépségén fölragyogott, könnybe lábadt, mihelyt önmagára tekintett: érezte bűnösségét, de érezte a szabad, nemes akarat psychologiájának sugallatát, hogy bűnét megbánhatja s hogy azt bánnia is kell. Ó mily édes, hogy ezt tehetem! Fájdalmam édes könnyei!

b) Ha a bánatot földeríteni akarjátok, némítsátok el előbb az ész, (értelem, lelkiismeret) szavát, mely a jót a rossztól megkülönbözteti, - csitítsátok el harcait az erénynek a bűnnel, emancipáljátok a felelősség érzetétől, fejezzétek ki az erkölcsi törvényt s az eszményeket kilogrammokban s akkor a bánat forrása elapad, elfelejtünk sírni! (ezt a marxista-leninista, kapitalista filozófia bizonyos szintig elvégezte, a többit befejezi Bergoglió, azoknál, akiket sikerül megtéveszteniük).

De addig nem. Nem, nem, míg bűn lesz, míg vereség és szabadságvágy lesz, míg mámor és ébredés lesz, addig folynak a bánat könnyei. Szabadságom, küzdelmem könnyei!

c) Az antagonizmus a tilos gyönyörérzetnek kielégítése s a kötelességérzet közt elementáris tény s a kötelességérzetnek veresége bűnnek hivatik. Az akarat tehet, ami tetszik, de ha vétkezik, a fullánkot a lelkiismeret kárhoztató ítélete vágja bele, a lélek érzi: „vétkeztem”, érzi vereségét, szégyenkezik! Érzi, hogy az Igazság törhetetlen, hogy ő maga kizökkent az örök szükségesség vágányából, de csak saját rovására, hogy összezúzassék. Érzi, hogy az erényben, az örök szentségnek emberi lelken rezgő sugarában kell látnunk igazi dicsőségünket s aki attól elfordul, magamagát kárhoztatja rongyba! (s ha ebben megmarad haláláig, a Pokolra!)

Csoda-e azután, ha kitör belőle a vágy, ha szomorúságának borújából elővillan a vétek beismerésének villáma s magával ragadja a jó és szép felé? (bárcsak „mindenki” engedné, hogy legalább a Nagyfigyelmeztetéskor ez a Megváltónk  kereszten számunkra kiérdemelt, a bűnbánat fejében felkínált ajándék elfogadásra találna. Akkor, és csakis akkor menekülhetne meg „mindenki”!).

Szent bosszút áll önmagán, (helyesen, az, aki) elégtételt ad a megsértett rendnek s a rend Urának, (Szentháromság) alázatban, szomorkodásban, utálatban, elfordulásban, (a bűntől). Vágyódásban, fölmagasztalja az erényt, s ha nem koszorúzhatja meg magát az első szeretet rózsáival s az ártatlanságnak elvesztett liliomával, őszi chrysanthemumokból fon magának koszorút, a rózsák elhervadtak, de a szenvedő erény s a magába szállás őszies hangulatának is vannak virágai. Nem választotta-e meg helyesen a modern világ is az őszi chrysanthemumot bánatos hangulatának szimbólumául? Ó igen: hagyjátok bánkódni és sírni az embereket, a lelkiismeret bánni akarja bűneit! (ezt stimulálni kell, nem elfojtani, elbagatellizálni, hiszen csak így hiteles és garantált a tisztulási folyamat! Amiért egyes „pásztorok” néma kutyákká váltak – csak részigazságokat hirdetnek, hogy senkit meg ne bántsanak - mások lepaktáltak a farkasokkal – a szabadkőművesség ügynökei lettek - nekünk nem muszáj éhen halnunk, ha van lehetőségünk hiteles forrásból meríteni, táplálkozni tudunk romlatlan évezredes „örök életet adó Igével”, a gyóntatószékben!)

 

Mind mélyebb bánatot!

a) „Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit!” (Mt 3, 8) Ehhez először is mély, igazi bánat kell, ezt a bánatot tökéletesíti  a gyakori gyónás. Megtérésünk vagy jobbulásunk kezdetén csak zavarosan ismerjük meg vétkeinket, később azután tüzetesen kezdjük megismerni vétkeink sokaságát és nemtelenségét. E megismerés fokozata szerint nő bánatunk. Kezdetben általában szomorkodunk bűneink fölött, azután egyenkint siratjuk azokat. Bár bírnók minél szenvedélyesebben!

Pontosan és egyenkint, gonoszságainkat  egész mezítelenségében csupán Jézus látta, midőn vért izzadott a kertben. A szent vér, melynek gyöngyei a Földet öntözték, felszáradt, de bűneink emléke nem foszlott szét. A külön ítélet napján elénk fogja azokat terjeszteni. Amily fokban tünedeznek elénk tehát első vétkeink, azon mérvben nő bánatunk. Nagy vigasz a bánat, különösnek látszik, de igaz, mert a bánat által kiemelkedünk bánatunk tárgyából.

b) A gyakori gyónás által több kegyelmet nyerünk s a kegyelem meglágyítja lelkemet, mint az áztatás a kendert, hajlékonyabbá teszi. S ez érzékenységtől függ a bánat. Akiben ez megvan, az jobban tudja bánni a kisebb bűnt, mint más a nagyobbat. A kegyelem mértéke szerint bánkódik mindenki, a szentek legjobban bánkódtak, mert legtöbb kegyelmük volt.

Kezdetben darabosan bánkódunk, durva az érzékünk, nyers a légkör, hideg a szív, még tél van. De csakhamar finomabb lesz észrevevésünk, lágyabb a levegő, melegebb fuvalmak járnak. A kegyelem eszközli, hogy valaki magát nagy bűnösnek lássa: Klára pestises betegnek tartja magát, Borgias szent Ferenc nem tud hová lenni bűnterhével, égeti, a pokolban sem talál magának való helyet!

Kegyelem kell, ami a kegyelmet adja, az ad bánatot. A penitenciatartás szentsége maga is ad kegyelmet, tökéletesíti a bánatot. Ott bizonyosodunk meg arról, hogy még mikor bűnösök valánk, halt meg értünk, s meggyőződünk, hogy már akkor szeretett mikor ellenségei voltunk! Úgy szerette Isten a világot. „Ebben áll a szeretet, nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mivel Ő előbb szeretett minket”. Ó csak járjunk az élet, az érzékenység nyomain. A lélek durvasága akadályozza a bánatot. Nézzétek a durva embert, a vadat: lelkére csak a vihar, a szélvész, az orkán, a dörgés és villám tesz benyomást. A bölcsesség, a mélység, a szeretet, mely ki van öntve a teremtésre, őt nem hatja meg. Éppen úgy, míg szívünk durva s a föld érdekeit hajhássza, csak a halál, pokol, ítélet félemlítik meg. Nem tud bemélyedni a kegyelem bensőségébe, az ima titkaiba, a búcsúk kincseibe. Aki nem hatol beléjük és szórakozott, azt csak az ítélet dörgése riasztja föl, de aki éber, az meghallja a nyári lég lebbenését a fák lombjain!

c) A kegyelemmel jár a hasonulás, kezdünk mélyebben s bensőbben érezni Krisztussal, szenvedését szívünkre vesszük s mélyen meghat az a gondolat: ugyan, hogy néz reám a tövissel koszorúzott Jézus. E tekintettől megrendülök s átszegeződöm. E bánat indító okai kizárólag: véres verejtéke, öt szent sebe, szent arcának éktelensége és szent Szívének búja. Szavai „ egész nap kiterjesztettem kezeimet e hitetlen és ellenszegülő néphez... mert megfedett engem, amint mondotta az Úr, az Ő elbúsult haragja napjain”

E bánat addig nő, míg életünk tart. Ilyen volt szent Pál bánata, ki a bűnösök elsejének mondotta magát, ilyen Mária Magdolnáé a farizeus házában, ilyen folignói Angéláé, ki szégyenkező bánaton kezdte, midőn eltitkolta bűneit a gyónásban, de aztán megolvadt szíve Jézus szívének tövis-koszorús lángjaiban. Szeretni az Istent! Praktikus értelme: gyűlölni a bűnt, repülni a gyónáshoz, érezni könnyebbülést, szentül vágyódni mind tisztább érzelmek s hangulatok után”.

 

Kedves Testvéreim. Megosztottam azokból a „morzsákból” amelyekkel én is táplálkozni, töltekezni próbálok, az Adventi szent időben, és amelyek a Mi Urunknak, Jézus Krisztusnak egy kiváló, valódi apostolutód asztaláról származnak. A Magyar Katolikus Egyház „oszlopainak” egyike volt a maga korában. Nézetem, meggyőződésem szerint nagyon fontosnak tartom a következőket pontosítani: számomra az elmélkedés, elmélkedést jelent, katolikus tanítás szerint, gyümölcse színtiszta eledel, tanítás, amely igaz életre nevel, táplál, benne az igen, Igen, a nem, Nem!

A „meditáció” akár mint szó, vagy fogalom idegen, sátáni az én szemszögemből, úgyszintén a „reform”!  Sajnos, divat lett, hogy már csak „gondolataikat” osztják meg a szószékekről papjaink nagy része, a vasárnapi szentmisék stb. alkalmával, és általában olyanok is, jól belesimulnak a világi sémába, toleránsak, szónokiak,  miként az „írástudóké, farizeusoké” volt. A kettős élet kolonca nehéz, (mindannyiunknak,  szolgálni Istennek és a Mammonnak, a testnek és a léleknek, bort inni, vizet prédikálni, lélek-őrlő!) kétségtelen, felkészülnek de, hiányzik belőlük a lelki erő, a hatalom - tisztelet a kivételnek.  Éppen ezért terméketlenek, a termés, a gyümölcs „silány”, a „nyáj rossz úton halad” Szőkefalva – üzenet a papoknak – 2001. 02. 11, talán ez a dátum nem azt jelzi – betegek a tagok, mert a fejjel is baj van?! Vajon ha az Oltáriszentség előtt „szülnék” meg, rendszeresen,  akkor milyen lenne? Nem szándékom kritizálni, senkit megbántani, de egy új Adventhez érkeztünk, a „rendkívüli, nagy   kegyelmek idejében” lényeges, hogy végre nagyon összeszedjük magunkat, mindannyian, papok és hívek egyaránt. Csak ezt kéri a Szűzanya, válaszoljunk, hittel, életünkkel!

 

Z Imre Áve Mária!

„Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták”

Útmutatás tanácstalan katolikusoknak

Ahogy már többször kifejtettem, szerintem a végső időkre megjósolt szenvedések, melyek a hűségesnek megmaradni akaró katolikusokra várnak, elsősorban nem fizikaik, hanem lelkiek lesznek. Ezekről a szenvedésekről szól a következő két levélrészlet: az első 2000-ből, a másik napjainkból származik. A helyzet 2000 óta nem hogy javult, de inkább rohamosan romlott a katolikusok számára. Ez a lelki szenvedés nem látványosan, nem nagy tömegek előtt zajlik, hanem a teljes magányban – ami jelentősen növeli mértékét –, következésképpen mások javára szóló gyümölcsei, ha vannak ilyenek egyáltalán, szintén nem látványos megtérésekből állnak, mint az ókor cirkuszaiban, nyilvános kivégzéseinél, és ezért se vigaszt, se bizonyosságot nem nyújthatnak. Ma jobban, mint valaha, szükség lenne egy hiteles vezetőre, aki egyfelől bíztatna, másfelől mindig, minden elágazásnál mutatná a helyes utat. A lelki szenvedés mértékét az is növeli, hogy a megmaradt kicsiny nyáj tagjai és a világ között napról napra mélyebb szakadék tátong, ami szinte emberfeletti hitet, meggyőződést követel arra, hogy elhiggyük, hogy a mi utunk a helyes. Hiszen akárhova nézünk, csak azt látjuk, hogy enélkül is „kiválóan” működik minden. Egy hasonlattal élve: miközben mi egy szál ingben és elemózsia nélkül gyalog haladunk a távolban levő célunk, örök üdvösségünk felé, mellettünk gyönyörű, gazdagon megrakott modern járművökön rohan el mindenki ugyanoda, és nekünk mégis hinnünk kell, hogy mi érünk oda biztosan, és nem ők. Ahhoz, hogy kitartsunk, hogy ne kéredzkedjünk fel egy száznegyvennel robogó kocsiba, azt is hinnünk kell, hogy a látszat ellenére, a mi utunk az egyedül helyes, az igaz, ez vezet egyedül Istenhez, és a többi valahol szakadékban végződik. Mindez nem arra szolgál, hogy másokat elítéljünk, hanem hogy erőnk legyen a kitartáshoz, ahhoz az úthoz, melyről hisszük, tudjuk, hogy Isten jelölte ki minden katolikus számára.

http://katolikus-honlap.hu/1402/zaby7.htm

Athanasius Schneider püspök a családszinódusról

A következő Athanasius Schneiderrel az Astana-i (Kazahsztán) Boldogságos Szűzről nevezett egyházmegye segédpüspökével, a Kazah Püspöki Konferencia tikárával készült interjú a lengyel Polonia Christiana folyóiratban jelent meg. Az interjút Dr. Isabella Parowicz készítette. A magyar fordítás a lengyel eredeti alapján, lektorálása a püspök által átnézett német nyelvű szöveg alapján készült. http://gloria.tv/media/RGNWdi3anRQ

Az interju pdf formátumban innen tölthető le        Eme interjú folytatásának tekinthető tartalmilag a házasság felbonthatatlanságáról szóló írása: Kezdetben nem így volt

1. Mit gondol Püspök Atya az épp befejeződött családszinódussal kapcsolatban? Mi annak üzenete a család számára?

A szinódus alatt voltak pillanatok a nyilvánvaló manipulációra bizonyos papok részéről, akik kulcspozíciókat foglaltak el a szinódus szerkesztőségében és vezetőségében. A közbülső dokumentum (Relatio post disceptationem) kétség kívül előzetesen megalkotott dokumentum volt, semmiféle tényleges kapcsolat nélkül a szinódusi atyák valódi nyilatkozataival. A homoszexualitással, szexualitással, és az új kapcsolatban élő elváltak szentségekhez járulásával kapcsolatos szövegek rejtett neopogány ideológiát mutatnak. Az Egyház történetében sosem fordult elő, hogy ilyen heterodox szöveget publikáljanak, mint a katolikus püspökök pápa által vezetett hivatalos találkozójának dokumentumát, még akkor sem, ha ennek a szövegnek csak  előkészítő jellege volt.

Hála Istennek és a hívők imáinak az egész világról, a szinódusi atyák jelentős része határozottan elutasította ezt a típusú programot, ami a fentebb említett három témában a mi időnk romlott és pogány meanstream (főáram) morálját mutatja, amelyet a politikai nyomás eszközeivel, és a szinte mindenható tömegmédiával érvényesítenek híven a gender nemzetközi pártjának elveihez.

Egy ilyen szinódusi dokumentum, még ha csak előkészítő is, valódi szégyen, és annak mutatója, hogy az antikeresztény világ szelleme milyen mértékben beférkőzött az Egyház életének ilyen fontos szféráiba. A következő generációknak és történészeknek ez a dokumentum fekete foltként marad meg a Vatikán becsületén, amely beszennyezte az Apostoli Szék becsületét. Szerencsére a Szinódusi Atyák Üzenete igazán katolikus dokumentum, amely kifejezi az isteni igazságot a családdal kapcsolatban, a problémák mélyebb okainak, azaz a bűnnek elhallgatása nélkül. A katolikus családoknak valódi bátorságot és vigasztalást ad.

Néhány idézet: „Ezek között a kihívások között meg kell említeni a léttel járó fáradtságot, elegendő, ha egy fogyatékkal élő gyermekre, egy súlyos betegségre, az öregek idegrendszeri leépülésére, egy szeretett személy halálára gondolunk. Csodálatra méltó sok család nagylelkű hűsége, akik e megpróbáltatásokat bátran, hittel és szeretettel élik meg, s nem úgy tekintenek ezekre, mint olyasmire, ami elszakít vagy lesújt, hanem mint amit ajándékként kaptak, s amit maguk ajándékba adhatnak, meglátva a szenvedő Krisztust a beteg emberi valóságban… Ebben a fényben látjuk, hogy a házastársi szeretet, amely egyedüli és felbonthatatlan, megmarad az emberi korlátok számos nehézsége ellenére, ez az egyik legnagyobb csoda, még ha közben ez a leggyakoribb is. Ez a szeretet a termékenység és az életadás által növekszik, s ez nem csupán a gyermeknemzést jelenti, hanem az isteni élet továbbadását is a gyermekek keresztsége, nevelése és hitre oktatása révén. Előttetek jár Jézus, Mária és József családjának a jelenléte, az ő szerény otthonukban.”

2. Aki az egyházi tanítás erkölcsi kérdésekben való megváltoztatását várta (mint pl. az újra házasodottak szentáldozáshoz engedése, vagy bizonyos homoszexuális élettársi közösségeknek az engedélyezése) annak a záródokumentum minden bizonnyal csalódást okozott. De vajon nincs-e meg a veszélye annak, hogy az egyház számára alapvető tanok megváltoztatása ajtókat nyithat jelentős visszaéléseknek és hasonló próbálkozásoknak az egyházi tanítás revíziójára a jövőben?

Egy isteni parancsolat, ebben az esetben a hatodik parancsolat, a szentségi házasság abszolút szétválaszthatatlanságáról, vagy az Isten által megállapított elv, hogy súlyos bűnben élő emberek nem járulhatnak Szentáldozáshoz, mint ahogy Szt. Pál tanít a Szentlélektől sugallt 1Kor11,27-30 levél figyelmeztetésében, nem lehetnek vita tárgyai, amiképpen nem lehet vita tárgya például Krisztus istensége.

Egy olyan személyt, aki a házasság felbonthatatlan szentségi kötelékében van, és aki ennek ellenére folyamatosan egy házassághoz hasonló kapcsolatban mással él, Isten törvényének megfelelően nem lehet a szentáldozáshoz engedni. Egy ilyen személynek egy nyilvános egyházi nyilatkozattal megengedni azt, hogy szentáldozáshoz járuljon, az a keresztény házasság felbonthatatlanságának a tagadását jelentené, és egyúttal semmissé tenné Isten hatodik parancsát: Ne törj házasságot!

Semmilyen emberi intézménynek, még a pápának vagy a zsinatnak sincs hatalma vagy kompetenciája mérlegelni, még ha a legenyhébb és legkevésbé közvetett módon is, semelyik parancsolatot a tízből, sem Krisztus isteni szavait. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza (Mt 19,6). Ezt a világító igazságot figyelmen kívül hagyva, amelyet szüntelenül és változatlanul – mert változatlan – tanított az Egyházi Tanítóhivatal egészen a mi időnkig, például Szent II. János Pál Familiaris Consortio enciklikájában, a katolikus Egyház katekizmusába és XVI. Benedek tanításában, a  szinóduson szavaztak az úgynevezett új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz való járulásának a kérdéséről. Ez a tény önmagában igen mélyreható, mert megmutatja a klerikális arroganciát az isteni igazságokkal és Isten szavával szemben. Az a próbálkozás, hogy isteni igazságról és Isten szaváról szavazzon az ember, nem méltó azokhoz, akiknek, mint a Tanítóhivatal képviselőinek buzgón kellene átadniuk a depositum fidei-t, az isteni hitletéteményt.

Az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz engedésével ezek a püspökök saját, új tradíciót állítanak fel, és áthágják Isten parancsát. Krisztus vádolta a farizeusokat és az írástudókat emiatt (Mt 15,3). A helyzetet még rontja, hogy ezen püspökök Krisztus szavához való hűtlenségüket próbálják legitimálni ilyen típusú érvek mögé menekülve: „pasztorális szükséglet, irgalom, nyitottság a Szentlélekre”.Mi több, a legcsekélyebb félelem vagy skrupulusok nélkül gnosztikus módon elferdítik ezeknek a szavaknak a valódi jelentését, egyúttal a következő címkéket aggatják azokra, akik ezekkel ellenkeznek és védik a változatlan isteni parancsot, és a valódi, nem emberi hagyományt: hajthatatlan, nehézkes, tradicionalista.

A IV. századi nagy ariánus krízis alatt az Isten Fiának istenségét védőket hajthatatlanoknak és tradicionalistáknak is nevezték. Szent Atanázt még ki is közösítette Liberius pápa, aki döntését azzal indokolta, hogy Atanáz nem maradt a keleti püspökökkel kommunióban (egységben), akik túlnyomó részt eretnekek vagy részben eretnekek voltak. Ebben a helyzetben Nagy Szt. Bazil megállapította: „A mostani időkben csak egy bűnt büntetnek szigorúan: Atyáink hagyományának szorgos megtartását. Ezen okból a jókat kidobják a helyükről, és a sivatagba száműzik.”

Azok a püspökök, akik támogatják az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulását, új farizeusok és írástudók, mivel elhanyagolják Isten parancsát, hozzájárulva ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a testéből és szívéből még több házasságtörés származzék (Mt 15,19). Látszólag „tiszta” megoldást szeretnének; önmaguk is „tisztának” szeretnének látszani azok szemében, akiknek hatalmuk van – a média, és a közvélemény szemében. Amikor viszont azon a bizonyos napon Krisztus ítélőszéke elé állnak, bizonyosan nagy rémületükre fogják meghallani az Ő szavát: Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat (...) a házasságtörővel szövetkeztél (Zsolt 50,16-19).

A szinódus záródokumentuma sajnos tartalmaz egy bekezdést az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulásának a kérdésében tartott szavazásról. Ez az ügy nem kapta meg a szükséges kétharmados szavazatot, ami viszont semmiben sem változtatja meg a nyugtalanító és meglepő tényt, hogy a jelenlevő püspökök abszolút többsége a szentáldozáshoz engedés mellett szavazott az újraházasodott elváltak számára, tükrözve ezzel a mai idők katolikus püspöki hivatalának tragikus lelki minőségét.

Szomorú tény, hogy ez a rész, ami nem kapta meg a támogatáshoz szükséges minősített többséget, megmaradt a dokumentum végleges verziójában, és szét lesz küldve minden egyházmegyébe további megvitatás céljából. Minden bizonnyal egyedül csak a tanításbeli tájékozatlanságot fogja növelni a papok és a hívek között, azt az érzést keltve, hogy az isteni parancsolatokat, Krisztus tanítását és Szt. Pál apostol szavait átadták emberi döntéshozók csoportjainak kezébe. Az egyik bíboros, nyíltan és határozottan támogatva az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulásának engedélyezését, sőt még a bevezető Relatio-ban lévő szégyenletes mondatokat a homoszexuálisok „házasságával” kapcsolatban, elégedetlenül a dokumentum végleges verziójával, szemtelenül megjegyezte: „A pohár félig van tele”. A képben maradva, gondolatát folytatva „azon kell tehát dolgoznunk, hogy a jövő évi szinódus alatt teljesen tele legyen.” Erősen kell azonban hinnünk, hogy Isten eloszlatja a hazugság, a hűtlenség és árulás szándékait. Krisztus megbízhatóan tartja saját Egyházának hajókormányát ilyen nagy vihar közepette. Hiszünk és bízunk Abban, aki valóba rendelkezik az Egyházzal – a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, aki az igazság.

 

3. Korunkban a család elleni súlyos támadást élünk meg. Ezt a támadást a tudomány területén egy óriási zavarodottság kíséri az ember identitását és az emberi identitást illetően. Sajnos vannak az egyházi hierarchiának olyan képviselői, akik e kérdések tárgyalása közben olyan véleményeket képviselnek, amelyek az Úr tanításának ellentmondanak. Milyen módon kell beszélgetnünk azokkal az emberekkel, akik áldozatul esnek a most uralkodó szörnyű tanításbeli zavarnak és megtévesztésnek, hogy megerősítsük a hitüket és segítsük őket az üdvösség útján?

Ezekben a különösen nehéz időkben Krisztus megtisztítja katolikus hitünket, hogy ennek a próbának köszönhetően az Egyház még erősebben tündököljön, és tényleg fénye és sója legyen a neopogány világnak, hála mindenekelőtt az egyházban a „kicsinyek” hűségének és tiszta, egyszerű hitének. Ez az  Ecclesia docta (tanított Egyház) [a docta szó ugyanakkor tanultat, műveltet is jelent]) a mai időkben megerősíti az Ecclesia docens-et (tanító Egyházat, vagyis a Tanítóhivatalt) hasonló módon, miként a IV. századi nagy hitbeli krízis idején, amiről boldog J. H. Newman bíboros írt az Arians of the Fourth Century című esszéjében. „Talán azért engedte meg Isten [ezt a nagy hitbeli válságot], hogy az egyházba, amely éppen kijött az üldözöttség állapotából, belevésse az evangélium egy fontos tanítását, hogy nem a bölcsek és hatalmasok, hanem a jelentéktelenek, a tanulatlanok az egyház igazi erőssége. A pogányságot elsősorban az egyszerű hívők döntötték meg. A hívők Athanasius és az egyiptomi püspökök vezetése alatt, és egyes helyeken püspökeik és papjaik támogatását is élvezve, ellenálltak a legvadabb eretnekségeknek… Ennek a mérhetetlen zavarodottságnak az idején hirdették ki, érvényesítették és védték meg Urunk istenségének a dogmáját. Emberileg szólva inkább az „Ecclesia docta” (tanított egyház), mint az „Ecclesia docens” (tanító egyház) védte meg. A püspökök többsége feladatához hűtlenné vált, mialatt a hívek összessége hű maradt a keresztséghez. Hol a pápának, hol egy pátriárkának, hol egy metropolitának, hol egy jelentős püspöknek, hol egy egyetemes zsinatnak voltak olyan megnyilatkozásai, amiket nem kellett volna mondaniuk vagy tenniük, ami a kinyilatkoztatott igazságot elsötétítette és kompromittálta. A másik oldalon a keresztény nép az isteni gondviselés vezetésével az egyházi erőssége volt egy Athanasiusnak, Hilariusnak, Vercelli Eusebiusnak és más nagy és egyedülálló hitvallóknak, akik a hívők nélkül nem maradhattak volna talpon. (Arians of the Fourth Century, 446, 466 old.).

Biztatnunk kell az egyszerű katolikusokat, hogy maradjanak hűségesek a katekizmushoz, amelyet nekik megtanítottak; Krisztusnak, az Evangéliumban leírt világos szavaihoz; hűség ahhoz a hithez, melyet apjuk, nagyapjuk adott át nekik. Tudományos köröket és konferenciákat kell szerveznünk az egyház örök tanításáról a házasság és a tisztaság kérdésében, amelyekre elsősorban fiatalokat és házaspárokat kell meghívni. Meg kell mutatnunk a tisztaságban való élet szépségét, a keresztény házasság és család szépségét, a kereszt és az áldozat nagy értékét az életünkben. Még gyakrabban kell a szenteket és követésre mintát adó embereket példaképnek állítani, akik megmutatták, hogy noha a test ugyanolyan kísértéseitől szenvedtek, a pogány világnak ugyanazt az ellenségeskedését és gúnyát viselték el, mégis Krisztus kegyelmével boldog életet éltek tisztaságban, keresztény házasságban és családban. A hit – tiszta és teljes katolikus és apostoli hit – legyőzi a világot (Vö: 1Jn 5,4).

Létre kell hoznunk és támogatnunk kell tiszta szívű fiatalok csoportjait, családok csoportjait, a házassági eskü hűségének megtartására odaadott katolikus házaspárok csoportjait. Csoportokat kell szerveznünk, melyek az erkölcsi és anyagi válságot megélő családokon segítenek, valamint egyedülálló anyákon, a külön élő házaspárokat imával és tanáccsal segítő csoportokat. Támogatnunk kell a csoportokat és önálló személyeket, akik tapintatos módon segíteni fognak az elvált és újra „házassági kötelékben” élő embereknek, elindítva náluk az alapos megtérés folyamatát, aminek során alázattal beismerik bűnös állapotukat, amelyben vannak, és Isten kegyelmével elhagyják bűneiket, amelyek sértik Isten parancsait és a házasság szentségét. Csoportokat kell létrehoznunk, melyek megfelelő érzékkel fognak segíteni a homoszexualitásra hajlamos embereknek rátérni a keresztény megtérés útjára – az erkölcsös élet örömteli és szép útjára – és végül diszkrét módon felajánlják nekik a pszichológiai kezelést. A neopogány világban velünk élő kortársainknak meg kell mutatnunk és hirdetnünk kell a krisztusi tanítás megszabadító Jó Hírét: hogy Isten parancsolatai (még a hatodik is) okosak és szépek. „Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet” (Zsolt 19,8-9).

 

4. Aszinódus alatt Stanisław Gadecki poznani érsek és más, a hierarchia magas posztjain lévők nyilvánosan kifejezték egyet nem értésüket azzal, hogy az ülések eredményei eltávolodnak az Egyház örök tanításától. Lehet táplálni a reményt, hogy ebben a zavarodottságban a papság és azon hívők, akik mostanáig tudatlanok maradtak, ráébrednek arra, hogy magának az Egyháznak kebelén vannak emberek, akik aláássák Jézus Krisztus tanítását?

A lengyel katolicizmusnak nagy megtiszteltetést hoz az a tény, hogy a Lengyel Püspöki Konferencia vezetője, Gadecki érsek, olyan egyértelműen és bátran védte a krisztusi igazságot a házasságról és az emberi szexualitásról, magát ezzel Szent II. János Pál igazi lelki fiaként bemutatva. George Pell bíboros nagyon találóan jellemezte a szinódus alatti liberális szexuális agendát és az újraházasodott elváltaknak állítólagosan irgalmas szentáldozáshoz járulásának engedélyezését úgy, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, egy sajátos „trójai ló” az Egyházban.

Hogy az Egyház kebelén vannak emberek, akik aláássák az Úr Jézus tanítását, nyilvánvaló ténnyé lett az egész világ szemében, köszönhetően az internetnek, valamint néhány katolikus újságírónak, akik nem közömbösek az iránt, hogy mi történik a katolikus hittel, mely számukra Krisztusnak a kincse. Örömmel érzékeltem, hogy némely katolikus újságírók, valamint internetes bloggerek Krisztus jó katonáiként viselkedtek, felfedve a Jézus örök tanítását feszegetők állásait. A bíborosoknak, püspököknek és papoknak, katolikus családoknak és fiatal katolikusoknak világosan ki kell mondaniuk: Nem alkalmazkodom ennek a világnak a neopogány szelleméhez, még akkor sem, ha némely püspökök és bíborosok hirdetik is azt. Nem fogadom el azt, hogy Isten szent irgalmát csalfa és álnok módon kihasználják, valamint, hogy egy „új Pünkösdről” beszéljenek félrevezető módon. Megtagadom a tömjén égetését a gender ideológia, az újraházasodás és a konkubinátus istensége előtt. Még ha a püspököm így is tenne, én nem fogok így cselekedni. Isten kegyelmével inkább szenvedni akarok, mint hogy Krisztus teljes igazságáról lemondjak az emberi szexualitás és házasság kérdésében.

Tanúk győzik meg a világot, nem tanítók – mondta boldog VI. Pál az Evangelii muntiandi című enciklikájában. Az Egyháznak és a világnak valóban sürgősen szüksége van félelem nélküli és őszinte tanúkra a teljes igazságról Isten parancsolataival és akaratával kapcsolatban, a teljes igazságról, hogy mit mondott Krisztus a házassággal kapcsolatban. A mai egyházi farizeusok és írástudók, akik a püspöki és bíborosi hivatalokban dolgoznak, püspöki öltözetben égetik a tömjént a gender és a konkubinátus ideológiájának neopogány istenségei előtt, senkit sem győznek meg a Krisztusban való állhatatos hitről, és arról, hogy késznek kell lenni életünket adni Őérte.

Valóban így van: az Úr hűsége örökké tart (Zsolt 117,2), Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13,8), és az igazság megszabadít titeket (Jn 8,32). Ez az utóbbi mondat kedvenc bibliai idézete volt II. János Pál pápának, a család pápájának. Hozzá lehet tenni: a kinyilatkoztatott és változatlan formában átadott isteni igazság az emberi szexualitásról és a házasságról valódi szabadságot hoz a lelkeknek az Egyházban és azon kívül.

Az Egyház válsága, valamint némely kortárs püspök rossz erkölcsi és tanításbeli példájának idején Szent Ágoston ezekkel a szavakkal vigasztalta az egyszerű hívő embereket: Bármilyenek is legyünk, mi püspökök, ti legyetek biztosak, akiknek Isten az Atyátok az Egyház az Anyátok” (Contra litteras Petiliani III,9,10)

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/883-athanasius-schneider-puspok-a-csaladszinodusrol

Fellay püspök áldotta meg a betlehemi jászlat az Európa Parlamentben

Az olasz EU-képviselő, Mario Bergezio meghívására és a francia Civitas Intézet kezdeményezésére Fellay püspök, az FSSPX rendfőnöke meglátogatta Brüsszelben az Európai Parlamentet, és megáldotta az ott felállított betlehemi jászlat.

A nagyméretű betlehemi jászol az épület központjában fekvő, a közönség számára is látogatható termek egyikében van felállítva. Az áldáshoz Franciaországból, Nagy-Britanniából, Görögországból, Portugáliából és Olaszországból küldött képviselők és hivatalnokok gyűltek egybe. Alain Escada, a francia Civitas Intézet elnöke beszédében arra figyelmeztetett, hogy a jászolban fekvő Jézus-gyermeknek az összes nép felett uralkodnia kellene, mivel minden hatalom Istentől származik. Beszédében idézte Szent X. Pius pápát, aki azt mondta: „A civilizációt nem kell többé kitalálni, ez eddig és ezután is a keresztény civilizáció, ez a katolikus társadalom. Pusztán arról van szó, hogy újra helyre kell állítani, és szünet nélkül meg kell újítani természetes és isteni alapjain.”

Fellay püspök beszédében ezeket mondta: „Ott, a jászolban, ott kezdődött minden. Ezért teljesen normális, hogy Európa irányítói tiszteletüket róják le annak az Istennek, aki az emberek közé jött, hogy megmentse őket. Ő, a királyok királya. Emlékezzünk ezért arra, amit Pie bíboros mondott: »Ha nem jött el Jézus Krisztus uralmának a pillanata, akkor az a pillanat sem jött el, hogy a kormányok fennmaradjanak.« E jászol megáldásával az Egyház e helyet a jó Isten kegyelméhez kapcsolja. Ez a kis hely egy szentelménnyé válik, és mindazoknak használ, aki ide jönnek, hogy belsőleg elmélkedjenek, összeszedjék gondolataikat.”

Fellay püspököt az FSSPX belga-holland disztriktjének vezetője, Pater Thierry Legrand kísérte el az Európa Parlament üléshelyére. Beszédében ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét húzta alá, tekintettel arra a próbálkozásra, mellyel Franciaországban meg akarják akadályozni a betlehemi jászlak felállítását a nyilvános helyeken, és az ádventi és karácsonyi „népszokást” „téli akciókra” és „évvégi kezdeményezésekre” akarják átnevezni és átértékelni. [Mennyivel rosszabbak ezek az utóbbiak a „népszokás” kifejezéstől?]

(forrás: www.katholisches.info (pius.info-tól átvéve) – 2014. december 12.)


Fellay püspök enyhén szólva is meglepő ténykedését az antimodernista honlap is megemlítette egy cikkében. Most ebből a cikkből következnek az ide vonatkozó részletek.

 

Egyházi átalakulás gázpedállal és fékkel

3. A „Piusközösség” és a „szent egyház” közötti baráti kapcsolatok nem újak, ezt eddig is tudtuk. De azt a hírt mégis érdekesnek találtuk, miszerint a „Pius-rendfőnök”, Fellay püspök Alain Ascada, a Civitas, egy francia Tradi-Polit-Aktív-Egyesület elnökének közvetítésével és a pártnélküli EU-képviselő, Mario Borghezio meghívására december 9-én Brüsszelben az Európa Parlamentben megáldott egy betlehemi jászlat, amit ott az egyik teremben állítottak fel. …

Nos, eléggé furcsa, hogy pont a „Piusközösség” „rendfőnöke” köti össze az „egyház” nevében az Európa Parlamentet a „jó Isten kegyelmével” (amihez persze egy kicsit több kellene, mint egy betlehemi jászol megáldása). De még ennél is különösebb, hogy alig pár hete maga a „szent egyház” elöljárója, „Ferenc pápa” látogatott az Európa Parlamentbe, ahol hosszú beszédet mondott, melyben azt a figyelemreméltó bűvészmutatványt hajtotta végre, hogy egyetlen egyszer sem említette Urunk Jézus Krisztust. Ehelyett sok szó esett az „emberi méltóságról” és az „emberi jogokról”, és természetesen a bevándorlókról. Talán e két egymást szorosan követő eseményben már a Bergoglio-egyház és a „Piusközösség” közötti jövőbeli kooperáció mutatkozik meg. Bergoglio az istentelen területet fedi le, a „Piusközösség” a vallásosat. …

7. Összefoglalva: számunkra túl egyszerűnek és egysíkúnak tűnik, ha Bergogliot bal-jobb sémába sorolják be, és konzervatívokat gyilkoló progresszistának és a tradicionalisták rémének állítják be. Valójában Bergoglio egy agyafúrt dialektikus, aki reformjait jó modernista stílusban a különböző erők, „gázpedál” és „fék” párbeszédi váltakozásának segítségével akarja előrevinni, hogy ily módon biztosabban haladjon előre és ebbe a folyamatba minden oldalt bekapcsoljon. Eddig ez figyelemreméltó módon sikerült is neki. Az utolsó szinódus eredménye, ahol ugyan nem két-harmados többséggel, de abszolút többséggel még a „legvitatottabb” passzázsokat is megszavazták, impozáns bizonyíték erre.
Bergoglio egy interjúban ezt mondta: „Bár igaz, hogy a szinódus alatt különböző pozíciók alakultak ki, de ezek még az igazság keresésének stádiumában voltak. Azokért, akik nagyon határozottan kitartanak pozíciójuk mellett, imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek átalakítsa őket.”
Bergoglio pont ezt az „átalakítást” akarja, ezt a „transzformációt”. Merevnek nem maradhat senki, se „balról”, se „jobbról”.

Bergoglio bizonyára nagyon jól el tudja képzelni, hogy ebbe a dialektikus „transzformációs-folyamatba” a „Piusközösség” „tradicionalistáit” is bevonja. Hiszen ezek máris ott tartanak, hogy a zsinati püspökökkel dialógust folytatnak [ebben állapodott meg Fellay püspök Müller bíborossal, és időközben el is kezdték ezeket a párbeszédeket], átalakulásuk tehát teljes gőzzel folyik, olyannyira, hogy már a gyökeresen szabadkőműves EU-Parlamentben is szívesen látott vendégek.
„Pater Jorge” kiválóan érti a dolgát. Talán egy napon Fellay „bíboros” kíséretében fellép az UNO előtt is, hogy ott az emberi méltóságról és emberi jogokról fecsegjen, miközben kísérője egy fenyőt – vagy inkább egy pálmát – megáldhat, hogy az UNO-t a „jó Isten kegyelméhez” kösse. Akkor beszélhetünk csak majd igazán egy tökéletesen sikerült „egyházi átalakulásról”.

(forrás: www.antimodernist.org/am – 2014. december 12.)


Akárki akármit is mond vagy ír Malachi Martinról, az 1996-ban megjelent könyvében (Windswept House, németül: Az utolsó pápa) írottak napjainkban szinte szóról szóra teljesednek be. Különösen, ha nem feledkezünk el arról, amit Fellay püspök az év elején mondott: „Ügyvédünket [nyilván Krah urat] fogadta Bergoglio, és elmesélte neki, hogy kétszer is elolvasta Lefebvre életrajzát.” – Pont erről ír Martin atya: vagyis azt mutatja be, hogyan készítik elő az eseményeket a háttérben az „egy-világ” tervezői.
(Lásd a honlap következő cikkét: Az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba)

Mitől félnek az egyházak és a KDNP?!

Az utóbbi napokban pár meglepő hír került napvilágra. Először is, hogy a Fidesz átírni készül az egyháztörvényt. Ez még nem meglepő, hiszen az egyháztörvényük elbukott Srasbourgban. A meglepő dolog, hogy egyházi vezetők elkezdtek tiltakozni ez ellen. Most meg a KDNP is. A hírekből az nem derül ki pontosan, hogy miért is tiltakoznak. Azt gondolná az ember, hogy a Fidesz a történelmi egyházak számára csak kedvező törvényt készíthet elő. Akkor miért tiltakoznak? A hírekben sok az érthetetlen rész, úgy tűnik, hogy az egyházak, és a KDNP lehet, hogy tudják, mi készül, de nem akarnak róla világosan beszélni.
Azt viszont lehet tudni, hogy a németekéhez hasonló rendszert készül bevezetni a Fidesz. Ezzel kapcsolatban a KDNP kifogását így fogalmazta meg az Index:
“Semjén szerint a német modell lényege, hogy az egyházakat az állam alrendszereiként fogja fel, és mint ilyen, nem független rendszereket finanszírozza. “
Bullshit. Szerintem nem ez az igazi bajuk. A német rendszer egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy amint azt leírtam, bár általában magas az egyházi adó, de ezt csak annak kell fizetnie, aki hívőnek vallja magát. Ennek az adónak Németországban is az a hatása, hogy egyre kevesebben vallják magukat hívőnek. Vagy azért, mert tényleg nem azok, vagy azért, mert ugyan hisznek az adott vallás tanaiban, de azért pénzt nem akarnak fizetni az egyházaknak.
A magyar egyházak joggal félnek attól, hogy egy ilyen finanszírozási rendszerben napvilágra kerülne az, hogy milyen sokan nem hisznek Magyarországon, illetve az, hogy esetleg hisznek, de az egyházat nem akarják támogatni. Vagy azért, mert nem gondolják méltónak rá, vagy pedig, mert úgymond spórolósak. Eddig ugyanis a hívők támogatásáról olyan adataink voltak, amelyek a keresztelkedések számán alapul, ez felül becsüli a hívők számát, illetve olyan adat,a mely a népszámláláson alapul, de még ez is felülbecsüli a hívők számát. Az egy százalékos felajánlások csökkenése mutatja, hogy azon hívők száma, akik ténylegesen adnának az adójukból az egyházaknak, igen alacsony. Egy olyan felajánlás, amely nem az adóból menne, hanem extra adó lenne – márpedig a német rendszer ilyen – még siralmasabb képet mutatna a hívők elkötelezettségéről.
Az egyház minden félelme ellenére ez egy igazságos törvény volna, ugyanis végre a hívek tartanák el az egyházakat. Azok tartanák el, akik kedvéért működnek. Azok, akik “hasznot” húznak belőle. És akárhogy is félnek az egyházak, hogy valami kiderülne, ami kiderülne, az csak az igazság lenne.
És az egyházak és a KDNP baja éppen ez, hogy egy igazságosabb törvény miatt az egyházak nem kapnának pénzeket agyba-főbe, támogatottságon felül, hanem csak annyit, amennyi a tényleges komoly támogatottságuk. Nem csalhatnak, nem lophatnak, nem hazudhatnak.
Az egészben csak az ad okot aggodalomra, hogy a hírek zavarosak, a német minta csak pletyka, nem tudjuk, mit tervez a Fidesz. Az, hogy pont a Fidesztől jönne egy igazságos egyháztörvény, amely kilőné az egyházakat eddigi kiváltságaikból, az meglepő fordulat lenne. Túl szép, hogy igaz legyen. Emiatt én még nem innék a medve bőrére. Ha ezt a törvényt megszavazzák, akkor is várható az, hogy a Fidesz azért fogja kézből etetni az egyházakat. Ahogy eddig is állandóan csurrant-cseppent nekik pár tíz milliárd plusszban. És lehet, hogy pont ez a célja: Orbán azt szeretné, ha az egyházak túlélése az ő alkalmi, személyes döntésén múlna. Azt szeretné, ha az egyházak függővé válnának tőle. Ez pedig elég nagy üröm az örömben.
(piroslapok)
Bal-Rad komm: A magyarországi egyházak – és kiváltképp a “történelmi” egyházak – a rendszerváltást követően az állam kegyenceivé váltak! Ez egészen egyszerűen pénznyeldévé alakította őket, amelybe százmilliárdok ellenére sem tudott elégséges apanázst ömleszteni egyetlen kormány sem. A Magyarországot évezrede fosztogató katolikus egyház mohóságához pedig már csak a zsidó hitközségek páratlan pénzéhsége hasonlítható!
A rendszerváltás óta eltelt időszak alatt legkevesebb EZER MILLIÁRD FORINTNYI KÖZVETLEN PÉNZÜGYI APANÁZSBAN részesültek a történelmi egyházak! Indokolatlanul magas politikai befolyásuk pedig egész egyszerűen az állam rendjét is veszélyezteti! Magyarországon ugyanis az egyházak és az állam gyakorlati szétválasztása helyett egyre inkább a sötét összefonódás tapasztalható, kéz – kezet mos alapon.
Az persze világosan látható, hogy a “nagyegyházak” amennyiben valóban csak a hívek által lehetnének fenntartva, le is húzhatnák a rolót! Alig egy év alatt!
Veszíteni egyáltalán nem veszítenénk ezzel!
Virrasszunk!

Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''...
...Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút!

(Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
forrás: magvető lista 2002

Babilon pusztulása

18:2 Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Feedek
Megosztás
Honnan
websas.hu

MapFree counters! Free counters! Free counters!

HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Feedjit Live Blog Stats

Free counters!

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

Locations of Site Visitors

Powered by Blogger.hu